Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-05-30 / 43. szám

Foglalat. Erdély és M­agyarorsz­á­g. Ref. egyházi főtanács gyűlás( (prof. választás N. )lényed­re.) 11 áfár­ozás. Király­­ föld (vezérezik ) Kü­kü­llöme­­gyei közgyűlés (követszámolás, eloszlatás.) (* síel). Role szerkesztőihez. Hírlap világ. Magyarhoni dolgok: országgyűlési tudósítások, (tisztelgések? kiegészítés kérdése , király­i felség­eiek megérkezése, propo­sitiok.) K­ü­l föl­d: Spanyolország. Anglia. Frank­hon. Schweiz. Lengyel- és Oroszország. Törökország. Elegy. Nemzeti 't­­á­rsa I­k­o­d­ó : Or­szággyülé­st megnyitó beszédek. Szózat a’ magyar* nemzetiség és nyelv ügyében. Hirdetések: K­o­­­ozsvártt az erdélyi ev. reformátu­sok egyházi tanácsának f. h. 2 - ban tartott rend­kívüli népes ülésében , a’ Csórja Fer­encz halálával ürességbe jött n. enyedi bölcselkedési tanárszékre a’ négy fő oskolák ’s két gymna­­siumok elöljárósága többsége által kijelölt há­rom egyének u. m. m. vásárhelyi tanár E­r­­c­s­e­i János, deési pap Mihályi Károly ’s kolozsvári pap Nagy Péter közül titkos szózatolás utján a' többséget deézsi pap Mi­hályi Károly nyerte el, ki is annak kö­vetkeztében a’ fenirt tanári székre ki is ne­veztetett. — Ugyan ezen ülésen a’ szászvárosi gymnasium egyik algondnokává Lészai Dá­niel orvos tanár úr választatott. Mind ezen vá­lasztások a’ tárgy fontosságához illő renddel ’s hiedelemmel mentek végbe. HílltílO£á§. Bors Simon kir. fődéz­­más a’ szászsebesi járásban meghatározott. Királyföld.—Szászfö­ld. Ha ki állapotainkkal mélyebben nem ismere­tes az erdélyhoni német lapokat venné kezé­be , látva mennyi szenvedéllyel, minő keserű kitörések, mennyi criminaliók közt folytatják —­ legkivált a’ szebeni Bote —­ egy elnevezés fe­lett a’ hírlapi polémiát, alig fogna eligazodni mi rémületes dolog lappang­ott a’ homályban, mellynek puszta érintése annyi lármát, annyi jajveszéklést idéz elő. Megrohanja az emlegetett lap majd a’ szászvárosi tudósítást, majd igény­telen sorainkat s hirlapvilágunkban, ’s hevében időt sem enged magának egyiket bevégezni, már másba fog, de mindig ugyan egy sark körül forog. Tisztán azonban nem mondja ki sehol, miről van szó, csupán a’ füstöt mutatja olvasóinak, de a’ tüzet koránsem láthatni. Sőt mi a’ dologban legmulatságosb, olly furcsa mystificatioval mutatja a’ kérdést önfeleinek átvilágításban , hogy a’ figyelmet egészen más térre vezesse, ’s a’ gondolkozni tinók észre se vegyék a’ flappangó törekvést. Elmondja ugyan is 35dik számában, hogy azon föld, mellyet Erdélyben a’ szászok laknak, a’szabad föld természetével bir, ők a’ koronának nem jobbágyai, tőlök a’ fiscus semminemű adózást magának fen­neűl tartott, ők birtokaiknak tel­­i°° tulajdonosai ’sat. De — úgymond — nem is akarom figyelmetessé tenni azon következé­sekre, mellyek a’ szászvárosi végzésből a ha­tározók álladalmi viszonyaira szükségkep há­romolnának. ’S igen furcsa mystificatioval érin­ti, hogy ha a’ szászszékekből állo része az or­szágnak a’ szászvárosi végzés szerint ,­­ir a­­­y* földnek­ neveztetnék, talán a’ föld szabad természete jöhetne kétségbe ’s meg a fiscus úrhatósági jogokat követelhetne. Ettől pedig a’ ,Bole n­ép olly kevéssé fél azon kormány ellenében , mellynek annyi időn keresztül a’ fundus regius nevezet mellett so­ha illy szer a következtetes eszébe sem jutott, mint a’ milly kevéssé gondoltak erre Szász­városnak azon polgárai, kik elhatározak hogy azon tér Erdélyben, mellyen a’ szászszékek fekü­sznek, hivatalosan k­i­r­á­l­y f­ö­l­d­n­e­k ne­veztessék ezentúl. E’ mystificatio nevetséges. Azonban megmagyarázzuk mi, mi czélja lehe­tett Szászváros gyűlésének az emlegetett vég­zésében. Ragaszkodott t. i. a’ törvényekben jelelt nevezethez azért, mert a szász föld elébb ártalmatlan kifejezésnek újabb időben olly értelem­ adalék , melly mindent a ki nem azon nemzet tagja, kizár a’jogközösségből; melly a’ király szabad földén egy aristocratiát állithat fel, mitől ama földnek természete idegen , melly egy uralkodó nemzetet támaszt több nemzetek által világosan egyenlő joggal birt földön. Ez és nem egyéb mi ellen ama szászvárosi vég­zés feltámad. És hogy ez igy van­, lássuk azon doctri­­nát, mit a’ ,Boteg a’ szászföld értelméről