Erdélyi Hirlap, 1931. július (15. évfolyam, 3393-3913. szám)

1931-07-30 / 3324. szám

a - - Torániu­mLAP y......................... y»-3o MAGYAR NEVEK A REPÜLÉS VILÁGREKORD-LISTÁJÁN Risztics János, Kaszala Károly, Lampich Árpád megelőz­ték a két óceánrepülő magyart a dicsőség-listán. — Milyen rekordokat állítottak fel a magyar repülők ? A magyar óceánrepülésí ráterelte a fi­gyelmet a magyar repülőkre s a magyar repülésügy helyzetére. A magyar aviatika út­törői közül, a sikeres óceánrepülés előtt is többen beírták már nevüket az aviatika tör­ténetének nemzetközi évkönyveibe. Az első magyar név akit a repülés világrekordjait feltüntető nemzetközi nyilv­ánftartjáráson talá­lunk. Risztics János aki a ném­etországi Dessauban, 11927 augusz­tus 3. és 5 -e között, Edzard «német pilóta társaságában, egy Junkers-gépen 52 órát és 22 percet töltött a levegőben, lesz­álltás nélkül miközben 4660 kilométert repült zárt körön. A­ Nemzetközi Aero Szövetség a teljesítményt mindkét vonatkozásban (időtartam­ és távol­ság) világrekordnak ismerte el, Risztics ugyanebben az évben még öt másik világrekordot is állított fel. Hármat Get­he Alfréd német pilóta társaságában, Jú­lius 10-én, amely az 1000 kg, és külön az 500 kg, hasznos súllyal megterhelt repülő­gép 2000 kilométeres távolságra megállapított sebességre vonatkozott (183 kilométer órán­ként), továbbá az 500 kg.-mal me­gterhelt re­pülőgép új távolsági rekordját 2125 kilomé­terrel. A másik két rekordot Risztics János egyedül állította fel három­motoros Junkers­­gépen. A repülőgép 2000 kg hasznos súlyt vitt és ebben a kategóriában 13 óra 1 perces repülése 1621 kilométer távolságon új távol­sági és időtartamrekordot jelentett. Időrendi sorrendben a következő magyar pilóta, akinek nevét a nemzetközi rekordig tán találjuk: a< vitéz Kaszala Károly 1927 szeptember 14-án Budapest ési Mo­nor között repülve, a sportrepülőgé­pek leg­kisebb kategóriájában állított fel távolsági re­kordot zárt körön. Ezt a távolságot a Nem­zetközi Aero Szövetség 650 kilométerben álla­pította meg. Repülőgép és annak motorja Magyarországb­a készült. Lampich Árpád, il­letve gróf Thorotzkai Péter tervei szerint Egy­ év múlva, olaszországi repülőútján új rekordot állított fel Kasízala, aki Budapest­től Póláig meg sem állott a kis 18 lóerős­­ Rómá­­val. Ezáltal a könnyű sportrepülő­­gépek egyenes vonalú távolsági rekordját si­került felállítania. A Nemzetközi Aero Szö­vetség 517 kilométerben állapította meg az új rekordot. Még ugyanabban az évben Riszticsnek is­ volt egy új világrekordja, amely a zárt pályás­ időtartamrepülésre vonatkozott Risz­­ticst és a német Zim­mermann ezúttal 65 órát­­ és 25 percet töltöttek a levegőben. Risztics rekordjai azonban nem­ számítottak magyar világrekordnak, sem 1927-ben, sem pedig 1928-ban , mert időközben felvette a német állampolgárságot. ,1929-ben Fauvel francia pilóta intézett támadást Kaszala két rekordja ellen és si­került is azokat megjavítani. Ezután került a rekordlistára a harma­dik magyar név­: Lampich­ Árpád aki eddig Csák a konstruktőrök­ közt szere­pelt gróf Thorotzkai Péterrel együtt. Lam­­­pich 1930 június 14-én Fauveltől ismét vis­­­s­zaszerezte a könnyű sportgépek zárt pálya­­rekordját­­ Mátyásföld és Monor között végre­hajtott 1033 kilométeres repülésével, de en­nek csak rövid ideig maradhatott birtokában, mert Fauvel már szeptember 12-én felállította az 1258 kilométeres új távolsági rekordot. A felsorolt magyar nevek közül ma már egyik sem­ szerepel a nemzetközileg el­­ismert világrekordok tulajdonosai között. Risztics és Zimmvermatm