Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-02-25 / 329. szám
hivatal a’ megyei közigazgatásra, 's igazságszolgáltatásrai gondos őrködésnek, az 1723-ki 56-ik törv.czikkben meghatározott körén tud ne terjeszkedjék, — ’s végre pedig a’ felséged b. e. édes atyja által 1827. május 28 kán kiadott kegyelmes kir. válaszban is sérelemnek elismert főispánhelyettesi kinevezésekre nézve az ország rendeinek 1827. április 3-kai alázatos felírásukban kifejtett törvényes nézeteik figyelembe vételét tekintjük a’ végrehajtás azon feladatának, melyet felségednek a’ nemzet megnyugtatására irányzott k. k. leirata czélbaveszen — ’s melylyel úgy felséged kegyelmes szándékának sikeresen meg lesz felelve, mint mi is az e’ tárgybani sérelmek részleteinek feszegetésétől magunkat felmentve érezhetendjük. Felséged dicső uralkodásának kezdete óta meg voltunk arról győződve, hogy ősi alkotmányunk ’s ennek szilárd oszlopait képző megyei szerkezetünk fennállásának egyik legnagyobb biztosítékát, felségednek a’ törvények megtartása iránt tanúsított valóságában találjuk. ’S e’ meggyőződéstől áthatva, igaz hűséggel esedezünk felségednek: méltoztassék fentebbi igazságos kéréseinket, az 1790: 13. t.czikk rendeletéhez képpest teljesedésbevétetni ’s minket ez iránt hovahamarébb kegyelmesen megnyugtatni. Mely igazságos kérésünk teljesítését törhetlen bizalommal remélve, felségednek a’ törvény és alkotmány épségben tartása iránt tett újabb kegy. kir. biztosításáért hálás köszönetünket nyilvánítani annál kedvesebb; kötelességnek ismerjük, minél nagyobb örömmel értettük felséged k. k. leiratából, hogy a’ jelen törvényhozás komoly feladatainak szerencsés megoldásában, valamint az ország jövő boldogságának alapját, úgy atyai szive élénk óhajtásának teljesedését találja ; mire részünkről minden igyekezettel közremunkálhatni legszentebb hivatásunknak ismerjük. A’ nemzetek bizalma és szeretete a’ trónok erőssége. — A’ királyok bizalma és szeretete a’ nemzetek dicsősége. — A’ nemzetek és királyok akaratának egybeolvadása az országok hatalma. Felséged k. k. leirata egy felleg eloszlatására van irányozva, és zálogul szolgál, hogy a’ kor halasztást nem szenvedő kérdései megoldatni alkotmányos irányban fognak, és a’nemzetnek soha nem hűlő hódoló szeretete meg fogja nyerni legédesb jutalmát , midőn felséged meg lesz győződve, hogy he Magyarországa valamint eddig, úgy a’ jövőre is, trónjának mindenkor rendithetlen és szilárd támasza lenni meg nem szűnt. Eként történend, hogy a’ királyi standok és a’ nemzet óhajtásai egybeforrván, az ország szabad és erős, felséged uralkodása hatalmas és dicső leszen. A’ kik egyébiránt ’stb. (Az administratori rendszert tárgyazó k. kir. leirat feletti viták folytatása.) Szemere B. (Borsod.) Én a’ szavazat ilyen eredménye után sem érzek magamban semmi lázt, semmi fellobogást. Most már nem érzek, mivel szóhoz későcskén jutok, mivel megemlékezvén arra, hogy mint képviselő foglalok itt helyet, mintegy erkölcsi személynek, egy testületnek érzem magamat, kinek távol kell magától tartani az indulat minden nemét, és én minden gerjedelmet azért is igyekszem eltolni magamtól, mivel itt veszélyt látok ; a’ veszély idejében pedig az elragadtatás, csak egy vitorla, melyre magunkat bizni nem lehet, ilyenkor estélyre, óvatosságra van szükség, ilyenkor a’ számításhoz kell folyamodnunk. Csongrád követe azt monda : miután a’ szavazás megtörtént , a’ tárgy lényegéhez nem lehet szólaltunk. Nem hiszem, hogy e’ kimondását akként értelmezné, miképen a’vita tere teljesen be volna zárva , mert hiszen ő maga beleereszkedék annak mutogatásába, hogy e’ leirat megszünteti a’ sérelmet, — mintegy feltette, hogy mi az orvoslást benne nem tudjuk feltalálni, és abban igazsága volt, sőt azt még az ő magyarázata után sem vagyunk képesek feltalálni. Igen természetes. Ahol valami nincs, azt ott feltalálni nem lehet. És e’ királyi leiratban senki sem találhat megnyugtatást, kinek azelőtt, kinek eddig aggodalma volt. Mit tartánk mi a’ főispán-helyettesi rendszerben sérelemnek? Azt, hogy e’ főispán-helyettesi rendszer a’törvényhozás mellőzésével hozatik be. És mit mond erre a’ leirat? Hogy „ez intézkedések által a’ végrehajtó hatalom törvényes köre legkisebb részben sem lépetett át.