Erdélyi Hirlap, 1926. szeptember (10. évfolyam, 2470-2494. szám)
1926-09-05 / 2474. szám
_ ______________ Eg, p E LT I H IB LAB’ _______________ 1926 szeptember 6 vasarnap Két és félmilliós postasikkasztást fedeztek fel a vaskohi postán. Több nagyváradi postatisztviselő került a rendőrség őrizetébe. — Újabb szenzációs letartóztatások várhatók, iagyvárad, szeptembeer 1 4. Szenzációkban bővelkedő hatalmas bűnügy, foglalkoztatja csütörtök óta a nagyváradi államrendőrség bűnügyi osztályát. A bűnügy hátterében két és fél milliós postai sikkasztás áll, amelyet a Nagyvárad közelében levő vaskohi postán fedeztek fel. A nagyváradi rendőrség detekliyjei, miután a nyomozás helyi részét befejezték, Vaskohra utaztak a nagyváradi posta egyik főtisztviselőjével együtt. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a két és félmilliós postasikkasztás tettesei a nagyváradi pályaudvari posta igazi tolvajai, egy máverzió szerint az egyes vidéki posták, hónapok óta húzódó visszaélések nyomott rá a rendőrség. Az eddigi nyár eredményekép a rendőrség több nagyváradi postatisztviselőt vett őrizetébe A rendkívül szenzációs ügynek szálai különben a nagyváradi postán koncentrálódnak. Egyes személyekre igen kompromittáló adatok kerültek felszínre, olyannyira, hogy amennyiben a rendőrségi nyomozás vaskohi eredményei megerősítik a feltevéseket, feltűnést keltő letartóztatások várhatók. A nagyváradi rendőrség emberei írnia érkeznek vissza Vaskohról és csak akikor kerülhet sor a két és félmilliós postasikkasztás részleteinek nyilvánosságra hozatalára, mert a rendőrség az eredményes nyomozás érdekében a legnagyobb titokban folytatja munkáját és igy azt sem lehet megtudni, hogy a szenzációs sikkasztást hogy követték el. Mig azért, mert az érvényben levő ipartörvény szabad teret enged piaci árusításra iparengedéllyel nem bíró, nem helybeli árusoknak is. Ezen az alapon a vidéki termelőktől is meg lehetne vonni az aradi konyhakertészek érdekében az elárusítás szabadságát. Az Iparkamara akkor tehát helyes érzékkel nem állhatott ja pékek védelmére és annál érthetetlenebb ,miért teszi túl magát a város vezetősége a törvény rendelkezésein A fogyasztó közönséggel szemben a pékek védelmére kél Arad városa. EHiltják Aradon a pécskai kenyér árulását. Arad, szeptember 4. Az aradi pékek azzal a kéréssel fordultak a város vezetőségéhez, hogy tiltsák ki Aradról a pécskai kenyeret. A pékek előadták, hogy közbenjárásukra a prefektúra már megelőzőleg megtiltotta a pécskai kenyérnek Aradon való árusítását, a pécskai kenyérsütők felebbezésére azonban a minisztérium legutóbb állásfoglalásra hívta fel a Várost ebben az ügyben. Az átmeneti tanács a mai ülésen foglalkozott a dologgal és elfogadta a pékeknek azt az indokát, hogy a pécskai kenyér rosszabb minőségű az aradinál és amellett a pécskai kenyérsütők nem fizetnek Aradon adót sem.’ Tehát alján javaslatot terjeszt a miniszteiumhoz, hogy Aradon nemi engedhető meg a pécskai kenyér és péksütemény, áru l sítása A bizottság határozata alaposan kifogásolható. Az aradi közönség tapasztalatból és meggyőződésből tudja, hogy a pécskai kenyér sokkjai jobbizó, élvezetesebb sőt olcsóbb is, mint az aradi kenyér, tehát a város az egészséges konkurrenciát teszi lehetetlenné, midőn megtiltja a pécskai kenyér Aradon való árusítását. Eddig állandóan az volt a helyzet, hogy a pécskai pékek 14 lejes kenyere legalább olyan minőségű volt, mint a helybeli 17 lejes kategóriájú kenyér, a gyengébb minőségűnek ára pedig 7 lej volt, tehát egy lejjel olcsóbb, mint a leggyengébb aradi 8 lejes kenyér. A pékeknek ez az akciója nem újkeretű. Eddig is latba vetették minden összeköttetésüket, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara révén igyekezzenek keresztülvinni a városnál az érdekeiket sértő pécskai kenyér árusításának megakadályozását. A kamara azonban kénytelen volt eltekinteni kérésük támogatásától, még p'e Vasárnap délután temetik Lukácsy Lajost. Halálhíre nagy részvétet váltott ki Aradon. — Az ucca madarai elvesztették a lelkes állatbarátot (Arad, szeptember 4.) Az Erdélyi Hírlap mai cikke, amely tudtul adta Lukácsy Lajos gyorsan bekövetkezett halálát, egéoc Aradon igaz részvétet váltott ki az emberekből. Lukácsy Lajos értékes és becsült alakja volt Aradnak és most, amikor karakterisztikusan érdekes feje, robusztus alakja végleg el fog tűnni az uccuról, az emberek mély megilletődéssel fordulnak ravatala felé. Vele a régi Aradnak egy darab históriája szállt a sírba, — lassan-lassan eltávoznak Aradról a régi idők egykor oly sokat szereplő emberei és átadják a helyüket a fiataloknak, a hangosaknak. Lukácsy Lajos halálát nemcsak az emberek gyászolják. Ma délelőtt a Forray uccai emeletes ház párkánya szürkéieit a galamboktól és a verebektől .Az ucca madarai a hosszú évek alatt megszokták már, hogy itt nap-nap után friss kenyérmorzsa vár rájuk. A lelkes állatbarát az ablak mögül figyelte, hogy a kis madarak miképen tizedik fel a morzsát és ma az ablakpárkány üres volt. Lukácsy Lajos holtan, némán feküdt a ravatalon és a kiváncsi madárszemek csodálkozva néztek a leeresztett redőnyre. tj Lukácsy Lajos halálát meggyászolja az aradi állatvédő egyesület is, amelyet ő alapított és amelyért olyan sokat dolgozott. Ez a nagy elfoglaltságu ember tudott magának időt szakítani, hogy a kóbor állatokkal törődjék és forró szive mindig feljajdult, amikor az uccán megjelent a félelmetes városi gyepmester. A forgalmas Forray uccában ma élénken is tárgyalták az emberek az öreg Lukácsy Lajos hirtelen halálát és a régebbi kereskedők egy-egy könnyet ejtettek halálán. A régi Lukácsy-kúriát gyászdrapériával vonták be és holnap, vasárnap délután 4 órakor fényes külsőségek között temetik el. Párisi képeslap. (Paris, augusztus végén. Az Erdélyi Hírlap munkatársától.) Az Arlberg-expressz villamosmozdonya néhány óra alatt keresztülrepít a svájci csúcsokon és méltóságteljesen gördül be a baseli állomásra, amelynek másik oldalán ott van a francia felírás: Bale. A svájci útlevélellenőr újból figyelmeztet, hogy máskor felesleges vízumot váltani. Egy lépéssel odébb pedig a francia vámtiszt udvariasan érdeklődik bőröndjeim tartalma iránt és roppant megnyugvással fogadja, hogy nem viszek csokoládét magammal. A határrendőrnek az útlevelemmel kétségei vannak s útitervem iránt fl tapintatosan kérdezősködve a biztonság kedvéért a mögötte levő feketelista «B betűjét is alaposan áttanulmányozza. Megkapom a