Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-05-05 / 36. szám
Kolozsvárit 36. Péntek mai. 5.1 §43. erdélyi híradó. ----— ' " " , . teken A’ Väsiii-na ii tljság mnituled kedden. Ara félévre miiiil a -------------------‘-------7^ Hí,-adó eS .Nemzeti Tanakodó helenként kétszer : kecsen es pen • 4 f.l, Vasárnapi Újság magában 1 f. 30 kr. mindenütt. No ««• * SA «Ж i U-A-—ha Foglalat. Erdély és Magyarországi Kinevezés. Halálozások. Kolozsvári napló. Dobokai közgyűlés. Magyarhoni dolgok. Szatmár. Szabolcs. Zala és több megyei követválasztások. Külföld: Délamerika. Franklion. Portugal. Törökország. Szervia. Nemzeti Társalkodói Koldulás ügye vége. Hirdetések. ERDÉLY ÉS Kinevezés• Kolozsvár* városa tanácsa s választott közönsége elegyülésből b. e sárospataki Pataki Mihály halálával ürességbe jött tanácsosi hivatalra jegyző sárospataki Pataki Józsefet választotta. Halálozások. Beringer János erd. kormányszék fallgzatos helyén meghalt. Márt. 25-án mart ki a balázsfalvi lyceumban. történészet, földleírás és chronologia rendes tanára Ilusz János, szelid embersége és kimivelt ismeretei által köztiszteletet érdemlett férfi, élete 38 ik évében. Az elhunyt szerzője egy közönséges földleírásnak oláh nyelven illy czim alatt! „Icoane pomaentuu ju (földképe) miből ugyan eddigelé csak az első rész jelent meg nyomtatásban , de kéziratban az idvezült által teljesen be van végezve. (Sieb. Bote.) Kolozsvári napló. Apr. Lodikán éjjeli két óra tájt bizonyos ifjú ember egy épület második emeletéről az ablakon kibukott Álomjárás, holdkór . Vagy tán éppen egy víg estély szédítő mámora okozta e a’ salto-mortálét— fürkészni nem a’ mi dolgunk; annyi igaz, hogy Csakugyan nem volt mortale és e’ bukás a’ szerencsés szerencsétlenség nevét joggal igényelheti. Az ablak magassága mint az esetet követő reggeltöstént megméretett — több mint Ötöt nő. Illy ugrással aligha egy Averi no is épkézláb dicsekedhetnék, és a’ lebukott ifjú önlábain ment fel szobájába ’s aludt csendesen reggelig, min tapasztalt gyógytanáriak sem győztek eléggé bámulni. Reggel hinni sem akar, mi történt, ha estében térdekre zökkent mellének fájdalma nem igazolja. Az ütés nem veszélyes, ’s bizton remélhető , orvosi ápolás rövid nap legkisebb félszegség nélkül lábra teendi. — Az Öngyilkolás napirenden van. Minap egy fűszerárus inas, most egy gépész lőtte agyon magát. Sajnáljuk mindkettőt. Amabban egyet vesztünk el e pályára — rögzött előítélet vagy más gátló nehézségek miatt-e ? — kevesen vállalkozó magyar ifjainkból; ebben egy minden elméleti képzettség nélkül csupán természeti hajlamból bámulandó tökélyre vitt tehetségű erőművészt, miről eléggé tanúsítnak a’ honunkban szanaszét sikerrel használható szóró - rostáló- és vetőgépek. Kérdi már most a’ nyájas olvasó: valljon mi okozhatta vég elkeseredésüket ? Talán — mint illy esetekben leggyakoribb — eladósodás, vagy bukás becsület vagy értékben? Nem. Bár mi nehéz is véges embernek e’ kérdésre felelhetni, egy kereskedő inasról illyesmit fel sem tehetünk; a’ gépészről mindenki tudja, hogy gazdasági állása napról napra kedvezőbb, ő maga pedig talpig becsületes ember volt. Mi hát? Amarról sokfélét, erről csak azt beszéli a’ világ , hogy a’ háztartásban körén felüli fényűzés után kapkodó nejével versengése. — A’ királyutczai sárhalmok nincsenek többe. Porra mállottan nyűgosznak a’ Trencsínvárban. Tizennyolca szekér és egy sereg munkás visszaadá városunknak az ily rég nélkülözött utczaszegletet. És itt alkalmat veszünk rendőrséggeli viszonyainkat illetőleg méltányló megismeréssel említeni, hogy figyelmeztetéseinkre gyakran fordít figyelmet. Hírlapi felszólításnál olly enyhítő, mint bármi más indítványnál a siker. Hogy a’ légben elhangzó és az időben elmúló kihágások elhárítására minő intézmények létetnek, nem mindenki tudhatja, azért Csak kétségbe nem hozható példákat idézünk. Egykor a’ városház előtti hegyek elhordatására mindjárt rendeles tétetett; a’ bivalrombolás megakadályoztatott; és most a’királyutczai sárhalmok töstént eltakarittattak. Dobokai kihel számolgató közgyűlés. (Vége.) Mellyek után szeretve tisztelt követeink követjelentésöket megtették, lelkesség és igazság kinyomnia sugárzott a’ szónok arczán , ’s mi szem és fül valánk , lelkünk hullámzott, mert