Erdélyi Hirlap, 1927. augusztus (11. évfolyam, 2736-2761. szám)
1927-08-01 / 2736. szám
A/. évfolyaiB, 1 ? 16. szám fogyss szára ára 6 .c/ Arao. 19»<7 an&aizios i hétio. Megjelenik hét fő es az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés evente 960, evre 480, 9, evre 246 napok kivételével naponta. — Szerkesztők hóra 80 lei Külföldre 1 hóra 140. Számonként jeges kiadóhivatal: Strada Metianu tvolt A DATI HIDI 711) Bucure$tiben 500.-nal több. Ausztriák: 3000 Ko Forray lccal 1. szám. Telefonszám: 97. jkliAlsz. HlMitter Csehszlovákiában/V. ch. Jugoszláviában 2 dinár A kisebbségek általános és izgató figyelmére tart számot az a hír, hogy a kormány az őszi időszakban egy nemzetiségi törvény keretében a kisebbségi kérdés egész anyagát véglegesen rendezni óhajtja. A törvényjavaslat kodifikálása előtt a kormány egy nagy kisebbségi értekezletet kíván összehívni, amelyen meghallgatja az összes kívánságokat. A hivatalos és kétségbevonhatatlan fortunyu hír teljesen érthető .A liberális párt még a múlt év folyamán, az ellenzékiség állapotában kifejtette azt a felfogást, hogy a kisebbségi ügyeket a pártküzdelmek sorából egyszer és mindenkorra ki kell emelni, ezért ha kormányra jut, megalkotja a nemzetiségi törvényt és ezzel az izgató problémát véglegesen megoldja. Íme tehát elérkezünk kisebbségi életünk legfontosabb állomásához. Mindenekelőtt örömmel kell megállapítanunk, hogy a kisebbségek által is hangoztatott elv, amelynek értelmében a nagy kérdést meg kell szabadítani pártpolitikai mellékleteitől és úgy nemzetközi, mint államjogi jelentőségéhez méltóan tárgyilagosan megoldani, a liberális kormány álláspontjában is érvényre jutott. Az is rendkívül örvendetes, hogy a törvény megfogalmazását egy nagyarányú kisebbségi ankét fogja megelőzni. Olyan találkozás készül tehát, mely a történelmi érdekeknek megfelel. Ezek után rajtunk, a kisebbségeken a sor, hogy ennek a nagy munkának a megfelelő atmoszférát és anyagot biztosítsuk. A liberális párt és liberális kormány a királyi temetés idején egyértelműleg megállapította a kisebbségek őszinte lojalitását és az állami stabilitás biztosítása iránt érzett teljes elhatározását. Ezt a rendkívül jó atmoszférát tisztán és üdítően kell fentartanunk, tehát nemcsak okos, hanem érzéseinknek is megfelelő politikát folytatnunk. Másrészt az őszi politikai időszak bekövetkezéséig rendelkezésre álló időt fel kell használnunk arra, hogy a kisebbségi közvéleményt úgy az értekezlet, mint a törvény anyagának gondos egybegyűjtésére buzdítsuk. Sajtónak és politikai szemléknek gondosan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Meg kell állapítani más nemzetiségű alaptörvények összehasonlítása útján, hogy a román nemzetiségi törvénynek micsoda alapvető kérdéseket kell tartalmazniok. Általánosan könnyű megállapítani azt, hogy a nemzetiségi törvény csak akkor lesz egészséges alkotás, ha a kisebbségi alanyok teljes állampolgári jogosultságát állapítja meg, ha az anyanyelv igazságos érvényesülésének utat enged, ha a lelkiismereti szabadság teljes érvényesülését biztosítja, ha a szellemi és anyagi fejlődést nem korlátozza, ha minden kivételes intézkedésnek útját állja, ha az általános emberi jogokat biztosítja a gyülekezés,a szólás és sajtószabadság területén. De ezeket a nagy általános követeléseket pontosan kell realizálni és olyan formába önteni, mely az állami és kisebbségi érdekeket a kölcsönös bizalom alapján a legteljesebb összhangba hozza. A nemzetiségi törvény csak akkor lesz korszakos alkotás, ha azzal úgy a többségnemzet, mint a kisebbségek egyformán meglesznek elégedve és a törvénynek az életbe való átültetését kölcsönösen megvalósítják. Miért maradt Arad és a Bánság magyarsága parlamenti képviselet nélkül. A Magyar Párt hiányos választási megállapodása következtében kellett lemondani Jakabffy Elemérnek. Végzetes hiba, hogy Arad magyarságát senki sem képviseli a parlamentben. Egy magyar és egy sváb képviselő a paktumról, Jakabffy Elemér dr. nyílt levele, melyben az aradmegyei egyetlen magyar mandátumról való lemondását igen röviden indokolja és inkább a sajnálatos veszteség fájó érzéseinek elhárítására törekszik, bizonyára még sok szóra fog alkalmmat adni). Az kétségtelen, hogy a kritikai megjegyzések sorában Jakabffy Elemér dr. magatartása és egyéni értéke nem fog csorbát szenvedni, de