Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-03-30 / 340. szám
nyírja magig az aggodalmáé képzelődést, mikint történnek olyak és akkor, minőkről és mikor nem is álmodánk?“ Igaza van. Most midőn a’ peres trónokat dönt öszsze, hogy darabjaival félszázados tónatokat törjön szét , most midőn a’ népek félszázados lepelt vonnak le szemeikről, hogy a’ szolgaság börtönéből életre lépjenek ki; most midőn a’ papiros-constitutio merev levelei a félszámos palliativ gondoskodások daczára elhulltak , hogy a’ szabadság élettáji zöldleveleinek adjanak helyet, most a’ rendzavarásnak még szinezetét is el kell távolitanunk. Ezért indítványozott ő polgári őrsérget, és nemde kolozsvári polgártársak ezért nyújtunk mi neki segédkezet, hogy mutassuk meg, miképp az indítvány nem pusztában elhangzó szó , akkor midőn idő és körülmények egyiránt sürgetnek elfogadni azt ? Ajánlani tovább nem fogom. Úgy hiszem senki sincs közülünk, ki addig mig ez igénytelen sorok napvilágot látnának , polgári fegyvert nem fogott volna kezébe. Pesten a’ polgári őrkatonáknak fegyvert és ismertető jelt a’ város ád. Ez utóbbi semmi egyéb, mint egy nemzeti szalag a’ balkaron és rózsa a’ lövegen. Hogy menynyire sürgetések jelenben a’ körülmények, azt fejtegetni vesztett idő volna ;épen azért kellene a’ kinevezett bizottmánynak a’ polgári őrsereg hova hamarabbi létrehozásán munkálnia. Véleményem szerint annak létesítésére nem kellene czifra egyenruhákat szerezni , az oly dolog mi később hetek eltelése után is elég korán van. De hogy ismertető jelük legyen, tán nem lenne czélszerűtlen utánozni a’ pesti példát. Tűzzenek tehát polgári őreink rózsát lövegekre ’s nemzeti szalagot balkarokra, hozzá értvén természetesen , hogy az illető szolgálatokat mindig magyarkában kénytessenek megtenni. Katona Antal: KolOZSVdr. Martius 28-án polgári öröminnepet ültünk: pártok öszszealvadóvat, egyetértést és testvériséget megpecsételek egy kenyérben és egy borban részesü-és által. Szóval : fecimus magnum áldomás a’ város tánczteremében, 300-nál jóval több személyre terített asztaloknál ; ’s a hazánkban létező minden nemzetiségi, születési és hivatási cathegoriákbeli egyének oly fesztelenül, oly egymáshoz simulva ’s örömhevülten társalgák át a’ lakomának egy pillanatkint elröpült pár óráját, miként e’ nap a’ szó értelmében méltó örömünnep nevezette. A’ terem ez ünnepély alkalmára jellemzőleg ’s ízlést tanusitólag volt díszítve. Az ajtóval szemben a’ falon Magyarország czimere díszlett; körűlé nemzeti három- szinü zászlók csoportozata, mindenikre egy egy nagy név, vagy reformkérdés lévén ráírva. Legfelül állott kitűnő nagy betűkkel: ,,uniou. Két oldalon: ,,A’ király, István főherczeg, alkotmányos monarchia, felelős magyar kormány, szabadsajtó, közteherviselés, jogegyenlőség, honpolgárság, egyetértés, nemzeti őrség, béke és rend“ ’sat. Az oldalkarzatról, mely a’ zenészek helyén kívül egészen hölgyek számára volt fentartva’s nemzeti szinü szövetekkel csinosan kárpitozva, két zászló lengett, egyiken: „Közjó“, másikon ,,Szabadság“. A’ terem két végében a’falon ismét két két lobogós rajzok gr. Batthyáni, Kossuth Lajos, gr. Széchenyi és Deák Ferencz nevei diszlettek. A’ lakoma délután 2. órakor kezdődött; elnökévé, mint polgári ünnepélynek, városunk polgársága főnökét, köztisztelet- és szeretetben álló főbírónkat választók , ki a’ kellő rend fentartása végett felhivá a’gyülekezetet, hogy minden, ki szólani akar, általa jegyeztesse fel magát. Legelőbb főbíró úr ürített poharat a’ legelső magyar emberért a’ király ő /Igéért, utána Zeyk József a’ fenséges nádorért, id. Bethlen János Erdély kormányzójáért, Kemény Dénezs, ki csak néhány órával előbb érkezvén városunkba, lakománkat jelenlétével szerencséltetni szíveskedett , az unióért. Következett