Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-05-05 / 36. szám
bel szovabiró Békési György ellen hallatlan . . * kihágásai felpanasztására beadattak, egyesek ,’ illik és a’ felső kerületi főbíró nevében, melllyek kinyomozására előbb felső kerületi alispán P. E. neveztetett ki, addig pedig mig e’ kinyomozás folyna, Békési György hivatalától fölfüggesztetett; de a nevezett szolgabirónak tetszett magát azzal is gyanusitani, miszerint kérte, hogy az alispán ne neveztessék nyomozó biztosnak, sem O. S. helyébe szolgabirónak ne helyettesittessék a közgyűlés által, mert mint állitá , feladásai azért olly sülnek ’s azért függesztetik fel hivatalából, hogy O. S. szolgabirosittassék; ezen gyanúsítást az követte, hogy mind az alispán a’ kinyomozásról lemondott, mind nyilvánitaeyk Józseffel, hogy (O. S. a’ helyettesítést illy esetben felvállalni nem fogná, egyébaránt a’ gyanúsítást Békési Györgyön kívül senki sem értette a’ gyűlés nyilvánítása szerint s ezzel maga gyanusitatott. Békési György kinyomozó biztosokat az alsó kendérből kért, mellynek a’ rendek annyiban deferáltak, hogy az alsó kerületből Horváth Dánielt nevezék ki, b. Wesselényi Ferenczet és rettegi Sámuelt a’ felső kerületből kinyomozó biztosoknak, kiknek munkálatuk egész terjedelmében közöltetni fog, mert oty kihágások vannak, miilyeneket szem nem látott, fül nem hallott,— a’ nevezett szolgabiró helyébe Biró Pál helyettesíthetett — más napra jegyzőkönyvhitelesités maradt. — Szafiiiiiri köy(4vála§/itii). Jó és rosznak bizonyos fokig emelkedni vagy sűlyedni kell, mig azon pontot éri, honnan a’ fordulat kikerülhetlen. Hogy a’ hires decemberi catastropha nem azon nadirpont, honnan csendesebb jövő szerencsés fordulata kezdődik, aggódva sejtettük. Azt mindnyájan előjátéknak néztük, kivált miután hazaszerte többtébb emberek találkoztak, kik az adó-ámilás eszközével a nyers erő hatalmát fölébe emelek az értelmiségnek, és aiután a’ kísérlet annyi megyékben borzasztókig sikerült. E’ tapasztalás egyfelől, másfelől az ellenzék utolsó időbeni visszavonulása okozá, hogy midőn a’ követválasztási kérdés közöttünk megpendült, sorainkból egyen kívül senki sem találkozott, ki versenypályára lépjen , noha majd mindnyájan éreztük, hogy a’ választások alkalmával kifejtett ereje a pártoknak nagy részben elhatározó jövendő állására. Az ok megszomoritó , de épp ily való. Hosszabb habozás után csakugyan ez utolsó nézet győzött. Kivállalkozik két versenyző az ellenzék sorából s az elvrokonok saját körükben munkálni indulnak a győzedelemért. Addig lehet okoskodnunk , azontúl visszalépés nem voló, a választás—győzni vagy bukni. Minden nap feszültebbé téve a pártok állását, az ellenzék nemimé egykori hatalmát annyira hanyatlottnak, hogy fürge agitalioval győzelmet ne víjon ki magának. Az ellenpárt épp olly elhízott vala a ,portrok varázs erejűben. Az első jó siker igen hanyaggá tette az ellenzéket és elhízottá eppp olly mértékben mint ellenfelei munkássá. A legiéverőbb hogy a szent húsvét ünnepet népünk dőzsölésben, lakomavásban , verekedésben, lélekvásárban töltötte el. Közeledek végre ápril. 