Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-03-28 / 25. szám

mell­y a kibékülés­ és összesimulás érdekében hathatósan munkáland , egyes melly mivel nem­zeti vagyonosság eszközeit teremti, kiapadhat­­lan forrást nyit a' status erejének; alapja 's talpköve az iparfejlődésnek is ’s ez — a’ házi adó ügye. Mert hogy is képzelhetjük mi, hogy közlekedési eszközök nélkül kereskedés s e nélkül minden üdvös törvények mellett ipar fejlődhessék, szóval anyagi emelkedés mu­tatkozzék. Amazoknak eléállitására pedig nem­zeti közerő kívántatik, ’s annak öszpontosult működése, mi czélra az első mulaszthatlan lé­pés , hogy a’ közczélok elérésére kivántató közerő kiállításában az osztályok közti válasz­tófalak omoljanak le, ’s a’ nemesség ügy mint minden honpolgár közterhek viseléséhez si­muljon; Ja ezu tán csak nem fogjuk még hinni, hogy az ősi subsidionalis után valami nagyobb­­szerű­t előállíthassunk, sem vagyoni erőnket annyira túlbecsülni nem fogjuk hogy a’ léte­sítendő köz nemzeti mulaszthatlan szükséges vállalatokat pénzünkön eléállitjuk. Hogy az arra kivántató tőkét teremtsük elő a’ kamat foly­tonos fizetése’helyett. Minden nemzeti emelkedésnek útját egye­dül az adókérdés­t készitheti meg, mellyet olly lényegesnek tartunk, hogy előtte minden más kérdésnek, minden kecsegtető számításnak hát­térbe kell vonulni. Minden intelligens erőnek e’ kérdés kivívására kell irányozni munkássá­gát Magyarhon megyéiben; lilában ámitják önmagokat a’ haladás emberei a’ többi kér­­désekbeni nyereséggel, ha az adóügyet felad­ták , mindent oda adtak, mitől valamit várni lehetne. Csak rajta azért ti Szatmár , Szabolcs, Ung, Zemplén, Nyírra , Liptó ’sat. csüggedő polgárai, ’s mi egy bőszült csoport gyüleke­zetében nem sikerül, meg kell azon kívül kí­sérteni , ne fáradjunk soha bele az előkészítés munkájába, szünet szüntelen erre legyen tö­rekvésünk irányozva, minden nem sikerült kísérlet új erőt adjon megn­em szünőleg­es czélra fáradozni, mert kívüle nincsen mene­külés, nélküle nincs haladás. sColos­vári fi szív , f asz­­­iá­s. Martius lelké vala azon nevezetes nap, mellyre Kolozsvár választott esküit közönsége szokottnál nagyobb számmal gyűlt össze, al­kotmányos jogát az orator — szónok — té­telre nézve gyakorlandó. Tekintsünk körül e­­zen hivatal jelentőségére nézve, hogy fogal­munk legyen e’ szorul­ orator; ő a’ választott eskütt közönségnek elnöke, melly testület száz választott férfiakból áll, tagjai választása az an­nyira (!) dicsért önkiegészités elvén nyugszik, midőn a közönség valam­ellyik tagja az illető vallás részéről meghalt, az ürült helyre, a’ kérelmesek közül hármat tűz ki a’ közönség , és ezek közül választ a’tanács, mennyire czél­­tányos e’ kiegészítési mód, ezúttal nem ide tar­tozik a f­ ólai vélemény-mondás, különben is az alkotmányos közvélemény pálczát tart felette; ’s univel, cum factae sint leges, non de illis, sed secundum illas, zsebünkre dugjuk a reflexiót. A választott közönségnek tehát, mellynek körébe esik a törvényhozó hatalom , a’ más javai feletti őrködés, minden jelenté­keny és nem rendszeresített költség-megaján­lás, elnöke az orator, 's ebből látszik, hogy ennyi politicai jogokkal biró testület elnöksé­ge főleg Erdély fővárosában, hol a­ választói­ közönségnél, egy tized óta annyiral,iacitas van, s­em csekély jelentésű; egyéni habilit ,a, buz­gosaga az oratornak, a