ezután hoszszu sora a‘ lelkes felköszöntéseknek : a’ sajtószabadságért, egyetértésért, jogegyenlőségért, felelős kormányért, székely nemzet szabadsága ’s az unió iránti lelkesüléséért , id. gr. Bethlen Jánosért, törvény előtti egyenlőségért, szabadságért, honleányainkért, itélőszéki nyilvánosságért, társulati szabadságért, a’ nevelésügy álladalmi szempontból felkarolásáért , Kolozsvár polgárságáért, báró Kemény Dénesért, Kossuth Lajosért, ifj. gr. Bethlen Jánosért, a népért, b. Wesselényi Miklósért, nemzeti őrségért, kisdedóvásért, az ifjúságért, gr. Széchenyiért, szabad kereskedésért, e lap szerkesztőjéért, az unió ügyében Pozsonyba ment Mikes és Bethlen János grófokért ’s e’ nap emlékéért. Valóban ha oly időben nem élnénk, mikor a’ világfontosságu napiesemények anynyira igénybe vesznek minden legkisebb tért hasábjainkon, érdekes olvasmány lenne avagy csak fővonásaiban közölniek az elhangzott lelkes toásztokat , igy azonban bocsánatot reménylünk úgy a t. olvasóktól, mint lakomázó tagtársainktól, hogy a’ köszöntéseknek csak tárgyait soroltuk elő. A’ jókedv folytonos élénkségben tartására villanyzólag hatott Pongrácz Lajos jeles zenészkara választékos magyar és dalmű darabjaival. Adja az ég, hogy e’ nap emléke örökké éljen kebleinkben ’s az anynyi lelkes szózat mielőbb élvezhető gyümölcsöket teremjen ! mart. 24. Parisban február., Détsen martius 23- és 24-én voltak nagy napok. Az európai mozgalmak nálunk is megtevék hatásukat. A’ hírlapi, magán és vándorhirek naponkint inkább fokozák a’ várakozást, és reményt ; de midőn e’ lap meghozá a’ bécsi, pesti, ’s főleg a kolozsvári nagy eseményeket, lángragyűlt a’ már felszított lelkesedés. Elmém szárnyaló gondolatinak röptét szegem , keblem érzelmeinek egész tengerét feltartom , egyedül az események egyszerű, de hű kifejlődését fogom közleni. 29 én hóv meg a’ pooto,' mór hönhíréből köztudomássá lett kolozsvári nagy fontosságú eseményeket. Rögtön a’ Társalkodóban együvé jött lelkes értelmiség a’teendőkről kezde értekezni. Némi előleges készületek után a’ dél választa el, azon ígérettel, hogy délután a’ teendőkkel tisztába jövünk. Ez igénytelen kezdetnek is, mi hatása volt, tanusitá barna hangászkarunk zeneszereinek az elöljáróság általi elszedetése. E’ tényből következést vonhatunk tervünk pártolására is. A’ délután, terv, kifakadás , remény és csüggedés közt siet estére. Még nem tudók mit legyünk kénytelenek tenni, főleg midőn a’ biztosok által megkérdett városi hadnagy kijelenté, hogy rendelete következtében szedettek el a’ hangszerek. Többen városunk utczáin legalább egy fáklyás diszmenetet kívántak; midőn hirtelen felötlik az eszme, hogy menjünk a’ város főszónokához felhívni őt, hogy holnap e’tárgyban népgyűlést tartson. Menet közben sok polgárok csatlakoznak. Torma István a napi eseményekre rövid vonatkozás után előadó jövetelünk czélját, felolvasván Pest város programmját. Erre a’ főszónok viszonzá, hogy tegyék kivánatukat írásba, mire Weér Sándor megjegyzé, hogy a’ nép írni nem tud, az kiván, ’s a’ rendkívüli események rendkívüli intézkedést igényelnek. Ezekre igéré, hogy a’ gyűlés öszszehivása nem tartozván jogai közé, értekezni fog a’ főhadnagygyal a’ gyűlés megtarthatása felől. Ekkor fel lön szólítva, hogy ha szives lenne most, készek vagyunk őt hozzá kisérni. Megindulánk ; léptenkint nevekedik a’ polgártömeg; öröm lárma; a’ hadnagy udvarán kiáltják : jöjjön ki a’ főhadnagyunk ! bé nem férhetünk, a’ polgárság kívánja. Az ajtó bézárva, körűlé tolongás. Később megnyílik ’s a’ hadnagy kívánja, hogy csak polgárok menjenek bé ; mást nem ismer el. Zaj, lárma. Előterjesztik a’ kivánatot, törvényre hivatkozik. Többszöri élénk sürgetés a’ gyűlés megtartása végett ; mind tagadó, mind hallgató válasz. A’ méreg és indulat