Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-30 / 374. szám
közé vetni, mikor aztán valahol rólunk nélkülünk intézkednek ki tudja, miféle hatalmak. Meg vagyunk győződve, hogy az országgyűlési többség szintén osztja ez aggodalmakat, ’s csak azon okból indult a’ már maga elébe tűzött útón , hogy ne mondhassák ügyünk ellenei , miképp bár ily súlyos időben csak legkevésbé is mellőzi az alkotmányos formaságokat. Anynyit mégis tennie kellene : Jelöljen ki határnapot, meddig ha a törvényczikk szentesítése le nem jő , Erdély kormányzását azonnal átadja a’ magyar ministeriumnak ’s az elvileg már úgy is elfogadott 1648- ki törvényeket életbe lépteti. Mi a’ követválasztás kérdését illeti, azon véleményben teljesleg osztozunk, hogy a’ pesti országgyűlésen csak úgy jelenhetnek meg követeink becsületre , mint az összes népképviselői. Azt is tudjuk, hogy a’ pozsonyi válasz, törvényt ronthatlanul alkalmazni kell helyközi viszonyainkhoz. Hanem mi evezéra nem tartunk sanctionált törvényt szükségesnek. Sanctio , csak ennek következtébeni teljesedésbe vétel és pontos megjelenés Budapesten jul. 2-ra— szerintünk , ha egyéb akadályok nem is volnának, fizikai lehetlenség. A végül némi anachronismust látunk abban , hogy miután az unió ki lesz mondva, mi szerintünk anynyit tesz , hogy Erdély azonnal megszűnik külön ország lenni, az erdélyi országgyűlés mégis külön törvényeket alkosson Erdély szármára. Május 29-kén megnyílt az országgyülés. A' szokott ünnepély sallangos leírását ne várják olvasóink, a’ lelkesedés, mely ez ülést átlengette, úgy is leirhatlan. Mert a kir. előadásokat tartalmazó leirat szövege magyar volt; a’ kir. biztos magyar nyelven üdvözölte az ország rendeit; és Ötödik Ferdinand király nevében üdvözölte. A felség nevének , a’ két haza egyesülésének , az ausztriai uralkodó ház iránti hűségünknek , ’s az illisz. birodalommali kapcsolatunknak említésekor szűnni nem akaró iljenekben nyilvánult az igazán szívből fakadt közérzetera. A’ kir. biztos távozása után felolvasták a’ kir. hivatalosok névsorát. Öröm volt hallanunk köztök azok neveit, kiket mert honfijellemöket , minden kisértetek daczára szeplőtlenül megőrizték , a' bukott kormányrendszer 1834 óta kizárt a’ törvényhozó teremből. A’ követek megbízó leveleinek bévételét a’ rr. at bíráló bizottság teendői közé sorolták , felszólítván az országos elnököt, hogy időkimélés tekintetéből a’ holnapi ülésben, ő maga nevezze ki a’ máskor választatni szokott bíráló bizottságot. Kemény Dénezs szóba hozta a’ tanácskozási tárgy kitűzését. A’ rr. és a’ roppant számú hallgatóság egy szájjal kiáltják: unió! unió! Kemény Dénezs megemlíti a’ tegnapi nemzeti gyűlést ’s eredményét. Elnök: Látván a’ rr. öszhangzó kivonatát, ezennel kitűzöm a’ három első kir. elő adást ’s most felkérem a’ t.rr-et , szíveskedjenek velem jóai kir. biztos ő extrához szokott üj]vörletünk „megtételére. Bálfi János: Uraim! Nem csak napjaink hanem perezeink is drágák. Alakuljunk rögtön nemzeti üléssés dolgozzunk tovább. ( Riadó helyetés. ) És a’ fr. kevés peretek múlva visszatérvén a’ kir. biztostól , fél kettőre kezdődött a’ 2-dik nemzeti ülés. Ekkor legelőbb Kemény Dénezs olvassa a’ tegnapi nemzeti ülésben már megállapított unió-javaslatot. Egy szász követ. Midőn először van szerencséje e’ teremben megjelenni, ily fontos tárgyban véleményét egyszerre kimondani nem birja. Úgy tudja, hogy a’ t. nemzeti rendek már két ülésben tanácskoztak az unió fölött. Ő e tanácskozásokhoz nem járulhatott. Hiszi, hogy lesznek a’ rt. anynyi