Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-04-20 / 352. szám

Ii *30 ,*»to’ 'S*iy 20 Orszngrjgyilka Ickillietcfoofi folyó éi majus lést nyitunk. Kló fizetési díj az irt időre, postán héten kinl fii41 hét rl't 30 kr. i. i. fl5-töi deceinitest végéig rciHlkiVföli oSóIt/eyszot Küldve nyolcz- kétezer küldve pedig' Április elejétől való számokkal már nem szolgálhatván, hasonló nehézség kikerülése végett siető megrendeléseket kérünk. Szerk. s^£8BæâF!^&g^jmssgmagæsF??V!8szæs!i^ Tartaton?. Gwisibir. Értsünk egyet. Országgyűlés. Kolozsvár. Tordamegye. Megyei rövid közlések. Mi újság a’ király földön. Dézs. Külföld. Hird. Mayas v. S. S*. Kémei! Orbán Péter, Krasznamegye főjegyzője és alispáni helyettese , a’ derék hivatalnok nincs többé. Három és holnapi rövid betegség véget vet e munkás polgári életének , hivatalának. Mint fiatal korától fogva a’ megyének szolgája, azon szerencsében részesült ő , hogy a’ megyei hivatloskodás tetőpontján végző hé dis-es polgári pályáját. A’ haza újjászületésének hajnalát is megélte, de miután még ennek csak terheiben részesült, azon nyugalommal költözött el , hogy m. hogy ott polgártársai szabadok, a’ bon nagy és dicső leend. Barátai, rokonai és vérei f. hó 13-án reggeli 10. órakor vevőnk tőle végbucsut,’s ezen hó 15-én d. u. 2. órakor kísértük az örök nyugalomra. Nyugodjanak békével porai ! fortISÜBili OS’ycf. Európának mohos institutioi, mint elavult ház, öszszeroskadtak ; egy szebb jövő virul fel a’ népek fölött, mely vallás- és nemzetkülönbség nélkül a’ hon minden fiának emberi méltóságához mért biztos állást adand. Ez üdvös átalakulás kisebb nagyobb mértékben áldozatokat, rázkódásokat idéz elő minden esetben, mert a’ természet fájdalmak közt szüli szebb jövendőnknek nemzetét , de igen is függ tőlünk, hogy átalakulásunk mentői kevesebb rázkódással essék meg, ’ hogy e’ tekintetben mindenki megtegye mit tehet egy mundatlan szent kötelesség. Ezt kívánja a’ közös hon java, ezt minden egyes polgárnak magán érdeke, ezt a méltányosság. Csendes átalakulást igényel a’ közös hon java. A’ magyarhoni országgyűlés egyik érdemdús követének hatalmas szavára, a’ bureaucratiának hórája megszűnt élni, és a’ föld népének szabadsága örökös álmából fölébredt, mert a’ pozsonyi országgyűlésnek mindkét táblája lelkesen fogadta e’ lelkes szót, és a’ mi legkegyelmesebb királyunk, engedve a’ kor kivánatának , hirtelen tanácsadóit elbocsátá és közbizalomra érdemes honfiakat vett föl maga mellé. De mig a’ felség és honatyák az üdvös átalakulásra vezető fokozatokon néhány hét alatt átléptek, a’ nép bizalmasan és csendesen várt. Nem is késett soká bizalmuknak jutalma, eljött a’ régóta várt óra — és már most Magyarországnak minden fiai szabadok vallás-és nemzetkülönbség nélkül. Csak ily kölcsönös bizalom és józan eljárás szülte egyetértés vezethete Magyarországon ily sikerült eredményre. Ellenben ha a viszálkodás démona konkolyt vet vala a’ felség, országgyűlés és nép közé, kibékülés helyett felszámithatlan nyomor és anarchia következett volna be, mely néhány gyászos év után igen könynyen v1878ra vezethetne átalános szolgaságra ; mert igen helyesen monda egy köztiszteletben levő hazánkfia, miszerint anarchia azon híd, melyen a’ despotismus még viszszatérhet a szabadság honába. Ily erélyes uton vívta ki Magyarország szabadságát. Előttünk hasonló átalakulás áll; Erdély rövid idő alatt hasonló átalakuláson menend át, és pedig ha fiai józanon számitnak ’s cselekesznek, hasonló békés után. Sőt Erdélynek szerepe könynyebb , mert hiszen látja Magyarország példáját, látja a’ sikert , következőleg biztosan követheti ez utat, mire az előlépések már meg vannak téve. Erdélynek lelkesebb fiai Magyarom ág újjá születésének legelső hkrére, erélyesen felléptek,s mindent megtettek mi hatalmukban volt, hogy Erdélynek országos rendei hasonló czélra mentelelébb egybehívassanak. Végre fáradozásuk csakugyan sikerült, mert szeretve tisztelt jókormányzónk közbenjárásával az ország rendei május 29-ik napján egybegyűlendnek. Közelebbi országgyűlésünk óta a körülmények igen kedvezőleg változtak, mert a’ mi legkegyelmesebb királyunk atyai szivét jó honfiak tanácsára fordította , minélfogva alapos reményünk lehet arra, hogy ez üdvös átalakulás nálunk is magarenden menend végbe, hogy ha mind az országos rendek, mind a’ nép kötelességét teljesitendik; kötelessége leend pedig az orzágos rendeknek ünnepélyesen kimondani, hogy Erdély, mely pragmatica sanctione következtében az öszszes monarchiának , Leopoldi körlevelünknél fogva pedig a’magyar szent koronának tagja, valamint az öszszes alkotmányos monarchiához bűn ragaszkodik, úgy másfelől megkívánja, hogy a’ két testvérhon közti unió minden halogatás nélkül életbe léptessék; kötelesessége leend továbbá nem úrbéri készitni, hanem a’ robota is, átalában a’ feudális viszonyt