Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-01-03 / 1. szám

Kolozsvártt«­­« Medál­jan­»15.­­ Megjelenik az Erdélyi Híradó és Nemzeti Társalkodó hetenként kétszer: kedden és pénteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Ára félévre mind a’ háromnak együtt helyben 4 f. 48 kr. postán 5 f. 32 kr. külön a’ két első helyben 3 f. 36 kr. postán 4 f. A Vasárnapi Újság magában 1­0. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek és pontosan közzé tétetnek. — Az utak jártait­lansága miatt íit belüln­k csak c’ k­éteit érkezendnek még. Fglalat : Erdély. Néhány szó olvasóinkhoz; Farkas Sándor síremléke tárgyában iso közlés; or­­zággyűlés ; Udvarh helyszéki közgyűlés. M­a­g­yar­os­zág: Biharmegyei közgyűlés. Külföld: Os­íhország. Oroszország. Anglia. Francziaország. N­e­m­­eti Társalkodó: 't­iltakozás az F. betű ha­­dmaskodása ellen . Brassói Samutól. Hirdetések. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Tiszt­ellesek. Az új év első naiv­a’­­­­. és RIV. b. Kemény Fere­n­c­z­­ágos elnök ő nmlga vezérlete alatt k. biz.— b. Józsika János ő nmlgához men­­ő ige kegyelmesen uralkodó V. Ferdi­­nci iránti hódoló tiszteleteket ’s szerencse ínalaikat nyilvánitandók. Onnan a’ főkor­­ny­zó ő exjához járultak hódolataikkal, követték fővárosunk kebelében minden ha­­ngok és testületek egyes osztályai. A é la á ti a s­z­é­ phajóinkh­oz! Tizenhetedik évi­gpályára lépnek most­­a­ink. Az idő, mellyet ért, fölváltva nyo­­szló majd viharos vala. Sok veszteségnek, a mulasztásnak volt szülője az első, szép lényeket költött és sodort el az utósó. Ez­ben Híradónk nyugodtan fenállott, mert э­ az élet mozgalmaitól sem az apályban a feneklék egészen meg , sem a’dagály nem orhatá el. 1841 — mint sokszor elmonda­­— uj korszakot nyitott a’ magyar sajtónak, gragadva a’ hatás Szemlélésétől , mellynek orvai mindenfelé előtérbe léptek, felköti keb­­tkben is az utántörekvés ellenállhatsan ősz­ré. Az erős akarat következetes testé­ben ’l akásságunk egy éve lehanyatlott. Egy év fekvéseiről adhatunk mi is számot. Kifejtés hatalmas ingere, szükség ’s vál­tozók hiánya hívott a’pályára. Előttünk ne­­m kérdések, sürgető lépések, eg­y ország­­ités drága perczeivel, előkészület semmi, jelszó, mit fajijainknak ezégérül választónk vala, ismeretlen ’s sokaknak borzasztó. Jó­­lan mezőre kisérjük a’ nemzet figyelmét, a’ külön ösvény mit egyesek választónak nyúl, csak kölcsönös bizodalmatlanságot te fel. Önfeleink külön kiindulási pontokon ének állást, mig a’ háttérben a’ maradék ,y serge emelé fel jajveszéklési kiabálásait ?K­ét tente majd a’ jó lélekkel indulóra ké­ket is. Erős versenygés mindenfelé; a’nem­­testben első jelenségei mutatkoztak az át­­lázási ci­isisnek , miket —­ meglehet — fé­­nysugárzó arczczal néz az orvos, bár a’ ülállókat nehéz aggodalom tölti el. Mi a’ ülállók legszenvedőbbei valónk a’ megfe­­dett családkör­ben, mert ki mondja meg ne­­ik, mi szenvedéseket mért reánk még a’ , s­ ki