Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-09-26 / 77. szám

csak ez teheti méltóvá erős vállas vőlegényé­hez szén mátkát. Fölebb említők egy parányi részét annak a mit veszünk, [most már meg kellene mon­danunk mit adunk (ezt hamar elvégeznék) és talán mit adhatnánk, a’ lebeszélt kellékek meg­jelentével], érette és tömérdek egyebekért; de jóllehet ez a vala iratunk főczéla, most mégis kéntelenek vagyunk máskorra hagyni s a’ he­lyett, még egy /pár más kelléket, mellyeknek kihagy­tát ,h­ibául tulajdoníthatnák nekünk, szó­ba hozni. Nem emlegetők t. i. hogy kellene Erdély­nek h­a n f­i'szellem, hogy kellene .Erdélynek egy­esség­i szellem. Nem azért, mintha ezen szellemeket szerfelett nagyís bőségben képzel­nek édes hazánkban ,­hanem mivel ma alig néz­zük kellékeknek őket. Kérünk félre nem ér­tetni! idvesebb egy pár szellemet alig tudunk gondolni; de nem okoknak , hanem követke­zéseknek tartjuk. A’ könyörülés nem szerete­­tet, hanem megvetést okoz, azt mondja Gold­smith- műi azt, hogy a’ hazaszeretetet a’ ha­­závali büszkélkedés szüli, valamint közös ér­dek az eg­y­ess­éget. Mit amaz avult rejt­vényt akarjuk,valósitni: ,,mi az a’ minek az apja meg sem született s a’ fia már a’ ház te­tején jár?“ s azért a’ honfiság s egyesség nálunk csak füst vagy legfölebb levegő­ vár. Az áldozat, a’ szív mélyéből jövő áldozat,sőt a’ hiuság szülte áldozat is a házi ragaszkodást szül a’ kiért vagy miért áldozunk ; de a’ kén­­letelt áldozatot mit alamizsnának hivnak ’s az áldozó minden bizonnyal annak tartja ’s nem hisszük, hogy a’ honfi meleg-érzetet kitűnő- ; f­leg táplálja. A’ frankot a’ „grande nation“já­­val sokszor gúnyolják, az angolnak nemzeti büszkeségét ollykor rosz néven veszik; úgy­­ de uraim ott nem prédikálják a’ patriotismust; nem is kell mert ott nem erény hanem szen­vedély, még pedig a’nép szenvedélye; mire­­ minket is minél hamarább segéljen a’ magya-­­­rok istene, segit is de csak természetes után. 1­7­0 T­­ Torda , sept. 20. Nemes Tordamegye főispánig való közgyűlése felől az erdélyi ma­gyar hírlapok két ízben adának előleges tudó­sítást. A’ Híradó nem minden alap nélkül sep­tem­ber 25k ére jóslá az óhajtva várt naj­ot­­nem minden alap nélkül — mondám — mert ez lévén egykori főispánunk az idvezíílt gróf T­h­orocz к а у 1? á 1 beiktatási napja , a’ de­rék fia és utódnak is ép azon díszes hivatal­ijai beiktatását e’ napon innepelni meg, leg­­hőbb óhajtása vala megyénk n­édeinek. Azon­ban sem a’ megye sem ő maga által el nem hárítható akadályok miatt, a határidőnek to­vábbra kelletvén halasztatni, ezúttal biztosan értesíthetem önt, miszerint a mai napon kibo­csátott körlevélben a’ rég óhajtott közgyűlés napjául october У-ке van kitűzve. Tordai, JaUíJB* ( Hunyadmegyében ) sept. lakén. A' pusztító tűz hat nap alatt két ízben rettente* e’ falu lakóit. Bolsó hó­­fkén délelőtt 10 óra tájt hat tehetős gazda lett a dühös e­­lei­ m­irtatekava. Ugyan ezen hó­ckén ismét tűz ütött ki. A csajlás annál nagyobb volt, mivel a’ szorgos mezei munka miatt nők és gyermekeken kívül alig lévén három férfi a’ faluban, a’ pusztító lángok korlátlan üzdelék­­ borzasztó játékukat, s a munka­­uradalmiból, s a vesz hallottára resveny s ketsegbeeses kin- s­zó érzései közt hazatért földműves, hageka­s­i takarmányának már csak hamvait talalta. Iste­nem illy rövid idő alatt, mennyi gyászesemén­y, I lv II i Г Y Ш1 Ua VI