méltányossággal irántuk , hogy e' megfontolást igénylő javaslatot velők szeirat utján közölni fogják. Kemény Dénezs e' kivánatot méltányolja. Hanem van a’ fenforgó kérdésnek egy tiszta pontja: akarunk-e vagy nem uniót? Ez iránt óhajtott volna szóló tiszta nyilatkozatot hallani. Vér Farkas. A kérdés : egyesüljünk-e vagy nem? — nem csak Erdélyben, nem csak Magyarországban , hanem Európa diktatúráján eldöntött kérdés. Mindazáltal a’ szász követek kivonatát méltányolja. Góla Lajos (4tunyad város köv.) Küldőinek az unió iránti rokonszenvét nyilvánítja. Ezt egyszersmind czáfolatuk jelenti ki a küldőit gyanúsító hírlapi közleményekre. Roheszel Sándor. (Hátszeg követe.) Utasítása az uniót pártolni. Van azonban egy pontja utasításának , mely az unióval nem ellenkezik. ’S ez az, miszerint küldői azt kívánják, hogy ugyanazon törvényben, mely az uniót kimondja, mondassák ki az oláh nemzetnek az erdélyi három nemzettek hasonló jogúsága. Tudja szóló, hogy e’ kívánat teljesülése a' magyarhoni törvényekben benfoglaltatik.. De az oláhok , kik századok óta együtt éltek a’ három nemzettel, ’s kiknek az idők terheiből talán nagyobb adag jutott, mint másoknak, e’ javalmakat az erdélyi törvényes három nemzettől kívánnák megnyerni. Indítványának elfogadását a’ kedélyek megnyugtatása igényli. Kerzenyzei: A’ szászok kivánatát méltányolja, mert az országgyűlésnek nem kell arról tudni , ismeretes-e a’ tárgy , melyről tanácskozni akar, vagy nem. A’ hátszegi indítványt nem helyesli, mert mikor a törvényben a többi erdélyi nemzetek nincsenek említve, nem tartja helyesnek az oláhokat külön említeni. Wesselényi Miklós megható szavakat intézett a szász követekhez az unió ügyében , melyet nincs hatalom, hogy meggátolhasson. Kéri: igyekezzenek az uniót hátráltatni oly részletes kérdésekkel , melyeknek az unió által sokkal biztosabb sikerét remélhetik. Hátszeg kivánatára megjegyzi , hogy az m.honi törvényekben, melyek az unió után Erdélyre is kiterjednek, azon kívánat nem csak ki van mondva, hanem éppen a’ legfényesebb pontot képezi. Szólónak elve, hogy a’ mi ki van egyszer mondva törvényben, törvényhozási szőnyegre ne hozassék; mivel azonban lehetnek azon törvények közt olyanok, miket az erdélyi körülményekhez alkalmazni szükséges, nem ellenzi , hogy a’ hátszegi kívánat, ha nem is ezen törvényben, egy proclamatioban, vagy M.honhoz intézendő felírásban teljesittessék. Gál Dani: ( Ilyefalva ) Neki szintén van utasításában egy oly pont, melynek indítványozása az uniót megelőzőleg van kötelességévé téve. ’S ez az, hogy mondassék ki, miszerint a’ székely katonaság eddigi nyomasztó viszonyai ezennel megszűnnek, a’ körülmények súlyos volta tekintetéből csak a’ jövő országgyűlésig maradván fen a’ régi rendszer, a’ m. ministerium ’s nem más katonai parancsnokság közvetlen parancsnoksága alatt. De szóló, hogy az uniót ne hátráltassa, mert aki ezt hátráltatja ellenségének tekinti, saját meggyőződéséből és küldői szelleméből kiindulva, e kivonatáról lemond azon fenhagyással, hogy az unióhoz feltételül kötött kivonatok az unió kimondása után mindjárt kapcsolatban tárgyaltassanak. Kemény Dénes nem ellenzi, hogy valami olyan kifejezést igtassanak a’törvényczikkbe, mely a’ lényegen nem változtatva a’ kedélyeket megnyugtatná. Öt órakor nemzeti gyűlés lesz, addig gondolhatnak valami czélszerű kifejezést. Szász Károly azt jegyzi meg, hogy ha ily részleteket igtatnak a törvénybe, akkor nem fog illeni reá e’ czime a’ Magyarhonnali egyesülésről. Éppen oly joggal kívánhatnák a’ kiváltságtalan