időtartam­rekordját megjavította 67 óra 13 percre az azóta hősi­ halált halt két kiváló olasz pilóta: Maddalena és Cecconi, akik ugyanakkor új távolsági­ rekordot értek el, 8188„ kilométerrel. (Ezt az idén két francia: Paillard és Mermoz S96Q km­-re változtatta meg). Risztics többi rekord­­­jait pedig részint német, részint francia és spanyol pilóták szárnyalták túl. A sikeres óceánrepüléssel két új magyar­ név­ kerülhetett ismét a nemzetközi nyilván­tartásba: Endresz György és Magyar Sándor akiknek a 2000 kilométeres sebességi rekord megszerzéséhez van esélyük, ha teljesítmé­nyük adatai pontos megállapítást nyernek, és­ ha azok igazolják a francia és a spanyol pilóták teljesítmény­einek túlszárnyalását Itt említjük meg, hogy a Nemzetközi Aero Szö­­­vetség legutóbb elfogadta 2000 kilométeres tá­­volságon 500 és 1000 kg­-os megterheléssel Paris francia hadnagy 228 kilométeres se­­­bességi rekordját s ez a magyar rekordot­ már eleve veszélyeztetheti a 2000 kilométeres távon. Kifosztották a hálókocsiban a budapesti csehszlovák követet A diplomata nadrágjának kalandja. Budapest- július 29. Az Erdélyi Hirla­p­ tudósi­tójától, Vaclav Palier budapesti csehi«­ követ Kassáról Budapestre jövet hálókocsi­ban utazott. Rudas állomásnál a követ a leg­­­nagyobb megdöbbenéssel vette észre, hogy­ egy kéz nyúl be a fülke ablakján és nadrágját­ — amelyben ötszáz pengő és 3.300 csehkoro­na volt — egyszerűen kiemeli. Közben a­ vonat elindult és a követ csak­ a következő ál­lom­áson tehetett­­ leütést a lopásról. A rend­­­őrség megállapítása szerint a lopást egy kék-s zubbonyos m­unkáskülsejű ember követte, el,, aki az üres nadrágot Rudas állomáson hagyj­­a. A tolvaj elfogása minden valószínűség szerint a közeljövőben megtörténik. Masa látogatója írta: SCHÖPFLIN ALADÁR a Csöngettek az ajtón. Masa ijedten szaladt hálószobába. Ezt­­ mondta a szobalánynak: — Biztosan az úr jön. Megnézte a karkötő órát. — Csak halra ígérkezett és már elkotr jön. Tudod, m­ilyen féltékeny. Bocsásd be, hadd várjon itt, én addig felöltözöm. A szobalány ajtót nyitott. Egy urias­­­szony lépett be, finom egyszerűen öltözött, elegáns úriasszony, hihetetlen vendég ebben­­ a házban. Nyugodtan, határozottan kérdezte: — Masa kisasszony itthon van? 'A szobalány azt akarta mondani, hogy nincs, de nem mert hazudni. Bevezette a látogatót a kis szalonba. — A kisasszony most öltözik. Mindjárt jön — mondta és magában csodálkozott, hogy­ kerül ez az elegáns, tisztességes nő ide«, mit akarhat, mert jöhetett. Valami érdekes dol­got sejtett, már tudta, hogy hallgatózni fo­g.­­A vendég körülnézett a szobában. Lát­hatólag nem tetszett neki, a szeme szórako­zottan járt körül, nem volt, amin megakad­jon. Leült és csöndesen várt. Néhány perc mulvag jött Masa, nagyjá­ban, hirtelenében kikészítve, a túlságosa­n dí­szes háziruha csak úgy rá volt dobálva, lát­szott, hogy sietve, csak átabotában öltözött. A két nő­, az úri asszony meg a kokott, meg­­ütődve állt szemben egymással, egy percig egyik sem tudott szólni. Végre Masa szólalt meg: A nagyságos asszony... hogyan... Az uriasszony győzött első zavarán. — De Mariska... hát maga az, Mariska? mondta csodálkozva. — Masa vagyok. A Józsefvárosi Kabaré tagja vagyok, — felelt Masa, —­ kihívóan be­szélt, mert zavarban volt és meg volt ijedve. — Nahát, — mondta az úri asszony. — Maga művésznő lett csakugyan? És maga az uram szeretője. Masa védekező mozdulatot tett, de az úriasszony intett neki, hogy ne féljen. Na­gyon fölényes és nyugodt volt ez az úrias­­­szony... Ne féljen, nem jöttem én­ botrányt csinálni­ Csak­ engedje meg, hogy egy