annál több megjegyzés fogja ériá az országos Magyar Pártot, amely a mostani választások során is, mint az aradli eset bizonyítja, nem járt kellő óvatossággal és politikai előrelátással. A mandátumokról való’elmondás a közreadott jelentések és főleg Jakabffy Elemér dr. nyitó- fele alapján csakugyan lovagias kötelessége volt- imtdár a Magyar Pártnak és ezt becsületesen végre is hajtotta. Azonban paktálás történetében példa nékül 411, hogy minden gondoskodás és előrelátás nélkül olyan megegyezést kössenek, amely azután áldozatul kívánta a magyar manulátumot. A szokás az, hogy csak abban az esetben mond le valaki mandátumról, másutt is ilyenhez jutott, tehát felesleggel rendelkezik, vagy ha nagy saját érdeknek teszen áldozatot, de hogy lemondjanak egyetlen személy egyetlen mandátumáról, olyan helyen, ahol a lemondás folytat» <dőnybe került paktáló létnek neves számbeli többsége, ez csakugyan minden megegyezés okszerűségével ellentétben van. Nem akarjuk mondani, hogy előzetesen frivol játék folyt a magyar szavazókkal, de utólag a megfontoltság hiánya következtében nagyon lehangoló következmények állottak elő. Először mandátum nélkül maradt Jakabffy Elemér dr., aki a magyar kisebbség egyik legnagyobb értéke és képviselet nélkül maradt az aradmegyei magyarság, amely túlmucmó többségben van a németek felett. Viszont két mandátum feláldozása az országos viszonylatban a németség javára azt idézné eő, hogy a k [milliós magyarságnak mindössze nyolc hely jutott a parlamentben és az egymilliós németségnek hét. Itt rapid kikaparja a gesztenyét — másnak a javára, olyannak a javára, akinek oldaláról az eddigi kisebbségi harcban különös kisebbségi lojalitást nem tapasztalunk! Az előzmények: Bucuresti, július 30. A választások idő pontjának nyilvánosságra hozatala után a Bucurestiben tartózkodó Hans Otto Roth találkozott Wiler József dr.-ral a Magyar Párt bucuresti főtitkárával, akivel a kisebbségi blokkra vonatkozólag prelimináris megbeszélést folytatott. Miután pedig már véglegesen mindkét párt a kisebbségi blokk mellett foglalt állást, egy újabb megbeszélésen nagy vonásokban összeállították a jelöléseket a mandátumokat illetően. E kontemplálás során a következő megállapodásra jutottak: A németek a parlamentbe juttatják Szabó Béni brassói iparost szenátornak, ezt biztos mandátumnak vették), a svábok képviselőnek vagy szenátornak Tornya Gyula drt, helyettük pedig a magyarok átengedik a kisküküllői mandátumot a listavezető magyar után következő németnek és Aradon lemond a magyar listavezető a listán következő sváb jelölt javára. Szóval, biztosra vették, hogy a timisoarai szenátorválasztás a sváboké lesz és igy bejut Tornya Gyula dr. és biztosra vették a brassói szenátori mandátumot, ahol Szabó Béninek kellett volna bejönnie. Az összeállítást Wiler dr. végezte a Magyar Párt részéről. Ez a jelöléselosztás azért történt, hogy a vegyes helyeken a német és magyar választók tömegei előtt is igazolni lehessen a két párt közötti megegyezést. A pártvezetőség is hozzájárult a megállapodáshoz és így azt mindkét fél aláírta A szászok számítása bevált— de a Magyar Pártté nem A választások lefolyásáról nemi kell, hogy írjunk. Az eredményt is ismeri mindenki. Brassóban nem lett szenátor Szabó Béni és Termesben sem lett képviselő sem szenátor Tornya Gyula. A megállapodásnak ez a része tehát önmagától elesett. Ellenben képviselő lett Gyárfás Elemér Kisküküllőben és Jakabffy Aradon. Az előirányzásnak ez a része tehát bevált. Most jött a mandátumelosztás. A németek a megállapodásra hivatkoztak. Nekik kellett a két magyar mandátum. A Magyar Párt nem hivatkozhatott a megállapodásra, mert abban nem volt semmi olyan feltétel, mely arra az esetre szólt volna, ha az előirányzások nem válnak be. Megindultak a tárgyalások a két párt között. Tekintettel azonban arra, hogy a svábok, helyesebben mondva Beller Hans ragaszkodott a mandátumhoz, Jakabffynak le kellett mondania és a mandátumot Beller Hanisnak átadnia. Gyárfás Elemér is lemondna és a csiki szenátorságot tartotta meg. A hiányos paktumért kit terhel a felelősség. Önként felvetődik a kérdés, hogy miért nem gondoskodtak a megállapodásban arról, hogy a két mandátum elvesztése esetén bármilyen rekompenzációt is kap a magyarság? A felelet egyszerű. Akik a megegyezést megkötötték, nem jártak el kellő alapossággal