Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-01-04 / 314. szám
billan parancsa ’s azon kedvezmények, melyekben ez leendő hadfiainkat részelteti, a’ humanus eszközök, miknek segítségével a’ hon oltárára teendő nagy áldozat végbemenend. Ámde a' nép , mely borzadva emlékezik viszsza a' közelebbi évtizedek eseményeire, értelmi fejletlenséggel együttjáró kétkedő természeténél fogva, nem képes elegendő bizalmat helyezni az uj törvénybe, az újonczállitást nem tudja elváltan gondolni hajdani rémképeitől, ’s hogy egyebet ne említsünk , itt Kolozsvárit, a’ miveltséghez, némely nyomor falunál még is csak közelebb álló nép között, hallók közelebbről azon , nem tudjuk, megfélemlett kebel, vagy talán inkább rósz akaratú hitegetők támasztotta ferde hiedelmet , miszerint felséges fejedelmünk adós lévén, a’ muszkának bizonyos számú katonákkal, Erdély fiai, ezen adósság lerovására, mind a’ kancsuka honába fognak vándorolni ’s örökre oda maradni. Ily körülmények közt, főleg mig az első kezdet, ez az átmenetei régi rendszertől az újra, megtörténik, valóban nem kis feladat a’ törvény gyakorlati alkalmazását úgy találni el, hogy a’ néppeli szelid és kecsegtető bánás mellett a’ törvény szigorú csonkolást ne szenvedjen, a’ teher lehető igazságos felosztása holmi kibúvó ajtócskák által meg ne hiúsuljon, ’s a’ honvédelem és polgári közélet igényeinek kielégítése egymás rovására ne történjék. A’ törvényhozás bölcs elveket rakott le az e tárgyról szóló törvénycikkekbe és utasításokba , melyek e’ lap 306 számában is olvashatók. Ámde az elvek alkalmazásától nagyon sok függ, ’s a’ törvényben lehetlen előre részletezni a' gyakorlati életben felmerülő minden egyes esetet. Ugyanazért mi kedves szolgálatot remélünk teendeni. olvasóinknak, ha különböző törvényhatóságoknak e’ nagy fontossági tárgy körűli intézkedéseit, a’ nézetek kölcsönös kicserélése utján, czélszerű ’s a’ tehetségig honszerte egyforma gyakorlati szabályok alakulhatása végett, legalább főbb vonásokban közöljük. Jelenleg Kolozsvár városnak e’ tárgyban, a' törvény, utasítás és ide vonatkozó kormányszéki intézvény nyomán készült munkálatából közlünk némely érdekesebb ’s nem csupán helyközi viszonyokhoz illő részleteket. A' kezünk alatti munkálatban öt szakaszba sorozvák a’ teendők, a’ menynyiben 1) az öszszeirás, 2) a’ kivetést, 3) a’ sorshúzást , 4) a’ besorozást, 5) az ezek utáni lépéseket tárgyazzák. Az első szakaszban, az öszszszeiró bizottságnak, város tizedenkint, törvény értelmében kijelölése után, e’ bizottság kötelességei vannak részletezve. A’ bizottság , igy szól a’ munkálat, a’ várostized gyűlésébe megjelenvén , előadja kiküldetésének okát, felfejti a’ célt, velős, rövid, szívhez és az igazságérzethe szóló beszédet mond , felolvassa a’ kir. kormányszék által megküldött buzdító felszólítást, figyelmezteti a gyűlést a’ katonákká teendőkre nézve törvény által adott azon javulósra, miszerint leadót hazajövetelök után három évig nem fizetnek , közterheket nem hordoznak , katonáskodásuk alatt csak erdélyi sorezredekben fognak szolgálni , ’s felhívja az öszszeirás biztosabb eszközlése tekintetéből 4—5 tizedbeli tag kinevezésére, megértetvén azt is a’ jelenlevőkkel, hogy a’ czélba vett öszszeirás csak sorshúzás alá tartozását, nem pedig katonaságra alkalmas vagy alkalmatlan voltát tárgyazza az illetőknek ; ezért senkit is kihagyni vagy eltitkolni ne merészeljenek. Az ekképp alakult bizottság illető kerületében házról házra jár, öszszeírván 16-tól bezárólag 26 évig terjedő életkorú minden, bármely állapotban levő, figyelmeket. Az öszszeírás kiterjed czigányokra és izraelitákra is Szoros figyelem fordítandó a’ kóborlókra, kik, hogy el ne illanhassanak , előre béfogatnak. Azon helybeli születésű