Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-30 / 340. szám

nyírja magig az aggodalmáé képzelődést, mi­­kint történnek olyak és akkor, minőkről és mi­kor nem is álmodánk?“ Igaza van. Most mi­dőn a’ peres trónokat dönt öszsze, hogy da­rabjaival félszázados tónatokat törjön szét , most midőn a’ népek félszázados lepelt vonnak le szemeikről, hogy a’ szolgaság börtönéből é­­letre lépjenek ki; most midőn a’ papiros-con­­stitutio merev levelei a­ félszámos palliativ gon­doskodások daczára elhulltak , hogy a’ szabad­ság élettáji zöldleveleinek adjanak helyet, most a’ rendzavarásnak még szinezetét is el kell tá­volitanunk. Ezért indítványozott ő polgári őrsérget, és nemde kolozsvári polgártársak ezért nyúj­tunk mi neki segédkezet, hogy mutassuk meg, miképp az indítvány nem pusztában elhangzó szó , akkor midőn idő és körülmények egyi­­ránt sürgetnek elfogadni azt ? Ajánlani tovább nem fogom. Úgy hiszem senki sincs közülünk, ki addig mig ez igény­telen sorok napvilágot látnának , polgári fegy­vert nem fogott volna kezébe. Pesten a’ polgári őrkatonáknak fegyvert és ismertető jelt a’ város ád. Ez utóbbi sem­mi egyéb, mint egy nemzeti szalag a’ balkaron és rózsa a’ lövegen. Hogy menynyire sürgetések jelenben a’ kö­rülmények, azt fejtegetni vesztett idő volna ;é­­pen azért kellene a’ kinevezett bizottmánynak a’ polgári őrsereg hova hamarabbi létrehozá­sán munkálnia. Véleményem szerint annak léte­sítésére nem kellene czifra egyenruhákat sze­rezni , az oly dolog mi később hetek eltelése után is elég korán van. De hogy ismertető je­lük legyen, tán nem lenne czélszerűtlen utánoz­ni a’ pesti példát. Tűzzenek tehát polgári őreink rózsát lö­­vegekre ’s nemzeti szalagot balkarokra, hozzá értvén természetesen , hogy az illető szolgála­tokat mindig magyarkában kénytessenek meg­tenni. Katona Antal: KolOZSVd­r. Martius 28-án polgári ö­­röminnepet ültünk: pártok öszszealvadóvat, egyetértést és testvériséget megpecsételek egy kenyérben és egy borban részesü-­­­é­s által. Szóval : fecimus magnum áldomás a’ város tánczteremében, 300-nál jóval több sze­mélyre terített asztaloknál ; ’s a hazánkban lé­tező minden nemzetiségi, születési és hivatási cathegoriákbeli egyének oly fesztelenül, oly egymáshoz simulva ’s örömhevülten társalgák át a’ lakomának egy pillanatkint elröpült pár óráját, miként e’ nap a’ szó értelmében méltó örömünnep nevezette. A’ terem ez ünnepély alkalmára jellemzőleg ’s ízlést tanusitólag volt díszítve. Az ajtóval szemben a’ falon Magyar­­ország czimere díszlett; körűlé nemzeti három- szinü zászlók csoportozata, mindenikre egy egy nagy név, vagy reformkérdés lévén ráírva. Legfelül állott kitűnő nagy betűkkel: ,,uniou. Két oldalon: ,,A’ király, István f­őher­­czeg, alkotmányos monarchia, fe­lelős magyar kormány, szabadsaj­tó, közteherviselés, jogegyenlő­ség, honpolgárság, egyetértés, nemzeti őrség, béke és rend“ ’sat. Az oldalkarzatról, mely a’ zenészek helyén kívül egészen hölgyek számára volt fentartva’s nem­zeti szinü szövetekkel csinosan kárpitozva, két zászló lengett, egyiken: „Közjó“, másikon ,,S­z­a­b­a­d­s­á­g“. A’ terem két végében a’fa­lon ismét két két lobogó­s rajzok gr. Bat­­thyáni, Kossuth Lajos, gr. Széche­nyi és Deák Ferencz nevei diszlettek. A’ lakoma délután 2. órakor kezdődött; elnökévé, mint polgári ünnepélynek, városunk polgársága főnökét, köztisztelet- és szeretetben álló főbí­rónkat választók , ki a’ kellő rend fentartása végett felhivá a’gyülekezetet, hogy minden, ki szólani akar, általa jegyeztesse fel magát. Leg­előbb főbíró úr ürített poharat a’ legelső ma­gyar emberért a’ király ő /Igéért, utána Zeyk József a’ fenséges nádorért, id. Bethlen Já­nos Erdély kormányzójáért, Kemény Dénezs, ki csak néhány órával előbb érkezvén városunk­ba, lakománkat jelenlétével szerencséltetni szí­veskedett , az unióért. Következett