felforr ; taszigálás. Az ablakok bézuzatnak, h a a’ mik e’ lavórban történtek, szerettük volna nem történésüket ; ugyanazért a’ feledés engesztelő fátyolával borítjuk.... A’ gyűlés megtagadása mellett végig megmaradva, a’ polgárságelhagyja a’ lakot, kiáltván : „le vele, le a’ zsarnokkal!! ’s éljenkiáltások közt kiséri a’ főszónokot. A’ piaczra érve felemelik. (Éljen !) A’ polgár-néptömegnek megnyittatik a’ színház, (a’ társalkodóban) az elkezdett darab újból kezdése előtt Petőfi forradalmi költeményét Zelényi nagy hatással szavalja, ’s a’ közönség menydörgé utána: „esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk.“ A’ színdarab sok, a propos mondatait élénken megtapsolák. — Játék végén elterjedett a’ hir, hogy a’ főispán is beléegyeznék a’ gyűlés megtartásába. 24-ik. Remény és aggódás közt felviradánk. Reggel korán egyik nemzeti szinü lobogó „UNIÓ“ felírással a’ városház ablakába tűzetett, a’ másikkal a’ város utczáin díszmenet tartatik a’ polgárság öszszegyüjtésére. Ennél szebb , népesebb és lelkesültebb gyűlést alig ha ért e’ város. A’ gyűlést rövid beszéddel a’ főszónok megnyitván, midőn magát a’ gyűlés megtartásának csekély ellenzéséért a’ város constitutioja 16-ik §. mentegetné, megjegyzé Ungvári György, hogy az éppen ellene bizonyít. De a’ gyűlés, mert szavát tettével javitá ki, szivböl éljent kiálta. Ezek után szóbeli előadással városi tudor Feuregger Károly teve indítványt : Polgártársaim! Két napja múlt, hogy bérezés kis hazánk fővárosának polgársága egy értelemmel határozattá emelt kívánságát a’ f. kir. kormányszéknek feljelentette, e’ sürgetés időbeni teendők iránt. 3 meghallgattatott, nem csak, hanem kivonatainak egy részében eredményt nyert, mások megnyerésére legkívánatosabb megnyugtatást. Öszszegyűltünk itt így, az irányadó város példájára, azt alkotmányos törekvéseiben követendők. Indítványozok tehát én is a’ f. kir. főkormányszékhez egy felírást, melyben hódoló alattvalói érzelemmel fejezzük ki fels. fejedelmünk s uralkodó háza iránti rendithetlen ragaszkodásunkat. Indítványozok továbbá a’ belbátorság fentartása végett egy polgári őrsérget felállítani, hogy azon terv szerint állíttassák fel, miként azt a’ Kolozsvár város kinevezett bizottmánya a’ f. kir. kormányszékhez felterjesztendi ’s az által megerősittetik. Indítványozom végtére a’ f. kir. kormányszéket feliratunkban megkérni egy mentős előbbi országgyűlés megtartása kieszközlésére , melynek tárgyai lennének a’ törvény előtti egyenlőség, nemzeti képviselet, közteherviselés, urbériségbéli kibontakozás , de mindenek felett az unió. Hogy Magyarország a’ haladásnak, kifejlődésnek minő fokára jutott el, azt fejtegetnem nem szükséges, azt hírlapokból is tudhatni, itt ebben többé semmi hatalom sem gátolhatja, biztosítja őt nálunknál ötszörte nagyobbsága , tehát ereje, szellemi kifejlődése, egysége, egyetértése ’s e’ részben a’ magyar királynak adott szava. De mik vagyunk mi? egy izekre szaggatott tartományocska a’ három nemzetűség által , egy öszszetiport provincia a’ bureaucratia vas békája alatt, egy szegény nép az anynyira gazdag hazában ; alkotmányunk oszlopai szerte döntve , országgyűlésünk, ’s ebben az ész és ok súlya lenyomva a’ conservatismus palástjába öltözött kormánypártiság által, megyei életünk a’ kormány érdekében egyedül működő főtisztek által szinte végső lehelletig szorítva, szabad választásunk semmivé téve , a’hazai főkormányszék az udvari cancellária által elerőtlenitve ’s szinte expeditura-hivatallá aljasitva, szóval minden oda intézve , hogy észrevétlenül lassú sorvadás utján semmivé legyünk. A’ Partium minden esetre Magyarhonbon csatoltatik; mi 1847-ben vele is megvezettünk, ’s mit remélhetünk nála nélkül? Magyarország kiterjeszti felénk édes testvére felé forró kar- 204