ifjak, kiknek itt sem szüleik, sem rokonaik, sem birtokuk nincs, hanem mesteri igényi vagy cselédi minőségben vannak , minthogy eltávozásuktól tartani lehet, rendőri felügyelet alá terelnik. Az öszeirából senkit, kiréve a’ köztudatban levő nemeseket, kihagyni nem szabad, mert ez nem az öszszeiró bizottság dolga. Ha ellentállásra , sértő elfogadásra talál a' bizottság, tarlói szerepet nem ölthet magára, hanem jelentést teend a’ főbíróhoz. Eljárását kellő komolysággal, azonban legnagyobb kímélettel, inkább tűrve, mint a’ sértéseket viszonzva a’ népet inkább kapacitalva, mint vele kellemetlen szóvitába ereszkedve, teljesitendi , mert a’ goromba, kíméletlen bánás a’ nép bizodalmát csökkenti 's az ijonczállitást kötéllel fogdosás szellemével bélyegzi. Bévégződvén az öszszeirás, a bizottság azonnal tizedgyülést tartat, hová az öszszeirt ifjakat, vagy szűrőiket, rokonaikat egybehivatván, felolvassa az öszszeirást, a’ jelenlevőket közönségesen felszólítja, hogy mindenik nyíltan adja elő mentségét, minélfogva magát az öszszeirásból kihagyatni kéri, ha t. i. egyetlen figyelmek, vagy régen házas ’stb. Ezen mentségek az illetők nevei után feljegyzendők. Felszólítja továbbá a bizottság a’ gyülekezetét, az öszszeirásból netalán kimaradottak ’s a’ másutt tartózkodók feljelentésére , hogy ezek miatt a’ teher a’ heirtakra aránytalanul ne sulyosodjék. Az igy kiegészített öszszeirás ismét felolvasandó nyilván és értelmesen a’ nép előtt, ajánlva tevén a' bizottságnak , hogy tagjaival magánbeszélgetést, fülbesugást ’sat. szigorúan tilalmazzon; adja elő mindenki panaszát nyilvánosan ,s igazsága érzetében ne féljen. (Vége köv.) Kolozsvári napló. (Januar. 1-én 1848.) Alig szenderülénk el Sylvesteréjben, midőn Mercurius, az újdonságirók védistene, álmainkban megjelent , ’s jobbját felemelve e’ szavakat mondá : ezer nyolezszáz negyven nyolez! Ezzel ó istensége rögtön eltávozott , magunkra hagyva, hogy az ominosus szavak felett elmélkedhessünk. ’S rövid főtörés után , kitaláltuk , hol a’ fenebbi szavak uj esztendőt jetentenek. Mindenki képzelheti örömünket, hogy ily érdekes, soha meg nem történt esemény birtokába juthatánk. Ily újdonsággal, Krisztus születésétől kezdve, egy ujdonságiró is soha elé nem állott, s bátran mondjuk , hogy soha elé sem álland. Mert az 1848-ik év többé nem fog születni. Reméljük, hogy e’ soha nem hallott újdonság megírásáért, t. olvasóink, legalább erre az évre, nekünk is sok jót fognak kívánni.Köszönjük alásan. Hasonlóképpen. Egy más, nem különben érdekes hirt pengetnek Kolozsvárn , hogy a’ szász nemzeti gyűlés meg akarja határozni, miszerint a’ magyar nyelvről alkotott törvényezikk következtében, a’ szász törvényhatóságok levelezéseiket mind a’ főkormánynyal, mind a’ magyar törvényhatóságokkal, a’ latin nyelv helyett, magyar nyelven folytassák. Éljenek a’ derék szászok , kik a’ néhány év óta tartó súrlódásnak ily nemesen akarnak véget vetni. Azon nyomoznak, melyről, magyarhoni lapok után, lapjaink emlékezének , jelei nálunk is látszanak. Nem egy, csupán rongyba burkolt tótot láthatni utcáinkon, kikbe a’ lélek, az eléhezés miatt, hálni is alig jár, így a’ minap férjet és nőt láttunk a’ ha van mezítláb vánszorogni egyik utczáról a’ másikra, hogy valami helyet kapjanak, hol a’ nyomorult nő még egy telket szülhessen. Többször volt szó a’ Kolozsvár közelébeni országutak mellett tanyázó rablók ellen. Az orvmadarak legközelebbről Gyalu és Kapus között két portékás tótot akartak kizsákmányolni, ’s az egyiket szinte halálra verték. Azonban, szerencsére, több utazók is lővén utánuk, kettőt közülök megfogtak, ’s bennök a’ szomszéd fenesiekre ismertek. Most kaliczkába vannak zárva. A’ jogászbál, miről egyik közelebbi számunkban említést