Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-05-30 / 374. szám

közé vetni, mikor aztán valahol rólunk nélkü­lünk intézkednek ki tudja, miféle hatalmak. Meg vagyunk győződve, hogy az ország­­gyűlési többség szintén osztja ez aggodalma­kat, ’s csak azon okból indult a’ már maga e­­lébe tűzött útón , hogy ne mondhassák ügyünk ellenei , miképp bár ily súlyos időben csak legkevésbé is mellőzi az alkotmányos formasá­gokat. Anynyit mégis tennie kellene : Jelöljen ki határnapot, meddig ha a­ törvényczikk szentesítése le nem jő , Erdély kormányzását a­z­o­n­­n­a­l á­t­a­d­ja a’ magyar ministerium­n­a­k ’s az elvi­leg már ú­g­y is el­fogadott 1648- ki törvényeket életbe lépteti. Mi a’ követválasztás kérdését illeti, azon véleményben teljesleg osztozunk, hogy a’ pesti­­ országgyűlésen csak úgy jelenhetnek meg kö­veteink becsületre­ , mint az ös­szes népképvi­selői. Azt is tudjuk, hogy a’ pozsonyi válasz, törvényt ronthatlanul alkalmazni kell helyközi viszonyainkhoz. Hanem mi ev­ezé­­ra nem tartunk sanctionált törvényt szük­ségesnek. Sanctio , csak ennek következtébeni telje­sedésbe vétel és pontos megjelenés Budapesten jul. 2-ra— szerintünk , ha egyéb akadályok nem is volnának, fizikai lehet­lens­ég. A végül némi anachronismust látunk abban , hogy miután az unió ki lesz mondva, mi sze­rintünk anynyit tesz , hogy Erdély azonnal meg­szűnik külön ország lenni, az erdélyi ország­gyűlés mégis külön törvényeket alkosson Er­dély sz­ármára. M­á­j­u­s 29-kén megnyílt az ország­­g­y­ü­l­é­s. A' szokott ünnepély sallangos leírását ne várják olvasóink, a’ lelkesedés, mely ez ülést átlengette, úgy is leirhatlan. Mert a k­i­r. előadásokat tartalmazó leirat szövege magyar volt; a’ kir. biztos magyar nyelven üd­vözölte az ország rendeit; és Ötödik Ferdinand király nevé­ben ü­d­v­ö­z­ö­l­t­e. A felség nevének , a’ két haza egyesülé­sének , az ausztriai uralkodó ház iránti hűsé­günknek , ’s az illisz. birodalom­mali kapcsola­tunknak említésekor szűnni nem akaró iljenekben nyilvánult az igazán szívből fakadt közérzetera. A’ kir. biztos távozása után felolvasták a’ kir. hivatalosok névsorát. Öröm volt hallanunk köz­tök azok neveit, kiket mert honfijellemöket , minden kisértetek daczára szeplőtlenül megő­rizték , a' bukott kormányrendszer 1834 óta kizárt a’ törvényhozó teremből. A’ követek megbízó leveleinek bévételét a’ rr. at bíráló bizottság teendői közé sorolták , felszólítván az országos elnököt, hogy időkimélés tekintetéből a’ hol­napi ülésben, ő m­aga nevezze ki a’ máskor választatni szokott bíráló bizottságot. Kemény Dénezs szóba hozta a’ ta­nácskozási tárgy kitűzését. A’ rr. és a’ roppant számú hallgatóság egy szájjal kiáltják: unió! unió! Kemény Dénezs megemlíti a’ tegna­pi nemzeti gyűlést ’s eredményét. Elnök: Látván a’ rr. öszhangzó kivona­­tát, ezennel kitűzöm a’ három első kir. elő adást ’s most felkérem a’ t.­rr-et , szí­veskedjenek velem jóai kir. biztos ő extrához szokott üj]vörletünk „megtételére. Bál­fi János: Uraim! Nem csak napjaink hanem perezeink is drágák. Alakuljunk rögtön nemzeti üléssé­­s dolgozzunk tovább. ( Riadó helyetés. ) És a’ fr. kevés peretek múlva visszatér­vén a’ kir. biztostól , fél kettőre kezdődött a’ 2-dik nemzeti ülés. Ekkor lege­lőbb Kemény Dénezs olvassa a’ tegnapi nemzeti ülésben már megállapított unió-javaslatot. Egy szász követ. Midőn először van szerencséje e’ teremben megjelenni, ily fontos tárgyban véleményét egyszerre kimondani nem birja. Úgy tudja, hogy a’ t. nemzeti rendek már két ülésben tanácskoztak az unió fölött. Ő e tanácskozásokhoz nem járulhatott. Hiszi, hogy lesznek a’ rt. anynyi méltányossággal i­­rántuk , hogy e' megfontolást igénylő javasla­tot velők szeirat utján közölni fogják. Kemény Dénezs e' kivánatot méltá­nyolja. Hanem van a’ fenforgó kérdésnek egy tiszta pontja: akarunk-e vagy nem uniót? Ez iránt óhajtott volna szóló tiszta nyilatkozatot hallani. V­é­r Farkas. A kérdés : egyesüljünk-e vagy nem? — nem csak Erdélyben, nem csak Magyarországban , hanem Európa dikt­at­úráján eldöntött kérdés. Mindazáltal a’ szász követek kivonatát méltányolja. Gól­a Lajos (4tu­nyad város köv.) Kül­dőinek az unió iránti rokonszenvét nyilvánítja. Ezt egyszersmind czáfolatuk jelenti ki a­ kül­dőit gyanúsító hírlapi közleményekre. Rohe­sz­el Sándor. (Hátszeg követe.) Utasítása az uniót pártolni. Van azonban egy pontja utasításának , mely az unióval nem el­lenkezik. ’S ez az, miszerint küldői azt kí­vánják, hogy ugyanazon törvényben, mely az uniót kimondja, mondassák ki az oláh nemzet­nek az erdélyi három nemzettek­ hasonló jogú­­sága. Tudja szóló, hogy e’ kívánat teljesülése a' magyarhoni törvényekben benfoglaltatik.. De az oláhok , kik századok óta együtt éltek a’ három nemzettel, ’s kiknek az idők terheiből talán nagyobb adag jutott, mint másoknak, e’ javalmakat az erdélyi törvényes három nemzet­től kívánnák megnyerni. Indítványának elfoga­dását a’ kedélyek megnyugtatása igényli. Kerzenyzei: A’ szászok kivánatát mél­tányolja, mert az országgyűlésnek nem kell ar­ról tudni , ismeretes-e a’ tárgy , melyről ta­nácskozni akar, vagy nem. A’ hátszegi indít­ványt nem helyesli, mert mikor a­ törvényben a­ többi erdélyi nemzetek nincsenek említve, nem tartja helyesnek az oláhokat külön em­líteni. Wesselényi Miklós megható szava­kat intézett a­ szász követekhez az unió ügyé­ben , melyet nincs hatalom, hogy meggátol­hasson. Kéri: igyekezzenek az uniót hátrál­tatni oly részletes kérdésekkel , melyeknek az unió által sokkal biztosabb sikerét remélhetik. Hátszeg kivánatára megjegyzi , hogy az m.honi törvényekben, melyek az unió után Erdélyre is kiterjednek, azon kívánat nem csak ki van mondva, hanem éppen a’ legfényesebb pontot képezi. Szólónak elve, hogy a’ mi ki van egy­szer mondva törvényben, törvényhozási sző­nyegre ne hozassék; mivel azonban lehetnek a­­zon törvények közt olyanok, miket az erdélyi körülményekhez alkalmazni szükséges, nem el­lenzi , hogy a’ hátszegi kívánat, ha nem is e­­zen törvényben, egy proclamatioban, vagy M.­­honhoz intézendő felírásban teljesittessék. Gál Dani: ( Ilyefalva ) Neki szin­tén van utasításában egy oly pont, melynek in­dítványozása az uniót megelőzőleg van kö­telességévé téve. ’S ez az, hogy mondassék ki, miszerint a’ székely katonaság eddigi nyomasz­tó viszonyai ezennel megszűnnek, a’ körülmé­nyek súlyos volta tekintetéből csak a’ jövő or­­szággyűlésig maradván fen a’ régi rendszer, a’ m. ministerium ’s nem más katonai parancs­nokság közvetlen parancsnoksága alatt. De szóló, hogy az uniót ne hátráltassa, mert a­­ki ezt hátráltatja ellenségének tekinti, saját meg­győződéséből és küldői szelleméből kiindulva, e kivonatáról lemond azon fenhagyással, hogy az unióhoz feltételül kötött kivonatok az unió kimondása után mindjárt kapcsolatban tárgyal­tassanak. Kemény Déne­s nem ellenzi, hogy va­lami olyan kifejezést igtassanak a’törvényczikk­­be, mely a’ lényegen nem változtatva a’ ke­délyeket megnyugtatná. Öt órakor nemzeti gyű­lés lesz, addig gondolhatnak valami czélszerű kifejezést. Szász Károly azt jegyzi meg, hogy ha ily részleteket igtatnak a törvénybe, akkor nem fog illeni reá e’ czim­e a’ Magyarhonnali egyesülésről. Éppen oly joggal kívánhatnák a’ kiváltságtalan