П 0­3 (' Л4 l- Ifi :1 ti I .5 лС£Íf tiki 1 i/ er «i Vir ít­­­ s Ország,g,ylilés. N­e­g­y V­e­n­e­d­i­к­о г s­z­á­g­o­s ü­lés a’ e Kir. és Iliinél sept. ". Tárgya: a’ büntető t. s javaslat. Az ülés a' büntető t. jav. XLIV fe­jezete után , külön vélemény nyomán iktatott , azon rövid fejezet feletti tanácskozással kez­­d­i delelt meg, mellyben büntetés szabatik az olly törvényhatóságokra, mellyek közadót, segedel­met vagy ujonczokat országgyűlési megajánlás­a nélkül, vagy azon felül kivetnek ’s beszednek,­­ valamint azon egyes tisztviselők ellen is, kik önhatalmukkal hasonlót követnek el. A’királyi -­­ személynek nem tagadja, hogy Ulászló Vdik­­ ; decz. 1. t. czikkelye szól ezen tárgyról, de e­­k­­­zen törvény az akkori idők viszonyaiból ma­­­­­gyarázható, ’s csak az akkori helyzethez sza­­­j­lott, midőn Ulászlónak sem országgyűlésen,­­­­ sem azon kívül nem adtak semmit , ’s az or­-­­­szág már veszendőben volt. A’ javaslatijain -­­ büntetés 8, 12 év mód nélküli. Nincs is reá­­ ; szükség , mert szóló azt, mi valakitől törvény­­­ hatóság vagy egyes tisztviselő ’által illy mód­­­­­­dal beszedetnék , mint biró visszafizettetné. Egy­­ megyei követ azért nem pártolja a’ szőnyegen levő fejezetet, mivel c­ak ezen két esetre le­­g­vén büntetés szabva, a’többi visszaélések mint­­­egy felmentetnének általa. Más megyei követ: •­i ezen két eset csak felülről jöhet, ’s valóságos ■ alkotmánysértést foglal magában, az 1825diki országgyűlés intézkedése nyújt némi biztosíté­kot; de most szigorú büntetésről kellett gon­doskodni. A’kir. személynek által ajánlott mód nem kielégítő, mivel ezáltal csak kárpótlás esz­­t közöltetik, de a’ törvényszegés büntetlenül ma­rad. Kir. személynek: ezen t. czikkely örökös vitatkozásokra adna alkalmat az országgyűlésen, s ha helyesen izül-e az illető bíróság vagy sem.­­ Aztán ha valamellyik megyének tetszenek sta-­­ ■ tulumot hozni, hogy] ezt vagy amazt szabad felvenni, akkor ezen törvény­­nem volna al- ■ kalmazható. Egy megyei követ: ez a’ két do­­­­log sarka az alkotmánynak. Már Carnot m­on­­­­dolta a’ Bourbonoknak, hogy a’ kormányok­­ mindig szeretik külebb terjeszteni jogaikat. Né­ha kívánnak valamit, a’ mi nem törvényes, s mikor először kívánják, a’fejedelmi­ szó szent­ségét nyomják reá, hogy ez többé történni nem fog; másodszor már az első esetre hivat­koznak ; és harmadszor követelés formában tű­nik fel a’ kérelem, mondják, hogy ennek így kell lenni, ez nem lehet máskép­pat, szóló ho­ni pséldákat idéz. 1941 ben M. Theresia subsi­­diu­mot kért az országgyűlésen, a­ hét éves halom alatt már diaetan kivül , s utóbb újra kívánt két milliót. II József megvette a nél­kül, hogy országgyűlés tartatott volna uralko­dása idejében. A franczia háborúkor su­bsidi­­umot kértek országgyűlésen; ISOnben a fő­­herczegeknek adtak azt a t. hatóságok avai mellett; 1818,— 14,— 15ben ugyan ez a­a­­rancsképen hangzott, 1 Silben hasonlag. Vég­re 1825ben kivívták ismét a UH. az alkotmá­nyos jogot. Az­óta igaz nem történt illyesmi, i­e nem is volt háború. Szükséges­­­edig gon­­doskodni a nemzetnek, hogy ezen esetekhez hasonlók elő ne fordulhassanak. Kir. személy­­nek a m­ód­ erkölcsi erejében bízik, melly­­nek hiúm­ban törvény sem segit. Egy megyei követ, legyen felelős a helytartó Lunacs, de leg­nek aj megyék is felelősök; mert meg kell vallani, hogy a közeli ponti hatalomnak a megyék felelli