határozza el, mennyit biruak meg, »y terhe alatt össze ne omoljunk? És mi-­­ ritkán sbuzdilva, többször aggódva szól elénk; ha néha komor események éles sza­­facsarlak belőlünk, majd a’ gúny nyilait­koz­ önük ügyünk támadóira; itt a’ keseredés igaz hangján, ott önfeleinkhez szólónk szi­rubban, s ninkeblünk szenvedő legtöbbet. Falányszerü nemzetviszonyaink közt bor­zasztón parányivá sülyedt látásunk is. Bálii életeink szűk fáik­öréből nem vagyunk késsesek kiemel­kedni. Itt vesződünk egy két robot megmen­tésén, majd néhány­ hold földön, amott a’ka­pavágáson nemes kézben ,­majd nehány hiva­talon mire reményt nyitottunk egy két biu­­vágyakodásu polgárnak ’s mig mi erőnk javát a’ civilisatio apró kérdésein emésztjük föl , tő szomszédunkban hatalmasan alakulnak újabb fejlemények , saját határaikon belől tolulnak össze a’ fenyegető elemek ’s mi a’ fukarként kinek egész tőkéje forog a’ koczkán , az uzso­ra fillérein versenygü­nk, hogy elvonult figyel­münk bizonyosba tegye a’ megbukást. Távol e’ hontól— mellyért ejred —­ le­bilincselve testi szenvedéstől vesztegel a’ tör­­hetlen lélek, melly közelebb e’ sajtokból szó­­land polgártársaihoz. Ott senyved ő, hol eze­­rek keresnek enyhet ’s felüdülést. Feledi ne­héz emlékeit, feledi fájdalmát, lelkét csak a’ bús jövendő képe tölti el hazája fölött; és mert nem siethet sóvárgó körünkbe, szent hagyo­mányul küldi Szózatát nemzetének, mellyért áldozatul adá Hajijainak javát. Vegyük taná­csait szent, hagyományul, vegyük intését ko­moly jóslatul. Annyi szenvedésben edzett ta­­jiasztalás, bel viszonyaink közel ismerete, tar­tós elmélyedés jövendőnk felett, tömérdek a­­dat éles egybevetése szól hozzánk ; szól pedig nem a’ hatalmas kebel nemzetében bizakodó— de a’ komor kedély aggodalmas hangján, igen. Kibékülés a’ n­é­pi p­e­r és magyar nemzetiség egysége az, mi­től jövendőnk függ. Ezt jelöli ő is ki köztö­rekvésünk czélpontjául. Ez vala kezdettől lap­jaink jelszava. Ezt mondjuk mi ki, ma merészebben mint valaha.­­És midori ügy­­barátaink néhányai szót­ervelének a’ czégér ellen, mit kiáltólag kih­izénk a’ minapában, el­­mosolyodánk léleknyugalommal. Egy jiillanat a’ nemzeti részvétre mi törekvéseink iránt már nyilatkozik, ’s meggyőződtünk, hogy rést há­láltak nemzetünk gyarapuló figyelméhez. Ma­gyarhon távolabb vidékei felénk fordítják sze­meiket. Erdélyben tiszta törekvésű férfiai na­ponként inkább simulnak szilárd bizodalommal egymáshoz, s ha világos idét hiszszük a’ tért e­­lőttünk, tán nem érjen hiú reményeket táp­­lálunk. Erdély országgyűlése nem sokára el­­oszlik ’s a’ nemzet egyetemi munkássága egyes hatóságok körébe vonul vissza; de ezért alkot­mányos nemzet közélete nem szűnhet meg so­ha , a’ hintett mag szét terül a’ földön ’s e­­zer csirákat bájt. Országos választmányaink föl­ö­léjmek hamar küldetésük mezejére ’s irányt je­lelve nem engedendik lankadni a’ figyelmet , melly előkészítve utat tör a’ jövendőnek. M­a­­gyarhon már küzdi egyes töredékeiben