Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-11-22 / 92. szám
Kolozsvárid, ERDÉLYI november 1 Lánc ADÓ Fi г de 1 V és Magyarország: kinevezések; szemelvényi eljárásunk felől; országgyűlés; Kolozsvár; Kisküllúrmegye közgyűlése; közép szolnoki közgyűlés vége; magyarhoni dolgok: Árva megye; tudósítás ngmegyéből. Külföld: Mexico, Santa Anna beütött Texasba.—F г аи cziаоrszág : Pajol tábornok b ' atahiból letetetett. Szervia: orosz kormány befolyása a szervi, ii zavarokba.— Fо г оsz 0 Físág: Jóremény-foka.— Fencsáh.— Nemzeti Társalkodó: oskolarendezés körüli tájékozások vége. — Hirdetések. DStfik sxása. ENBÉLY és MAGYARORSZÁG. Kormányzó önméltósága Г. hó fókán reggeli 6 órakor szerencsésen haza érkezett. lítfiSCVCZCSCK- Ő igengyártó Pált k. ud. kamara titoknokát a’ mármarosi igazgatóság első ülnökévé nevezte ki ’sz i г. tanácsos czimmel ruházta fel.— Oláhláposbányai bánya és kobmesterré Staffmann Fridrik láposbányai kobmestert; a’ nagybányai kerületben kutatóbiztossá Lasssovszki Ferencz moldovai kutatóbiztost méltóztatott kinevezni. Szemelvényi eljárásssak felöl. i. Nem tartozom azon tudós emberek közé, kiknek semmi sem könnyebb, mint a’közállomány minden betegsége ellen panaceat *) készíteni. Aligha fognám valaha elhinni , hogy az emberi agy fedezhet fel olly igazgatási formákat, mellyeket minden országra alkalmazni lehetne. Itt a’ kényuraság, ott a’ népfelségre épült democratia czélszerű. En a’ propaganda ügyvivőjének, ki körülményekre nem tekintve örökké egyenlőséget hirdet és egy kirekesztőlegesen számszerinti többség mindentevőségéről regél és az emigransnak , ki az istentől örökségül kapott teljes hatalom mellett, melly az álladalmi erőket egy személyben öszpontositja , harczol minden erkölcsi zóna alatt és a’ polgárosodás minden légmértékletében: én — mondom — ezen két megcsalatottnak vagy ámitónak , komoly czáfolat helyett a’ következő keleti mesét mondanám el : A’ mindenség központja t.i. a’ perza király, megkezded fogyatkozni kedélyben és egésségben. A’ honi orvosok hosszasan tanácskozónak a’ trón árnyékában és az ősi meleg és hideg gyógymód szabályait egymásután gyakorlatba vették; de az urak Ura továbbra is beteg maradt. Végszükségben tehát messze földről Teheránba hivaték egy frank tudor. Ez tapintgatá a’ schach ülését, három nap forgatta könyveit és kéziratát, több gyógyszer tulajdo- Ijait néhány labdacsban egyesítette,’s átadta az udvaroknak mondván, miként ezen orvosság a’ legcsudálatosabb jegyű talismannál is sokkal több erejű. A’ schach fölvidámult, de a’ Mollah — a’ kedvelt főpap — csóválta fejét, mert fonák politikának tartotta, a’ királyi személy belügyeinek kezelését idegen rendelet és szabályok alá bocsátani. Aztán lehetnek — igy gondolkozók—a’ parányi labdacsoknak olly titkos és kártékony hatásai, mellyek az egész mindenség központját veszélybe dönthetik sőt szét rombolhatják. Bölcs eljárást közlőtt tehát a’ királlyal, melly ekként hajtaték végre. Összehivatott a’ ministerium. A’ komornyik nagy csinnal raká arany tányérba a’ labdacsokat, és a’ schach feladására rang szerint hordá szét a’ tanácsosok közt. Mindenik, olly arczkifejezéssel , mint éppen tehteié , elnyelt egy adag orvosságot. Néma csend állott be, és a’ király gyorsan jártalá szemét a’ ministereken, rajtok akarván kikémlelni, minő hatásuk lett volna saját szent testére a’ frank labdacsoknak? Rövid időn meglepő eredmény mutatkozott. Először is t. i. a’ kincstárnok, egy magas, szikár és karcsú férfi, gondola, hogy szava, ha beszélni megengedtetnék is, talán magától elakadna, mert nagy falka a kóranyag, melly eddig csendesen nyugvók