“ Voltak megyék, melyek ezt nem nevezték sérelemnek , hanem udvariasságból aggodalomnak. És mit mond erre a’ leirat? Hogy ez aggodalom „alap nélkül keletkezett.“ Azt hittük továbbá, hogy ez új rendszer által a’ megyék törvényes állása meg van ingatva, a főisp. hivatal hatásköre neg van csonkítva, ’s az 1790. 10. t. ez. ellen az újítások, kormányrendeletek által hozatnak be. És a’ leirat megvigasztal? Eloszlatja félelmünket? Nem, sőt az ellenkezőt állítja fel, hogy a’ főispáni helyettesi rendszer által „sem a’ megyék törvényes állása, sem a’ főispáni hivatal hatásköre nem csonkittatik , sem az 1723 : 56. és 1790 : 10. t. czikkel ellenkező rendszer nem állittatik fel.“ Sérelemnek hittük a’ fizetés gyanút ébresztő felrugtatását azon kormánynál, mely politicai alárendelt hatalom organisálására többet költ, mint a’ menynyit az országszerte dúlt éhhalál elforditására kölcsönképen áldozott. E’ pontot a’ leirat mély hallgatással mellőzi. — Szinte sérelemnek vállattuk azt, hogy 1827- ben felterjesztést tevén az országrendet, az akkori 5 —6 administrator ellen, az jött válaszul, miképen annakutána csak „kivételes“ esetekben fognak helyettesek kineveztetni. És ez ünnepélyes biztosítás ellenére ime 32 administrator neveztetett ki. ’S mit felel erre a’leirat? Hogy az 1827-ki válaszhoz ragaszkodik helyetteseket „csak kivételes esetekben alkalmazand.‘* — és így 32-től épen úgy kivételesnek tartja, mint az egykori 5 — 6-tot, ’s nem kétlem, ezen logica szerint még az is kivétel leend , ha az 52-ből 50 megyében leend helyettes; szóval a’ szabály merő kivételekből fog állani.—Továbbá, azt hittük természetesen , hogy az 1723: 56 t.cz. nincs megtartva, a’ főispáni hivatal méltósága alapjából ki van forgatva, és mivel vigasztaltatunk meg a’ leiratban? Hogy, mint eddig, mind ez épségben fog megőriztetni, azaz , hogy nem fog megtartatni. — Avvagy abban fekszik az orvoslás, hogy mihelyt a’főispánok személyes és hivatalos viszonyaiban rejlő akadályokmegszűnnek, azok előbbi „törvényes hatóságukba“ viszszahelyheztetnek ? De nem fekszik-e e’ tételben magában egy uj sérelem? A’ törvény erejét, az alkotmány biztosítékait személyes és hivatalos viszonyoknak fel lehet áldozni? E’ tan idegen tan alkotmányos törvényhozás teremében , azt, hogy valóságos legyen a’ törvény és alkotmány, egyes polgárok viszonyaitól felfüggeszteni soha nem lehet, soha nem tanácsos. Nincs tehát e’ leiratban a’ nemzet sérelme eloszlatva. A’ kinek aggodalma volt, annak azt mondja, az alaptalan , képzelt volt; a’ ki panaszolta, hogy a’ kormány a’ törvényhozás mellőzésével egyoldalúlag intézkedett, annak azt feleli, hogy a’végrehajtó hatalom maradt törvényes körében ; a’ ki sokalja a’ helyettesek számát, és igy nem a’ qualitás, hanem a’ quantitás ellen van kifogása, annak azt válaszolja, hogy a’ kivételes rendszer mellett fog tovább is megmaradni ; a’ ki hajlandó felejteni a’ multat, csak a’ főispánok előbbi hivatalaikba viszszaállittassanak, azt utasítja akkorra , midőn az egyesek személyes és hivatalos viszonyai nem gátolják az alkotmány ekkénti felfüggesztését, és a’ ki csak átalában ígéretet kivánt a’ törvények jövendő megtartására, annak az mondatik, hogy mint eddig, ezentúl is úgy fog a’ törvény tiszteletben tartatni. Ugyan kérdem én, hol van itt a’ megnyugtatás , hol még csak a’ sérelem sem ismertetik el? hol van itt az