Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-26 / 372. szám
rehajtását eszközölte ’s midőn ii’ 7-ik törvényczikkelyt alkotó. Az első Erdély területének 10-ed népességének 9 ed részét szakasztotta el, mi által még alkalmatlanabbá váltunk egy külön országot alkotni. A’ 7-ik törvényczikk nyíltan kimondja, hogy Erdély a magyar koronához tartozik , hogy a’ két országnak egy kormány alatti teljes egyesülését nemzetiség és jogugyanazonság követeli , meghatározta , hogy a’ két hon képviselő testületének egyesülése a’ magyar közig ülésen mily szabályok szerint történjék ’s e’ szabályok életbe léptetését az erdélyi rendek megegyezésétől függeszti föl. Nemcsak átalában Magyarország közelebbi nemes küzdelmeinek eredményei , hanem különösen az említett törvényczikk is közlelkesedéssel fogadtatott Erdélyben. Az unió ellenségei elnémultak vagy annak nyilvános pártolóivá váltak é s ott is, honnan kevésbé vártuk, lelkes szavakat hallánk emelkedni. A’ szász nemzet legjelentékenyebb egyénei nyíltan fölszólaltak mellette, és az oláh nemzet is elég okosnak látszik átlátni, hogy zsenge szabadságának biztosítása főleg az uniótól függ, de fájdalom a’ józanan számitó honszeretet napjai rövidek valónak. Erdélynek nem jutott az a’ szerencse, hogy hongyülése az alkotmányos szabadság borátlan ege alatt gyűljön öszsze. Többször vala már sorsa a’ világeseményektől távol fekvő országoknak, hogy mig a’ forradalmak jótékonyságába nem részesülnek, a’ viszszahatás súlyát kénytelenek egész mértékben hordozni, így sulyosodik reánk, még mielőtt martius 15-nek gyümölcseit élvezhetnék , a’ reactio ármánya. A’ megbukott bareaucratia kiküszöbölve a’ birodalom többi részeiből annál nagyobb erővel fenekedik ellenünk ’s kész a’ kétségbeesés utolsó harczát megkísérteni. E’ czélból költött ő aggodalmat a’ legfelsőbb kormánynál az iránt, hogy az unió Magyarhon birodalomtóli elszakadásának béfejező ténye lenne. E’ jelszó alatt indítja a hiv zsoldosait, a’ szász bureaucratia rabszolgaseregét, e’ czélból csábítja ő el az oláh nemzet értekűesbjeit ’s lazítja egy nemzet legszentebb ügye ellen a’ miveletlen néptömeget. A’ fennebbiekből világos miszerint az emberi nemet kifejtésének örök törvényeit tagadja meg, a’ megelőző körülményeket és tényeket ignorálja ’s nyíltan a’ reactio zsoldjába lépik az osztrák hírlap is, midőn e’ f. h. 13-iki vezérczikkében az unió ellen harczra kél. Szerinte, ha Erdély Magyarországgal együtt a’ sérthetetlen és ő felségének semmi felelősséggel nem tartozó ’s ennélfogva sauverato magyar nádor hatalma alá esik, a’ birodalom egyensúlya veszve van, 's annak két egymástól független állodalmakra oszlása többé kikerülhetlen. Világos, hogy ezen állítás a’ magyar ministerium alakításáról szóló törvény nemcsak átalános értelmével, hanem nyilvános szavaival merőben ellenkező azon okoskodáson alapul, mely szerint az említett hírlap a’ nádor sérthetlenségét ’s függetlenségét merőben elferdített értelemben veszi s ennek nyomán őt souverainnek állítja. Ítélje meg a’ részrehajlatlan olvasó, hogy a’ vezércsikk íróját a’ józan logika, vagy jóakarat, igazság-szeretet hagyta el inkább, midőn a’nádor személyének sérthetlenségét, melyet a’ törvény az országra nézve mond ki, oda magyarázza, mintha ezáltal e’ főhivatalnok az uralkodó irányában minden fe lelősségtől ment volna ; midőn a’ ministerium függetlenségének, melyet az említett törvény tisztán a’ létező törvények értelmében fejez ki, egészen más magyarázatot ad. A’ III-ik terv, a’ végreható hatalom gyakorlatának legfontosabb ágait az uralkodónak tartja fenn, a’ nádort királyi helytartónak nevezi, ki hivatalát csak ő felsége távollétében gyakorolja, a’ törvény végre a’ korona egységének, a’ birodalom kapcsolatának épségét nyiltan fentartja. A’törvény tiszta tartalma ellen az időszaki sajtó mozgalmainál keres a’ vezérczikk-iró újabb erősséget, s ezekből igyekszik kimagyarázni, hogy a magyar nemzet miként érti a’ birodalmi kapcsot. Mi az időszaki sajtónak jelen körülmények közti fontosságát nem tagadjuk, de mindamellett igazságtalanságot követ el az osztrák hírlap, ha azoknak nálunk nagyobb nyomatékot tulajdonit, mint minőre ő nyigát pillanati, sugallatai és szenvedélyei által érdemessé teszi. És várjon, ha mi az ostrák nemzet testvériségét az osztrák időszaki sajtó mozgalmaiból akarnék megítélni, nemde a’ legszomoritóbb eredményre kellene jutnunk. Hiszen a’ testvériség mérlegében csak imint néhány száz fényűző magyar család által Bécsben évenként elfogyasztott tengeri rákok, austrigák, elviselt Gunkel-frakkok nagy nyomadékkal bírtak. Mindazon tények közül, melyeket az ostrák hírlapok a’ birodalmi kapocs megbomlásának bebizonyitására egy darab idő óta felhoztak , mi egyet tudunk mely a’ hírlapi téren kívül is nyomatékkal bír, és ez az, hogy a’ magyar rovisterium az ország kétes állapotán aggódva a’ magyar sergeknek olasz országbéli viszszahozását sürgette. De kérdjük erre nem önfentartási legfőbb kötelessége ’s magának a’ bécsi kormánynak azon eljárása által volt-é fel hiva, miszerint maga a’ felső kormány játszik a’ hon ellenségeinek kézére. És vájjon végtére is nem fogja-é a’ következés bebizonyítani, hogy jobb lesz vala ha a’ kormány az eredménytelen olasz háború helyett sergeti a’ belcsend és rend fentartására fordítja. Ily események azok, melyek nyomán az ostrák testvérietlenséggel vádol ’s feljogosítva érzi magát a’ legnagyobb igazságtalanság elkövetésére szólítani fel a’ birodalom több népeit, mmely szerint a’ magyar nemzet belügyébe avatkozva ellenálljanak, hogy az idők mostohasága miatt ketté szakadt két hon, mely nem két ország, hanem ugyanazon országnak külön szakadt része , eddigi közös uralkodó háza alatt ne egyesüljön. Id. Bethlen János, Józsika Miklós, Teleki Domokos,ifj. Bethlen János, Bethlen Farkas, Pálfy János, Yeer Farkas. Többek nevében: X Kolozsvár majus 31. Ez évi majus 29-ke nagy nap gyanánt lesz följegyezve hazánk történet-könyvében, arany vagy gyász betűkkel-, nem tudom, az a’ jövő titka — de majus 29-ke nagy nap leend. A hajjon a’ történetiró , ki hivatva lesz , az emberi nem megváltásának második korszaka, az 1848-dik év eserményeit örökitni mit mondana rólunk, kiknek oly időben , mikor egy nap több változást idézett elő a’ világ alakján, mint egész századok a’múlt korban, 69— mondhatván kilencz nap kellett csak előkészületekre, hogy tanácskozhassunk hazánk lenni vagy nem tenni-je fölött ? Martius 21-kén majus 29-ke közt az események szörnyű lánczolata vonul el. És viszszagondolva e’ terhes napokra, eszünkbe jut Petőfi verse : ,,Isten csodája , hogy még áll hazánk ! " Ámde a’ lefolyt időt visszaidézni ’s meg lett dolgot meg nem letté tenni, istennek sem áll hatalmában. Nekünk , véges embereknek feladatunk , tanulságot merítve a’ tanulsággal vajmi gazdag közel múltból, hasznositni a’ jelent ’s ha bármi későn fölnyiltak előttünk a’ cselekvés terének sorompói, tenni oly gyorsan és erélyesen, miképp a’ szinte veszélyessé válandott halasztás igényli ; miképp hazánknak nem csak jólléte, felvirágzása , hanem fenmaradása világrenditő hangon parancsolja. Pillantsunk viszsza a’ lefolyt harmadfél hónapra hadd tájékozhassuk magunkat. Martius 13-kan megtört az egész osztrák birodalmat körmei közt tartó száz karú óriás, a’ bureaucratia hatalma. A’ századokig kiskorúságban tartott osztrák tartományok népei előtt egy új , egy eddig csak arany álmokból ismert világ derült föl 510 millió