magyarok, szászok ’stb. hogy rólok is külön említés tétessék ’s ekkor aztán a’ törvény czime ilyenforma lehetne: a’ Magyarhonnali egyesülésről, kiváltságtalan magyarok, oláhok, szászok jogosításáról és sok más dolgokról ’stb. Az ülés eloszlott. Délután 5 órakor ismét nemzeti ülés. Hoszszu vitát idézett elő a’ hátszegi indítvány. Elvileg minden szónok egyhangúlag pártolta, csupán formulázása felett ágaztak el a’ nézetek. Hátszegy, követe ’s püspök Lemény is elismerték, hogy kiváltatokat az unió eszméje magában foglalja, de a’ nép megnyugtatása végett tartá szükségesnek a’ hátszegi indítványon kívül püspök Lemény még annak is kimondását, miszerint a' nemzetét alacsonyitó kifejezései törvényeinknek mégsemmisit tetnek. E’ kivánatokhoz, jóllehet az unió eszméjében benfoglalvák, a' nemzeti ülés többsége hozzájárult ’s a’ törvényjavaslat ahol képpest lön szerkesztve. Nem kevésbé hoszszu tanácskozásra nyújtottak alkalmat a’ szász követek nyilatkozatai. Miután Lészai Szászváros követe, harsány éljenzés kíséretében, előadta utasítását két szóval, miszerint az Uniót pártolja . Brassó és Szászsebes követei az uniót elvileg nem ellenezték, hanem bizonyos feltételekhez kívánták kötni, milyenek : a’ pragm. sanctio , nyelvek használatának, földterületük épségének ’s municipalitásaiknak fentartása, a’ magyar királytóli közvetlen függésök. Ha ezen feltételeket a’ rr. el nem fogadják, azon esetben kényteleneknek érzik magukat ellenvéleményt adni bé. Egyetlen szó sem emelkedett, mely a’ nevezett követek által elősorolt kivánatokat elvileg és tiszta alkotmányos értelemben véve, ellenezte volna. Csakhogy az unió sürgetősége tekintetéből azokat ne az unió feltételei, hanem oly kivánatok gyanánt terjeszssék elő, melyek a’ jelen országgyűlésről kinevezendő küldöttség által a’ legközelebbi pesti országgyűlésre törvényjavaslatokba foglaltatván , sikerre sokkal biztosabban jutnak, mintha itt Erdély külön országgyűlésén tárgyaltatnának. Wesselényi, Szász Károly és Zeyk József lelkes testvéri szózatokat intéztek a’ szász követekhez. A’ szász követek nem szólottak többet e’ tárgyhoz ’s ekkor egy lélekemelő jelenet következett. Ezer meg ezer kalap és zsebkendő lobogtatásával 's kard csörgetésével ezer meg ezer torok hangoztatta : Iz lanio ki Tan montha. Sess io ! Unió! Szász Károly olvassa a' követválasztási 1.javaslatot, mint szintén megállítottak, hát fikaráok? Véleményünk szerint soha sem volt szükségesebb mint most, midőn az eldöntő óra jelen van, ellenfeleink erejét , harcz eszközeit még egyszer éles szemügyre venni és megmérni , mert azoknak valódi megismerése egyedül képes erőnk kifejtésében a’ helyes irányt és mértéket megadni. Mi az ó persa hitregeket sok törvényczikkeknél gyakorlatibbaknak tartjuk, mi meg vagyunk győződve, miszerint Ahrimannak, vagy is magyarul Ármánynak mindenben részének kell lenni, de tudjuk egyszersmind azt is, hogy Mephisto, ki teljes örömét a’ ros* tökéletes győzelmében találja gyakran kevesebbel is kénytelen beérni ’s meg kell elégednie , ha a* jók kedvét egy kissé megzavarhatja, ha az idők kerekeinek forgásánál apróbb döczczenéseket eszközölhet. Meggyőződésünk szerint, ily kisebbszerü öröm várakozik az unió elleni mozgalmakból Ahriraán híveire. Mi velők vitába ereszkedni , mi az unió üdvös voltát mutatgatni nem kívánjuk. Hiszen az már meg volt százszor meg százszor mutatva, ’s aztán a’ jóakaratot senkibe bele okoskodni nem lehet. 3 Mi egyszerű tényeket akarunk felhozni, mert bár nem rég mondok — ’s ezért méltán ismétléssel rár .1 i.