ellenőrködése majd nem le­hetetlen, mivel ha ollykor a’ helytartó tanács valamelly visszaélés megbüntetése iránt intéz­kedik, s ennek következtében a megye egy vagy más tisztviselőt hivatalától feltalál fü­ggesz­­teni, ha a bűnös népszerűséggel bír, a' kö­vetkező gyűlésen a’ hatalmas ellenm­nt meg­semmisíti a’ végzést, és így — mond a’ szóté) . . Oi/ ha felsőbb ellenőrködéstől függetlenek a­­karunk lenni , függü­nk a partoktól. Bírjon a’ megye autonómiával, de legyen a' közigazga­­tásnak egyik mozgonya , nem gátja. Más me­gyei követ fájlalja , hogy nem bizhatik anny­ira a’ nemzet erkölcsi erejéhez, mint kir. személy­nök ö­nmaga; de erre őt a' komor tapaszta­lás tanította. Avagy ha visszatekint 1922re, nem volt-e kénytelen ő felsége több egyént hivatalától elmozdítani. Az imént szólott köve­tet felszólítja, mondjon példát, hogy egy hűt­len alispán vagy sz.biró ellen a’ h. tanács in­tézkedett volna. A’ h. tanács panaszkodik hogy nem kormányozhat, tlajdan azt mondják: hagy­juk őket magukra, majd eligazítják dolgaikat, most mindenbe be akarnak folyni. Mennyi uta­sítást kajtnak a főispánok­ s koránt sem a törvénye végrehajtására irányzottakat. Példa i­­de, hogy az úrbéri telken lakó nemesek adóz­tatását parancsoló törvény­, nem hogy teljesít­ve volna, sőt a’ főispán még ki sem meri mon­dani: fizessé­tek! Kir. személynek ismételve nyilvánítja a’ nemzet erkölcsi erejéhezi bizo­dalmát. Az előtte szólott követ maga magá­­nan megfelelt, midőn azt mondotta, hogy ő felsége azon egyéneket hivatalaikból elmozdí­totta. »Szóló elnök és főistián is; igaz hogy kap utasításokat, de ollyanokat, minek itt említ­­tetnek, soha sem. Korlátlan monarchiában min­dent a’ kormányra tolhatni, de alkotmányos országban a’ tömeg reagál; itt a’ kormánynak s kormányzottaknak észszel kell birniok. A’me­gyék is teljesítsék kötelességeiket. Illacos intra muros peccatur et extra. Az imént felszól.tta­tott követ megjegyzi, hogy ő nem mondta, hogy' oda fen nem hibáznak, de mondotta, hogy a’ t. hatóságok kebelében sok a’ vissza­élés, mellyel szüntetni kötelesség. A h. tanács eléggé sürgeti a' törvények teljesítését; a’kör­levél megérkezik, de ki nem hirdettethelik, mert elveszett. Hogy lassú a b. tanács eljárása, az igaz, de collegialis rendszer mellett, s mi­kor a’ megyék három négy évig nem küldik fel jelentéseiket, ez máskép nem lehet. Erre u­­gyan azon követ ki­selebb szólott a kormány visszaélései ellen, nem tagadja, hogy a’ me­gyékben hiba ne volna; de hogy­ is ne volna mikor magasabb helyről jó a baj. Azon pa­naszra, hogy­ a közeliponti hatalom nem ké­pes kormányozni, kérdi szóló: ugyan mit fog­nak mondani, midőn bekövetkezett a’ nagy naj­, ’s a’ monarchia minden tartományai al­kotmányaival birandanak. Ezekután a kir. sze­mélynök a’ kerületileg elfogadott törvény czik­kely mellett kimondja a végzést. Olvastatván a’ tisztviselők ellen elkövetett rámilmi ’s becsületsértési bűntettekről szóló 2 . , szakaszok, a’ Kir. és LIII. visszatérve a’ 209 -ra, hozzáad a­tni határozták hogy: ,,a’ köz­kereset megkezdése után, a’ vissza- V­o­ll­á­s b­ü­­n­tetlenséget ne­m e­s­z­k­ö­z­ö­l.“ A’ kerületileg megallatjitott azon törvény­­czikk, melly az ollyan egyháziak büntetéséről szól, kik törvény­­esen breveket hirdetnek, ’s törvén­yny­el ellenkező körleveleket adnak ki, melly a’ keresztem emberbarátok könyörüle­­tét igényli! Sin­toki Gergely.

Next