Erdélyi Hirlap, 1927. szeptember (11. évfolyam, 2762-2785. szám)

1927-09-01 / 2762. szám

X­I.évfolya­m , 2?6?. szám Egyes szám ára 5 lej Átad, 1927 szeptember J csütörtök­ IBWBBMBHWBBBBBBBHBBBBWBHBBMWMBM^BMHBat^- ^ ,a-­ ~, tibbtW­IBIHN­HHBHMBBBBBI Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 1080,'l­ évre 540, 7* évre 270, napok kivételével naponta. — Szerkesztő­ 1 hóra 90 let Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség és kiadóhivatal: Strada Metianu (volt A 1)11X1 HfT)f 1T) Bucure$tiben 50b.-val több. Ausztridb. 3000 Ko. Forray uccai 1. szám. Telefonszám: 97. /*vlfcrll#£ lilBvi/Amg Csehszlovákiában l­lt cK. Jugoszláviában 2dinár Feleslegek* A normális logikai következtetés ez: ha nő az állam bevétele, akkor ez annak a jelze, hogy javult a magángazdálkodás fizetőképessége. Ha felülmúlja a tényleges bevétel az előirány­zottat, akkor olyan fellendülés állott be, mely­re a kormány maga sem számított íme most is csaknem egy milliárd lejjel több vámilleték folyt be, mint amennyire szá­mítottak és nyolcszáz millióval több a bevé­tel e címen, mint a tavaly volt. Ha ezt­­ a sta­tisztikai adatot kidobjuk külföldre, minden­ki ezt mondaná: E boldog országban bősége­sen fogyasztanak az emberek, az utolsó fél­évben virágzásnak indult a kereskedelem. Mi tudjuk, hogy ennek fordítottja igaz és a gyönyörű számok megött meghúzódik a vámtarifa, mely rövid 3 hónap alatt is rózsás­ra pirította az elmúlt fél esztendő színét. A fenti legújabb statisztikából a fogyasztásra képtelenné vált polgár csak annyit lát: meg­drágították a vámot, hogy ezáltal megdrágít­sák az árut, holott arra az államnak szüksé­ge sem volt. Nemcsak vámpolitikánkon, hanem adó­zási és illetékrendszerünkön is végigs­zedik az a tény, hogy az állam nem keresi az együtt­működést a dolgozó osztályokkal. A kontak­tus a keresőképesség és az állam étvágya kö­zött nincsen meg. Egész biztosan az adó, bé­lyeg, stb. címeken is óriási felesleg fog mu­tatkozni. A költségvetést nagy pesszimizmus­sal állították össze: nem bíztak az ország tel­jesítőképességében, holott az ország teljesítő­képességének alsó határa ott van, ahol az utolsó adóvégrehajtó is kidől a munka súlya alatt és az utolsó dob is beszakad a sok hasz­nálat után. Miután a végrehajtók és az árverési do­bok még bírják: a költségvetés «feleslegeket» mutat A szónak igazi értelme az, hogy ezt a pénzt már nem tudjuk hová költeni. így ér­telmezik a szót, az államháztartásban, így kö­zönségesen és a közjövedelmek felhasználásá­nak jelesebb mesterei, mint Falcoiani, Manea és társaik hasonló értelmezést adnak a szó­nak. Valójában a felesleg nálunk nem más, mint a deficittől való irtózás. Az ország szük­ségleteinek felsorolását e­gy esztendős község­­vetés nem bírná el De a költségvetésből a be­ruházási, konszolidációs tételek általában hiányoznak. Ez a körülmény és az a már köz­ismert dolog, hogy évek óta egy három mil­liárdos deficitet elburkolnak a számhalma­­zokkal, érthetővé teszik a «feleslegeket.» Nincsen áldás ezeken a magas vámbevé­teleken, mert azok sok minden mással együtt bénítják a forgalmat és keresőképességet. A magángazdasági és