Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-04-27 / 355. szám
ffáciofcsvái'ítn 5 C.sótÖB*t«»líisps*iS. 3, 1 p. Országgyűlés tekintetéből'folyó évi május 8 5-től p locemler végéigsrolidlltiviili clftllzotí'*t Haitf eiaik. Előfizetési díj az irt időre, portán héten kint IlCgT&iZer küildVO IlJolCZ liClSier Küldve I»0 8îfiT lét rft 30 'fer. i. p. Április elejétől való számokkal már nem szolgálhatván, hasonló nehézség kikerülése végett siető megrendeléseket kérünk. Szerk. jMBIMjjljgjMgBBHBaMBMPBWBPaBBKgBgBBBBaBHBgWBMMaBgagt 'l'urfalom. A' király Szünapja. Követválasztások. Kolozsvár. Hunyadm**gye- Csikszék közgyűlései. Háromszéki hírek. Abrudbánya. Becs. Hifuzer. Külföld. Hitesélmény eV. a felsége , V. FERDINAND magyar király születése napját, mivel apr. 19-ike bűnbánati hétbe esett, folyó hó 25-kén ünnepelte meg Kolozsvár szokott diszszel és áhítattal. KÖVETVÁLASZTÁSOK. Székváros ré-széről közfelkiáltással: báró Wesselényi Miklós, szavazás utján Nagy Károly. Vízakna : Szász Károly tanár és Szász János, mind kettő egyhangú felkiáltással. KoloZSYitr. Lapunk ^335.számában intik magán, de biztosnak hitt értesülés nyomán , hogy b. Józsika® a’ kanczellárságról lemondott. A közvélemény, mely ama jogtalan alapú testület és főnöke ellen Erdélyben nyilvánult , úgy látszik , mind ez ideig nem tette meg kellős hatását. Némely urak talán azt hiszik : Erdélyben nincs, nem is volt békés forradalom ? Jól van hát , menjünk tovább ! Álljon itt most csak a két polgártársunknak a’ kanczellár lemondását szorgalmazó nyilatkozata. így hangzanak: A’ Pesti Hirlap felszólalása után az erdélyi sajtó is emelt egy hangot, mely Józsika Sámuel kanczellár úrhoz igy szól : ,,mondjon le ön.“ Hiszszük, hogy Erdélybenegy honfi sziv sincs, mely szívesen utánanem mondaná e’ kivánatot. Hiszszük , hogy minden becsületes erdélyi honfi, kinek szivén fekszik , hogy Erdélyben is békés átalakulás utján vivassanak ki azon minden embert illető szent jogok , mik együtt e’ sokat mondó névben ,,népszabadság“ vannak öszszeolvadva, ’s mikkel mig minden ember nem bir, az ország nem ország , csak mezők és faluk sokasága, hiszszük, hogy kinek ez szivén fekszik, sine qua nonnak tartja b. Józsika Sámuel lemondását. Nem mintha hivnők, hogy a’ báró meg tudná akadályozni az uniót, Erdély egyetlen reményét , hanem egyedül a’ kedélyek megnyugtatásáért, melyek mint a’ mindenütt nyilvánuló közvéleményt ismerjük , nagyon a’ báró, vagy jobban mondva a’ kanczellár ellen vannak fordulva. És ne higgje, de ne is mondja ellenvetésül a’ báró , hogy az erdélyi országgyűlés egyakarata vagy legalább nevezetes többsége által választatván , az ország többségét bírja. Nem tartjuk szükségesnek hoszszan fejtegetni, hogy az akkori erdélyi országgyűlés épen ő általa organisait többségének természetesen mellette nyilatkozott szava nem argumentum st már ellenünk. És végre nem tartjuk szükségesnek mindenki által ismert okokat hozni fel kívánatnak mellett, mely e’ két szóban „mondjon le“ van kimondva. Hanem felszólítunk mindenkit, ki még ma is hinné, hogy b. Józsika Sámuel kanczellársága Erdélyre üdvöt hozhat, nyilatkozzék e’ részben őszintén férfiason, mint részünkről mi ’s ha mellette látjuk állam a’ többséget ma is, tisztelettel fogunk viszszalépni, ’s úgy tekintjük a’ kanczellárt mint ki Erdély törvényes többsége által újra megválasztatott, ’s akkor a’ báró kanczellársága, csak mint az unió következtében örökre megszüntetendő hivatal ellen emelendjük szavunkat. Marosvásárhelyt április 20. 1848., K. - I. (Viszhangul a’ Pesti Hírlap 21 -ik számában megjelent vezérczikkre.) Nép szava, isten szava. Mit a’ Pesti Hírlap egy hét előtt irt, az Erdélyben mart. 21 ke óta közohajtás közremény. Az előtt —az absolutismus, korában — csak titkos vágy volt, melyre gondolni igen, de a’ melyet kimondani nem mertünk. Az óta megváltozott a’ világ állása. Az előtt —akkor tudniillik, mikor az embert a’ szabad szóért négy fal közé zárták, hogy ott háborítatlanul elmélkedhessék a’ magyar nemzeti szabadalmakról — csak gondolni merők ’s csak sóhajainkból találgatok titkos vágyainkat. Látja ön báró úr most még kimondani is merjük. Az előtt — akkor t. i. midőn a’ 150 k. hivatalos által, kiket leginkább az Apponyi administratoraihoz hasonlíthatunk, törvényesen vagy törvénytelenül nyakunkba volt a’hivatalnok, a’ bureaucratiának nálunk képviselője, a’ hatalom polcsáról 100 m.földnyiről, viszonyainkat nem is ismerhetve, küldötte az okotokat — még ujonganunk kellett, pedig a’ szív vérzett , éljeneznünk kellett ’s tán azt, mitől halálunkat vártuk. Látja ön, most nem ujongunk, nem éljenezünk, rencore-unk nincs, vaj pedig menynyi okunk lenne erre ! De férfiasan erélylyel kiáltunk : ,,le az ön és az ön teremtményei hatalmával.