féltékenyek valánk, bárha nem volt okunk hinni, hogy e’ szép perczeket tőlünk elorozhatják, mint az olly kincset, mellyre hivatlan kezek sóvárognak — szóval voltunk többen, kik mint kezdetben öömmel mondok őket mieinknek , fájdalommal hagyok elszakadni a' lánczolatot, melly egy* máshoz füze. — E tartalomdus követszámolást bárha egészen közölhetném , de midőn arszággyülési tétemények már köztudatuak, azokat nem említem; de emlitnem kell néhány sort, mellyek igazsága Pharosként világit és int, ’s nemcsak nekünk , de a’ honnak , halljuk ! ,,És ezenkívül egyesek vagyunk-e mi magunk közt is, nem különböző felekezetek szakgaták-e pártokra egymás ellen bőszűlve saját , törünk-e ellen nemzetieink tagjait is, nemlegesen egymás ellen, kicsit gondolva ve e, ha a haza romjai közé is, de letiporhatuk ellenfelünket? — nem fecséreljük-e egymás elnyomására azon kevés erőt, mellyel a hon boldogitására fordíthatnánk ? mig hivatalvágy , visszálkodás, irigység forrájt fogják nemzetünk szivét szívni, nem fog az semmi szépre, jóra, nagyra boldogulhatni olly erővel, hogy az akarat valósággá válhassék. Nem uraim! mígyt e törvényjavaslataink a’ dissentiens vélekedések halált okozó tőrével kebelükben jelennek meg az igazgatás előtt, ne csodálkozzunk, ha határozatunkra nagy tekintet nincsen.“ — Más hol: „hogy a’ melly egy Vala hajdan , és erős és becsült, egygyé legyen újra a’két Magyarhon!! fontoljuk meg, mi idegen faj, ellenséges elemek közé ide vetve, kik csak magunk vagyunk, magunknak véd és rokon, ha elkülönözünk, mi lesz belőlünk ? elsodor az idegen nemzetek árja, és egy évezred múlva nem fogja tudni a’ vándor, ki Pannonia földét tapadja, hogy lábai alatt Hunyadiak Csontjai porlanak; egyesitett erővel pedig győzni tudnánk és az idegen elemek között fentartani nemzetiségünket !!!“ tovább : „Ha visszatekintünk követségünk folyamára, az emberi élethez hasonlónak találjuk azt: az édes anyai hőszeretet ápoló karjai fogadják az Új polgárt, édes anyai szeretet Vezeti első lépéseit, tanítja első szavait, és egy virító gyermekkor örömei, reményei , csendes nyugalma teszik földi pályája kezdetét. —*• De változik a’ láthatár, borús fellegek borítják el egét, ezik szakkozó villámok dúlják az élet utait, a’ földi Csapások borzasztó serege áll lesbe a’ vándorok ellen — és eljön a’ sors, erős vaskezével kiragadja az életből, mi mint virágnak az illat, annak báját téve, és elhagyatva, örömtelenül, üldözötten küzd a’ férfiú az előtte elzordonult életpályán, és az eddig közös képe Csaknem minden halandó sorsának; de most kit jobb szerencse rengetett, szétvonulni látja a’ fenyegető viharokat, és élete végén gyermekkora napjának halavány sugári még egyszer feltűnnek, még egyszer megaranyozni az élet delét zordonni tevő fellegek szétvonult széleit; borult titarai ege annak kit balszerencse szült most is, és csak végórájában, egy jobb életbe és igazságos bíróba vetett bizodalma nyújt üldözött lelkének vigasztalást. —■» Minket is meg nem osztott közbizodalom emelt a* követi pályára, és az kisérte első lépéseinket, felekezetek keltek fel ellenünk, üldözés tárgyává levénk, és viszontagságok közt folya le követi pályánk, ’s hogy hivatalunk végső pillanati az emberi élet vége mellyék nemihez hasonlítsanak, az tisztelt küldőink most kimondandó ítéletétől függő.“ És e’ pillanatok éppen azok valának, melylyeket a’ viharos láthatárról a’ nap utolsó Sugári szétkergetének, ’s megaranyozni hagyák a’ fellegeket, de e’ napsugár a’fellegeken még nem tűrhető szivárvány képben át, hogy többé ne boríthassa el a’ láthatárt, úgy van, hangos éljenek nyilvániták a’ közméltánylást , ’s táblabiró Somai Lajos tartalomdus beszédben nyilvánittá a’ közmegelégedést, ’s azon okokat fejté fel, mellyeken országgyűlésünk vasszorgalma megtörik; a’ beszédet a’ mese rendei mindnyájon lelkűkből mentettnek nyilvániták , ’s a’ közméltánylást jegyzőkönyvbe iktatni, a’ követjelentést levéltárba betetetni határozták; — a’ jövő közgyűlés julius 27 re határoztatott, a’ melly tisztválasztási lesz , a viszszaélések kikerülése tekintetiből a nemesség összeírása,’s czélszerű véleményadás, bizottmányokra bízatott. Wilis 28-án a jegyzőkönyv hitelesítés után némeily egyesek kérelmet vétettek fel, mellyek közt említendők lehetnének azok, mely