állampénzügyi helyzet kö­zött olyan diszharmónia mutatkozik, mely meg fogja bosszulni magát. A pénzügyi statisz­tika — melynek valódiságáról egyik kormány a másik után rántja le a leplet — m­ég azt a megnyugvást sem nyújtja, hogy az állam bir­tokába jutó javak végeredményben a konszoli­dációt és a fellendülést fogják eredményezni. A pénzügyi helyzet őszinteséget kíván. És le­hetetlen a megkívánt nyíltság mellett be nem vallani, hogy az ország adózóinak teljesítőké­pessége a beruházási szükségleteket nem birja el Ilyen reményeket a «feleslegek» hamisí­tott idiómáival nem lehet kelteni. Olcsó pénz, olcsó lakás, egészséges forgalom, konszolidált közlekedési eszköz és sok más kelk amire nem futja a felesleg, mely amúgy is elpárolog a költségvetési tömkelegben.' Az Aradi Ipar- és Népbank ki­mondta felszámolását. A közgyűlés nagy többséggel fogadta el a felszámolási javaslatot. — Tel­jes kielégítést kapnak a betétesek — Az ingatlanok megfelelő értékesí­tése esetén a részvényesek is megkaphatják a névértéket. Izgalmas lefolyású volt a bankközgyűlés. Arao, augusztus 31. Ma délután 5 óra­kor, a meghirdetett időben tartotta mag az Aradi Ipar és Népbank rendkívüli közgyűlé­sét, amely tárgysorozatának ötödik pontján a felszámolás feletti határozathozatal­ ügyét tűzte ki. Az intézet tanácstermét egészen megtöltötték a részvényesek és más érdek­lődők. A közgyűlés megnyitásának időpontjá­ban, mint az elnök bejelentette 30 részvényes jelent meg 10.760 részvény képviseletében, összesen 3760 szavazattal, de a közgyűlés fo­lyama alatt még több szavazati joggal bíró részvényes jelent meg. A rendkívüli közgyű­lést id. Szalay Károly intézeti elnök nyitotta meg, akitől a közgyűlés vezetését Solymosy Lajos báró vette át Megkezdődik a közgyűlés. Solymosy Lajos báró, a közgyűlés ve­­zető elnöke engedélyt kért, hogy fontosságára való tekintettel, a tárgysorozat ötödik pont­ját vegyék elsősorban tárgyalás alá. Ez a pont a feloszlatás ügyében történő határozat­hozatalról szólt. A közgyűlés beleegyezett a sorrend megváltoztatásába és ekkor Kren­­ner Zoltán dr., a bank ügyésze ismertette az igazgatóság javaslatát a felszámolás kimon­dása érdekében. Krenner Zoltán dr. részlete­sen ismertette az Aradi Ipar és Népbank vál­ságának okait. A pénzintézet vezetői ingatla­nokba fektették az intézet vagyonát, hogy ezáltal a vagyonnak aranyértéket adjanak. A változott körülmények miatt azonban az in­tézetnek rendkívüli nehézségekkel kellett meg­küzdeni. Az Aradi Ipar és Népbank egyetlen fillér visszleszá­mazolási hitelt nem kapott, ezenkívül nem tudta megszerezni a deviza­engedélyt sem. A pénzintézet kénytelen volt a betétüzlet kiterjesztéséhez folyamodni és ezért egyre magasabb betéti kamatokat adott, hogy a többi intézettel versenyképes legyen. Időközben azonban a bank kinlevőségei egy­re nehezebben f­olytak le és míg a bank tőké­jének nagy része olyan ingatlanokban feküdt, amelyeket a gazdasági viszonyok miatt csa­k jóval értéken alul lehetett volna áruba bo­csátani, a pénzintézet fizetési nehézségek kö­zé jutott. Ezért javasolja az igazgatóság a fel­számolást, mint a válságból az­ egyedüli ki­utat. Az