a’ nehéz tusát, nem sokára jegyesű­lend törvény­hozó teremében, hogy megvíja az elhalárzó csatát. Mi legkevésbé lehetünk nyugalmas né­zői a’ nagy következésü látv­ánynak. Minden lépés ott végeredményben azon pontra irány­zott, hol nekünk is találkoznunk kell. Azért is mi noha főszempontul figyelmünknek e’ hon közéletét tűzzük ki ’s fejtegetéseinkben mind­inkább igyekezendünk ezentúl is simulni a’ nap felmerülő jeleneteihez; feledni nem fogjuk a’ szomszédbon nevezetes­ kérdéseit is, ’s sa­ját viszonyaink kapcsolatában kimutatni azok­nak reánk ható jövendőjét. M­a­g­y a­r h­o­n­b­a­n — melly a’ megnyílt évben fontos időszak küszöbére lép — mintegy a’ fejlemények előjeleül, nevezetes látmány tü­­nedezik­­fel a’ journalistica körén. ’sat. Ha­talmas levente lép a’ sorompókba megvíni az elvvel — mit könyv meg nem dönt vala — az idő­szaki Sajtó mezején. Testvei hazánk, magunk jövendője ’s életkérdései fölött­ folytatnak har­­ezot a’ hazának legkitűnőbb fiai, a’ harcz üd­vös leend, tanuságos és hiszszük — nemes is, mert próbákban edzett honszeretet, forró buz­galom az ügyért, egy törekvés lelkesíti a küz­dőket, ’s ha szinte nem lesz is távol a’szenve­délytől ,—ímert hisz kinek vére nem buzog föl a’ szent Ügyért,—de reményijük a’ gyakorlat embereit illeti főkép a’ csillapultság ’s ment leend az a’ bántalmiaktól. Ebben is hű kísérői leszünk minden jelenetnek ’s mint nyugalmas nézők a’ távolból szint olly elfogulatlan sze­rénységgel mondandjuk el saját nézeteinket, mint eddig. Szóval minden erőnket megfeszítendjük , hogy lapjaink újabb évére azon önérzettel te­kinthessünk vissza, mikép ezen év sem forgott le vesztegmaradlásban; mert ez volna egyszers­mind jele annak is, hogy haladott a­ nemzet értelemben ’s munkásságban. Ez pedig a’ czél mire erőnk java szentelve van. Farkas Sándor síremléke tár­­gyában Hö fecslés. Az eddigi eredményről az alább követke­ző elősorolást, mellynél fogva az e’ tárgyban munkás kird­ensílghoz mindössze 297 rft ’s 50 kr ezüstben ’s 1 arany került be — közölvén, az említett biztosság meghagyásából tisztelettel felszólítom az aláírási iveket vett t. ez. urakat, miszerint az eredményről tudósításaikat Ko­lozsvárin akár alálirthoz, akár Brassói Sámuel m­afessor úrhoz megtenni, a’netán gyűlt fiénzt ’s minden esetre az aláírási ivet beküldeni, legfeljebb jövő 1843dik évi februarius első nap­jáig méltóztassanak , hogy a’ czélba vett emlék iránt intézkedni leessen. Kolozsvárt dec. 25- kán 1842. biztosság: jegyzz'í yj d­a­к­о r. a­s­а­к К­о­r­о­zsv d r­ti. 1.) gróf Gyulai L­a­j­o­s u­r­n­а I. Jósika Imre 5 f. Inczédi Sándor 2 f. P. Horváth Mihály 5 f. gr. Wass Györgyné 5 f. Wass Minka 1 f. Wass Ottilia 1 f. Beth­lén Miklós 2 f. Bé­di G­yörgy 1 f Kemény József 1 f. Ch­­­esse­­lényi Farkas 1 f. Bánffy Zsigmond 2 f. Tele­ki Lajos 1 f. Bethlen Sándor 1 f. Horváth Al­bert 2 f. Kun Gergely 2 f. Ugrón István 1 f. Rhédey János 1 f. Teleki Domokos 5 f. Kun I­riza Jián­os

Next