kicsit magamhoz térjek. Nagyon meg voltam le­pelve. Arra nem voltam elkészülve, hogy magát találom itt, Szabó Mariskát, aki egy­ év előtt még gyereklány­ volt a kisfiam­ mel­lett, most pedig­­— "ugy­e, úgy mondta? —­­a Józsefvárosi Kabaré művésznője. Szeméhez emelte lomyonját és figyelme­sen elnevette magát. Masa megsértődött, most már nem félt, már érezte, hogy tud ezzel a nővel szemtelen és goromba lenni, már el­oszlott belőle az az önkéntelen respektus, melyet az első pillanatban érzett egykori úr­nője iránt. — Kértem­, nagyságos asszony, —* mondta ha engem sértegetni­ akar... — Dehogy akarom, a világért sem. Mit gondol, hogy én magát sértegessem? Ez minden él nélkül volt mondva, de Masa úgy érezte, mégis van benne valami gő­gös lenézés. — Szóval maga itt él most. Ezt a lakást az uram tartja magának. — A nagyságos ur az én pártfogóm. A művészetemért — mondta bizonytalanul Masa — Igen tudom, —< felelt a nagyságos as­­­szony. — Az uram nagy pártfogója a művé­szeteknek. Biztosan ő fedezte föl a maga te­hetségét! Még Máriái­nkon, ugy­e, mikor ma­ga Lacikát gondozta? Aztán felhozta magát Pestre, taníttatta, beszerezte a kabaréhoz. — Kérem, én magánszámokat éneklek, büszkélkedett Masa. —­ Fizetést kapok a direktortól. — Igen igen. Fizetést kap. Abból tartja ezt a lakást. Maga valóban művésznő. Gra­tulálni fogok az uramnak a fölfedezéséhez. Masa mérgelődött magában. Szeretett vol­na valami olyat mondani, amitől a nagysá­gos asszony méregbe jöjjön. Akkor dühbe tudna jönni ő is, goromba lenne, kikergetné ezt a gőgös pávát. De így, ha ez olyan nyu­godtan, csöndesen, jóindulatúan beszél, — ne­ki nem jut az eszébe semmi. A nagyságos asszony odalépett a falhoz­, ahol fényképek voltak legyezőalakban kitűzve. — Ezek a maga fényképei, ugy­e Külön­böző Szerepeiben! No lám, milyen csinosak. Ez a legjobb. Kiemelt a tartóból egy képet, amely, szo­balány jelmezben ábrázolta Masát. ,J Ezen a legcsinosabb, —­ mondta ärfaht tarral. Masa kikapta a kezéből a képet, lecsapj­­a az asz­talra. Szégyel­te magát — Nincs egy pár fölösleges kópiája­ ezek­ből a képekből? — kérdezte a nagyságos­ asszony. — Elakasztanám a márialaki kas­­télyban, az uram sz­obájában. Hadd örüljön neki. Masa már nem bírta tovább*. Majdnem­­ sírt a dühtől, szégyenkezéstől. De hát mit akar tőlem a nagyságod asszony? — kiáltott. A nagyságos asszony leült a karosszéklete. — Én, fiam, nem akarok magától semmi! Csak látni akartam magát, azaz, hogy Malák az uram... hogy is mondta az előbb? Az uralmi párttagoltját, Akiért annyit feljár Málnaiak­ról Pestre. Most pedig meg vagyok lepetve, hogy Mariskát találom itt az én márialaki gyermekleányomat.­­ • — De hát mit akar tőlem? — kérdezte Masa már majdnem fenyegetően. — Mondom, hogy semmit. •— felelt tt nagyságos asszony nyugodtan. — Csak meg akarom mondani, ne használjon olyan erős olcsó parf­őmöt. Az uram ezt nemi szeretk. Finomat használjon, franciát, diszkrétet. ! — De most már elég volt, —* csattant fel Masa. Már nem bírt magával. Már vereked­ni szeretett volna. A nagyságos asszony, azon­ban most is csak nyugodt maradt . Nem kell, fiam, haragudni. Ha bot­­rányt csinál velem, mit gondol, az uram, örül­­ni fog neki? Különben is, már nekem is elég­ volt. "Mennem kell, Lacika odalent volt az­ autóban. " Fölállt, indult, még visszaszólt az ajtó­ból. Csak arra kérem, adjon át tegy^Sz»« h­etet az uramnak. Ugy­e, eljön ma is? Mond­ja meg neki, hogy itt voltam és Hogy Laci­ka várt rám odakint az autóban. Isten áldja» Amint kinyitotta az ajtót, majd feldön­tötte a szobalányt, alá a kulcslyukon hallga­­tózott.'

Next