Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)

1842-04-22 / 32. szám

1Ш mindent elkövet. (Iveit, nézeteit, czéljait gyanússá tenni, azokat a’ nemesség, nemesi jogok ’s egész alkotmányelforgatására intézetteknek hitetni el, miután e’ czél nem kevéssé sikerült is, ’s e gyűlésen hozzá járult a’ megye intelligentiáján nak kitüntetett része, semmi költsége nem maradhat, hogy e’ párt őt megyéjével legkellemetlenebb viszonyba állítá. Kifejté, hogy az utasítványban tett módosításokat ollyaknak látja , mellyeknek czélja vagy az mit azon párt kislelkűen palástol kimondani hogy követségéről lelépjen, vagy annál még tisztátlanabb, hogy azon értelem nélküli? ’s azért rossz akaratú magyarázásra képes pontok teljesítésében bele kötve, ürügyül szolgálhassanak ferde vádakra, ’s hihetőleg követségétől elmozdításra, vagy pedig mit leginkább hiszen hogy eddigi és mindig utasitványa szellemében lett nyilatkozatainak azon változtatások nyomán ellene mondva, magát az országgyűlés és egész haza előtt prostituálja, ’s elvei, meggyőződése és a közjó ellen egy párt érdekében declamáljon , illy helyzetben , miután küldőit hozzá semmi sem köti, mi állásának támaszt, erőt, súlyt adhasson, kénytelennek érzi magát a’ követségről lelépni, ’s helyét a’ többség elve pártolóinak adni át. — Lemondása után azon párt nagyobb része „éljen“t kiálta , ’s hogy nem fogadják el lemondását. Két hang vala , melly „éljen“t kiálta, de utána ezt: „tehát más követet választunk.“ A’ többség arra látszott hajlani, hogy lemondását nem fogadják el, ’s már ekkor az utósó záralék elvetését is is azonnal kimondák. De a’ követ ismétlé, hogy lemondását a’ körülmények megfontolása után tette, ’s magát kévetve is illy kényes helyzetbe visszatétetni nem fogja. Ismétlé határozatát, megköszőné az egykori birodalmát ’s a’ teremet oda hagyá. Ezután a’ gyűlés is azonnal eloszlott. (Végzete következik). (Tordamegyei közgyűlés). Folyó hózdikén tartalék Tordamegye RR. közgyűlése főispán báró Jósika Lajos rendes elnöklete alatt, mellynek főtárgya vala a’ tisztválasztás évtizedes jogjában azon új kérdésnek megoldása, hogy a’tiszti rendszeresítés a’ tisztválasztásról hozandó új törvényczikkelylyel kapcsolatban tárgyaltassék-e vagy sem ? Főispán ő méltósága megnyitván a’ gyűlést, felszólító országgyűlési követeinket, adnák elő azon okokat, miért jelenben közgyűlést tartatni eszközöltek? Erre Ugrán István követ kifejté azon indokokat, mellyek a’ képviseleti kart arra birták, hogy megyéjökhez pótlékutasítványért folyamodjanak, ajánlván a’ lisztválasztás kérdését a’ tiszti organisalioval kapcsolatban tárgyaltatni. Elmondá egyszersmind hazánkra nézve a’ rendszeresítés üdvös hasznait, ’s ajánló a’ BB. pártolásába, mint jelen tisztségi rendszerünk hiányainak óvszerét. Hasonló értelemben nyilatkozott követtársa id. Veress József, kl nem hagyva érintetlenül a’ nemzet azon kényes állását, mellyben tisztválasztási tiszta törvénye ez új törvényhozással ismét szenvedni fog. Pártolák a’rendszeresítést b. Kemény Farkas és ifj. Veress József, az 1811 beli 4 art. értelmében, mint követeinktől is ajánlva volt, ’s elmondatott, hogy e’ szerint minden tisztviselőnek saját hivatali hatás körét biztosabban ki lehetene mérni; a’ politicai és judicialis ügyek kezelői el leendenek egymástól különítve ’s ez által egy vagy más tiszviselőnek hibája nem fog többé, mint eddig, az egész tisztviselői karra háromlani, hogy ne tudassák aztán : hol valójában a’ baj ? melly miatt végtére szénad maga a’ közigazgatás. Elősoroltatott, hogy mostani zavaros tisztségi rendszerünk mennyi hibának és közügybeli károknak volt szülő oka, és nem is ok nélkül— mond a’ szóló — mert jaj volt azon rendszeresítésnek, mellyben tisztán talán egy tisztviselő sem tudja megmondani, mi tulajdonképen az ő kötelessége. És mivel az 1811- beli 4 art. szorosan csak az első alispánnak jelöli ki hatáskörét ajánltatott, hogy mind tisztviselői hivatalra nézve,, mellynek körét a’ adik art. nem jelöli ki, határoztassék el és törvénynyel mondassák ki: mi tulajdonképen minden megyei hivatalnak hatásköre? és innen folyólag a’ hivataloskodók kötelessége? mert igen is jól tudhatjuk , hogy minden ember hivatásának csak úgy felelhet meg pontosan, ha tisztán tudja kötelességeit. . . . ’sat. ’sat._Hozattak fel több okok is a’ rendszeresítés ügyében ; de minden okok ellenében győzött a’ gr. Toroczkay Miklós és gr. Teleki Miklós által kimondott azon egyetlen ok, hogy a’ tisztválasztás évtizedes kedvetlen kérdése ez országgyűlésen sem leend bevégezve, ha a BB. ennek végső eldöntését egyszersmind az organisatio nagy es kényes mezejére