2 Oka 's harmadnappal az elött Károlyba siettünk. Mi minden embert aggodalomba hozott, azon körülmény volt, hogy általános jön a' félelem, miszerint e' választáskor borzasztó dolgok fognának történni, mikhez hasonlót még nem értünk. Választás előtti napon Károlyban egybegyülve várták a’ pártok főnökei, mig a' nép egy bevonulása némileg kimutatja az erők állását. Délelőtt már vonult be ellenzéki nép a’, városba, délután pedig négy külön csapatban mintegy 160 szekér ellenpárltak. Már délelőtt vettük a' hírt, hogy az ellenzék déli tanyáját Kasodnál megrohantak az ellenfél emberei s a provisioját felprédáltak; délután követé ezen hirt a’ másik, miszerint azon ponton a' két fél összeverekedvén, az ellenzék népe szétoszlatott; mi valósult is az által, mert ez oldalról ellenzéki nép nem jött többé a választásra, egy része az ellenféllel egybeolvadt. Ez aggodalomba esté ugyan az ellenzéket, de erejének legnagyobb részét más oldalról várta ’s igy a’ csata vesztve még nem vala. Azonban estefelé érkeznek kiküldött vezetők, kik jelentik , hogy a’ városhoz mintegy 3 óra távolságra a’ csanálosi erdő alatt népünk visszaverettett 's szekereikkel együtt— sebes futásban vette útját visszafelé. E’ verekedésben az ellenzék embereiből egy, az ellenfélből 3 ember vett nehezebb sebet, ez utolsók a’ városim hozattak a’ seborvosnok. A' csanálosi csata kezdésével vádolni senkit sem akarok, mert történt kihívás mindkét fél emberei részéről néhány szilaj fiú a’ üdéinkből elvévé az elllenfél egyik zászlóját, ez azonban minden baj nélkül lecsillapttlt és kibékültek. Az minden esetre menthetlen , hogy a’ béke helyreállván később Falusi Mihály egy ellen" párti ifin kivont karddal vezette az egész lát bort népünk ellen, Ше!‘ mit sem sejtve már hosszú sorban szekereire ült ’s indulni akart és szétszórva a’rohanó tömegtől könnyei viszi szaveretett. Alig ezek a’ városon kívül történnek, az alatt ben az első alispán conferentiára hívja meg a’ rendeket. Megjelennek az érdekeltek velők barátai ’s párthívei. Jelenti az első alisppán, mikéjt a’ főispán betegeskedése miatt nehezen fog követválasztásra jöhetni ’s az elnökletet rábízta, felszállta élénken a’ rendeket e’ Hajijainak legnehezebbikén feszített erővel közremunkálni a' rend fentartásán, megvitatás 7ásal tüze ki a’ másnap történendő szavazás rendét és módját. Egy ideig folyt a’ tanácskozás, hol a’ kijelöltek mindkét részről kitűnő deferentiával egymás iránt nyugasztalák némileg a’ jelenlévőket. Máskért Kende Zsigmond , ki mintha szomjazná a’ csatát, meglepő szenvedéllyel vetett keztyüt az ellenzék lábaihoz. Conferentia után sietünk Kovács Ágoss , egyik kijelöltünknek szállására, hol évektől fogva tartani szoktuk összejövetelünket. Ez a' megyeházzal szemben a' Boer-ház. Itt vártunk aggódva híreket a csanálosi eseményekről, mitön éppen az ott voltak közül többen érkeznek s azoknak eleadásabol kitűnik, hogy egy ifjú, a’ felnevezettnek írnoka nem találtatik ’s hihetőleg a futamodásban a csanálosi erdőn utól éretett és levezetett. Ez istennek hála nem történt, az ifiú megmenekült, de mindnyájan megrémültünk sorsa felett s éppen intézkedni indulunk felkereséséről, midőn egy ismert hivségü nemes hozzám közeledik s félre szólítván azt súgja: „urálni siessetek, hagyjátok el tüstént e’ házat, én most jövök az ellenfél tanyájáról, ők ide készülnek feldúlni ezt a házat, tüstént itt lesznek, istenért távozzátok, ezzel