Erdélyi Hirlap, 1926. október (10. évfolyam, 2495-2521. szám)
1926-10-01 / 2495. szám
X . évfolyam, 2495. szám, £ ^ 7 « számár* 5 lej Arad, 1926. október 1. péntek. Litei^iura Romána ^ Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés: evente SGQ. eure 480,*■ evre 240 napok kivételével naponta. Szerkesztő 1 hóra 80 lei Külföldre 1 hóra 140. Számonkéntség és kiadóhivatal: Strada Metianu (volt A Hfl Hl HfDI AD Bucurestiben 5Gb.-val több, Ausztriába 3000 Ko, Forray ucca) 1. szám, Telefonszam 97. nKfilW IMlHr Csehszlovákiában 1 hcK, Jugoszláviában 2dinár Germania doceti Irta: Jdrosy Desső fe'zorongátott kisebbségi világhelyzetünk kietlen kilátásai, melyek a helyi sérelmek Szinte kimeríthetetlen folyamatában immár vigasztalanokká váltak, most egy ereiteljes reménysugár teszi biztatóbbáá . Németországi kommüniké mirden világgá, hogy Stresemann, a németek külügyminisztere elérkezettnek látta a kisebbségek szomorú történeti időpontját arra, hogy a Népszövetség színe elé juttasson oly memorandumot, mely a kisebbségi kérdés egyetemes és nemzetközi tárgyalásával és megoldásával lesz azonossá. A memorandum alapgondolata, hogy a kisebbségi sors nem az országok szűkre szabott és tetszésükre bizott belügye, hanem országhatárokon is túl, a nemzetközi békének is első feltétele. Nemzetek békés együttműködéséről, a váltig hangoztatott és sürgetett újjáépítésről csak akkor lehet szó, ha egységes norma teszi a kisebbségek változó és tarka sorsát az egyöntetű elbánás nemzetközi tényében is egyenrangúvá. A német külügyi hivatal nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ma nem csupán a legyőzőnek a világsors szerencsétlenjei, hanem maguk a győzők sem boldogak és megelégedettek. Az egyenlőtlen eleinnás akkor ölti a legigazságtalanabb méreteket, mikor világháború és világbéke fájdalmas gyümölcse gyanánt az élet a többség és kisebbség ellentétes fogalmát helyezte az államháztartások új útvesztőjébe. Ahelyett, hogy a világbéke nyolc éves időtávlata a megértést tette volna az uj élet fő feladatává, a kettő közé konkolyt hintett és a béke illúzióját tette lehetetlenné. A kisebbségi világszerep, melyre most ■ Németország népszövetségi élete és érdekeltsége megkezdetén vállalkozott, nem csupán altruista ábránd és elhatározás, hanem elsősorban a saját sürgős és múlhatatlan nagyhatalmi érdeke. A német nemzetközi orientáció nem érte be a mindenkori Germania szűk határaival. Azokon túl pontos számtani biztonsággal hirdeti világgá, hogy a földbomb kerek százmillió német telkéből negyven millió éli és szenvedi ma a kisebbségi sors testét és szomorú fátumát. A német nemzeti propaganda Auslanddeutschtumja nem a világbéke szülötte, hanem egy oly mérhetetlen dimenziókat öltött szerv, mely ötmillió tagot számlál, kik nem csupán a belföld és külföld német világtestvériségének voltak a létrehozói, hanem a Schutzbund keretében vállaltak védelmi álláspontot és harcmodort akkor, mikor külföldi és tőlük elszármazott testvéreik létérdeke, kulturális és politikai állam joga forgott veszélyben. A Deutsches Ausland-fusiilut nem érte be az existenciális népjogok oltalmával, hanem tudományos nyilvántartásával igazolta azt, hogy a külföldi németség "földrajzi és történelmi muftját és jelenét tartsa nyilván olyformán, ahogyan a német géniusznak úgy a természetes, mint pedig a világraszóló népessége azt joggal megköveteli. Történeti idők vaskövetkezménye, hogy az Auslanddeutschlum szolgálatában álló politikai közösség a világbéke első percétől fogva a külföldi németség tarka helyi kisebbségi helyzete lelte többségi gondjai féltett tárgyaivá. S miután a kisebbségi világszemlélet beigazolná tette az anyanyelv és a kisebbségi művelődés szorongatott helyzetét, a német föld anyai gondja és becsvágya parancsolta szüktelenül, hogy mintegy negyven állam német kisebbségének éle érdeke a Népszövetség szinodriumát is eszméletre és önelhatározásra fogja serkenteni. S a mikor a Népszövetség békemunkája Németország felvételével kapcsolatosan egy új világprogrammnak lép az ismeretlen híjára, mi sem természetesebb, minthogy a számban is világfölénnyel rendelkező német kisebbség negyvenmilliós képviselete számára kér elsősorban jogi belátást és téteíes törvényt. Amint azonban a német külügyi világpolitika genfi küzdőterének új középpontjába e kisebbségi kérdést helyezi, nem