Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)
1843-07-04 / 53. szám
in , ( 'sík szék ()'■!•, “(Si ndviiri ! ~ ‹ -1 ¡ ■ »si .i-Lapjainkra előfizethetni minden cs. királyi jmstahivatalnál , úgy N. Enytrden Vajda Dániel, M. Vasarhely ( Moos Ltv.í Tankot Albert N. Szebanbeit ev. ref. ]»ajd Izsák Elek, Debreczenben Szabó János uraknál. Kullarlomanji olvasóink a’ bé hivatal utján rendelhetik meg Jakjaink tr , rT. , , , JKIŐIZCtííSiKIk? SZÍIETIMirály: Érd. Híradóra hetenkint 6 ív 4 for. jp. — Vasárnapi Újsággá! Sietenkint 4 ív 6 Гог. 12 kr. Vasárnapi Újság dija 1 for. 3 kr. pp. Hirdetés díj minőn sor 2 kr. p. p. FordítunU Erdély is Mai Vart»ra/, a R. Vezére/Alt (Kisdedóvi és elemiskolák.) Krasznamegye közgyűlése (komiinyszéki rendeletek e* **) t.binik viílesztéssa.) Szíts/.Vitros (kibékülés.) Zarándi egy lm/. kerület gyűlése. Megvár Ioni dolgok: Ors/.Hízgyűlés* Pestmegye közgyűlése (pótlóntasitás.) külföld: Spanyolország. Anglia. Franklion. Sveczia. Hirdetések. Hilllínlí,SÍIAÍÍVARORSZifí. Kisdedóvók és elemiskolák. Új fél év kezdődik ,s az Erdélyi Híradó olvasója a’ közelebbi bucsuzások és beköszöntések következtében kíváncsikig tekint a’ vezérczikk utolsó hasábja alá — okulandó a’ névről vagy bélyegről. Inkább bizony ha alá akar nézni pillantson egy csinos papucsra (komoly urak ne csapják le lapunkat, majd szólandunk komolyul is — untig) — mert itt úgy sem lát egyebet egy Z-nél, az Y-nak természetes successoránál. Hanem én magam, obscurus , nagy lelkűileg segítek kandiságán, ’s jellemzem magamat: mi szolgáljon egyszersmind bemutatásul is, mert meg lehet hogy ottan ottan találkozandunk a’ Híradó tanácsteremében. Én — laZarus benedek — jó születésű — sem igen fel, sem igen alá,— jus Le milieu — ifjú ember vagyok. —-------— — tandem custode remoto cereus in vitium flecti, monitoribus asper, utilium tardus provisor, sublimis, cupidusque, et amata relinquere pernix. Két vonást elfeledő Horatius: az őszinteséget és — к о г s z e 11 e m méli ellenkezést. Az elsőnek világos jelét adom, midőn kölcsönzött jellemzésemet, mire díszes magyar öltözetbe kevesen ismertek volna, rococo latinba adva nyíltan elismerem pava tollaknak. A’ másodikra tudom sokan csóválják a’ fejeket, de uraim úgy van az mégis. Lássák!! a’ jelenkor hősei a’ közép korúak , aetas, animusque virilis. Az öreg nem annyira laudator temporis acti, mint castigator censorque praesentis és ez iránti gyűlöletében, mivel a’ régit nem hozhatja vissza, inkább az újhoz kap. Az ifjú, természet szerint a’ haladás ösztönevei bir; de minthogy a’ világon minden körben megy — talán még a’ planéták is — nem csuda, hogy . Hiúsága csupa elhaladásból vissza is lép Az aristocraticus Francziaországban a’ legelső democraták az aristocratia diai valának; a jacobinismus culminatioján a’ „jeunesse deré“ legelső cseréle zászlót. A’ fiatalság és vénség e’ szerint a’ jelen elleni küzdésben összetalálkoznak. száznépekben is nem természetes és úgy tapasztalt szövetségesei-e a’ nagy szülők az unokáknak ? Elég ez, mind a’ paradoxon engesztelésére, mind, ha ollykor a’ visszalépés bűnébe találtatnám, méntségemre vagy inkább igazlasomra. Czélein — a szerkesztős'.'g engedelmevel és helyben hagy Iá val — az Hiúságot vezérelni. Az öregek a’ feljebb mondott és más okokból is illannak santikainak; azon korról melly commisisse cavet, quae mox mutare saj borét s már ki mondtuk reménytelenségünket a haladás dolgában. Egyébiránt szokatlanságból, tapasztalatlanságból , készületlenségből származó botlásaimért, okoskodásaim hiányaiért, előadásom darabosságáért fiatalságom könyörgi a’n. közönség engedékenységét. S ’um cuique ! A kisdedóvó intézet ügyének ama buzgó és sikerrel fáradozó munkása Wargha István a’ nélkülözhetlen „A’ szegény ember és gyermekei“ czimű könyvében**) következőleg nyilatkozik. — „Már innen is láthatni, mennyivel fid vességesebb a’ kisdedóvó intézet gyermekeinkre nézve a’ közönséges iskoláknál ,“ —- es ismét: — „Innen lehet látni, hogy szegény emberre nézve az óvó iskola kimondhatatlanul szükségesebb, mint az eddig szokott iskolák, mert kisdedóvó intézetben olly gyermekei nem , vehetnek , kik még bajára vannak ; az iskolá-ban piedig, kiknek már hasznát is vehetne.