orvoslás , hol semmi tettel, még csak határozott szándékkal sem találkozunk? Azonkívül, hogy a’ fejedelem általános kegyelme lebegi körül, a’ mód, a’ mint azt a’ kormány kifejezte, öszszeszerkesztette — mert ez már a kormány tette — nem puszta szin és látszat-e? Kérem Soprony követét, ki utasításának magyarázatában oly rugékony és elasticus ügyességet fejtett ki, alkalmazza azt e’ leiratra, és ő (Apolló lesz, ha teendi) és Csongrád követe és az öszszes tulrész, mutassa ki nekem azon helyet benne, hol a’ sérelem, sőt csak az aggodalom el van ismerve, hol annak orvoslása határozottan igértetik, hol lelket nyugtató , közel valósuló szándékot lelhetnénk ? És lehetetlen ; a’ ki a betűket nézi, a’ szavakat vizsgálja, a’ sorokat olvassa , az orvoslást ezekben nem talál, — meglehet, igen azok, kik a’ betűk és szavak mögé merítenek, és a’ sorok közt olvasnak ; de én e’ titkot nem értem. -- De nincs semmi tanúság nélkül. Én e’ napnak eseményéből azon tanúságot merítettem, miképen vannak tárgyak, miket a’ nyilvány és szabad vitatás teréről levonni nem üdvös, t. i. mindazok, mik életerőt különösebben a’ szabad megvitatásból nyerhetnek. E’ tárgynak életet a’ nyilvány és a’ szabad vitatás adott, az adott neki oly hatalmas lökést és lengületet, hogy a’ 24 szavazat 30- ra emelkedett. Átalában ilyen természetűek a’ sérelmek ; a’ sebeket fel kell szaggatni néha, különben az idő folytában tetejök beheged, a’ nélkül, hogy belől meggyógyultak volna, és ez veszedelmes. — Én nem vagyok a’ gravaraenek embere. A’ mi fáj , azt nem lehet elhallgatni, igaz, de sérelmeinkből vajmi kevés orvosoltatok E’ munkán nincs áldás. A’ múlt diaetán is öszszeszedtünk nagy halmazt, ott van fekete gyászboritékba kötve; de biz én úgy nézem , mint a’ kórházakban a’ betegségek könyvét,— kevés gyógyittatik meg belőlök. Hanem két sérelmet ismerek olyannak , melyet még a’ reformkérdések árán sem lehet mellőznünk. E’ két sérelem az, mely egy zászló alá vonta az ellenzéket, s e’ zászló, melyre van írva: „in hoc signo vinces,“ kezeinkben ime leng. Egyik sérelem az uj rendszer ; ezt azért vallom nagyfontosságunak, mert a’ parliamenti kormány és sajtószabadság bekövetkezése előtt ez alkotmányunk egyetlen biztosítéka, és az uj rendszert ennek élén én oly politicai résznek ismerem, mely lassanként gyökeréig le fogná magát rágni. — Másik a’ horvát ügy. Ha a’ kapcsolt részek tartományi gyűlése ’s a fejedelem együtt a’ polgárok minden jogai ’s érdekei ’felett törvényt hozhatnak , úgy a’ magyar korona alatt két törvényhozás van , úgy nálunk nincs státusegység. Ez pedig alkotmányellenes, sőt több, ez politikai képtelenség. Mielőtt tehát a’ reform terén odábbhaladnánk , fejedelem és nemzet közt, e’ kettő iránt ok vetetten tisztába kell jönnink. — Én a’ kiegyenlítés és közelítés hive is vagyok. De ennek helyét nem itt, hanem a’ reform terén találom. Például a’ városi ügyben a’ kormány kir. polgármestereket kíván ; természetes , a’ hatalom ott akar lenni mindenütt és terjeszkedni akar; de én nem óhajtom őket; mivel a’ hatalom, bár néha pajzsa is az életnek , de a’ szabad fejlődést tőle óvni is kell ; azonban azt hiszem, e’ kérdés felett a’ kormány és szabadság érdekei végre is egy középuton találkozhatnak. Például : a’ kormány magas választói képesítést sürget, mivel azt hiszi (’s talán hibásan,) hogy mihelyt kevesli a’ szám, könynyebb kormányozni; én alacsony képesítést kívánok , mert a’ polgári társaság különben a’ jogok elszedésének intézete lenne; azonban körülményeinket figyelembe véve, alkura hajlom , mert bizom, hogy a’ félig megnyert elv is kinövi magát, a’ mit a’ törvényhozó nem tehetett, még megteszi az idő, mint a’ folyam , mely csak szűk árokba eresztetvén, medrét maga megássa. — De a’ sérelmeknél nincs helye ily kölcsönös engedélynek . »’ törvényt 13»