Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-05-28 / 373. szám

ságát egy dicső forradalom pár napjai alatt megbuktatni, nektek szabad csehet, lengyelt, morvát, németet ’sat. egy szabad alkotmány fénypontjában egyesíteni ’s minket abban meg akartok gátolni , hogy a’ veszélyek hullámai­tól környezett nemzetiségünket, mely egy volt ’s mely a’ sors legmostohább viszontagságai közt szakadott ketté, közös uralkodó házunk alatt szorosabban egyesítsük. Kiöltetek legközelebbről az áll, hogy egy 50,000,000 t számláló miveit nemes és nagy nemzethez csatlakozzatok ; mi ez ellen semmit sem mondunk. Csatlakozzatok , szövetkezzetek munkáljátok boldogságtokat és felvirágzástokat, úgy a’ mint kebletek nemes sugallass vonz — mi mindezekhez szerencsét kívánunk és a’ ti növekedő nagyságtok nem képes keblünkben a’ féltékenység nemtelen érzetét fölkölteni. Titeket nem, a’ sértett jog, de a’ félté­kenység érzete kínoz az alig emelkedő Magyar­hon jóllétének irányában. Vigyázzatok ! titeket kicsink és iparérdekek ’s fő várostok egyedáru­­sága is képes tulajdon szabadságtokhoz hir­­telenné tenni. De mi előtt e’ vétkes irányban tovább mennétek, fontoljátok meg, hogy féltett érdekeiteket maga a’ szabadság ’s az ipar 11­ já születése rövid időn kiegyenlítik , de egy nemzet irányában elkövetett igazságtalanság mindig a’ sors átkát vonja maga után. Lengyelhon háromszori felosztása Nemesis verpallosaként áll a’ múlt század történetében ’s talán ez azon pont , hol a’ jelen kor magos erkölcsi iránya vérpatakokká fog változni. A’ népeknek nincs része e’ bűnös tényben, ural­kodók félre értett érdekében vitetett véghez, ’s most egy miveit nép, a’ német nemzetnek egy része készül a’ miveit népek egyik ter­mészetes szövet’égését gyöngiteni, ’s a’ ci­vi­­lisatio második védsorompóját rombolni öszsze. E’ készületek ellen emelünk mi szót, ’s a’ mi­veit Európa szine előtt a’ szabadság, e­­gyenlőség és testvériség nevében mondunk el­lent minden bár honnan jövő oly beavatkozá­soknak , melyek nemzetiségünk jog és tör­vény­szerű kifejtésének gátat vetnének. Az időszaki sajtó orgánumait minden szabad nemzetek ke­belében testvéri bizalommal szólójuk fel, hogy nyilatkozatunknak minél nagyobb nyilvánossá­got szerezzenek ,s által az igazság­szabadság legszentebb ügyét előmozdítani szíveskedjenek. Többek nevében: id. Bethlen János; Józsika Miklós; Teleki Domokos; ifj. Bethlen János; Bethlen Farkas; Fa­lffy János; Veér Farkas. Öszszes IllagrafitOHI ! Minden nemzető­­s minden vallása testvérek és honfiak ! Felséges királyunk V-ik Ferdinánd, meggyen­­gült egéssége helyreállítására a’ tiszta hegyi légű Tirol Insbrak városába utazott. E’ körülményt rósz lelkű bujtogatók arra szeretnék felhasználni, hogy az úgy is anynyi oldalról zavart ’s ingerült kedélyeket újabb ag­godalomba hozzák ; azért itt ott azon hirt ter­jesztik, hogy ó felségét szeretett uralkodónkat a’ bécsiek távolították el, ’s honunk is az u­­ralkodóh­áztóli elszakadását tervezgeti. Szükségesnek láttuk tehát a’ kedélyek megnyugtatására s­yilvánu­lni, miképp a’ bécsiek távol attól, hogy e felsége távozását eszközöl­ték volna, mindenképp azon voltak ’s vannak , hogy ő felsége minél előbb királyi lakába visz­­szatérjen. s újabb hirek szerint, szeretett ural­kodónk ki is nyilatkoztatta, hogy juh 1 -jó nap­ján, a’ bécsi országgyűlésnek megnyitásakor okvetlen jelen fog lenni ; vagy más tudósítások szerint már Bécsben van. Ne engedjék tehát honfiaink magokat, azon lelkiismeretlen lázzitók és bujtogatók által tév­útra vezettetni, kik eddig is a kivívott szabad­ság diadalát, anynyi szenynyes tettek előidé­zésével fertőztették, é s higyék nekünk , hogy ő felsége ideiglenes eltávozása Bécsből, örökös tartományai egyikébe Tirolba, oly körülmény melyből csak a’ trón ellenségei