Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)
1841-06-01 / 44. szám
Kolozsvárit, ERDÉLYI 1841. 44-dik szám* Foglalat Erdély és Magyarország: (Halálozás; Küküllfrmegyei közgyűlés; Szathmármegyei közgyűlés; a’ részekbeli megyék’ visszacsatlása végett felirat; az unitáriusokra nézve határozat; pesti nemzeti színház; szabolcsi közgyűlés.) Törökország: ( a bécs- konstantinápolyi posta a’ bolgárországi zavarok’ lecsendesitéséig, Bukaresten, ’s Szebenen át folytatamtja útját.) Németország, Poroszország. Olaszország: (donna Mária’ kormányát a’ pápa elismeri.) Francziaország: (a’ hadköltség feletti kamarai vita) Anglia: Iczukor kérdés körüli vitatások.) Spanyolország. Újabb tudósítások. Előfizetési figyelmeztetés. Erdély és Magyarország. (Halálozás.) Hunyad vármegye’ közszeretetet nyert egyik alispánja poklisai More István, ki az itt megyében al-és főjegyzői ’s végre alispáni hivatalát hazafi lelkességgel, de törvényes mérséklettel, közmegelégedésre folytatta, f. évi máj. 18-kán Déván, hová megyei számvételre (domesticus computus) jelent volt meg, hirtelen guttaűtés miatt meghalt. Déva máj. 25-kén. A’ szárazság megyénkben is rendkivüli. Április’ közepétől mai napig esőnk nem volt, ma is csak egy óra negyedig és sűrű jéggel elegy. A’ törökbuzát sokan még nem vetették el esőre várva, az elvetett mag sem kőlt ki. Az őszvetések a’ téli nagy hó s a’ tavaszi szárazság miatt nagyobbára kipusztultak, annyira hogy csak negyedrész terméshez lehet remény ’s ha a’ törökbuza is megcsalja reményünket, drágaságtól félhetni. ( A i . a 11 . megyei közgyűlés.) Küsküllő megyének f. évi máj. 24-dik s köv. napjain tartott közgyűlésén ismét a’ tisztújítás került szőnyegre, de ugyan azon okból, mellyért a’ f. évi febr. 25 — 27-dik napjain történt közgyűlésen elmaradt, most sem hajtathatott végre, azért a fgs. kir. főkormány egy alázatos felírásban a’ tárgy’ újabb állásának felfejtése mellett megkéretni határoztatott, hogy a’ liliket e’ szomorú helyzetből felszabadítani, ’s olly állásba tenni méltóztassék, miszerint tisztújitási ősi jogukkal élhessenek. Továbbá végeztetett, hogy ezen eset törvénysérellemként a’ jövő országgyűlésre feljegyeztessék , és sikeresebb orvoslás’ eszközlése végett hazánk’ minden megyét az egységi hitnél— fogva pártolásra szólhassanak fel. Azonban , mivel Küküllő megye’ Rendei a’ közcsendet s személy- és vagyonbátorságot valamint soha, úgy most sem kívánták koczkáztatni, felszólítanak a’ közelibbi gyűlésen lebucsutott, de ezen gyűlésig megbízott tisztviselők hivatalaiknak a’ közelebbről törvényes idejében tartandó közgyűlésig folytatására. A’ Törvényes Derék- és Alszékbirák pedig titkos szózatolás’ útján megujílattak. (Szathmármegyei közgyűlés.) A’ szathmármegyei közgyűlésről közelebbi számunkban közlöttekhez még ezeket adjuk: A' részekbeli megyék’ visszacsatlása végett felírás, ’s hasonló lépésre az ország’ minden hatóságaihoz felszólító levél határoztatott. A’ felírás ez: „Az 1856: 21. t. czikkely’ hozása által, melly az úgynevezett részekbéli megyéket Magyarországhoz visszakapcsoltatni rendeli, a’ nemzet’ egyik legforróbb óhajtása értetett meg. De a’ meghozott törvény mindeddig csak holt betű, életbe rejtett testvérei’ sorában, nem arasztá a’ nemzetre a’ teljesülés’ magas örömeit. Ötödik éve már ’s a’ valóságos visszakapcsolás még mind ez ideig végre nem hajtatott. Jól tudjuk Felséges Urunk, hogy a’ tettleges visszakapcsolás’ munkája, nem kevés nehézségekkel szövetkezik, ’s több igen fontos érdekek’ kíméletes kiegyenlítéséről feltételeztetik , de ezek egy részben már az érintett törvényczikkely által figyelembe vétetvén, más részben olly kérdések körül forogva, mellyek megfejtésében a’ nemzet’ esmerthaladási elvei, ’s ezekből alakult közvélemény, az e’ tárgyban országos választmány’ munkálatinak biztos iránytű gyanánt szolgálatának , teljességgel nem várhatánk , hogy a’ kívánat, melly már törvényben mondatott ki, még évekig fog puszta kívánat maradni. Midőn ezt mélyen fájlaltuk , megnyugosztalt bennünket némileg az, hogy a’ tudva lévő megyék 1839 ben Felséged’ kegyelmes parancsából, Magyarország’ gyűlésére királyi