megszüntetni, és Erdélynek minden fiait vallás- és nemzet különbség nélkül felszabaditni, honpolgárokká tenni. Ellenben a’ népnek kötelessége leend a’ már kiszabott időben megteendő országos határozatokat békén bévárni, és azoknak maga rendén leendő megtételét nem akadályozni, csakis ily kölcsönös bizalom teszi lehetségessé a’ békés átalakulást, mit a’ hon java és minden egyes polgárnak magán érdeke egyaránt kívánatossá tesz; mert ha az átalakulás a’ békés utat egyszer elhagyja, nem lesz többé senkinek hatalmában a’ viharok rohamát feltartóztatni, nem lesz ember, bár mely osztályba helyzetté legyen a’ sors, ki a' jövendőbe nyugodtan tekinthetne, mert ily esetben a’ viszálkodás démona, érdemesek és érdemtelenek, megtámadottak és megtámadok között igazság és irgalom nélkül szeszélyesen választandja számos áldozatit. Békés átalakulást igényel a’ méltányosság is. Ki másokhoz nem igazságos, az szabadságra méltatlan; — ez állítás mellett századok és nemzedékek tesznek bizonyságot. Erdélynek alsóbb és felsőbb osztályaiban mindig voltak és vannak honfiak, kik egész értökben az alkotmányosságnak és nemzetek felszabadításának szent ügye mellett vívtak, igen csüggesztő példa lenne jövőre minden nemesebb törekvés ellen, és árnyékot vetne az egész országra, ha ez üdvös átalakulás alatt azokat igyekeznék sajtolni, kik a’ szabadságot számára kivívták. De átalában ki mondta ki Magyarország számára a’ népnek szabadságát? —A" pozsonyi országgyűlés , a’ miért is Magyarországnak népe iránta hálával viseltetik. Ki fogja Erdélyben a’ népet felszabaditni ? A’ kolozsvári országgyűlés, legyünk iránta bizalommal. Gyászos példák mutatják, miszerint értetlenség, indulatosság, terhetlenség gyakran sírba dönték a’ nemzetek legszebb reményeit. Várjuk bé csendesen a’ már kihirdetett országgyűlést, addig legyen bizalom és méltányosság jelszavunk ; csalatkozni, reménysemten után, nem fognak, de ha mégis csalakoznánk, akkor követelés váltsa fel a’ megcsalatott bizalmat. Többen. Íz lezárásáról ekép ir a’ N. A. Apr. 11 -én reggeli 8 órakor elegyesülés tartatván , ebben a’ megalkotott törvényezikkek fölolv.istattak ; ’s onnan az orsz. rr. a’ prímáéi palotába mentek , a’ hol már másfél órával a’ 10 órára kitűzött bérekesitő ülés előtt jó sokan valának, a’ karzat a’ legszebb hölgykoszorútól diszlett. Fokonkint a’ zsúfolásig telel a’ terem alól felül. E’ közben megjelent néhány testőr ékes öltözetében. A jobb oldali karzaton (az ajtótól balon) a’ királyné ő felsége számára szinte trónalaku ülés vala készítve, setét vörös bíborral béteritve, innen jobbra a’ szegletig világosabb az udvari hölgyek számára. — Az előbbin végre a’ királyné ő felsége, Ferencz Károly és Ferencz József föherczegekkel megjelenvén, feléjük lengett a’ sok süveg és harsogott a’ lelkes féljen !, a’ mire ő felségük meghajolva jelenték elismerő tetszésüket. Egy két perez múlva 11 juk lelkesedéssel tört ki az éljenzés, jelentve, hogy már maga ő felsége királyunk is megérkezés. Előtte ment Batthyány Imre gr. főlovászmester kivont pallossal, utána viteték az apostoli ; ezt követé néhány testőr. Az éljenzést végre a legmélyebb csend váltotta (ki ; ekkor Batthyány Lajos gróf ministerelnök beszélt és monda, hogy örömmel jelent meg ő felsége , miként mindig, hű magyarjai közt , és megelégedéssel tekint viszsza a’ törvényhozás működésére; hogy az uj institutiok a’ magyarnak fejedelme iránti hűségét, a’ kapcsot, a nemzet és királyi család közt, csak még megszilárdítják Ezután .'S felsége következőleg szólt : „Hiv magyar nemzetemnek szivembőlrt hajtom boldogságát , mert abban találom föl a’ magamaét is. A’ mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem; hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked kedves öcsém , s általad az egész nemzetnek , úgy mint kinek bőségében leli szivem legfőbb vigasztalását ’s gazdagságát.“ Iljen , éljen ! harsoga erre , anynyira, hogy ő felsége jó soká vala várni kénytelen , míg beszéde folytán az alkotott törvényeket kir. hatalmánál fogva megerősité, és azokat kedves öcscsének (nádorunk ó fenségének) átadó. A’ beszédet ismét követelt éljenzés után István nádor 5 fensége emelt szót : „Császári ’s apostoli királyi felség , legkegyelmesebb urunk! Nagyobb örömael nem tölthette volna el felséged hiv magyarjait, mint hogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés bérekesztésére személyesen körünkben megjelenni méltóztatott. Egy boldogított, háládatos nép környezi itt felséged királyi székét, ’s a’ nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most felségedért, ki a’ jelen törvények szentesítése által honunk ujáalkotója lett. Szegény a’ nyelv, hogy ezért felségednek illő köszönetet mondhasson; hálánkat tetteink fogják bizonyíthatni. Mert valamint uj, életerős alapra fektetett ezen törvények által a’ magyar al-