Erdélyi Hirlap, 1932. január (16. évfolyam, 4048-4072. szám)

1932-01-13 / 4056. szám

^ Szerda' feRDÉIYlHíRlaP 1937. januá­r hur 13. " "" 1 ' ' '** . ; —■ MMWOMMKrTIlii»■■ir~,,,ia,,”~,"~‘,TlW­ W’fllTlTY1IT,ffllBMW,miai1líTÍ'flflBffl'IWiTrMITBnr,TÍUMU>M>lg«*MMM^ toltak ugyanis arról tudnak, hogy a l­aval­ kabinet már egy előző értekezleten elhatá­rozta visszavonulását amelyen azonban Bri­­and, aki még nem mondott le a kül­ügy­mi­niszteri tárcáról, nem vett részt. Az agg f­ran­­cia külügyminiszter tehát csupán akkor, mon­dott le tárcájáról, midőn kiderült, hogy a kormány előbb cserben hagyta őt. Az új kormány összetételére vonatkozó­lag szerdánál előbb még csak kombinációk sem várhatók. Tüntetés a párisi német követ­ség előtt A párisi ucca képe tegnap még min­­­ig izgatott volt. Egymást érték a nyilvá­nos gyűlések a Marsmezőn, a Trocadéro­­ban, a Cirque d’Hiverben. Gyűlést tar­tottak a Camelots du Roi szervezet, a gyűlésen mintegy tízezer ember, jelent meg, az Action Francais égisze alatt gyű­lést tartott a frontharcosok szövetsége, a veteránok egyesülete és a tartalékos Lisztek szövetsége. Mindegyik meetingen mintegy 80 lü-OISO ember jelent meg. Antoine Fa­vel, a frontharcosok szövet­ségének elnöke háborús beszédet mon­dott. Többek közt kijelentette, hogy 1918-ban kissé korán fejezte be a háborút Franciaország, az akkori kiméretesség íme csúnyán bosszulja meg magát. Beszéde végén büntető hadjáratot követelt. A tö­meg lelkesen m­egéljenezte. A tüntetők ez­után a német követség elé vonultak, ahol elénekelték a Marsellaise-t, a követség épü­letét rendőrök vették körül. Szintén rend­őrök őrzik a Boulevard Raspailen a nér­met penziót, számos német üzlet tegnap egész nap zárva maradt. A vámsorompó okozta Német­ország fizetésképtelenségét. Berlin, január 12. Dietrich alkancellár­­ birodalmi pénzügyminiszter az United Press­­nek adott nyilatkozatában, részletesen ismer­tette Németország nézetét a jóvátételi fize­tésekre vonatkozólag. Németország azon az állásponton van, hogy valam­en­­yi ország vámpolitikája megakadályozta a Young-terv végrehajtását, így tehát nem a készségben, hanem a lehetőségekben van a hiány, Né­metország letörleszti magánadósságait és szívesen fizetné a jóvátételeket is, ha a vámfalak­ kidőlnének. Ez esetben ugyanis Németország külkereskedelmét több mil­­liárddal fel tudná javítani. Brüning kancellár is a lehetőségek és nemi pedig a jóakarat­ hiányáról beszélt. Dietrich alkancellár ez­­­után kifejtette, hogy az elnökválasztásnak sokkal nagyobb jelentős­e van, mint a po­rosz tartománygyűlési válas­ztásokb­alki volt, mert Hindenburg újra megválasztása a m­egá­­litás újabb döntő győzelmét jelenti. Olaszország a németek mellé áll. Milánó, Al Popollo D’Italia’ cikkét irt ’Vége a háborús időkből eredő tragikus vég­rehajtásoknak« címmel. A lap azt írja, hogy végre már szivacsot kell venni ,és le kell törölni mindazokat a tartozásokat, amiket Mussolini legutóbbi beszédében háborús időkből eredő tragikus végrehajtásoknak ne­vez. Olaszország Németország mellé áll —­ írja a lap, — mert meg van arról győződve, hogy Németország képtelen fizetéseinek ele­get tenni. Illúziókat kergetnek mindazok, a­kik Olaszország állásfoglalásának a megvált ^£ UHA^ szQcsQzl­it. Strada Emlitscu l. Bundák, szőrmék a legolcsóbban tojását várják.