tettünk, csakugyan 12-kén meg fog tartatni. Előbbi tudósításunkat e’ tánczvigalomra vonatkozólag, némileg módositnunk kell. A’ jogász urak ugyanis, kik a’ polgárok kizárása mellett akartak inditványt tenni, ez indítványt nem tették meg, mert nem tehették, szinte mindnyájan az indítvány megtehetése ellen kikelvén. Ha igy van a’ dolog, a’ jogász urak még inkább becsülendők. Azon pörrengés, mi duodez aristocraták megrögzött sajátsága , nem illik ifjú emberekhez. Hagyják az öregekre, hadd hordozzák százados bárkájukban , vagy mutogassák a’ galambugos kapuk alatt. Mint bizonyost állítják, hogy Feleky szinésztársaságával csakugyan Kolozsvárra jövend, még pedig néhány nap múlva. Kár is lenne annak a’ szépen kicsinosított színháznak, mint valami lakó nélküli ékes palotának , amúgy üresen állani. Azonban az is igazság , hogy nem minden Thalia papjának és papnőjének engedhetjük meg, hogy benne saruikat és cipőiket áldozhassák. Aranyossiék kösöűlese. December 20- 21-ik napjain tartalékos Aranyosszék utolsó évnegyedes közgyűlése. Sok évtizede már, mióta szegény erdős hazánk felett ily eseménydus év nem haladt el ; igy hát nem csoda, ha minden polgár kebele örömmel dobog ez események teljes kifejtése előtt, ’s még is kevesen gyűltek fel. Hiában, nincs elegendő részvét a’ közügyek iránt ’s a’ százados pangás még nem ért végéhez , pedig ki, értelméhez képest, e’ hon boldogitása ’s polgárai mivelődése alapjához, legalább egy szemernyi anyagot nem viszen , az polgár halott feltámadás nélkül. ’S melyik tér az nálunk, hol csak anynyit is tehet tenni, ha nem a’ helyhatóság tere. — A’ főkormányi rendeletek egyhangúlag soroltattak egymás után, mintha temetéssé vált volna a’ gyűlés, oly hallgatagság ’s néma közömbösség honolt majd mindenkin , mig a’ sor a’ magyar nyelv iránti rendeletét éré, mellben parancsolva van, hogy boldogaszszony havasóétól minden közlekedések magyarul történjenek. Erre ki térő iljen következet. Ezután ismét megszűnt minden raelegség ; hiában , a’ külső lég fanyar hideg vala, s nem engedé a’ kebleket felmelegülni, ’s igy folyt el az egész gyűlés, pedig nagyszerű esemény történt, olyan, mit e’ szék az eddigiekből következtetve nem remélt. Volt országgyűlési követ Biró Sámuel, minden lépéseiről, melyeket a’ lefolyt országgyűlés alatt általunk adott utasításából folyólag tett, előttünk valósággal számot is adott, miből látók, hogy a’ bizalom, mit benne, választásakor, letennénk, nem volt elvesztegetve. Mint becsületes honfinak , ki hivatását érti, ’s azt telkesen bé is tölti, legnagyobb jutalmat öntudata ad, 's nem szorul fellengő dicséretekre, mindazonáltal a’ nemzeti érdek igényli megemlítenem e’ tényt, melyet, mint fennebb is emlitém, mi soha eddig nem értünk. Nálunk, hol érdek, viszályok, a’ magyar régi átkos szokása, még most is életben vannak, e’ tény is minden érdek nélkül suhant el, csupán as székünk nagy tiszteletű főkirály bírája emelé ki emlitett követünk folytonosan tanúsított ernyedhetlen szorgalmát, ’s ingatlan szilárd jellemét, melyet az egész országgyűlés folyama alatt a’ közügyek körül tanúsított. ’S ekkor hallszott egy-két éljen a’ terembe gyűltek ajkain. Nem hallgathatom el másik követnek R. I. magaviseletét is, ki a’ számadás egy részének folyama alatt a’ teremben sem volt, ’s végzetével is bizalmunkat egyetlen szóval is meg nem köszöné. Uraim ! a’ nép bizalma szép virág, de csak annak nyílik, ki azt gondosan ápolja , ki hitvány tüskének tekintve, ha nem használható, eldobja, az előtt bevonja kelyheit. Virág. Udvarhelyszéknek dec. 20- és 21-ik napjain negyedik rendes közgyűlése folya le. Szeretett, és az országgyűlés kezdete óta nélkülözött elnökünk nyájas éljenek közt foglaló el székét. Megnyitó beszédében megkö-