Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-05-26 / 42. szám
iír alakban tűnik fel. Ezeknek egyike a magyar nyelv szászok közti viszonyai — és a’ királyföld vagy szászföld nevezet felett folytatott viták, s e kérdések értelmezése. Lapjaink 40ik száma egy taglalását közli a szászvárosi eseményeknek a’ Lieb. Wochenblatt szerint. Benne a’ nyelvügyre nézve két fontos kérdés merül fel. Egyik, mellyben a’ szászvárosi magyarság nyelvünknek a’ jogegyenlőséget követeli. Másik, mellyben a magát adományos jogainál fogva függetlennek állító magyar egyházközönség saját belügyeiben nyelvünknek szinte egyenlő állást követel a' némettel és latinnal. A’ hatóság az elsőre nézt az eddigi gyakorlatot állapította meg; a’ másik iránt semmi positiv intézkedést nem tett. És kérdjük már most, végezhetett-e óvatosabban Szászváros gyűlése, lehetett-e ingerültség közepette kimélőbb határozatot hoznia? Mig a’ törvényhozás megoldandja a’ nehéz csomót, addig a’ fenálló gyakorlathoz szilárd ragaszkodás szerezheti csak meg a’ kívánt nyugodalmat. És midőn ez ellen annyi szenvedélylyel, olly tartaléktalanul törnek ki a’ német lapok; és midőn nyilván ellenszegülésre, ellenminkálásra hivják fel önfeleiket, kik akkor a’ támadók? Hogy a’ szász nemzetiséget valaki megtámadja, vagy saját kebelében korlátok közé szorítsa, még senkinek eszébe sem jutott. De bizonyára azon más nemzetiségek, mellyek a’ szászokkal egy térre jutottak, egy alkotmány, egyenlő jogok, ugyanazon alaptörvények védszárnyai alatt élnek, bírnak saját nemzetiségük tekintetében igényekkel, mellyek az álladalom védelmét egyenlő joggal érdemlik. Ezek evolánt nem arról van szó, valamint sohasem is volt, mikép magyarositassanak aj szászok , hanem fogja-e engedni a’ törvényhozás, hogy a’ szászokkal együtt lakó magyarok teljesen elnyomassanak, hogy nemzeti nyelvünk száműzött idegen gyanánt létezzék akárhol a magyar korona alatt, hol azt szabad polgárok sajátoknak vallják. Vége uraim a’ mystificatioknak. Koránsem a’ magyarság saját nemzetisége körüli törekvései egyedül az, mi annyi jajveszéklést költ fel. Nem nyelveteket féltitek, erre tán magatok is mosolyognátok, de féltitek az egyedárusságot, kiváltságokat jogban, hivatalban, mesterségben s minden álladalmi kedvezésekben. És e’ mezőre vitetett már most a’ szász lapok által a’ tusa és az egész szászföld vagy király föld feletti vitatkozás sajátkép azon alapkérdést foglalja magában: valljon ki- , zárólagos joggal birja-e a' szász nemzet azon sért, melly egykor lakásul nekiek kijelöltetett, vagy a' többi velek együtt lakó nemzetekkel egyenlő jogállapot az alap, s lehetnek-e a’ többi nemzetbelieknek is jogos követelései a' jeles polgári alkotmány jótéteményeihez vagy sem? Erről azonban jövő számunkban. KoliOZSVciri Iringa SC. nem ad Kolozsvári naplót az Erdélyi Híradó, pedig bizony erdélyi közgyűlések mostanság nem igen halmozzák cd tudósításokkal, tán adatok hiányában van / én eltökéltem magamat, mennyire csekély erőm képesít, a bajon segiteni. „Írj a’ májusi szép időről“ monda egyik barátom . ,,de a sétaterem kocsika/.asokat redd meg“ szól közbe a’ másik. „Amazt mindenki láthatja, felesém ’s ha csakugyan valaki nem akarja látni, megtudhatja a’ Honderűből, s az utóbbi? ... no ez már csak inkább meg, ma, de mit használunk vele.’S azt hogy néhány nap múlva a’ járdát laboritandja, hisz tudjuk mikép a’ noblesse — nem Werbőczről beszélek — és itt a jogkövetelők tömege óriásibb mint gondolnék — a noblesse mondom inkább otthon ül, mintsem equipage nélkül menjen séáni, aztán a’ szegény napszámosok és lapok nem olly kényes idegzetűek.