Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-04-27 / 355. szám

ffáciofcsvái'ítn 5 C.sótÖB*t«»líisps*iS. 3, 1 p. Országgyű­lés tekin­tetéből'folyó évi május 8 5-től p locem­l­er végéigsrolidlltiviili clftllzo­tí'*t Ha­itf eiaik. Előfizetési díj az irt időre, portán hét­en kint IlCgT&iZer küildVO IlJolCZ­ liClSier Küldve I»0­ 8îfiT l­ét rft 30 'fer. i­. p. Április elejétől való számokkal már nem szolgálhatván, hasonló nehézség kikerülése végett siető megrendeléseket kérünk. Szerk. jMBIMjjljgjMgBBHBaMBMPBWBPaBBKgBgBBBBaBHBgWBMMaBgagt 'l'urfalom­. A' király Szü­­napja. Követválasz­tá­sok. Kolozsvár. Hunyadm**gye- Csikszék közgyű­lései. Háromszéki hírek. Abrudbánya. Becs. Hi­fuzer. K­ül­föld. Hi­tesélmén­y eV. a felsége , V. FERDINAND magyar ki­rály születése napját, mivel apr. 19-ike bűn­bánati hétbe esett, folyó hó 25-kén ünnepelte meg Kolozsvár szokott diszszel és áhítattal. KÖVETVÁL­ASZTÁSOK. Székváros ré-­­­széről közfelkiáltással: báró Wesselényi­­ Miklós, szavazás utján Nagy Károly. Vízakna : S­z­á­s­z Károly tanár és Szász János, mind kettő egyhangú fel­kiáltással. K­oloZSYitr. Lapunk ^335.­számában intik magán, de biztosnak hitt értesülés nyo­mán , hogy b. Józsika® a’ kanczellárságról lemondott. A­ közvélemény, mely ama jogtalan ala­pú testület és főnöke ellen Erdélyben nyilvá­nult , úgy látszik , mind ez ideig nem tette meg kellő­s hatását. Némely urak talán azt hiszik : Erdélyben nincs, nem is volt békés forradalom ? Jól van hát , menjünk tovább ! Álljon itt most csak a két polgártársunknak a’ kanczellár lemondását szorgalmazó nyilat­kozata.­ így hangzanak: A’ Pesti Hirlap felszólalása után az er­délyi sajtó is emelt egy hangot, mely Józsika Sámuel kanczellár úrhoz igy szól : ,,mondjon le ön.“ Hiszszü­k, hogy Erdélyben­­egy honfi sziv sincs, mely szívesen utána­­nem mondaná e’ kivánatot. Hiszszü­k , hogy minden becsületes erdélyi honfi, kinek szivén fekszik , hogy Erdélyben is békés átalakulás utján vivassanak ki azon minden embert illető szent jogok , mik együtt e’ sokat mondó névben ,,népszabadság“ vannak öszszeolvadva, ’s mikkel mig minden ember nem bir, az ország nem ország , csak mezők és faluk sokasága, hiszszü­k, hogy kinek ez szivén fekszik, sine qua nonnak tartja b. Jó­zsika Sámuel lemondását. Nem mintha hivnők, hogy a’ báró meg tudná akadályozni az uniót, Erdély egyetlen reményét , hanem egyedül a’ kedélyek megnyugtatásáért, melyek mint a’ mindenütt nyilvánuló közvéleményt is­merjük , nagyon a’ báró, vagy jobban mondva a’ kanczellár ellen vannak fordulva. És ne higgje, de ne is mondja ellenveté­sül a’ báró , hogy az erdélyi országgyűlés egy­­akarata vagy legalább nevezetes többsége ál­tal választatván , az ország többségét bírja. Nem tartjuk szükségesnek hoszszan fejtegetni, hogy az akkori erdélyi országgyűlés épen ő álta­la organisait többségének természetesen mellette nyilatkozott szava nem argumentum st már ellenünk. És végre nem tartjuk szükségesnek mindenki által ismert okokat hoz­ni fel kívánatnak mellett, mely