belsejében, hozatott rögtön mozgásba. Ő tehát feledve az illendőséget, marezonán kezdé arczizmait vonogatni. Minden szem hozzá fordult ’s ez sajátszetfi helyzetét még kellemetlenebbé tette. Ekkor történt, hogy a közállományi főbloknok , egy tömött, kövér ember, halálszint váltott és homlokáról permedezett a’ veríték; a’ szelíd belügyministernek pedig szerencsétlen pillanatai, ő felsége jelenlétérőli gyors távozásra, engedelmet látszanak könyörögvi A’ gyűlés eloszlatott. A’ frank tudor tüstént kiűzeték a’ birodalomból, mert szerei nem birtak talisman-erővel, sőt oll kártékonyok valanak , mintha eblik (rosz nemzők) által készítettek volna. A’ következő nap bal jóslattal derűlt fel Persiára. Az igazgatás betű szerint nem tudott lábon állani. A’ király ágyban feküdt, mert elmulalá a’ labdacsokból venni, és ágyba feküdtek a’ шпььlerek , mert a’ labdacsokból vevének, így van az igazgatási formákkal is. És semmi újat nem mondottam , azon meggyőződésemet kifejezvén , hogy ha szintén a’politikáról irt kézikönyvek rendszerint e’ formákat mérleg alá szokták vetni, s egyiknek a’ többiek feletti tökélyét elméletileg el is határozzák; mindazáltal ezen országlási rendszerről készült ideal, koránt sem bír olly gyakorlati becseset, mint a’szorosabb értelmű elméleti tanok úgy nevezett canonai, így az aesthetika a’szépség esz-lményét fölállítja, és mi minden kifogások mellett, birunk ebben némi sinórmértéket p. o. szellemműveink viszonyos tökélyének megítélésében. De másként történik az országlási formák körül. Itt semmi sem dicsekedhetik általános érvényességgel. Minden rendszer a’ körülmények szerint idvezit és kárhozatra taszít. Egyet tudunk bizonyosan, azt t. i. hogy legszerencsétlenebb az emberiség akkor volna, ha valami természet feletti erő csudálatos szeszéllyel a’ földgömb minden népének nyakára azon egy uralkodási formát kötné. Ezen megjegyzéseimből eléggé kiviláglik, miként én a’ doctrinák megcsontosult pártolója nem vagyok. ’S mégis szükséges óvatosság mellett előszeretettel viseltetem az elméletek iránt, és rész jelnek tartom, midőn egy nemzetben divattá válik azon rivalgás, hogy a’ gyakorlati élet kinevet minden theoriát. Hiszen mi egyéb az elmélet, siint a’ tapasztalás által szabály alá tont gyakorlat? És a gyakorlat más-e, mint alkalmazott elmélet? Azon követeiéhogy le kell mondani a’ theoriáról, mert a’ fonák theoriák nagy veszéllyel járnak , az emberiség kezéből épen ezen veszélyek elleni orvosszert ragadja ki, ’s mivel káros a’ tévelygés tehát betiltja az igazság keresését. Sőt tovább megyek és állítom, miként semmi túlzás nem volna abban, ha Valaki illy kérdéseket tennie fel, mellyik becsesebb: Gobonda gyémántaknája, úgy miként a’ képzelődés elhireszté annak jövedelmét, ’s nem mint a’ közgazdaságtan kiszámította; vagy pedig legmagasabb állományi érdekeink felől alkotott olly elmélet, melly már behatott a’ tömeg vérébe, mellynek tökélyét a’gyakorlat igazolni fogná? Mellyik hasznosabb: egy tárgyalási módszer, melly a’ törvényhozásnak biztos kiindulási pontokat nyújt, vagy néhány fontos, de isolált anyagi engedmény kivivása? Én—ismétlem — illy kérdéseken semmit sem Csodálkoznám ; mert tudom, miként még olly elvek is léteznek, mellyek teljesen és világosan bebizonyítva maguk magukban egy nemét formálják az állományi biztosítékoknak. Hogy ezen tétel paradoxnak ne mutatkozzék , igazságát egy példával kívánom kivilágositani. Rousseau Contral 300rai czímű munkájában csillogó ékessenszólással állítja fel ’s védi azon nézetet, hogy a’ polgári tár -saság ’s annak tagjai közt szerzett kötményben (contractus) min tltalánosan gyógyító szer.