ezután hoszszu sora a‘ lelkes felköszöntéseknek : a’ sajtószabadságért, egyetértésért, jogegyenlő­ségért, felelős kormányért, székely nemzet sza­badsága­ ’s az unió iránti lelkesüléséért , id. gr. Bethlen Jánosért, törvény előtti egyenlő­ségért, szabadságért, honleányainkért, itélő­­széki nyilvánosságért, társulati szabadságért, a’ nevelésügy álladalmi szempontból­ felkarolá­sáért , Kolozsvár polgárságáért, báró Kemény Déne­sért, Kossuth Lajosért, ifj. gr. Bethlen Jánosért, a­ népért, b. Wesselényi Miklósért, nemzeti őrségért, kisdedóvásért, az ifjúságért, gr. Széchenyiért, szabad kereskedésért, e lap szerkesztőjéért, az unió ügyében Pozsonyba ment Mikes és Bethlen János grófokért ’s e’ nap emlékéért. Valóban ha oly időben nem élnénk, mi­kor a’ világfontosságu napiesemények anynyira igénybe vesznek minden legkisebb tért hasábjain­kon, érdekes olvasmány lenne avagy csak fővoná­saiban közölni­ek az elhangzott lelkes toásztokat , igy azonban bocsánatot reménylünk úgy a t. olva­sóktól, mint lakomázó tagtársainktól, hogy a’ köszöntéseknek csak tárgyait soroltuk elő. A’ jókedv folytonos élénkségben tartására villany­­zólag hatott Pongrácz Lajos jeles zenészkara választékos magyar és dalmű darabjaival. Ad­ja az ég, hogy e’ nap emléke örökké éljen kebleinkben ’s az anynyi lelkes szózat mielőbb élvezhető gyümölcsöket teremjen ! mart. 24. Parisban február., Dé­­tsen martius 23- és 24-én voltak nagy napok. Az európai mozgalmak nálunk is megtevék ha­tásukat. A’ hírlapi, magán és vándorhirek na­ponkint inkább fokozák a’ várakozást, és re­ményt ; de midőn e’ lap meghozá a’ bécsi, pesti, ’s főleg a­ kolozsvári nagy eseményeket, lángragyűlt a’ már felszított lelkesedés. Elmém szárnyaló gondolatinak röptét szegem , keblem érzelmeinek egész tengerét feltartom , egyedül az események egyszerű, de hű kifejlődését fo­gom közleni. 29 én hóv­ meg a’ pooto,­­' mór hönhír­é­ből köztudomássá lett kolozsvári nagy fontos­ságú eseményeket. Rögtön a’ Társalkodóban együvé jött lelkes értelmiség a’teendőkről kez­­de értekezni. Némi előleges készületek után a’ dél választa el, azon ígérettel, hogy délután a’ teendőkkel tisztába jövünk. Ez igénytelen kez­detnek is, mi hatása volt, tanusitá barna han­­gászkarunk zeneszereinek az elöljáróság ál­tali elszedetése. E’ tényből következést von­hatunk tervünk pártolására is. A’ délután, terv, kifakadás , remény és csü­ggedés közt siet es­tére. Még nem tudók mit legyünk kénytelenek tenni, főleg midőn a’ biztosok által megkérdett városi hadnagy kijelenté, hogy rendelete kö­vetkeztében szedettek el a’ hangszerek. Töb­ben városunk utczáin legalább egy fáklyás disz­­menetet kívántak; midőn hirtelen felötlik az eszme, hogy menjünk a’ város főszónokához fel­hívni őt, hogy holnap e’tárgyban nép­gyűlést tartson. Menet közben sok polgárok csatlakoz­nak. Torma István a napi eseményekre rövid vonatkozás után előadó jövetelünk czélját, fel­olvasván Pest város program­mját. Erre a’ főszónok viszonzá, hogy tegyék kivánatukat írásba, mire Weér Sándor megjegyzé, hogy a’ nép írni nem tud, az kiván, ’s a’ rendkívüli események rend­kívüli intézkedést igényelnek. Ezekre igéré, hogy a’ gyűlés öszszehivása nem tartozván jo­gai közé, értekezni fog a’ főhadnagygyal a’ gyűlés megtarthatása felől. Ekkor fel lön szó­lítva, hogy ha szives lenne most, készek va­gyunk őt hozzá kisérni. Megindulánk ; lépten­­kint nevekedik a’ polgártömeg; öröm lárma; a’ hadnagy udvarán kiáltják : jöjjön ki a’ fő­hadnagyunk ! bé nem férhetünk, a’ polgárság kívánja. Az ajtó bézárva, körűlé tolongás. Ké­sőbb megnyílik ’s a’ hadnagy kívánja, hogy csak polgárok menjenek bé ; mást nem ismer el. Zaj, lárma. Előterjesztik a’ kivánatot, törvényre hivatkozik. Többszöri élénk sürge­tés a’ gyűlés megtartása végett ; mind tagadó, mind hallgató válasz. A’ méreg és indulat