e’ két szóban „mondjon le“ van kimondva. Hanem fel­szólítunk mindenkit, ki még ma is hinné, hogy b. Józsika Sámuel kanczellársága Erdélyre üd­vöt hozhat, nyilatkozzék e’ részben őszintén férfiason, mint részünkről mi ’s ha mellette lát­juk állam­ a’ többséget ma is, tisztelettel fo­gunk viszszalépni, ’s úgy tekintjük a’ kan­czellárt mint ki Erdély törvényes többsége által újra megválasztatott, ’s akkor a’ báró kanczellársága, csak mint az unió következté­ben örökre megszüntetendő hivatal ellen eme­­lendjük szavunkat. Marosvásárhelyt­ április 20. 1848., K. - I. (Viszhangul a’ Pesti Hírlap 21 -ik számá­ban megjelent­ vezérczikkre.) Nép szava, isten szava. Mit a’ Pesti Hírlap egy hét előtt irt, az Erdélyben mart. 21 ke óta közohajtás közre­­mény. Az előtt —az absolutismu­s, korában — csak titkos vágy volt, melyre gondolni igen, de a’ melyet kimondani nem mertünk. Az óta megváltozott a’ világ állása. Az előtt —akkor tudniillik, mikor az em­bert a’ szabad szóért négy fal közé zárták, hogy ott háborítatlanul elmélkedhessék a’ ma­gyar nemzeti szabadalmakról — csak gondolni merők ’s csak sóhajainkból találgatok titkos vá­gyainkat. Látja ön báró úr most még kimondani is merjük. Az előtt — akkor t. i. midőn a’ 150 k. hivatalos által, kiket leginkább az Apponyi ad­­ministratoraihoz hasonlíthatunk, törvényesen vagy törvénytelenül nyakunkba volt a’hivatalnok, a’ bureaucratiának nálunk képviselője, a’ hatalom polcsáról 100 m.földnyiről, viszonyainkat nem is ismerhetve, küldötte az okotokat — még u­­jonganunk kellett, pedig a’ szív vérzett , él­jeneznünk kellett ’s tán azt, mitől halálunkat vártuk. Látja ön, most nem ujongunk, nem éljene­zünk, rencore-unk nincs, vaj pedig menynyi okunk lenne erre ! De férfiasan erélylyel ki­áltunk : ,,le az ön és az ön teremtményei ha­talmával.“ Mi, isten látja lelkünket, nem vagyunk ön­nek személyes ellenségei; érdemeit, lovagias­ságát méltányolni is tudjuk, mint a’ Pesti Hír­lap, de csak nem fogja ön vélni, hogy most , midőn a’ szabad szó tiltva nincs, véleményün­ket, óhajtásunkat nyíltan ki ne mondjuk, éppen akkor, midőn önt egy elégett ház, egy lerom­bolt alkotmány felett balendirozni rá­juk. Igen is báró úr, mi az erdélyi fiatalság, a’ leendő nemzedék, ’s a’ most élő nemzedék ne­vében mondom ezt, meguntuk az absolutismust, meg annak teremtményeit, meg a’ hivatalt, mely kormányunkat önállóságától fosztá meg, hogy annak tárgyavatott ítéletei felett tárgy­avatatlan bíráskodjék. Í­g­y , Ön az absolutismust és bureaucratiát kép­viseli. Ön és Erdély az, a’ virulni kezdő nyu­gaton, hol annak még nyoma van. Önben egé­szen él, de Erdélyben már csak árnyéka. Ön száz m.földnyiről nézi a’ dolgokat. ’S mig maga körül egy talpalatnyi földet nem lát, melybe intézvényei magvát elhinthetné, egy ember nincs, ki a’ tán kikelhetőknek felneve­lésére segédkezeket nyújtana, azt véli , hogy 100 m.földnyi távolban a’ dolgok másképp ál­lanak. Ön azt hiszi, hogy a’ bécsi mag nálunk kikelhet, mert itt száz az érdek; hogy mi ott megbukott, itt mintegy reserva helyit a’ jobb időkig megél, mert mi elgyengültek vagyunk. tUrró ur ez aer.