fölállít. Erről 54 ik számában ez foglaltatik: ,,A’ meddig még Szászvárosszék a’ szá­szoknak adományozott királyi föld kiegészítő részét teszi, és a’ szászok b­i г­­ d­o­­­m­á­hoz tartozik, addig itt csak a’ szász nemzeti­ségnek lehet érvényessége. Mert az által hogy a’ szászok polgárjogának kizáró t­u­l­a­j­­donsága az ő birtokaikban ’s főidőkön el­töröltetett , ’s idegeneknek (azaz magyaroknak és oláhoknak) megengedtetett közikbe te­lepedni ’s polgárjogokat élvezni, ezek nem lő­nek felhatalmazva eredeti nemzetiségűket oda átvinni- nevezetesen a’ magyarok oda köl­tözésük után megszűntek m­a­g у а г, p­о­­­g­á­­ro­k lenni, mert a’ szászok jogait és szaba­dalmait csak mint szászok élvezhetik; az R'-a,o * -'Ujrot huipii seru­mi jo­gokkal ne­m b imák, hanem mindenütt kénytelenek azon nemzethez csatlakozni, melly­nek kebelében laknak. Továbbá: „Valamint a’ szászok és oláhok (mint ollyanok) a’ magyarok közt semmi jogokat nem igényelhetnek, úgy a’ magyarok és oláhok sem a’ szászoknál, Jura r­e c i p г - c a.“ Mi nem tudjuk vallyon históriai alapokon , vagy az általános igazság és jogérzet elveire kivánják-e ésatni ama kölcsönösséget. Lássuk, mind kettőt közelebbről. A’ magyarok bejövetelekkel meghóditák fegyveresen az őslakosokat, az akkori idők szel­lemében a’ hódító minden jogokat magának, tartott, ’s a’hóditottnak csak annyit engedett, mennyi fenállására önérdekéből is szükség va­­la. Magyarok közt tehát e’ viszonyból önkényt fejtett ki az aristocratia, melly a’ változatok külön fokozatain keresztül máig fentartá magát. Nem igy történt ez a’ szászokkal. Ők mint ven­dégek telepedtek meg az országban, biztosíté­kul nyerték german institutioiknak szabad él­vezetét az új honban is, szabad földbirtokot a’ király földén , de valamint ők minden úri ha­tóságtól örökké mentek voltak , úgy sem okle­velekben , sem az életben — néhány kísérle­teket kivéve­­— nyoma nincs, józanul nem is történhet vala, hogy a’ népesités hasznaiért nektek adatott volna úri hatóság és jogok a meghódított őslakosok felett. Sőt az Endre ki­rály adománylevelében, melly pedig a szász nemzet alaplevele, világosan az mondatik, mi­kép egy nép legyen a’ Varos usque Borai­th. De ha szinte mint egyezkedő fe­ a’ k­özelebb­ül félévre* , jiozeieuw uj v­. Erdélyben három nemzet­ ’s több nemzetiségével; annyi bevett ’s nem vett vallással; különszerfi megyei, Széki, vidéki, városi és taksád helyi hatóság-Szerkezetével , a’ magyarföld aristocratismusával, a’ székely írség ősszabadságával, a szászsag polgárviszonyaival­ az érdekletek olly tarkaságát tünteti fel, min­t egy álladalom­ sem. Mig minden az élet elevenségének indul, mennyire bírta mindig előre törekvő fáradozásunk, annyi érdekletek mozgalmait visszatükrözni lapjainkban, a’ figy. olvasót illeti a bírálat. Mi nemi öntudattal utaljuk pártfogóink figyelmét a’ le­folyt és mostani idő egybehasonlitására ’s ebből kívánjuk bíráltatni törekvésünket jövendőre is, mellyel meg nem szű­nőleg azon munkajunk, hogy lapjainkban minden honi érdek föllelje kiszerteret és minél inkább közönséges ÍVEL1 íl 4*1^1 I­S­Z scipjjvá valjanak. Julius első napján uj félévi fordulat áll be, a’ tele­t országgyűlés fáradalmaitól pihenésre tért erők, a’ helyhatóságok kö­rébe vonulnak, és fölelevenitendik egyes testületekben a' nemzet életet. jMíí gjy й &*1м‹В8 8111О «& g' 19 Ą 3 t? megnyílt. Mi nemcsak mert tudjuk , hogy e’ hazában minden jó polgár a’ testv­érben­ minden ügyeit ugyanazonositja a’ miénkkel, de mert lát­juk, hogy a’ testvérhon minden mozdulata reánk közvetlen hat, és naponkint mindinkább hatni fog; ez okból mindent megtettünk, hogy a* I1IJIöl'SZcíggytéteményeiröl szinte olly terjedelmes ’s gyOR’S tudósítást vehessenek olvasóink, mint a pesti lapokból. JjfíDIiZCÍííSÍ­­le­j Ш1 Hí Gddi^: Érd. Iliradóra hetenkint 5 iv 4 for. pp. — Vasárnapi­­­jsággal h­etenkint 4 iv 5 for. 12 kr. pp. Vasárnapi Újság dija 1 for. 30 kr. pp. Lapjainkra előfizethetni minden es. királyi postahivatalnál, úgy NI. Enyedeit Vajda Dániel, M. Vásárhelyt Moos István, Csíkszékben, Tankó Albert, N. Szebenben ev. ref. pap Izsák Imre, Deb­reczenben Szabó János uraknál. Kültartományi olvasóink a’ bécsi udvari fő­ posta­­hivatal utján rendelhetik meg lapjaink.

Next