következtethet­­hetnek személyétőli elpártolást. Magyarország és Erdély törvényes királyától V­ik Ferdinánd­tól éppen úgy függ most, midőn ő felsége Ti­rolban van, mint függött akkor midőn Bécs­ben volt, vagy függne akkor, ha az ég ’s ho­nunk szerencsés csom­gzata jó ’s szeretett ki­rályunkat Pest-Budára vezetné. Mi törvényes királyunkhoz tántorithatlan hűséggel viseltetünk ’s e‘ hűség bebizonyítá­sára készek vagyunk életünkkel, vérünkkel va­gyonúnkkal áldozni. Eljen V­ik Ferdinánd királyunk ! ’s átok arra, ki szentséges személye ’s az uralkodó ház ellen bár mit el merne követni! Ujen az Unió! szoros egyesülésünk Ma­gyarhonnal, mely e' drága percziben honunknak szükségesebbé vált mint valaha,'s melyből most egyedül várhatjuk üdvünket. Éljen az egyetértés! melyre nemzet és val­lás különbség nélkül soha nagyobb, soha sür­getőbb szükségünk neta volt, mint most ! Az öszszes Magyarhon minden hű lakója, az ország egyes szék­től a’ másikig kiáltja ve­lünk : Éljen V­ik Ferdinánd királyunk, éljen az unió ! Éljen a’ hű közremunkálás, honunk 's ki k*­­rályunk legszentebb érdekeiben! Kolozsvár május királyi biztos , P­es­c­h­n­e­r Antal tegnap délután , senkitől sem sejtve , teljes csön­­dességben megérkezett. Adja az ég, hogy mint utolsó királyi biztos távozzék el körünkből. Az országgyűlés közelgése mindenütt kezd már látszani. Unio-zászlók lengenek a’ házte­tőkön ; az utczákon a szekerek robognak el tel­ve érkező vidékiekkel. Feszülten várja min­denki a’ napot, mely Erdély sorsa fölött fog határozni. A’ követek közül is sokan megér­keztek. Wesselényi Miklós, Kemény Dénezs már napok óta körünkben vannak. Wesselényi érkezésének ideje bizonytalan lé­vén , nem fogadható a’ nép azon fényes tisz­telettel , melyre készült vala. Mint halljuk az országgyűlési ifjúság közelebbről nagyszerű tisztelkedést tervezett számára. A’ székely ifjúság tegnap délben, unió­­zászlókat lobogtatva vágtatott bé a’ piaczra. Éljen-kiáltásod­kal fogadó a' nép. Azóta az é­­lénkség növekedik közhelyeinken , mindenütt lárma, vitatkozások , zaj. E’ zajból egy szó meny dörög megrázó hangon: unió minden áron. A ref. főiskola udvarán nem rég ifjúsági gyűlés tartatott. Az 11­9­­­0-e­s a­r­n 0 k-es meg­nyitásáról folyt a’ tanácskozás. Majd küldött­séget neveztek ki a’ magyarhoni ifjak elfoga­dására ’s aláírást nyitottak az alakulandó ma­gyar hadsereg segedelmezésére. Számos aláí­rók találkoztak. Éljen az ifjúság! Le­gyen üdvözelve a’ nagy napokban! Az ifjúság a’ nép virága; himporait még nem tölté le az önzés keze, ’s illata tisztán, fertő­zetlenül emelkedik égnek. Az ifjúság vit­te a’ martiusi napokban mindenütt elől a’ zász­lót ’s omlott először vére a’ szabadságért. Él­jen az ifjúság! Legyen üdvözölve e’ nagy na­pokban. De van egy pont mégis, mire figyel­meztetni akarom, ’s ez nem más, mint hitem , melyet a’ szolgaság korában épen vallottam , mint most a’ szabadság dicső hajnalán. Én ö­­römest fogom kezembe a’ zászlót ’s kiáltom fé­nyes nappal bárkinek háza előtt és szemébe a’ veszszent, ha a’ végső fövényszemek kezdenek lepereg­ni, sőt ha" ütött a' kérlelhetetlen óra, fölé" építem a’ barricade-ot és széttépve az élet re­ményét és kötelékeit fölállok reá, de zajt, csak azért, hogy zaj legyen, midőn nincs szükség reá, nem ütök, sem a’ fegyverre jelszót nem kiáltom el, csak azért, hogy másoktól’s a’ békés eszközöktől elragadjam a­ kivívás dicső­ségét. Nincs dicstelenebb mint meghalni ki­csinyességért, nincs dicsőbb mint elvérzeni a’ szabadságért, eredménynyel vagy eredményte­lenül, az már mindegy. Legyünk mindenre ké­szen, de válaszszák meg az időpontot ’s ha talán gördülni találna a’ koczka , mitől isten óvjon, ’s minta körülmények mutatják meg is fog óvni — ám némuljanak el a’ csillogó szó­noklatok ’s lángoljon föl sittünkben a’ végel­­szántság. Tegnap este 1­0 órakor érkezett me­g a’ pesti küldöttség. Gyalunál találkoztak a'kolozsvári if­júság küldötteivel, ’s a’ rokonszenv minden lé­­lektől telhető jeleivel omoltak egymás karába. Alkonyatban roppant néptömeg tódult a’ város végére, a’ nemzetőrség is kiállott ugyanott. Dia­dalmenettel hordozta meg a’ nép az utczákon ’s kisérte a’ Biasini vendéglőjébe. ,,Unio, éljen a’ magyar ministerium, rövid országgyűlés, él­jenek a’ pestiek,“ hangzott mindenfelől. A’lel­kesedés leirhatlan volt. A’vendéglő előtt Gyul­­­a­i fogadta a’ kolozsvári nép nevében ; a’ pestiek részéről Székely József szólott, szavalt iszonyú tetszészaj közt evvel végezte 11 n­a­p minden áron. A nép látni kivánta őket, megn un­tatták magokat. Mintegy 12 voltak, mindrivá­­jok nevét nem tut­juk ; azok , kikkel kírtésért megismerkedhetünk ezek: Székely József, Vidacs Lisznyai Kálmán Szegfi Mór, Korányi, Cseresznyés. P­erényi a’ magyar ministerium küldöt­te reggelre váratik. A’ külvárosban a’ nap délelőttjén nagy ve­rekedés volt. Többen megsebesültek , oka tilal­mas helyről marhabéhajtás volt. A’ nemzetőr­ség kiállott ’s a­ zavargókat elfogta. Most midőn e’ sorokat írjuk uj ifjúsági gyűlés van a’ ref. iskola udvarán. Töméntelen a' fiatalság. Earasztia meg a Valkol­ához, mi e­­gyik közelebbi számunkban a’ viszszacsatolás­­ról röviden írva volt, érdekesnek véljük pótló­lag meg a’ következőket adni. Királyi biztos Wes­selényi Miklós megyénket, a’ király és törvény nevében, Magyarország kiegészítő , azzal tel­jesen egyesült, ’s attól semmiként el nem vár­ható részének nyilvánítván ’s üdvözelvén, mi­után a’ király és törvény nevében ünnepélyesen nyilvánította és rendelte azt is , hogy Erdély­nek sem kormányától, sem itélőszékeitől e’ me­gye ’s annak lakosai többé nem függenek ’s ne függjenek ; hogy mind adói , mind törvény­kezési , mind mindez­ más viszonyaiban egye­nesen a’ magyar felelős kormány s magyar tör­vények alatt állanak, melyeknek alkalmazását minden érdekek tekintetbe vétele mellett a’ ma­gyar ministeriumtól kapott utasítás értelmében fogja a’ kir. bizottmány eszközölni. Két tárgy­ra figyelm­eztete bennünket: 1) hogy a’ visz­­szakapcsolásra nézve a’ részleteket a' ministe­rium dolgozza ki , ’s ez a' közelebbi ország­gyűlésig törvény helyét pótolandja. 2) Hogy az eddigi földesurak ’s eddigi jobbágyok közti birtokviszonyokra nézve bármi természetű föl­dek, melyek most jobbágyok kezeiben voltak, ideiglenesen mindazok kezein maradnak; meg­jegyezvén azt, miszerint a’ földekből csak az és anynyi váland az ő tulajdonaikká, a’ miről törvény utján nem fog bébizonyittatni, hogy most közelebbről valódi majorság föld lett vol­na ; és azok is akkor válandnak tulajdonaikká, midőn az urbériség a’ majorságtól rendes utón meg fog különböztetni és urbériségnek ítéltet­ni. Addig a’ mostani birtoklás egyik fél t. i. sem földesurak sem jobbágyok által meg nem háborittathatik , majorságföldekre nézve az a­­zok felett kötött egyezés addig is érvényes és kötelező lévén. Semmi szin alatt történt akár­­mely részrőli foglalások ’s rendetlenségek meg nem szenvedtetnek ; sőt polgári és katonai ha­talom által a’ kir. biztos rendeletére r megbün­­tetendők. Végre jelentvén azt is, hogy a’ só ára az eddigi marad , az ég minden áldásait és malasztjait kívánta megyénkre. E’ királyi biz­tosi viszszacsatolás­ és beszédre Kovács Ist­ván tolmácsolta megyénk érzelmeit, mire ismét a’ kir. biztos mondott törvény , rend fentartá­­sára ’s honfias tettekre buzdító lelkes szót.­­ Hu­liyadmettye. Mi még eddig csen­dességben vagyunk, de ha Nopcsa László kö­rünkben lenne, ki szerencsénkre már elutazott Bécsbe, köztünk a’ jó rend felzavartatoék. Ő magát oláhnak nyilvánította, Balázsfalván az o­­láhokkal megesküdt. Zámon, Dobrán , Farka- 339

Next