“ Mielőtt az olvasó azon gyanúba jöhetne ? hogy jelen czikkünk a’ kisdedóvó feletti, vagy talám— Uram őrizz meg a’gondolatától is — elleni polémia leendhez — sietünk nyilvánitni, hogy a’ jelennel legelégedetlenebb, a’ legnyargalóbb haladó ember is, a’ kérdésbeli megbecsülhetetlen jótékonyságu üdvös intézeteknek csak buzgó pártolója lehet; már azért is , mert ezeknek még csak jövendő jük vagyon. Nem kérdezzük W. úrtól, mit ért a’ „közönséges iskola“ kitételen, mellynek epithetuma némi kisebbítő értelmet látszhatnék magában foglalni, minthogy a’ második idézetben, határozottabb kifejezésben adja tudtunkra véleményét, miszerint a’ „közönséges iskolák“ alatt egyszerűen falusi v. városi elemiskolákat ért. *) Kénytelenek vagyunk megjegyezni , hogy ezen helyben hagyás a' küzlött czikkek szelletének csak egészére terjedhet ki, mi ha nézetünkkel megyeznék el sem fogadnék. De dolgozó társaink minden egyes nézeteit magunkéinak természetesen nem vallhatjuk. •— S z e rk. **) Én népszerűtlen népiróinknak , kiknek előbb Frankiinnál legalább négyanas évet kellene tölteni föl, munkáit éppen nem ízlelem. A megrótt hely ismeretére a Vasárnapi Újság által juték s ebbe is csak azóta bukkantok ollykor ollykor, mióta az Athenaeum és Pesti H 11 - ra bizonyossá tettek, hogy nem „népszerű.“ De ugyan, pedimtismus hosszú lére feleresztve, Kölcsey és csárdái féle stylus tarkán összekeverve, a La Mennais flosculusokkal felcifrázva, valljon népszerűekké teszik-e úgynevezett népkönyveinket . de éppen ezen második idézetbeli kifejezés még élesbé teszi azon ellentétet, mellyert az egész kivonatos értekezésem szövegévé kell lennem. Hogy W. ur „köznép számára“ írott könyvében a’ kisdedóvó intézeteket azon oldalról jellemze , mellyről olvasói előtt legérdekesbekké, sőt fontosbakká teheté, az nemcsak csekély javallatomat, hanem magasztalásomat is igényli. De hogy világosan festett képe mellé az elemiskolát árnyékul állttá, azt semmikép helyben nem hagyhatom, sőt gondolom elmaradtás mások is velem együtt óhajtották volna. Ha egy gazdasági író a töltögető eke számos jogalmait előszámlálván , ajánlatát ezen felszólítással végezné: „na hát gazda társaim, hányjátok félre a szántó ekét ’s vegyelek töltögetőt.“ Mi lenne?— Legfeljebb ki nevetnék a’ gazdatársak. Na de, mint mondám, vitatkozni nem akarok, annyival inkább, mivel nem a’ „köznép számára“ írván, kisdedóvókat fölebbi u. m. országos szempontból tekintve , a’ W. úr szavai csak alkalmat szolgálatának , hogy kisdedóvó intézetek és az elemiskola közti viszonyokat vegyem vizsgálat alá. Bár mi mélyenhatók és idvesek is valamelly intézet jogalmai az egyesekre mint egyesekre nézve, még csak abból korántsem következik hogy azon intézet országos érdekkel is bírjon. Jól megértsük , nem mintha a’ tag jólléte az egész test jóllétével kapcsolatban nem volna; nem mintha a’ tag fájdalmát az egész test nem érezné. Hanem az érzéstől a’ gondolkodásig ’s innen a’ telleges beléelegyedésig nagy hézagok vannak. TV. Henrik azt óhajjá, hogy bár minden alattvalójának fazakában egy tyúk főhetne (egyszer-é vagy hatszor egy héten , nem jut eszembe vagy tán nem is írják); ellenben Voltaire azt kéré a’ régens herczegtől, hogy ételéről ’s szállásáról ne gondoskodjék. Alkalmazzák , uraim, e’ példákat a’ hogy tudják, én csak azt mondom , hogy vannak olly érdekek , melylyeket bízvást az egyének gondoskodására hagyhatni, ’s vannak ollyak, mellyekre nézve ezt tenni veszélyes lenne; részint azért mivel elmulasztásuk veszélyt hozna a’ társaságra; részint mivel nem lehet feltenni, hogy szükségeit minden egyén olly közel és sürgetőleg érezze, vagy ha érzi is, nincs módja óhajtásának eleget tenni; részint végre mivel azon szükségek kielégítése közerőt igényel. illy érdek a’ növelés. De mielőtt a’ három részintet reá illesztenek, szóljunk egy pár szót a’ növelés, t. i. a’ nép, az országos növelés czéljáról országos tekintetben. Ne féljenek, nem teszek én úgy mint a’ gyűlési szónokok , kik röviden szólnak vagy v óráig. Az országos növelés czélja semmi sem egyéb, mint azon eszméknek, mellyeknek nem