fel­forr ; taszigálás. Az ablakok bézuzatnak, h a a’ mik e’ lavórban történtek, szerettük volna nem történésüket ; ugyanazért a’ feledés engesztelő fátyolával borítjuk.... A’ gyűlés megtagadása mellett végig megmaradva, a’ polgárság­­el­­hagyja a’ lakot, kiáltván : „le vele, le a’ zsarnokkal!! ’s éljenkiáltások közt ki­séri a’ főszónokot. A’ piaczra érve felemelik. (Éljen !) A’ polgár-néptömegnek megnyittatik a’ színház, (a’ társalkodóban) az­ elkezdett da­rab újból kezdése előtt Petőfi forradalmi köl­teményét Zelényi nagy hatással szavalja, ’s a’ közönség menydörgé utána: „esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk.“ A’ színdarab sok, a propos mondatait élénken meg­­tapsolák. — Játék végén elterjedett a’ hir, hogy a’ főispán is beléegyeznék a’ gyűlés megtar­tásába. 24-ik. Remény és aggódás közt felvira­­dánk. Reggel korán egyik nemzeti szinü lo­bogó „UNIÓ“ felírással a’ városház ablakába tűzetett, a’ másikkal a’ város utczáin díszmenet tartatik a’ polgárság öszszegyüjtésére. Ennél szebb , népesebb és lelkesültebb gyűlést alig ha ért e’ város. A’ gyűlést rövid beszéddel a’ főszónok megnyitván, midőn magát a’ gyűlés megtartásának csekély ellenzéséért a’ város constitutioja 16-ik §. mentegetné, megjegy­zé Ungvári György, hogy az éppen ellene bi­zonyít. De a’ gyűlés, mert szavát tettével ja­­vitá ki, szivböl éljent kiálta. Ezek után szó­beli előadással városi tudor Feuregger Károly teve indítványt : Polgártársaim! Két napja múlt, hogy bérezés kis hazánk fővárosának polgársága egy értelemmel hatá­rozattá emelt kívánságát a’ f. kir. kormányszék­nek feljelentette, e’ sürgetés időbeni teendők i­­ránt. 3 meghallgattatott, nem csak, hanem kivona­tainak egy részében eredményt nyert, mások megnyerésére legkívánatosabb megnyugtatást. Öszszegyűltünk itt í­­gy, az irányadó város példájára, azt alkotmányos törekvéseiben kö­­vetendők. Indítványozok tehát én is a’ f. kir. főkormányszékhez egy felírást, melyben hódo­ló alattvalói érzelemmel fejezzük ki fels. fejedel­münk s uralkodó háza iránti rendithetlen ra­gaszkodásunkat. Indítványozok továbbá a’ bel­­bátorság fentartása végett egy polgári őrsér­­get felállítani, hogy azon terv szerint állíttas­sák fel, miként azt a’ Kolozsvár város kine­vezett bizottmánya a’ f. kir. kormányszékhez felterjesztendi ’s az által megerősittetik. In­dítványozom végtére a’ f. kir. kormányszéket feliratunkban megkérni egy mentős előbbi or­szággyűlés megtartása kieszközlésére , melynek tárgyai lennének a’ törvény előtti egyenlőség, nemzeti képviselet, közteherviselés, urbériség­­béli kibontakozás , de mindenek felett az unió. Hogy Magyarország a’ haladásnak, kifej­lődésnek minő fokára jutott el, azt fejtegetnem nem szükséges, azt hírlapokból is tudhatni, itt ebben többé semmi hatalom sem gátolhatja, biz­tosítja őt nálunknál ötszörte nagyobbsága , te­hát ereje, szellemi kifejlődése, egysége, e­­gyetértése ’s e’ részben a’ magyar királynak adott szava. De mik vagyunk mi? egy izekre szag­gatott tartományocska a’ három nemzetűség ál­tal , egy öszszetiport provincia a’ bureaucratia vas békája alatt, egy szegény nép az anynyira gaz­dag hazában ; alkotmányunk oszlopai szerte dönt­ve , országgyűlésünk, ’s ebben az ész és ok súlya lenyomva a’ conservatismus palástjába öl­tözött kormánypártiság által, megyei életünk a’ kormány érdekében egyedül működő főtisz­tek által szinte végső lehelletig szorítva, sza­bad választásunk semmivé téve , a’hazai főkor­mányszék az udvari cancellária által elerőtle­­nitve ’s szinte expeditura-hivatallá aljasitva, szóval minden oda intézve , hogy észrevétlenül lassú sorvadás utján semmivé legyünk. A’ Partium minden esetre Magyarhonbon csatoltatik; mi 1847-ben vele is megvezettünk, ’s mit remélhetünk nála nélkül? Magyarország kiterjeszti felénk édes testvére felé forró kar- 204

Next