intézet vezetősége a felszámolás me­netének nyugodt biztosítása érdekében tár­gyalásokat folytatott az aradi pénzintézetek vezetőivel és az aradi pénzintézetek által de­legált három vezérigazgatóval lefolytatott tár­gyalások olyan eredménnyel végződtek, hogy ennek alapján konkrét javaslatot tehet a­ felszámolás végrehajtására vonatkozólag A szanálási javaslat szövege: Krenner Zoltán dr. ekkor felolvasta a szanálási javaslatot:­­ Az Aradi Ipar és Népbank ügyében 1927. évi augusztus 25-én megtartott közös megbeszélésen résztvett aradi pénzintézetek elhatározták, hogy hajlandók az Aradi Ipar és Népbank felszámolásának kimondása ese­­tén a felszámolás sima menetének biztosítá­sához szükséges hiteleket, részben kész­pénzben, részben pedig betétkönyvek for­májában a felszámoló bizottság rendelkezé­sére bocsátani, ha a következő feltételek tel­­jesülletnek 1. Az igazgatóság tagjai, báró Solymosy Lajossal együtt kiegyenlítik az intézet aktí­vái között átmeneti számlán szereplő cca 17.000.000 lej tartozást oly módon, hogy e számla fedezetére a felszámoló bizottság ke­zeihez készpénzben 13 millió lej befolyik, a hiányzó 4 millió lejt pedig báró Solymosy Lajos betéteiből számo­lnak be. 2. A régi igazgatóság tagjai 8 millió lej összegű biztosítéki alapot teremtenek. E biz­tosítéki alap 6 millió lej erejéig­­ csak ak­kor használható fel, amennyiben a felszá­molás befejezte után az összes hitelezők 100 százalékos igényes kielégítést nem nyertek. Ha esetleg annyi hiány mutatkoznék, hogy a b írül­t lej azok fedezésére elegendő nem vívna, akkor a további hiányok a betétesek által létesített biztosítéki alapokból fedezendő. Az igazgatóság tagjai által nyújtott további 2 m­illió lej­­ biztosíték felhasználására csak ak­kor kerülhet sor, ha a betétesek által léte­sített biztosítéki alapot is felhasználták volna. 3. Az Aradi Ipar és Népbank összes be­tét hitelezőivel oly értelmű megállapodás lé­tesítendő, hogy minden 20.000 fejen felüli betétes hozzájárul ahhoz, hogy a megegye­zés megkötésének időpontjában fennálló tő­­kekövetelésből tíz százalék ideiglenesen le­­vorassék és az így levont összeget biztosí­téki alap képzésére fordítsák. I­,'betevők követeléseik fennmaradó 90 szá­zaléka erejéig a helyi pénzintézetek betét­könyvei­ kapnák az Aradi Ipar és Népbank betét­könyvei ellenében. E betétek 1927. jú­lius 1-től­ kezdődőleg nem kamatoznának, vi­szont évi 10 százalék kamatnak megfelelő összeget a biztosítéki alap gyarapítására for­dítanak. Az aradi pénzintézetek által kiszol­­gált.tloil betétkönyvek tulajdonosai az Aradi Ipar és Népbank vagyontételeinek érték­­e­sí­­tése arányában lehetőleg rövid időközökben egyenlő százalékos arányban visszafizetése­ket kapnának és legkésőbben 1929. március 31.ig teljes összegükben visszafizettetnének. A 20.000 lejen aluli betéteket az 1927. ,június hó 30-án fennálló állomány sze­­vpvt a felek kívánságára azonnal L teljes összegben) ádfizetük. Azon betétkönyveik­, melyek 20.000 és 50.000 lej közötti betéttulajdonosoknak adat­tak ki, betétetik ellenében a felek kíván­ságára legkésőbben 1928. szeptember 30-ig teljes összegükben vsszafizetuuüok,

Next