“ Mi, isten látja lelkünket, nem vagyunk önnek személyes ellenségei; érdemeit, lovagiasságát méltányolni is tudjuk, mint a’ Pesti Hírlap, de csak nem fogja ön vélni, hogy most , midőn a’ szabad szó tiltva nincs, véleményünket, óhajtásunkat nyíltan ki ne mondjuk, éppen akkor, midőn önt egy elégett ház, egy lerombolt alkotmány felett balendirozni rájuk. Igen is báró úr, mi az erdélyi fiatalság, a’ leendő nemzedék, ’s a’ most élő nemzedék nevében mondom ezt, meguntuk az absolutismust, meg annak teremtményeit, meg a’ hivatalt, mely kormányunkat önállóságától fosztá meg, hogy annak tárgyavatott ítéletei felett tárgyavatatlan bíráskodjék. Így , Ön az absolutismust és bureaucratiát képviseli. Ön és Erdély az, a’ virulni kezdő nyugaton, hol annak még nyoma van. Önben egészen él, de Erdélyben már csak árnyéka. Ön száz m.földnyiről nézi a’ dolgokat. ’S mig maga körül egy talpalatnyi földet nem lát, melybe intézvényei magvát elhinthetné, egy ember nincs, ki a’ tán kikelhetőknek felnevelésére segédkezeket nyújtana, azt véli , hogy 100 m.földnyi távolban a’ dolgok másképp állanak. Ön azt hiszi, hogy a’ bécsi mag nálunk kikelhet, mert itt száz az érdek; hogy mi ott megbukott, itt mintegy reserva helyit a’ jobb időkig megél, mert mi elgyengültek vagyunk. tUrró ur ez aer.« ugy van. Az unió megtörténem, ’s adja isteni történjék meg minél hamarább. Mert az unió az absolutismust, mely még, csak megfogyva, de nemmegtörve van, tövestül tépi ki. Az unió korszükség, "a’ becsületes magyar ember imádkozásának tárgya, ’s nem hiszi ön, hogy ha ön az unióig fen is tudná magát tartani, ez múlhatlanul el ne sodorj’. És 'ön az uniót meggátlani,nem fogja'tndni. Csak nem akar ön az unió eletében az lenni, mi Monk volt a’ Cromvel korában ? Ön erélyességében nem kétkedem, de a’ mostani viszonyok közt, midőn végre a’ nép szava isten szava, erélyesség nem elég meggátlani azt. Aztán leszavaztatni sem fogja. Olvasta ön az utasitványt, a tt még‘az eddig conservativ megyék is adtak ? És még is képes hinni, hogy az ár ellenében, mely tanítóit egyről egyre elsodra, úszni képes leend ? Nem hányjuk fel ön úrbérét , mit 150 regálistája leszavazás útján keresztülvitt, nem a’ praesidialisokat, melyek a’ kormányt elbobták ’s önállóságától foszták meg; nem hogy ön oly hivatalnak elnöke, melyet önkény alkotott gyávaság tartott fen, ön absolutisticus erélyessége ’s intézvényeinek mialmaji, a’ hatalom és virágzás meglehetős polczára emelt, hogy annál nagyobbat bukjék. Miért is tennék ezt? A’ cancellária bukása felé az első lépés meg* van téve. A’ kormány elvégre is megadta az országgyűlést a’ nélkül, hogy önt és cancelláriáját megkérdezte volna. Azért hát báró úr, mielőtt ön árnyékhatalmas sötét éjjé válnék, mondjon le! Kolozsvár apr. 18. Katona Antall. NIIBNigílmegye. Folyó hó 12 — 14 napjain közgyűlésünk volt. Aggodalommal gyűltek öszsze a’ rendek , mivel a’ megbukott rendszer emberei ezerféle"ijesztgetéseket vettek elé az ellenük történhető fellépések előleges meggátlására , de hasztalan ; mert az idő lelke belénk is nemes bátorságot, férfias elszántságot lehelt, ’s a’f fenyegető híreket egytől egyig viszszautasitók. A’ hátszegvidéki nemességre azon gyalázat vala ruházandó, hogy a’ közgyűlésen felfegyverkezve jelenjék meg; de az, örökös becsületére, kezét e’ bűntől megmosta ’s békés szellemben lépett fel. Kormányzó főbíró Lukács József úr értesülve a’ dévai roppant ingerültség felől, elébe irt a’ már útban levő hátazegvidéki nemességnek , hogy fegyverét rakja le, és jön csendesség. Első ülésünket az isten szabad ege alatt tartottuk , vagy is jobban mondva : Hunyadmegyének oly hoszszas időkön át leültetve tartott rendei e’ gyűlést talpon állották ki. Már a’ főispáni megnyitó beszéd a’ közkivánatnak kielégítésére volt irányozva, mert abban Nopcsa László ő méltósága a’ főispánságról lemondott és pedig oly szilárd elhatározással , hogy a’ jelen tanácskozásokat is ne ő, hanem törvényeink értelmében, kormányzó főbíró Lukács József úr vezesse. Csakugyan Rakuczi Elek indítványára a’ rendek megkérték, hogy még e’ gyűlés alatt elnököljön, és úgy lett. Ezután a’ rendek határozatkép kimondott