közönség tárnái hatos hozzá járulása mellett, most midőn a’ városi belszerkezet kérdése napi­renden van, igen főkellek, ’s szilárdságot követelni tőle jogos reményeink vagynak, akkor főleg midőn a’ czélszerű működések , intézkedések, az el nem figult, humanus, ’s minden jónak, üdvhozá­nak pártolására kész tanácsnál zárgátra nem találnak. Az ennyire jelentékeny orátorságra szózatok többségével osztó - biró Kill­yén Mi­hály választatott el, ’s rögtön fel is eskettetett; mert tudnunk kell, hogy Kolozsvár városa, az egy főbírót kivéve, kire nézve törvényeink sze­rint, a fejedelmi megerősítés kívántatik, min­den felsőbb és alsóbb tisztjeit maga választja és töstént fel is esketi. Az új oratornak új pá­­lyáján, szerencsét, ki­tűzést kívánunk; a’ fel­tárt hivatali sorompón beléjtve , tőle függend , érdemet, méltánylást aratni, úgy mindkettőt könnyelműen eljátszani; ifju kora, tapasztalt egyenessége, jóra kész keble, biztos ajánlói,­­s minket alapos remény táplál, hogy számí­tásunk zátonyra nem akad. A’ minden két év­ben változni szokott határ alü­gyelőségre is szó­zatolás tétetvén, Titkos Ferencz választatott meg. Ugyan ezen gyűlésen inditványoztatott, ’s el is fogadtatott mindkét testület által, hogy a’ kebelbeli közügy-igazgatási, négy személy­ből álló törvényszék tagjai, úgy a’ borbirói, és huslátói állomások, minden két évben új­bóli választás alá jöjjenek, ’s most kezdessék is el, eltérve azon gyakorlattól miszerint éle­tekig választattak...........Éljen a’reform , majd meglátjuk, hol­­állapodik meg ,,a’ logicai egy­más után. “ S/51 lllONig Vít 1­ tavaszelő 20kán. Teg­­nap reggel taraczkok dörgései hirdetek főkor­mányzó széki ifjú gróf Te­rdei­­József úr ő excellentiája névnapját, mellynek illő meg­ölése végett, a’ városi tanács, esküit közön­ség, tanitói­ kar, tanulók, minden szabadalma­zott ezédek, a’ nép szembeötlőleg kitűnő nagy része, a’ város rendes bírája vezérlete alatt 4 órakor az ő excellentiája­ iránti buzgalomtól ihletve siettek anyatemidomunkba. — E fé­nyes ünnepélyt fő he­rczegi Károly ő fensége nevét hordó, ’s jelenlegi az itteni katonai inté­zetben levő kiskatonák nem kevésbbé érdeke­­ssték. A’ kedves emlékű nap előestvéjén a’ városi tanácsház, ’s­tb. kivilágositva vala,’s az összecsoportozott nép sűrű éljenezése szűn­ni nem akart. Tordia Vits­osit k­özgysageste. Tor­da, tavaszelőid. 184­3. Mai nasion a’ városi harang háromszori meghúzása közgyű­­­lésre hivta öszve az öszves ciolgársagot. Nem leend talán érdektelen , ha egyik honi nemes városunk alkotmányi és belrendezési mozgal­mait hazai közönségünk figyelemmel kisem­ fé­nyében úgy, nint árnyéklatában , mert ez az elem , mellynek egyedül van jövője honunk több rasztái között; s melly polgári és ne­mesi kettős helyzeténél fogva, súlyt szokott adni megyei indítványoknak is; ezen elem az, melly értelmileg és vagyonukig kifejlődve solid részét teendi honunk népességének, ment a’ felsőbbek nagyobbára eldelési irányától, ’s nem sülyedve a' pónnéj­ értelmetlen ’s dara­bos tévelyeibe. Értelnességének s jóra hajló irányának e’ közgyűlés tényei szép bizonysá­gait adák: 1. Főhadnagy Egeren­czi János megnyitá, mint alkotmányilag rendes elnök a’ közös­ népességű gyűlést , s annak illy ké- i -leni m­e­gtartásának okául, a megyei főispán mint ha fel­­g­­­t le, kinek híre es parancsa nélkül ez nem szokott megesni — távollétét, s