eltűnt. Én tüstént elmondom egybegyült barátaimnak, ’s hívom őket a’ megyeházhoz; megmondjuk embereinknek, ott szállásoló cselédeinknek s hogy résen legyenek ’s távozzanak ha a hír valósulna, s mi egyet kivéve,ki né melly könyveit akará megmenteni, a’ megyeházhoz sietünk. Ez a választás előtti nap estéjén történik. Alig múlik el távozásunk után néhány perez ’s im néhány százból álló csoport siet a’ Boerház felé. A' benlévők távozás helyett a’ kapukat czövekelik be ’s ellentállásról gondolkoznak, de — 30—40 ember — látva a’ nagy erőt, néhány peretig tartó viaskodás után a' szomszéd kerteken keresztül menekülnek, sas berohan a’ bősz Csoport, és mintdent mit ott talál szétrombol, minden mi gyöngéd!) hogyseth ólmos botok súlyát kiállja forgáccsá dimboltatik , még csak ablakfák sem maradnak ; az udvaron a’ kút fakörözete is szétbontatik, ismere, kamarák feltöretnek ’s a’ benne levő provisio szétprédáltatik, csak a’ mi véletlenül figyelmüket kerüli maradmeg, ’s tartott e’ dulongás ínig minden rommá vált a’ falakon kivül. Az eldiribolt bútorokat kutbit hányták és nyomatékto rá egy embert, ki azonban szerencsésen deszkára esvén, később cselédeink által kínit hatott. Mi egy ifiú életén is aggódva, de cselédeink ’s embereink sorsán megrémülve Cray Bálinthoz sietünk, ki a’ megyeháznál vett szállást, ’s felszólítják embereinket, szállásunkat megmenteni ’s fékezni a’ dzdongást. A kiket csak sebesen embereiből elékajt halott egybegyűjti, mindent elkövet, erőködnek csöndesitni, de két kötet törvénykönyven kívül, akit elvettek kezeikből a’ dalongóknak, egyelet megmenteni nem tudtak. A rombolás hoszszu ideig tartván, egyik barátom szobája előtt hallgattuk a' megyeház udvaráról a’ zajongást, midőn ismét a’ fénemlitett nemes hozzám siet ’s újra félrevonva: „uram keressetek— úgymond— más menedéket, mert a Boerháztól tüstént itt lesz a’ nép ’s itt ostromol benneteket.“ Erre nli fegyvereinket kezünkbe vevén a’ felső emeletbe sietünk ellenfeleink szállására ’s megmondjuk mi hirt vevénk. A’ felső folyosón egybegyülve vártuk mi történik. Nem soká kelle várnunk ’s mig körültekintünk a’ szobákban, hol foglaljunk utenhelyet, nagy lármával jő be csopfortosan a nemesség a megyeház udvarára s egyenesen azon épületosztály felé siet, hol mi válunk. Kende, U г а у ’s társai kényszeritenek hogy vonuljunk szobáikba ,s miután kevés tétova után bementünk, az ajtót ránk zárják S a’ kulcsot viszik. Itt már heves ellenfeleink hatalmában valánk; életünket— ha kérdésben volt— kezeikre biztuk. Lelkűmre mondom, gyanú nem fért keblemhez, de a drámai helyezet különös gondolatot keltő mindenikünk lelkében. És hogy ne hallgassak el semmit, elmondom apróra mi az egész catastropha alatt legérdekesb jelenet. Annyira feszült állásba jutottunk nehéz küzdéseinkben, hogy még azon hit is terjeszteték, mikor néhány ellenzéki tag fejére jutalom Letetek. És a hit közöttünk is hívőkre talált el annyira , hogy későbbi napon nyilván a közgyűlésben is felhuzalék. Ezt nem azért említem,mintha legkisebb gyanút kívánnék ébreszteni, mire legkisebb adatom nincs, de hogy bélyegezzem a pártok egymás iránti állását , a helyzetet, mellyben valánk. Köztünk vala a’ két ellenzéki kijelölt is; minden fegyverünk egy kétcsövű puska,egy gyű.