Erdélyi Hirlap, 1928. július (12. évfolyam, 3004-3029. szám)

1928-07-10 / 3011. szám

4 ______ ________________________________ e­k­d­e­e­y­i Hrm­Afr , _ _______ _________________ 192s. juims io., Redd A párisi modell. Száz pengőre ítéltek egy pesti szabász­­nőt, aki párisi modelleket lopott és kopi­­r­ozott pesti hölgyek­ részeire. A bíróság úgy találta, hogy a vádlott eljárása kime­nti a tiszteségtelen verseny fogalmát. Eb­ben a bíróságnak minden valószínűség sze­rint igaza van. A különös csak az, hogy mi­ért éppen ezt a szegény Vormadt Ellát pellengérezték ki, mert párisi modelltolvaj több van, mint párisi modell. Ha ezen a nyomon indulunk el, sorra lehet büntetni Anglia, Közép-Európa, a Balkán és Ameri­ka valamennyi kisebb divatszalonját. S ha nagyon utána nyomoznak, meg le­het büntetni a párisi divatszalonokat is, mert ezek egymástól lopják a modellt. Vannak dolgok, amiknek értelme és sorsa, hogy lopják őket. Ezek a dolgok az ajtóban felejtett plaid, a bécsi tánczene, s a párisi modell. Valahogy nem is ecit, ha­nem lopják A párisi modell márkájának egyik saját­sága, hogy lopható. Ez a jó benne s ezért jó, mert lopni lehet. Miért nem lopja sen­ki a londoni, a berlini, a római modellt?­ Miért nem kell a kutyának sem a newyorki modell? Laikus fejjel azt hiszi az ember, hogy Amerikában, ahol 120 millió ember él és állítólag nagyon sok a pénz, (az em­ber soha nem lehet elég óvatos, ha sok pénzről hall), mondom azt hiheti az em­ber, hogy ott is akad egy-két szalon, ami modellben, ízlésben, anyagban, vonalban s a ruhamisztikum összes műszavaiban leg­alább olyan jól tud szabni és férceini, mint Páris? Valószínűleg tud is. Csak senki nem hiszi el. De ha bizalmasan odahajolna , a fülébe súgja: Ezt a modellt Parisban loptam... Nem szabad azt hinni, hogy a párisi szalon túlságosan fájlalja ezt a sok lopást. Hivatalosan nem törődik vele. A lopás be­le van kalkulálva a párisi divat üzletmene­tébe, ahogy a nagy áruházak bekalkulálnak az évi budgetbe egy bizonyos százalék házi tolvajt. A lopás üzemköltség. Patoutól eb­ben az évben sokat loptak,­­ ez azt jelenti, hogy Patou ebben az évben jó volt. Worth­ felszisszen, ha azt hallja, hogy Patout jobban lopják, mint őt. Praktikusan az úgy megy, hogy egy­ nagy párisi szalon csak ránéz a kliensre s­­ rögtön tudja, hogy lopni jött-e vagy venni, vagy mind a kettőt. Ha csak lopni jött, ak­kor kidobják. Ha venni jött, akkor leülte­tik. Ha egy kicsit venni és sokat lopni jött,­­akkor nem adnak széket neki, de kap né­hány­ modelt. Egyet megvesz, a többit el­lopja. «Besurranok* — igy hívják ezeket a­­ Kedves bubifrizurás, nemzetközi tolvajokat. Csak a szemükkel dolgoznak, közönyösen, lorgnonon át, hanyag előkelőséggel. A nagy Szalon chef de rayonja nézi őket és moso­lyog. Ezek a rayonchefek hivatalból a leg­nagyobb lélekbúvárok, detektívek, üzletem­berek. Ezeknek nem imponál hermelines be­lépő és a bérelt privátautó, se az angol lakcentus. Mikor Yormanál Ella belépett a párisi szalonba, egészen biztos, hogy a chefek közül ketten összenéztek. Mert ezek tudják De ha csak egy ruhát vesz a tolvaj 20—30 ezer lejért, ami az átlagos ára egy kez­dő párisi modellnek, már megfizette azt a zagyva lopást, amit a vásárló a következő hat modellben elkövethet. Mert, — s ez a párisi csalások teóriája — végeredmény­ben ezt a