Erdélyi Hirlap, 1935. január (19. évfolyam, 4935-4959. szám)
1935-01-16 / 4947. szám
^ - SZERDA l EtÜELYIIfIRLAP 1935. JANUÁR 16. ex BOSCH gyertyát kérjen FORDSON-hoz „ DZ 10/19 . 1 az összes amerikai attiGmofilokhoz pld . FORD-hoz típus DZ 45/1 ff CHEVROLET-hez „ M 15/1 INTERNATIONAL-hoz „ Z 45/17 11 stb. ENGROS RAKTARAK LEONID A & Co. S A R, Bacureati éa iiékok ACUMULATOR S A, Timisoara, Bal, Carol 43. Az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen kukását Hogyan kényszerült kétvállra a tündöklő fantáziájú francia autókirály, mert a világ nem akart napi 250 Citroen-kocsit vásárolni Egy fantasztikus karrier tragikus története Páris január 15. Az elmúlt napokban a bírósági likvidások a Quai de Javeli „autopolisz”-ba bevonultak és megkezdték a Citroen-gyár felszámolását. Ezzel a bevonulással új szakaszába lépett a modern francia ipar koronázatlan királyának regénye. Citroen, a vasenergiájú, elszánt és cézári hajlandóságú autókirály, aki egy évtizeden keresztül drámai fordulatokban gazdag, tüneményes pályáján mindezideig sikeresen küzdött ellenségeivel és megtartotta a vezéri kormánykereket Európa egyik legmeseszerűbb gyárának igazgatói irodájában, most kétvállra kényszerült. André Citroen fantasztikus karrierje méltóan sorakozik a Bozelek, a Stinnesek és a Staviskyk korának könnyen tündöklő, magasba lendült és korai bukásba sodródott soraihoz. Vakmerő, fantasztikus ez ember és drámaian izgalmas művének története. Egy pálya indulása. Hosszú, küzdelmes fiatalság és egy kezdő ,gyáros eredménytelen küzdelmei után, akkor érkezik első döntő fordulójához, amikor megismerkedik a későbbi fegyverkezési miniszterrel, Louis Loucheurrel. Loucheur katonatársa volt Citroennek és röviddel a háború előtt akadt össze ismét a két bajtárs. Citroen ekkor már gyáros volt, Loucheur még csak jelentéktelen vállalkozó. Citroen egy pénzcsoporttal a háta mögött megbízza Loucheurt, hogy gyára számára gépeket vásároljon Amerikában. A gépeket meg is vette a fiatal vállalkozó, megbízói teljes megelégedésére. Igaz, hogy önmagának sem volt oka panaszkodni, mert a megvásárolt gépeket leszállítás előtt még előbb továbbadta jócska kis haszonnal ott Amerikában és a hasznot zsebrevágva, vásárolta csak meg újból a gépeket megbízóinak. Ezt a kis szépséghibát, az ügyes spekulációt a mások pénzével Citroen egész addig nem vetette szemére megbízottjának, amíg a háború után mint fegyverkezési miniszternek döntenie kellett azoknak az óriási fém- és rézkészleteknek a sorsáról, amelyeket a francia hadvezetőség bocsátott kiárusításra. Ekkor megjelent Soucheur kabinetjében egy autógyáros. Mit beszéltek egymással, senki sem tudta meg soha, de annyi tény, hogy Citroen fantasztikus olcsón jutott az óriási állami készlethez. Ezekből gyártotta első kitűnő modelljét, a kis ötlovas „cserebogár” Citroen-kocsikat, amelyek kitűnő kvalitásukkal, olcsóságukkal egy csapásra megalapozták a Citroen-gyár hírnevét. Citroen szép álma. Gyönyörű volt ez az álom. Rászoktatni az európai embert arra, hogy ugyanúgy életszükségletévé váljék az automobil, mint ahogy azzá vált az amerikai ember számára. Amerikát Ford tanította meg autón járni, a franciákat pedig Citroen. Csak abban számította el magát Ford európai követője, hogy negyvenmillió francia helyett százmilliós Európára méretezte autógyártását. De Európa nem követte elég gyorsan Citroen fantáziáját. A franciákat sikerült rászoktatnia az autóra. A háború óta hihetetlen mértékben megsokszorozódott a francia autózók és autóvásárlók száma. Citroen egész új és szokatlan reklámmódszerekkel dolgozott. Parisban magát az Eiffel-tornyot bérelte ki gigászi fényreklámjai számára. Külön repülőgépek hirdették a francia égen a Citroën-autók dicsőségét. Hatalmas expedíciókat szervezett Afrikába és ismeretlen földrészek felkutatására, külön e célra gyártott expedients autókon. És mialatt óriáslépésekkel járta végig Európát, keresve és teremtve az autóvásárlók újabb és újabb tömegeit, tüneményes gyorsasággal fejlesztette gyárát amely már évekkel ezelőtt elérte a napi 250 kocsi gyártását. A nagy játékos. De minden gyorsaság dacára sem tartott lépést az eladás a gyártással. Európai határai lezárultak. Vámsorompók drágították az olcsó kocsikat. A krízis megritkította az autóvásárlók számát Franciaországban is. És Citroen, a nagy játékos, aki elképesztő vakmerőséggel alkotta meg gyárát, piacát, hírnevét, nem érte be azzal az izgalommal, amit a vállalat vezetése, alkotása és építése nyújtott számára. Kereste a játék izgalmait a zöld asztal mellett is. Csak jót tett a gyár hírnevének,hogy a tulajdonosa egyetlen arcizmának rezdülése