« ugy van. Az unió megtörténem­, ’s adja isteni tör­ténjék meg­ minél hamarább. Mert az unió az ab­­solutismust, mely m­ég, csak megfogyva, de nem­megtörve van, tövestül tépi ki. Az unió kor­­szükség, "a’ becsületes magyar ember imádko­zásának tárgya, ’s nem hiszi ön, hogy ha ön az unióig fen is tudná magát tartani, ez múl­­hatlanul el ne sodorj’. És 'ön az uniót meggátlani,nem fogja'tnd­­ni. Csak nem akar ön az unió eletében­ az lenni, mi Monk volt a’ Cromvel korában ? Ön erélyes­­ségében nem kétkedem, de a’ mostani viszo­nyok közt, midőn végre a’ nép szava isten sza­va, erélyesség nem elég meggátlani azt. Aztán leszavaztatni sem fogja. Olvasta ön az utasitványt, a tt még‘az ed­dig conservativ megyék is adtak ? És még is képes hinni, hogy az ár ellenében, mely taní­tóit egyről egyre elsodra, úszni képes leend ? Nem hányjuk fel ön úrbérét , mit 150 re­­gálistája leszavazás útján keresztülvitt, nem a’ praesidialisokat, melyek a’ kormányt elbob­ták ’s önállóságától foszták meg; nem hogy ön oly hivatalnak­ elnöke, melyet önkény alkotott gyá­vaság tartott fen, ön absolutisticus erélyessé­­ge ’s intézvényeinek mialmaji, a’ hatalom és virágzás meglehetős polczára emelt, hogy an­nál nagyobbat bukjék. Miért is tennék ezt? A’ cancellária bukása felé az első lépés meg* van téve. A’ kormány elvégre is megad­ta az országgyűlést a’ nélkül, hogy önt és cancelláriáját megkérdezte volna. Azért hát báró úr, mielőtt ön árnyékhatal­­mas sötét éjjé válnék­,­ mondjon le! Kolozsvár apr. 18. Katona Antall. NIIBNigí­lmegye. Folyó hó 12 — 14 napjain közgyűlésünk volt. Aggodalommal gyűl­tek öszsze a’ rendek , mivel a’ megbukott rend­szer emberei ezerféle"ijesztgetéseket vettek elé az ellenük történhető fellépések előleges meg­­gátlására , de hasztalan ; mert az idő lelke be­lénk is nemes bátorságot, férfias elszántságot lehelt, ’s a’f fenyegető híreket egytől egyig visz­­szautasitók. A’ hátszegvidéki nemességre a­­zon gyalázat vala ruházandó, hogy a’ közgyű­lésen felfegyverkezve jelenjék meg; de az, ö­­rökös becsületére, kezét e’ bűntől megmosta ’s békés szellemben lépett fel. Kormányzó főbíró Lukács József úr értesülve a’ dévai roppant ingerültség felől, elébe irt a’ már útban levő hátazegvidéki nemességnek , hogy fegyverét rak­ja le, és jön csendesség. Első ülésünket az isten szabad ege alatt tartottuk , vagy is jobban mondva : Hunyadme­­gyének oly hoszszas időkön át leültetve tartott rendei e’ gyűlést talpon állották ki. Már a’ fő­­­ispáni megnyitó beszéd a’ közkivánatnak kie­légítésére volt irányozva, mert abban Nopcsa László ő méltósága a’ főispáns­ágról lemondott és pedig oly szilárd elhatározás­sal , hogy a’ jelen tanácskozásokat is ne ő, ha­nem törvényeink értelmében, kormányzó főbíró Lukács József úr vezesse. Csakugyan Rakuczi Elek indítványára a’ rendek megkérték, hogy még e’ gyűlés alatt elnököljön, és úgy lett. Ezután a’ rendek határozatkép kimondott

Next