modellt, a párisit nem lehet lop­ni. Valami haut gout-ja marad annak, amit lopnak. Nem az igazi. A párisi modellben t. i. benne van Páris. Én nem sokat értek hozzá, de még én is felismerem, hogy me­lyik a legitim s melyik a lopott gyermek. * Valami van­ a párisi modellben a város világításából, halvány színeiből, esti lényei­ből, kedves, édes marylandos és autógőzös nagyváros-szagából, édes mosolyából, ne­mes és egyenletes mozdulataiból. A fedői­ben van valami Paris­ eséséből. Ez az, amit nem lehet Londonban, Athénben, Budapes­ten, Prágában utánacsinálni. El lehet lopni a rajzot, a szövetet, meg lehet vásárolni azt a furcsa anyagot, amiből készül s ami csak Franciaországban készül. De a levegője, az elvész útközben Marad egy ruha, szabott rongy, vala­mi, am­i hasonlít az eredetire, távoli rokona neki, de ha közelről odanézek, letagadja a rokonságot. A párisi modellt végeredmény­­ben éppen olyan kevéssé lehet lopni, mint a párisi esprit-t, ami van és él1 és minden­ben kisugárzik, még a női ruhákban is. Páris csak mosolyog ezen a lopáson. Olyan nagyi és gazdag s­uny áll a világ közepén sugározva telt s üde szépségében, gyönyörű kosztümjében, — mit bánja ő­, ha idétlen mosollyal utánozni akarják csodála­tos mosolyát? Ahol reggeltől délutánig elkészül egy autó. A gépkocsi születése a nyersanyagtól a kész kocsiig — Beszélgetés Citroennel. — Egy délután a Citroen üzemekben. (Páris, július elején.) Kohók ajtaján tűzlángok csapnak ki. Meztelen testű nége­rek és arabok ritmikus mozgásban szenet la­pátolnak. Kattog a gép, kér­eg a motor, sí­pol a gőz, zúg a dynamo, tüzes lángot ont a katlan pokla. Korom, szén, olajszagok a le­vegőben. Erő, hatalom, lárma. Élet és össz­hang. A Citroen üzemekben vagyok. Hogy ide jussak, előbb látni , és beszélni akar­tam Mr. André Citroennel, aki nemcsak az autókirályok egyike, de egész Franciaország­­ban elismert szaktekintély és közgazdasági faktor. A Quai Javel-Ien, a főüzemek szék­helyén vannak az irodák. Mikor megérkezem, kitöltetnek velem egy kérdő­ívet — akár csak egy miniszteri előszobában és itt is, akárcsak ott — egy csomó ember várakozik, hogy­ Mr. Citroen elé kerüljön. A hadianyaggyártástól az autóig. Végre rajtam a sor, belépek. Alacsony, kissé, eszes, 50 év körüli ár fogad. Cvikke­­re mögött rendkívül éles tekintet rajzolódik elő Mr. Citroen beszélgetésünk kezdetén elmondja, hogy átmenetileg beszüntette az üzemek látogatási engedélyeinek kiadásiát (új modell van készülőben), de velem kivé­telt tesz majd és délutánra meg is kapom az engedélyt. Néhány barátságos szót val­lunk, melynek kapcsán megtudom, hogy, 1915-ben, a háború alatt létesült az első gyára, mely eleinte csak hadianyagok gyár­tás­ával foglalkozott.­­ 1919-ben tért azután át az autógyártásra, melynek akkoriban a na­pi termelése 30 drb. volt. Ez azonban mint egy számtani haladvány, évről-é­vre növeke­­dett, most ott tartanak, hogy naponta 400 gép kerül ki a futásra készen». Összes üze­meiben 20.000 munkás dolgozik. De különben meglátja ma délután, hogy születik meg a gép, — a nyers lemez­től kezdve* a kész túrára alkalmas autóig — fejezi be Monsieur Citroen a beszélgetést óa kedvesen kisér át ő maga a titkárjához és adja ki az utasítást, hogy, délután 3 órára egy autó várjon meghatározott helyen. Az üzemekben. Türelmetlenül vártam a délutánt, mint