* A cikk azzal végződik, hogy­ a világválság mindenkin végigseper, még Franciaországot sem kíméli meg, annak da­cára, hogy felhalmozott aranya mögé mem­­ekül Ötéves moratórium Németor­szágnak. Washington. Politikai köreikben­ az a hír terjedt el, hogy Franciaország és Anglia­ együttes elhatározással Brüning kancellár­ nyilatkozatával kapcsolatban Németország­­nank ötéves moratóriumot indítványoznak­. A hírt még nem erősítették meg, > Wenckheim Lajos gróf főbe akarta lőni magát autóbalesete miatt A fiatal gróf gyorsan hajtott és nem hallgatott barátai figyelmeztetésére. Gyula, január 12. Mint már, jelentettük, vasárnap délután súlyos autószerencsétlenség történt Gyula és Újkígyós között az országi utón. A Bp. 29—275 rendszámú luxusautó, a­mely gróf Wenckheim Dénesné tulajdona, a síkos országúton nekirohant egy útszéli fá­nak, felborult és maga alá temette utasait, gróf Wenckheim Lajost, gróf Haller Feren­cet, báró Collos Tibort, és Troszin Sándor sofőrt. A közeli tanya lakói vették észre elsőnek az autószerencsétlenséget, értesítették­ a gyu­lai mentőket, akik az autó utasait a gyulai közkórházba szállították. Itt megállapí­tották, hogy gróf Haller Ferenc comblörést és zú­­zódásokat szenvedett ,állapota rendkívül sú­lyos, báró Tollas Tibor arcán és lábán sérült meg könnyebben, gróf Wenckheim Lajos és a sofőr pedig sértetlenül kerültek ki a fel­­bor­ult autó alól. A gyulai rendőrség, megindította a vizs­gálatot az autószerencsétlenség ügyében.­­Meg­állapította, hogy az autót gróf Wenckheim Lajos vezette. Néhány kilométernyire Gyulá­tól az autó megcsúszott a síkos országúton­ és feltartóztathatatlanul rohant egy útszéli­­ d­él felé. Treszin Sándor sofőr az utolsó pillanat­ban kirántotta a kormányt gróf Wenckheim kezéből, hirtelen mozdulattal nagyot fordí­tott rajta és ennek köszönhető, hogy nem végződött súlyosabban a fiatal arisztokraták autóbalesete. Több, mint egy óráig feküdtek vérző se­­­bekkel az autó alatt és még mindig nem­ ér­kezett segítség. Amikor gróf Wenckheim Lan­­joS magához tért, elkeseredésében főbe akar­ta m­agát lőni, mert úgy vélte, hogy ő okozta a szerencsétlenséget. Utitársai ugyanis ismé­telten figyelmeztették, hogy ne vezessen olyan veszedelmes tempóban. Az autó néha száz kilométeres sebességgel száguldott a síkos or« szagukul és gróf Hallerék hiába mondták: »Lassabban, lassabban!«, a fiatal gróf nem en­gedett a tempóból. Barátai természetesen megakadályozták sj fiatal grófot s­zándékában és az autószerencsétl­­enséget igy nem tette súlyosabbá1 egy tragé­dia is. Farsang Irta: Fóthy János. A Farsang — valamikor — nem volt Egyszerű,­­naptári időszak: az ifjonti má­mornak ugyanolyan nevezetes idénye volt, minit a Tavasz a szerelemnek, hogy ép Anya­gint idézzük. i Városban és falun egyforma türelmetlen­séggel várta a farsangot az ifjú népség. Szivek és életek sorsa dőlt el farsang ide­jén és a nemzetes asszony nemhiába mon­dotta a nemzetes urnák este, lefekvéskor: édes fiam, Le csak beszélj, amit akarsz, Etel­kát mégis viszem farsangolni... És a nem­re Lesur sem hiába guberálta ki a ládafiából a költségeket — sóhajtozva, dörmögve, ta­lán kissé káromkodva is a fogai között. — Etelka és a nemzetes asszony egy­ szemre­­való fiatalembert hoztak magukkal a far­sangolásból és a szemre való fiatalember — miután félórára visszavonult a nemzetes úr­ral egy­ kis eszmecserére — mint hivatalos vőlegény hagyta el a pipafüstös férfiszobát, majd pár nap múlva a kúriát. Amint látjuk, mindezt a farsang és — a régi operettáriával szólva a sze­relem tévé. Farsang! Leányok és mamák álma, ifjak edy leányos papák leselkedő réme, — hova lettél? Eltűntél te is a változó idők forgó­­szinpadán, hogy elő ne jöjj soha-soha töb­bé. Lám, az idén is, egyik vitatkozás, gyű­­lési, értekezlet a másikat érte: farsangoljunk­­e, vagy, sem. Végre azután győzött a meg­alkuvás: farsangoljunk, de