“ „Hajhássz fel utczát piaczot s bőr anyagot lelendesz“ tanácssá misértőleg egy harmadik, hisz utczai hiret és pletykátár neve úgyis e’ rovatnak“ és követém tanácslását. A csínnal és sebesen épülő tanácsház előtt állapodtam meg, ’s im egy mulatságos (!) jelenet öllik szemeimbe. Az építés körül foglalkozó napszámos — czigány alias ujmagyar—családok számos ivadékainak egy része törökmuzsikával — notabene minden hangszer még csak a’nagy dob is vocal — más testgyakor-ati mutatványokkal—vulgo czigánykerék —■ varázsolgat le egy egy krajczárt az erkélyen szipázó urak erszényéből. Philanthrop vérem nem engede hidegen hasonlitgatni Kolozsvár úgy nevezett utcza - gyermekeinek a’ népesség számáhozi borzasztó arányát más városokéval, és felkiálték — de csak magamban — mi boldog a hon melly illyen jóltévőkkel áldva van ! mi lenne sorsa különben e’ nyomorult — fájdalom igazán — népsepredéknek, kisdedovó- dolgozóvá más jótékony intézetek olly rémitő nélkülözésében?! Urailjon ha az így erkélyről levetett krajezárokat garasokat összetennék es ... . tovább akarám fűzni gondolatim ’s meg sem moczzanva előbbi álláspontomról egy második jelenet igényli figyelmemet. Poroszlók kisérnek egy pár foglyot, férfit és nőt. Feldicsért részvékenységemen kívül a’ szán- fileklok naplóbu felasznalas ingere is kb.tolo tudakolni: ki? miért? honnan? hova? „Jancsi— felel az egyik poroszló — N. uraság legénye, mert igen szerencsés sorajátékos volt.“ Jó,Hogyan ? •—• vágék közbe én —hisz azért hogy a’ lotterián nyér, Csak nem csukják az embert börtönbe?“ „Hühnere van a’ dolognak uram, j jegyzé meg amaz tovább folytatva elbeszélését. „Jancsi majd minden húzáskor feldicsekj vék urának hol egy am bo hol egy ternonyeréssel, és a’ derék úr örvendettszolgája szerencséjén. Jancsi naponként lehetősb ’s meg házbirtokos is leve; fortuna kegyencze közszájon forgott. Irigyei támadtak , és a’ jó hiszelékeny házi úr — ki hivatalos foglalkozási ideje alatt házát egyedül Jancsi rendű hellénnek vélt hűségére szokta volt bízni—szemességre jön figyelmeztetve. — Alá szokatlan időben haza megy, kopogtat az ajtón, Jancsi belülről késik a’ megnyitással. Később bebocsáttatik, s mit se szól feddőleg. A’ pincze ajtaja egyik szobába nyílik és a házi úr felnyitja a’ pinezébe menendő, ’s ime uram mint a’ mesés hajdonkor alvilági királynéja, ez aszszonyszemély tűnik elő a homályból. Mi ez Jancsit’’ kérdé a’sokszor tisztelt úr. „Szerelmesem“ felel a’ kérdett kétségbe esetten. „És czimborád kivel a’ pénzt fiókjaimból kinyeregetted nemde?“ „Igen!“ Jön a’ lélelet, ’s mi jön a’ további következmény láthatod uram, Jancsi ezután is alkalmasint huzand legalább évnegyedenként sorsszámot, mi aligha mindig 26-oS nem leend.