jele­sen közelebbről országos tanácsossá lett kine­­veztetésénél fogva, merő hiányát lévé okul­­ valamint ebből következteté, hogy a’már egy­szer megválasztott, de mind ez mai napig — és igaz egy év óta — volt főisszan ő amaga ál­­tal meg nem erősített sz.bírák tisztujitása is, ha valaki netalán sürgetné, meg nem eshetek, ámbár a’ constitutio­ szabla egy évi határidő a régi sz.bírák fölött már többször elhaladt. Kemény Farkas b. indítványára azonban meghatároztatott: a) a' sz.bíráknak, valamint most, úgy ezután is mindenkor­ a’ rendes időbeni újra valasztatásuk; b) a szózatok többségét nyert egyén tösténti beigtattatása. c) Felelevenittetett a’ constitutio azon pontja,­melly évenkint négy­­szer polgári közgyűlést rendel tartatni, a’ fő­hadnagy mint törvényes elölülő által, melly joga­­a’ polgári közönségnek a’ mult évben volt főispán b. Jósika Lajos úr ő maga által is elismertetett mint erről az akkori jegy­zőkönyv világos szavai bizonyságot is tesznek. Ellenben d) nem fogadtatott el S. A. indítvá­nya, melly szerint köteleztetnék a’ főhadnagy minden közgyű­lése vegével a következendőnek tartása idejét előre kitűzni, okái inkább a’szo­­katlanság, ’s ezen rendszabálynak a­ megyé­ben­ (fájdalom) hiánya hozatott fel, mintsem az abb­an létező kezesség alaposan támadtatott volna m­eg. 2. Veress József tanácsosi hiva­talába beigtattatván érdemlett méltánylással ’s ellenekkel fogadtatott. 5. Figyelmet kérek! A’ városi országos és határjáró utak közerő­vel leendő megcsinál­tatás;­ egy szívvel száj­jal elfogadtatott, s a’ tervnek, még e’ közgyű­lés folyamata alatti megkészitése ’s kiadása egy bizottmány kötelességévé tétetett. Volt egy pol­­gár, ki uj lord a szakadását inditványoza, azonban ez két három torok viszhangján kívül nyom nélkül enyészett el; reméljük a’ bizottmány igazságosan adandó terve (miről kezeskednek a’ tagok egyéniségei) nem fog okot adni az egyes­ség megtörésére. Ezzel a’ gyűlés eloszlott. Más napon számosabban gyűlt öszve a’ szózatolásban­­résztvenni kivánó polgárság. A’ sz.bírák megválasztattak és fel is eskellettek. A’ V. .1. előlépésével megürült főjegyzői, és a’ V. I. halálával választás alá jött. tanácsosi hivatalok betöltése a’ jövő közgyűlésre halasz­­tatott. Óhajtom, hogy az elvek, mellyek ezen alsóbb korú hivatalosok választásakor, a’ kije­lölés és tösténti fölesketés körül életbe léjitek, az említett főbb hivatalok betöltésekor se vesz­­szenek el a’ lelkes spolgárság szemei elől, mint a’ mellyek a’ szemfényvesztői játékot valahá­­ra sezám­szék ! A' kijelölés fölötti vitatkozások e­­redménye ez vala. A’ constitutio szerént a’ három rendes szolgalamnak a’ három kü­lönböző vallásokból kell választatni. A’ kijelö­lés tehát létetett r. callio­. reform, és unit. ü­­rességekre , még pedig mindenikre három há­rom egyén jelöltetett ki, a különböző vallá­sok szerint, és igy m­ig a’ polgárok választási joga csak három egyénre terjesztetett ki, hat név ok nélkűl viselte a’kijelölt eszmét. Több or­szágos és megy­egy üléseken már számtalan­szor felhozott okokból ostromoltatott ezen fo­nákság, mellyeket felhoznom ismétlések ismét­lése lenne; közlöm tehát csak az eredményt. Az általános többség határozata ez vida: je­löltessék ki minden vallásból kilencz kilencz e­­gyén, választassák minden kilencz közül egy, ki azonnal ,eskettessék is fel. Ezen határozat 1-15

Next