magyarok, szászok ’stb. hogy ró­­lok is külön említés tétessék ’s ekkor aztán a’ törvény czime ilyenforma lehetne: a’ Magyar­­­honnali egyesülésről, kiváltságtalan magyarok, oláhok, szászok jogosításáról és sok más dol­gokról ’stb. Az ülés eloszlott. Délután 5 órakor ismét nemzeti ülés. Hoszszu vitát idézett elő a’ hátszegi indítvány. Elvileg minden szónok egyhangúlag pártolta, csupán formulázása felett ágaztak el a’ néze­tek. Hátszegy, követe ’s püspök Lemény is elismerték, hogy kiváltatokat az unió eszméje magában foglalja, de a’ nép megnyugtatása vé­gett tartá szükségesnek a’ hátszegi indítványon kívül püspök Lem­ény még annak is kimondását, miszerint a' nemzetét alacsonyitó kifejezései tör­vényeinknek mégsem­misit tetnek. E’ kivánatokhoz, jóllehet az unió eszméjé­ben benfoglalvák, a' nemzeti ülés többsége hoz­zájárult ’s a’ törvényjavaslat ahol képpest lön szerkesztve. Nem kevésbé hoszszu tanácskozásra nyúj­tottak alkalmat a’ szász követek nyilatkozatai. Miután L­é­s­z­a­i Szászváros követe, harsány éljenzés kíséretében, előadta utasítását két szó­val, miszerint az Uniót p­á­r­t­o­l­j­a . Bras­só és Szászsebes követei az uniót elvileg nem ellenezték, hanem bizonyos feltételekhez kí­vánták kötni, milyenek : a’ pragm. sanctio , nyelvek használatának, földterületük épségének ’s municipalitásaiknak fentartása, a’ magyar ki­­rálytóli közvetlen függésök. Ha ezen feltétele­ket a’ rr. el nem fogadják, azon esetben kény­teleneknek érzik magukat ellenvéleményt adni bé. Egyetlen szó sem emelkedett, mely a’ ne­vezett követek által elősorolt kivánatokat el­vileg és tiszta alkotmányos értelemben véve, el­lenezte volna. Csakhogy az unió sürgetősége tekintetéből azokat ne az unió feltételei, hanem oly kivánatok gyanánt terjeszssék elő, melyek a’ jelen országgyűlésről kinevezendő küldött­ség által a’ legközelebbi pesti országgyűlésre törvényjavaslatokba foglaltatván , sikerre sok­kal biztosabban jutnak, mintha itt Erdély kü­lön országgyűlésén tárgyaltatnának. Wesselényi, Szász Károly és Zeyk József lelkes testvéri szózatokat in­téztek a’ szász követekhez. A’ szász követek nem szólottak többet e’ tárgyhoz ’s ekkor egy lélekemelő jelenet kö­vetkezett. Ezer meg ezer kalap és zsebkendő lobog­­tatásával 's kard csörgetésével ezer meg ezer torok hangoztatta : Iz lanio ki Tan m­ontha. Sess io ! Unió! Szász Károly olvassa a' követválasz­tási 1.javaslatot, mint szintén megállítottak, h­át fikaráok? Véleményünk szerint soha sem volt szükségesebb mint most, mi­dőn az eldöntő óra jelen van, ellenfeleink ere­jét , harcz­ eszközeit még egyszer éles szem­ügyre venni és megmérni , mert azoknak va­lódi megismerése egyedül képes erőnk kifej­tésében a’ helyes irányt és mértéket megadni. Mi az ó persa hitregeket sok törvényczik­­keknél gyakorlatibbaknak tartjuk, mi meg va­gyunk győződve, miszerint Ahrimannak, vagy is magyarul Ármánynak mindenben részének kell lenni, de tudjuk egyszersmind azt is, hogy Me­phisto, ki teljes örömét a’ ros* tökéletes győ­zelmében találja gyakran kevesebbel is kény­telen beérni ’s meg kell elégednie , ha a* jók kedvét egy kissé megzavarhatja, ha az idők kerekeinek forgásánál apróbb döczczenéseket eszközölhet. Meggyőződésünk szerint, ily ki­­sebbszerü öröm várakozik az unió elleni moz­galmakból Ahriraán híveire. Mi velők vitába e­­reszkedni , mi az unió üdvös voltát mutatgatni nem kívánjuk. Hiszen az már meg volt száz­szor meg százszor mutatva, ’s aztán a’ jóaka­ratot senkibe bele okoskodni nem lehet. 3 Mi egy­szerű tényeket akarunk felhozni, mert bár nem rég mondok — ’s ezért méltán ismétléssel rár .1 i.

Next