levél által meghivatának , ’s e’képp az anyahon’ kiegészítő részeiül már tettleges visszakapcsolás előtt esmértelének. De mindjárt az országgyűlés’ első napjaiban fájdalommal látta a’ nemzet, hogy mig a’részekbeli négy törvényhatóság eyike meg sem hivatott, addig egy másikban a’ k. k. meghívó levél főispányi önkény miatt siker és következés nélkül hangzott el. Sérelmet e’ részben a nemzet Felséged’ királyi széke elébe terjesztő ’s a tettleges visszakapcsolás’ sürgetésével orvoslásért esedezett, ’s volt nem kevés megye, melly követeinek adott utasításában, az adó’ megajánlását, a’viszszakapcsolás’ elvének életbe léptetésétől függeszté fel. Nem akarjuk Felséged előtt rajzolni a’szomorú érzetet, mellyben a’ kérdéses megyék, a’ két testvér haza közti ingatag és jóiszonytalan állásukban, sintenek; nem azon fárasztó, feszes erőltetett állapot’ ezernemű kellemetlenségét, mellyben valósággal Magyarországhoz tartoznak-e vagy Erdélyhez, magok sem tudhatják, nem azon, az élet’ minden oldalait, a’ polgárok’ minden ügyeit sújtó rosszakat, mellyek egy illy biztosság nélküli, szerencsétlen állásnak éppen olly gyászos, mint kikerülhetetlen eredményei. Csak azt kérjük hódoló alázatossággal, ’s egyszersmind fiúi bizodalommal Felségedtől, hogy midőn jelen alázatos felírásunkban e tárgyban már egyszer Felséged’ királyi széke elébe hozott kérelmünket megújítjuk, s azon szintolly jogos, mint édes reményt, mi szerént ezentúl semmi ollyan lépés’ Felséged kormánya részéről, melly a’ nevezett megyéket, világos törvény ellenére, Erdélyhez tartozóknak felelné, létetni nem fog, Felséged’ atyai kebelébe mint minden reményeink’, vágyaink’ és óhajtásaink’ legszentebb, legbiztosabb menhelyére, teszszük le: Felséged bennünket kegyelmesen meghallgatni a’ tettleges visszakapcsolás’ végrehajtását minél előbb kegyelmesen megrendelni, ’s az e’ tárgyban kirendelt országos választmány’ munkálatának a’ jövő orsz. gyűlésig leendő bevégzésére utasítani méltóztassék.“ Az unitáriusokra nézve sérelmes hátiratra következő határozat keletkezett : „Tudomására esvén a’ megyének azon, egyik tisztviselőjétől származott és szinte minden erdélyi ’s magyarhoni hírlapban közlött hátirat, melly egy a’ megye’ kebelében Farkas-asszón megtelepült unitáriust, mintha annak vallásos tekintetből magyarhonban lakni joga sem volna, onnan kiutasít. Végzés: Nem titkolhaták el a’ megye’ rendei azon kedvetlen érzelmeket, mellyeket az érintet hátirat kebleikben gerjesztett annyival is inkább, mivel az, egy olly tisztviselő’ tollából eredt, ki mind eddig a’ megye’ bizodalmára magát teljesen méltónak bizonyította. Fájt gondolni, miként ezen , bár mint minden körülmények mutatják , csak fontolatlan vigyázatlanságból, ’s minden számítás nélkül oda vetett néhány szó által megyénkre talán azok előtt, kik annak elveit és meggyőződését nem ismerik, némi homály borítathatott. A’megye’ rendei ennélfogva mulaszthatlan kötelességöket hiszik teljesíteni s midőn nyilván kimondják: miképpen említett tisztviselőjüknek ház' irati kitételét, melly az unitáriusok’ magyar honbani szabad lakását kétségbe hozza, komolyan rosszalják és hibáztatják, ’s mint elveikkel, nézeteikkel, sőt miután törvény, melly az unitáriusok’ szabad lakását hazánkban tilalmazná, egyátalábad nincs,— miután privilegialis jogaink a két hazában kölcsönösen biztosítvák , — miután ezekből a’ megye’ rendei a’testvérhaza’minden lakosát, bár milly vallás felekezethez tartozzék is az, következőleg az unitáriusokat is, törvény szerint e’ honban is polgári tekintetben egyenlő jogokkal és kiváltságokkal felruházott testvérek gyanánt tekintenék, mint törvényeink’ szellemével is ellenkezőt elhatározottan visszautasítják. ’S e’ meggyőződésben kétszeresen fájlalják , hogy ezen erdélyi rokoninkat e’ megye iránti hitében könnyen bal útra vezethető lépés éppsen a’ jelen simulási korszakban történt, hol az anynyira óhajtott és melegen emlegetett Unió’ eszméje, minden apró hibának és tévedésnek talán nem is érdemlett fontosságot kölcsönöz, mind pedig azt, hogy az éppen e’ megyében történt, mellynek az erdélyi megyékkel gyakoribb érintkezése miatt elhi-