“ Köszönöm atyafi az elkezelest, —szőlek befejezőleg, bar gazda és szolga egyiránt okulnának hasonló eseményeken. tó. b’ig.'ieiklo/JeICS. A jégverés elle., kölcsönösen biztositó magyar egyesület, ezen íntézeti ügynök urakat, minden megkivántató működési irmányokkal felruházván, tudtára adja ezzel a’ t. ez. közönségnek, hogy jégverés biztosítási bevallásokat elfogad: Pesten a’ Weisz B. és társ. urak kószobájában — a’ v n c t., azóhoz“ nevezett házban és a’ cs. k. szab „Biunione adriatica di s mirta“ hivatalban — felső dunasoron, — ugyszinte az egész országban minden intézeti ügynök líráknál. Különösen pedig ezzel meghivatnak a- azon tisztelt urak, kik az egyesületbe lévésöket al.utasaikkal előre ígérték, a’különzött biztosítási bevallásuk mennél hamarábbi benyújtására , hogy azokra a biztosítási levelek kibocsatathassanak, Pesten május lokán 1843. A jegverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület igazgatósága. lviI.18. május 17- kén. Hol egyesség, barátsági szeretet ( egyetértés a jóra és szépre törekvő szándékban, honosok ; ott minden hasznos intézeti mastermő jó földbe hull, szél) növénnyé kél ki, ’s ha bár eljönne is a konkolyhintő szétszórni az irigység belénd magvait, meg nem gátolhatja virulásában. Kis megyénk is hála a’ magyarok istenének meggyőződött rég arról, hogy egyetértés nélkül nincs előhaladás, nincs boldogság, mert hol a’ visszálkodás szelleme dúl, ott liliputi parányiságra törpül bár milly óriási szándék , ’s az eszközlő erők örök czél nélkül pazaroltalak el. E’ megyei főhelységünkben gyülések ’s kivált székülések alkalmával régóta érezők, melly szükséges lenne egy élelmi intézet létesítése, mert az egyes szállásokon főleg nyári hónapokban, midőn mindenki mezei munkára siet, ’s a’ szék tagjain ’s peres feleken kivid úgy szólván csak nem senki sincs az egész faluban, nagy gonddal lehete valami Grunvald a szert tenni lezo gazdasszony hon nem léte miatt, s ebedet is kelle ollykor nélkülözni, nem lévén semmi vendéglő. E’ bajon segitni kelle , de mikép nem juta senkinek eszébe, mig nem a’ múlt székezés alkalmával martins fokán több jeles Sándor nevű barátaink névinnepére adott innepélyes ebéd alatt villámként hala át mindenikünkben egy gondolat, melly jó lenne minden gyidések és székezések idején mindig együtt egy asztalnál baráti körben ebédelnünk, ’s midőn komoly ’s hivatalos foglalkozásainkban is többnyire együtt vagyunk, ’s szereteti honunk javára kezet fogva egy szívvel egy lélekkel mi tehetségünkben áll mindent elkövetni igyekszünk, az együtt léteit, az egy czélra törekvést testi létünk fentartására szükséges gondoskodásokban se szakasszuk meg, hanem itt is egyesüljünk, ’s egy asztalnál olvadjunk össze egy tiszta barátság / „ t”l/ a szent érzetébe. A gondolatot lett követte.—■ Megyénk egyik igen tisztelt ’s mindnyájunktól barátikig szeretett tagja vnlgs Miske László ur gyámolitva aliepán testvérétől szivesön az egésznek vezetését és gazdasági kezelését elvállalni; baráti munkásságánaksikerült egy ebédtársulatot összealkotni, mellynek részvényes tagjai tisztviselők , birák, ügyvédek , ’s mind azok, kik peres ügyeikben itten megjelenve résztvenni kivannak. Első esetünk a megye-* ház nagyobb teremében 2, személyre terítve e’ beleken víg élvezettel erősite шец azon hitben, hogy baratsagi összetartás és egyesültség egy jelentéstelén faluban is kényelmes celmodot tud elővarázslani, és hogy ha illy kicsinben is jó , hasznos és idvet hozó az egye-