állítják; mert a’ többség is úgy látta jónak , ha mellőztetvén most a’ rendszeresítés, egyedül a’ választás kérdésének megoldására fordítják a’ BR. erejüket. Mi is határozattá vált azon hozzátétellel , hogy a’ tisztis rendszeresítés eszméje adassák át országos biztosságra, mellynek munkálatát tekintetbe véve a’ Rendek, azt a’ maga idejében pártolni nem lesznek idegenek, sőt kívánják. Ezután Kolozs kiváltságos városának felszólítása olvastatott, a’ polgároknak, az 1791 beli 19 art. korlátoi megoldásával, felsőbb hivatalokra feljuthatások ügyében, melly korszerű körlevél— fájdalmas kebellel irom — csak annyiban nyerte meg a’ Rt. figyelmét, mennyiben országos biztosságra utasítatott. Ha mi, kiváltságosai a’ nemzettestnek, továbbra is kívánjuk embertársainkat azért büntetni, mert nem-nemesek, menjünk tanulni a’ kormány humanitásától , melly a’ kamarai ’s más királyi nagy hivataloknál egyaránt használ nemest és nem-nemest, ha értelme és miveltsége megfelel a’ hivatal kivánatainak. Nagy ideje már, hogy a’ nemzet ezen igéket, meglátom az atyáknak vétkeket ezer izigen a’ fiákban, kitörölje valaha alkotmánya bibliájából. Több, közönséget illető tárgy nem jött szőnyegre. Kebelbeli dolgaink egy része biztosságra adatott, más része jövő közgyűlésre halásztatok. Itt érdekes lesz mondanom, hogy alispán Simon András számolatot mutatott be a’rendeknek , melly kimutatása egy megyénkben már fedél alatt álló megyei kórház eddigi költségeinek. S addig is, míg e kórháznak keletkezéséről és jövendőjéről bővebben szólhatnék , mi mindenesetre közfigyelmet is igényel , tegen elég annyit mondanom: vajha főispánunk ő méltóságának , szenvedő emberiség nevében, épülő kórházunk iránti buzgalma több megyei igazgatóságoknál is hasonló buzgalmat idézne elő, mellynek nyomain megyei kórházak épülhessenek föl! Veress. (Kővár vidéki közgyűlés.) Kővárvidékének 1. április 12-én rendes elnöklet alatt Berkeszen tartott közgyűlésén jelenlevő egyik országgyűlési követ Hosszú László indítványba hozá, hogy a’ lisztválasztás ügyében szerkesztendő törvényczikkel kapcsolatban vétessék fel az 1811 diki 4. t. et. A’ gyűlés álalános többsége spártolá az indítványt, csupán az elnök főkapitány szólalt föl ellene, előadván, hogy jelenleg nem a’ megyei hivatalok rendszerezéséről, hanem csak a’ választásról van szó, hogy a’ javaslott rendszerezés bevág az adó tárgyába , ’s ennek elhatározása előtt az javaslott rendszerezés sok akadályra találna , ’s kivihetetlen. A’többség azonban a’kapcsolat mellett nyilatkozott. Sajnálnunk kell azonban , hogy a’ tisztelt köreinek Kolozsvár felszólítása következtében a’ városi polgároknak az 1791 diki 191k törvényczikk kiszélesítésével legfelsőbb hivatalokra is eljuthatása iránti indítványa elbukott. Előadását közfelkiálás helyessé ugyan, de pártolólag csak Sebe Sándor t. b. szólalt fel mellette, ’s igy az elnök ő maga vitatva kifejezett nézetével egyezőleg Kolozsvár felszólítása a’ határozó többség pártolását nem nyerte meg. (Zaránd megye közgyűléséről előlegesen.) Zarándmegye f. apr. 12k én rendes elnöklet alatt tartott közgyűléséről, mig a’ tartalmas tudósítást közölhetnek , előleg ezeket emeljük ki: a’ lisztujitás tárgyában pártolják a’ specificatiot, azaz a’ megerősítés alá küldendő hivatalok névszerinti megemlítését; a vallási arányt, kitűzést és helyettesítést a’ fiók rendszeres választmány értelmében,— az organisatiot, ha a’ t. ez. létrehozását nem akadályozza. Dézs. április lékén 1842. A’ szebb jövendőnek, melly édes hazánkra kétségtelenül vár, legtöbbet ígérő előjelei közül egyik a’mindinkább élénkülő, mind szélesebben terjedő, szóban minden naj, tebtben is már nem épen ritkán nyilvánuló részvét a’ nevelés’ szent ügye iránt. Az ezt tanúsító adatok számát egy gyes a’ köztudatban nevelni, a’ dézsi reform, egyházi tanács kötelességének ismeri, és ezt lehelni nagy örömének vallja. Kicsiny ugyan, nagyobbakhoz mérve, a’ mit hirdetend , de ollyan, mint a’ harmat csep , tiszta, és nap, szellemi világ napja tükrözi magát benne. Imhol az adat egyszerűen : „Belső Szolnokmegyében Zsellegben lakó tekintetes Mocsay János úr a’ dézsi reform, oskola pénzalapját 500 váltó mforintnyi alapitványnyal nevelte, olly czéllal, hogy ez öszveg kamatjából évenként hasznos könyvek vetessenek, a’ kitünőbb nevendékek között innepélyesen kiosztandók, jutalmul hogy jók voltak , serkentésül hogy még jobbak legyenek. “ Nem füzünk e’ teltnek szóvirágból dicséret-koszorút: maga a’ lett több megelőzött és következő társaival a’ hervadatlan ésszőrű egy tisztes ősznek halántéki körül. Szászváros apr. 9kén. Ámbár a’ szászvárosi magyarság-