nélkül nyerhetett és veszthetett milliókat. Aminthogy az sem volt rossz reklám, hogy Madame Citroen híres nyakláncáról mindenki tudta, hogy nincsen párja sem Franciaországban, de még Európában sem. Csakhogy ez a reklám elég drágának bizonyult, aminthogy drága volt minden reklám, amit Citroen talált ki. Drága, de megéri, ez volt Citroen jelszava évekig. megéri, ha kifizetődik.. De mivel a Citroen reklámötletei nem mindig hozták meg azonnal a gyümölcsüket, Citroen egyre nehezebben bírta az iramot és egyre komplikáltabb pénzügyi műveletekre kényszerült. . Citroen hallatlan zsenialitása, amely néha túlment azokon a határokon, amelyeket a polgári tisztesség respektál, évekre meghosszabbíthatta a gigászi küzdelem reményeit. De végleg nem tudta rendezni ügyeit. Kezdődik a tőzsdei játék. Megkezdődtek a tőzsdei manipulációk, amik siker esetén dicsőség, de ha túl korán kitudódnak, csalásszámba mennek. Citroen kendőzött mérlegei felszökkentették a Citroen-részvények értékét. A párisi tőzsdén forgalomban levő Citroenrészvények, bonok és kötelezvények névértéke 704 millió frank. 1927-ben 559 millió 500 ezer frankra becsülték a Citroen-papírok árfolyamértékét. 1929-ben ez az árfolyamérték 2 milliárd 67 millióra szökött. Az 1933-as mérlegről most azt állítják, hogy hamis volt. 28 millió hasznot mutatott ki, pedig valóságban a vállalat veszteségei 33 milliót tettek. A kifizetett dividencia ismét csak „reklámköltségnek” számított Citroen szemében, de sajnos, a költség kifizetésére nem maradt ideje. Hónapok óta hasztalan tárgyalt finánchatalmakkal és magával az állammal. Nem akadt, aki eléggé bízott volna Citroen fantáziájában, hogy pénzt bízzon rá újabb mentőakcióra. Néhány hónappal ezelőtt kitudódott manővere a be nem fizetett társadalombiztosítási manőverről. A francia állam eléggé megégette a kezét a Transatlantique és az Aeropostal megmentésével. A Stavisky-botrány után Flandin kormánya nem merte a Citroen-gyár megmentéséért vállalni a felelősséget ,a francia adófizetők előtt. Az „autopolisz“ vége, így hát elkerülhetetlenné vált a Citroen-gyár likvidálásának a folytatása.Abban mindenki egyetért, hogy Franciaország legmodernebb, legkitűnőbb gyárát nem lehet csak úgy egyszerűen bezárni. Nem lehet az uccára tenni a munkások ezreit sem a mai munkanélküli világban, a nagy konjunktúrában 22 ezer munkás dolgozott Citroennél Ezekre a kérdésekre még hosszú hónapokig várhatunk a végleges válaszra. De egy már ma is tény: a halálra sebzett Citroen-gyár itt már beszüntette a reklámozást. És az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen bukását - - Az aradi törvényszék elrendelte egy bánsági ügyvéd letartóztatását Állítólag hamis bírósági végzést adott ügyfeleinek. Több idézés dacára nem jelent meg a mai tárgyaláson. Arad, január 15. Érdekes közokirathamisítási ügyet kellett volna tárgyaljon ma délelőtt az aradi törvényszék második tagozata. Az ügyben egy közismert timisoarai ügyvéd szerepel vádlottként, akit azzal vádol az ügyészség, hogy klienseinek megtévesztésére egy, az aradi törvényszéknek imputált ítéletet hamisított és ezzel egyrészt becsapta ügyefeleit, másrészt pedig közokirathamisítást követett el. Az ügy úgy pattant ki, hogy egy bűnüggyel kapcsolatosan az aradi törvényszék két timisoarai lakos ellen elővezetési parancsot adott ki. Az elővezetési parancsot a rendőrhatóságok végre is hajtották és a két vádlottat áthozták Aradra. A vádlottak azután a tárgyaláson nagy botrányt rendeztek, felmutattak egy végzést, amelynek értelmében az aradi törvényszék beszüntette az ellenük folyó bűnügyi eljárást. A törvényszéki tanács elnöke megvizsgálta az állítólagos végzést és első pillanatban megállapította, hogy az nem egyéb közönséges hamisítványnál. Két primitíven hamisított aláírás szerepel a végzésen: az egyik Ramonteanu Coriolan törvényszéki elnök, a másik pedig Tasca jegyző aláírását igyekezett utánozni. Kiderült nyomban, hogy Ramonteanu elnök akkoriban nem is dolgozott az illető törvényszéki tagozatnál, Tasca jegyző neve helyett pedig Rosca nevét írta az iratra a hamisító. A két vádlott elmondotta, hogy a „végzést“ ügyvédjük, dr. Alexa Aurel timisoarai ügyvéd hozta nekik Aradról azzal, hogy ügyükben eljárt és így sikerült a törvényszéktől a jogerős beszüntető végzést megszereznie. A törvényszék ekkor nyomban intézkedett, hogy dr. Alexa Aurél ellen hivatalból meginduljon az eljárás és ebben az ügyben volt ma főtárgyalás kitűzve. Mivel azonban az ügyvéd nem jelent meg a mai tárgyaláson sem, bár elővezetési parancs volt ellene kibocsájtva, a törvényszék elrendelte letartóztatását és a főtárgyalásig való fogvatartását.