csupán a saját vérei számára kér kivételes privilégiumot hanem a genfi közelmúlt kisebbségi világparlament kapcsán a nemzetközi védelemnek és törvényes kodifikációnak lép az uj ösvényére. •A kisebbségek nemzetközi figyelme kiséri útjára Nliesemann kisebbségi memorandumát és a jobb kisebbségi világbajnok derengése teszi beigazolttá a történelmi idők kipróbált német szállóigéjét: Germania nocet! A föld jövedelméből fedezik a költségvetési többletet Manoilescu államtitkár több adót, de jobb gabonaárakat ígér a termelőknek. Bucuresti, szép em ezeJ. Manoilescu Mihály államttkár ma nyilatkozott a sajtónak és túlzottnak mondja azokat a híreket, hogy az uj bulg. .. cl is milliárd f«ijcl emelni fogják és ezzel kapcsolatban az ország lakóira tetemes újab adóterhek várnak. Annyi tény, hogy a földadót emelni fogják, mivel ebben az adónemben mindössze hétszázmilliót mintáz ki az állami bevétel mérlege, mint annak tulajdonítható, hogy a földtulajdonosok még az 1926-ik évi kivetés alapján fizetnek adót és a kivetést akkor is roppant alacsonyan állapították meg, így egy földbirtokosra atlag hektáronként 300 lej jövedelem van számítva. A várható többlet ebből az adónemből mindössze három és fél milliárd és ennyivel fogják emelni az új költségvetésben a kiadásokat. "Termeszetesen, hogy a földbirtokok az uj adó terhét eleinte súlyosan érzik, de nem titkolom — mondotta az államtitkár — hogy én a gabonaneműek kiviteli vámja leszállításának nem vagyok ellensége és a növekedő gabonaárak bőségesen fogják a termelőket kárpótolni. Bizonyos és «rről mindenkit megnyugtathatok, hogy az új költségvetés reális lesz. Ki fogja küszöbölni azokat a hibákat, melyek az eddigi költségvetésben a valódiság rovásába fennforogtak!. Jorga tiltakozása dacára mégis megtartják a pártalakító kongresszust. Rejtély az olasz konvenció körül. — A szovjet kifelé tiltakozik, bizalmasan összekötelést keres Romániával. — Grosa Péter erdélyi miniszter. Bucuresti, szeptember 30. Feltűnést keltett, hogy a szovjet tiltakozott Olaszország kormányánál amiatt, hogy beígérte a besszarábiai annekszió ratifikálását. Diplomáciai körökben azonban úgy tudják, hogy ez csak egy formális tiltakozás, mely mögött az a valóság húzódik meg, hogy Olaszország ténylegesen közvetíti a megegyezést Oroszország és Románia között és ennek sikerétől függ Mussolini ratifikálása. Dacára a miniszterelnök terjedelmes nyilatkozatának, Bratianu Jón ma is hangoztatja sajtójában azt az álláspontot, hogy az o’az egyezlményt nem szabad ratifikálni, míg Olaszország nem tesz eleget az annekszió elismerésével rég elvállalt kötelezettségének. Mások szerint Averesen miniszterelnök amúgy sem viszi az egyezményt a parlament elé, mivel az ot felesleges emóciót keltene. A kormánykörök szerint az olasz egyezménynek van egy titkos melléklete, ,amely pontosan meghatározza azt az időpontot, amikor az olasz ratifikáció megtörténik. Jorga Miklós Maniához — mint azt tegnap röviden jelentettük — a következő levelet intézte: «Drága Mánia uram! Lugosianu úr, aki a nemzeti párt politikai titkáraként szerepel, anélkül, hogy erre bárki felhatalmazta volna, közölte velem a párt kongresszusának összehívását. Mivel a permanens bizottság nem vette figyelembe azon kérésemet, hogy oly határozatot hozzon, amelynek alapján a nemzeti pártot nem lehet megszüntetni, ezen kongresszust sem lehet összehívni. Bármily gyűlés, mely ezzel a névvel bír, nem képes képviselni a pártot és határozatai semmisek és érvénytelenek. Az érvényesség érzésével bíró emberek mellettem lesznek és bármint akarnak is egy demokratikus összpontosítást, nem írhatják alá a parasztpárt javaslatait, melyet olyan könnyen fogadott el a párt állandó bizottsága. Fogadja Maniu uraim "tolmácsolását ezzel a nemmek, melyek megfelelnek annak, melyet ön velem szemben mindenkor tanúsított. Jorga, a nemzeti párt elnöke:» Természetesen ez ne gátolja a nemzeti és parasztpártól abban, hogy mindkét párt október 10-re (egyben a magyarpárti kongresszus napjára) összehívja a nagy pártalakító kongresszust. Groza Péter, aki eredetileg mint közlekedésügyi miniszter lépett a kormányba, majd tárcanélküli miniszter volt, tegnap óta erdélyi miniszter lett. Ez alkalommal nyilatkozatot tett, melyben hangsúlyozza, hogy több oly javaslatot fog tenni, amelyekkel az erdélyi kérdést akarja megoldani.