aki érzi, hogy élmény elébe megy. Egész pontosan 3 órára megjelent Mr. Badet mérnök, hajdani repülő őrnagy, ki bemutat­kozik, hogy neki jutott a «kedves megbíza­tása, hogy engem az üzemekben kalauzol­­jon. Vele van egy amerikai úr, Mister Wil­liams — Cleveland-ból, közgazdasági egye­­temi tanár, — aki tanulmányutat folytat, Franciaországban. A St. Queni üzem látogatásával kezd­jük, itt indul meg a gép születése. Nagy­ le­mezekben szállítják ide az autóhoz sz­iüksé­ges nyers­anyagot és hatalmas gépek vág­ják és stanonizzák a lemezeket, melyek a karosszéria vázát képezik. — 272 prés van itten, melyek közül néhány 1400 tonnás, el­éri egy három emeletes ház magasságát éh S méter mélységbe, cementbe van építve. Ez a legnagyobb prés Toledoban kélszült, 1.250,000 frankba került. — A használatlan darabokat hydraulikus gépek vágják össze apróra és így lesznek elszállítva. —­­ Ter­mészetesen állandó kamionösszekötetés van a testvérüzemek között és egyik adja át a másiknak a feldolgozott anyagot,­­­ hogy tovább tökéletesítse. A Clichy-gyár a legnagyobb. Két év előtt épült 40.000 négyzetméter felületen úgy architektonálisan, mint felszerelésileg a legmodernebb és legtökéletesebb, amit ezen a téren meg lehetett csinálni. Ft van az öntöde, itt öntik ki a formákat. Gépek, ‘melyeket óriások kezeinek vélnék, emelne­k ki homokot és megrostálva tovább viszik!. Mozgó hidak, — a technika csodái — vi­szik újabb rendeltetési helyre azt, amit az egyik gép előállított. Ebben az üzemben 2000 munkás dolgoz­­zik és egyötödréssze nő. Könnyű és veszélyte­len beosztásuk van, — mint ahogy, a gépek­ tökéletes konstrukciójánál fogva — « munkások fizikai ereje is kimérve van. Itt a gép nem zsákmányol erőt. — Fantasztiku­san hatnak egy tüzes láva-folyam­tól megvi­lágított arabok és négerek. Mintha fekető­ fantomok lennének a tüzes pokol kapujá­ban. Greuelíe-ben a tengelyeket formálják Gutenbergben szerelik a motorokat és 4 gyorsasági dobozt. Itt van az úgynevezett 1 «próbaterem», ahol minden motort kipró­bálnak. Végül az anyagyárba, Javel-be réünk. ide kerülnek a többi üzemben feldolgozott anyagok és itt lesznek felsze­­relve a karosszériára. Itt festik, lakkozzák üvegezik, párnázzák az autót. Hatalmas lág­con lebocsájtják az elkészült kocsit az utolsó terembe, ahonnan átveheti az a bol­dog tulajdonos, aki reggel megrendelte a gépet és este 6 órakor már roboghat vele Citroen célja. Nemcsak engem, de az amerikai Mr. Wil­liams-ot is elragadtatta az elképzelhetet­len rend és tisztaság, mely az üzemekben uralkodott. Sehol hulladék, papír vagy pl szók, de kegyetlenül szigorunk is a rend fentartására, mondta Mr. Badet. Még megtudom azt is, hogy a Citroen laboratóriumban több száz mérnök van a­lkal­mazva, kik állandóan kísérleteznek. Egy vég­célja van Citroennek s ez kissé paradox­nak hangzik: «A kvalitást oly mértékben tökéletesíteni, mint amilyen mértékben emel­kedik a kvantitás*. Egész este a gépek muzsikája lüktetett a fülemben és szemeim egy acélerdőt én vasszörnyetegek képét őrizték Maun Honira Ne utazzon drága fürdőhelyekre, mikor ARADON is épp oly hatásos buziasl szénsavas, valódi kénes és sós fürdőket vehet a SI­MAY-VJA.' Nyitva férfiaknak reg. 6­­, — d. u. 2-ig. Nyitva nőknek délután 2—6-ig. Kedvezményes áru jegyfüzetek I Fűin Hm ntn Miumm­ign,­­ ipariínil SMir rémnél.

Next