csak módjával és nem is a farsangért, magáért, hanem az­ért, mert ezzel is h­­asználhatunk a keres­kedelemnek, iparnak és a jótékonyságnak. •*­. Q& J3éc*: n­e higyjük, hogy kizárólagosan csak ezek a sötét, nehéz­ idők ölték meg a farsangot, nem, mint naptári időszakot, hanem amaz ifjonti mámoridény szempont­jából. A farsang, egész egyszerűen, fölösle­gessé vált:­­megölte a kor szelleme, mint annyi más romantikus hagyományát a régi és regényesebb időknek. Hogy a fiatalság vigadjon, táncoljon, hogy — általában — minden percnek’ le­szakítsa ama bizonyos virágát, melyről Ber­zsenyi énekel, — ehhez manapság nem kell a farsangra várni. Észrevették-e Önök is, hogy az emberek pontosan azóta szakítják mohóbb kezekkel a perc virágait, amióta be­borult felettük az ég? És minél több tövis közt kell keresniök a rózsát, csak annál el­keseredettebben tépik. Nevezzük ezt termé­szetes és egészséges í életöszt­önnek, amely — az élet kisebb-nagyobb szenvedéseire — fe­ledtető mákonyt keres és talál mindenütt, vagy nevezzük az idegek beomlott ráhgatód­­zásának, — mindegy. Optimizmus, vagy pesszimizmus dolga, melyik oldaláról nézzük. De az bizonyos, hogy az embereknek ma nemi kell különleges alkalom, előre meghatá­rozott, pontosan kiszabott időszak az élet­örömre,­­ manapság ott és akkor keresik és találják a mámort az emberek, ahol és amikor erre szükségük van. És mert az élet olyan, hogy elviseléséhez mindig szükséges az örömök ellenmérge, az emberek mindig és mindenhol örömöt keresnek. Más kérdés, persze, hogy meg is találják-e? Ami pedig a régi farsang »házasságköz­­­vetítő« szerepét illeti,­­ a mai életforma an­­nyira egyszerűsödött, nő és férfi érintkezé­sének külsőségei annyira természetesebbé vál­tak, hogy igazán semmi szükségük Karne­vál hercegre­, mint házasságközvetí­t­őre. Az a bizonyos Etelka, manapság odaáll az apja elé és igy szól: Apám, én elmegyek ,vagy filozontea^ieja.. vaa^ hauk: tisztviselőnek Etelkája válogatja. És Etel­ka beiratkozik az egyetemire, vagy állásba megy (ha kap), dolgozik, tanul, vizsgázik, közb­en megismerkedik ugyanazzal a szemre­­való fiatalemberrel, akivel harminc, negyven^ vagy, száz év előtt a farsang mámorában ke­rült össze és az eredmény, ugyanaz. Házas­ság. Hát nem egyszerűbb az egész. És ol­csóbb? Talán nem olyan romantikus, de ké­rem... ma, amikor minden olyan drágát, a ro­mantikát már igazán nem lehetne megfizetni Viszont, ha még a mai világban sem feledkezünk meg teljesen a farsangról, ha ab­ban az állandó és egyrészt túlságosan tra­gikus, másrészt, túlságosan csapongó (sőt ki­­csapongó) farsangban, amely a mai éleb még mindig bizonyos hódolattal övezzük Karnevál herceget, akkor ennek okát nem­csak nemzetgazdasági érdekekben kell keres­nünk, hanem abban is, hogy azért még min­dig nem halt ki belőlünk teljesen a vágy... csend és bűnbánat, magunkbaszállás és alá­zat után. Farsangkor ma azért öltjük fel a kön­­­nyelmű jókedv bohócköntösét, hogy ezzel fi­gyelmeztessük magunkat: a vigalom tető­pontjára hágott, az életöröm már minden ró­zsát leszedett a percek örökké nyíló tövei­ről, ideje lesz arra is gondolnunk, hogy el­jön a hűvös, a józan, a szürke hajnal, mi­dőn a bálteremben kialusznak a lángok. Ma, amikor annyira a földi dolgokéi vagyunk, mint még soha, ezeknek a földi dolgoknak múlandóságára figyelmeztet bennünket a far­sang. Valamikor a böjt volt a farsang miatt. Amióta az egész életünk­ hasonlatos egy, har­sány, tarka, nem mindig vidám, sőt a leg­többször szomorú, de éppen ezért annyira örömhajszoló karneválhoz* mintha, csak * a farsang volna a böjtért, í -b

Next