beutazási engedélyt s a párisi expressz előtt állok. A perronon a kalauz helyjegyet nyújt át s a nevem iránt érdeklődik, amibe bizonyos okvetetlenkedést vélek belemagyarázni, mert ez is a nevemet keresi katalógusában Egy pillanat és kedélyesen nyugtat meg, hogy részemre az állomásra sem levél, sem távirat és sajnos pénzküldemény sem érkezett s a következő percben még svájci fogalmak szerint is szokatlan 130 kilométeres sebességgel Elzász-Lotharingia németes nevű állomásai között száguld a vonat tovább. Az étkezőkocsi női felszolgáló személyzete mellett a 16 frankos diner a méregdrága Svájc után az első kellemes meglepetés, észre sem veszem magam, a távolban felragyognak Paris villanyszemek Éjfél van. A Gare de l’Eslen vagyok. Az éjszakai párisi megérkezés, a hullámzó emberforgatag, a reflektorok és transzparensek nappali fényárja, a robogó autók végtelen sora, örökké felejhetetlen élmény. A perronon rendőr, karszallagján felírás: Spricht deutsch! Kérdem magamtól, hát ez is lehetséges? A soffőröm angolul ,jobban beszél , mint franciául, a hotelportás udvarias akar lenni, olaszul köszönt, kezdem elhinni, az elébb olvasott statisztikát a másfélmillió idegenről. Érdeklődöm az idegenverések után. «Néhány zavarosban halászni akaró idegen kísérelte meg» — kapom a felvilágosítást. Igazi modern Bábel ma Paris, az álmok és vágyak városa, ahol a papírfrankok áradatában ott lubickol alkoholmámorban Amerika. Tizennégy éves lányoktól tiszteskorú újvilági matrónáig mindenki ontja magából a legkülönbözőbb gumók, cootailok és whiskyk illatát. Párisi árak. Hotelszoba a Westminsterben vagy a Glaridgeban napi 300 frank a belvárosi Osborneban reggelivel 40 frank, a diáknegyedben 7 frank. Paris a végletek fővárosa, ahol megvacsorázhatsz a tejcsarnokban 2 frankért és dúskálhatsz a huszfogásos dinerben esetleg 100 frankért. Elsőosztályú szolgári igényeknek megfelelő elegáns uccai hotelszobát jó helyen 40 frank körül kapni, mondom azonban a feléért és a tízszereséért is. Ebéd a Printempsnél 20 frank, Duvalnál 15 frank. Autóbusz vagy .«Metrójegy» 70 centimes, elsőosztály egy frank. Opera földszint első sor 54 frank, negyedik emelet utolsó sor 3 frank. Nyakkendő 15 frank. Cotypudep 8 frank, parföm 45 frank. Cipőt láttam 160 frankért is. Harisnya lassan kimegy a divatból. Különlegességi cigaretta 1—2 lej. Három üléses kisautó Citroennél 15 ezer frank, ma kilencvenezer lej. Ruha jó helyen angol szövetből 4500 lej. A Riviérán, Nizzában, Montecarloban, Lannesban és Monsonban főszezonra emlékeztető pezsgő élet van. Itt legalább negyedével olcsóbbak az árak a párisiaknál. Lorsikán, Napóleon szülővárosában, Ajaccioban pedig a világtól elzártan, ahol a frankesést sem veszik komolyan, a legjobb hotelban teljes penzióval 25 frankot fizettem. A párisi forgalom, amiről fejezeteket lehetne írni, az önadminisztráció ragyogó mintaképe. Hihetetlen méretek, autók tízezrei száguldanak hallatlan tempóban s a régmúlt idők romantikája, a ló, az aszfaltról bevonult a mészárosokhoz. Éjszakánként nagyritkán feltűnik egy lovas élelmiszerszállító kocsi, de a kocsis már autódudával tülköl. Hiába a mosolyra derít az idők jele. Hallom negyvenezernél több autótaxi szeli ma keresztül-kap