jobbágyból, kik csak engedelmeskedni és tűrni valának szoktatva , egy tavaszi est, egy gyertya világnál aláirt királyi név , ugyan anynyi szabad , alkotmányos polgárt teremtett. Magyarország , az .d - ! kotmány-ellenes , idegen kormány, mint 1*1 — ! ketlen haszonbérlő által mostohául kezelt, sajá t tolt és elnyomott Magyarország , önálló független alkotmányos országgá lön. És a’ lángra gyűlt nép nem hordá máglyára a’ bécsi trónt, nem tűzött fejedelmi koronát gúny tárgyal az istványtorony gomijára; a’ legjobb, de gonosz szellemű környezői által álnokul hitegetett fejedelemnek nem kelle földönfutóvá lenni, sőt megfordítva csak ekkor látá először valódi fényeken ragyogva az addig mesterségesen kovácsolt, államekkel zománczozott kincset , a’ királyok legbecsesb kincsét , a’ trónok legerősebb támaszát, népeinek birodalmát. A’ fejedelem megmaradt székében, mely dicsőbb lett mint valaha. Egy hang rezgette át a' birodalmat , ’s e’ hang az öröm ’s lelkesültség hangja volt. A’ magyar országgyűlési küldöttséget diadalmenettel vitte bé az alkotmányos polgárokká vált bécsi nép , 's a’ testvériség őszinte hála hangján valló meg , mikép az első intést , hogy alkotmányos életet vívjon ki magának , Pozsony falai közül véve. A lelkesedés , testvéri csatlakozás különböző modorbánt nyilvánításának vége hoszsza nem volt. Ki látott ennél dicsőbb forradalmat. A’ fejedelem tehát megmaradt székében, ’s első Ferdinándot, a’ habsburgi ház második alapítójául üdvözlé az uj korszak. Ámde a’ szörnyeteg, melynek csak fejét raetszé le a’ forradalom, úgy látszik, azon hidrafaj ivadéka , melynek minden levágott feje helyébe kettő nőtt ki. Metternich ugyan bujdosóvá lett e’ földön , mint régen érdemié ; de maradtak tanitványi, kik népezetek vérét, nemzetek , egy dicső trón fenállását potomságnak tartják koczkára vetni, embertelen boszuroknak nyerendő táplálék fejében , ha talán ők is együtt fognának veszni. Viszszaállitjuk a régi rendszert: e’ volt jelszavuk ; de e’ jelszó ürügy volt, mely alatt csak valamenynyire gyakorlott politikai szem a’ szláv propagandát látta titkon működni. Testvériség és béke tartományok, nemzetiségek, osztályok és vallások között: ez állott leginkább útjában kárhozatos terveknek , ezt kellett hát felzavarni. Austria és Magyarország közé dobált egyenetlenség almája gyanánt a’ status adóssá ,got ’s az olasz kérdést. Tiz milliót kívántak évenkint Magyarországtól, mely ama status adóságnak valamint csinálásába bé nem folyt, úgy hasznát sem vette soha. ’S mert nem akarta elvállalni a’ tiz milliót, ’s viszszakivánta, Olaszhonból katonáit, kikre itthon oly nagyszüksége van , a’ pragmatica sanctio megrontásával Ausztriától elszakadással vádolták , ’s másodszori meghódítással fenyegették a’ német lapokban. Az imént oly lángolóan mutatkozott testvériséget hidegség váltotta fel Ausztria és Magyarország között. Ámde Magyarországot, ha béke és egyetértés tartja öszsze, ’s kivált ha Erdélylyel egyedül csak magában is elég erősnek gondolák terveket meghiusitni. Azért hát a’ belbéke felzavarását ’s az unió akadályozását is feladatokul titték. Tótot , horvátot, ráczot, magyar, német és oláh ellen 5 volt úrbérest volt földesura, birtoktalant birtokos , catholicust protestáns , keresztényt zsidó ellen uszítottak ’s a’ mint tudja minden, ki hírlapot olvas, nem minden eredmény nélkül. Hogy mit tettek Erdélyben, tanúsítják a* szebeni mozgalmak ’s a’ balázsfalvi gyűlés. A* jámbor szász atyafiak egy része, azt hivé, pro aris et focis küzd, ’s Austria iránti rendületlen hűségének áldoz, mikor szláv izgatok malmára vitte a’ vizet, ’s nemzetisége és institutioi ellen emelt gyilkos kezet öntudatlanul. Az oláhok csillogó ígéretekkel lőnek elá- Sul !