Erdélyi Hirlap, 1935. január (19. évfolyam, 4935-4959. szám)

1935-01-16 / 4947. szám

^ - S­Z­E­R­D­A l EtÜELYIIfIRLAP 1935. JANUÁR 16. ex BOSCH gyertyát kérjen FORDSON-hoz „ DZ 10/19 . 1 az összes amerikai attiGmofilokhoz pld . FORD-hoz típus DZ 45/1 ff CHEVROLET-hez „ M 15/1 INTERNATIONAL-hoz „ Z 45/17 11 stb. ENGROS RAKTA­RAK LEONID A & Co. S A R, Bacureati éa iiékok ACUMULATOR S A, Timisoara, Bal, Carol 43. Az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen kukását Hogyan kényszerült kétvállra a tündöklő fantáziájú francia autó­király, mert a világ nem akart napi 250 Citroen-kocsit vásárolni Egy fantasztikus karrier tragikus története Páris január 15. Az elmúlt napokban a bíró­sági likvidások a Quai de Javeli „autopolisz”-ba bevonultak és megkezdték a Citroen-gyár fel­számolását. Ezzel a bevonulással új szakaszába lépett a modern francia ipar koronázatlan királyának re­génye. Citroen, a vasenergiájú, elszánt és cézári hajlandóságú autókirály, aki egy évtizeden ke­resztül drámai fordulatokban gazdag, tüneményes pályáján mindezideig sikeresen küzdött ellensé­geivel és megtartotta a vezéri kormánykereket Európa egyik legmeseszerűbb gyárának igazga­tói irodájában, most kétvállra kényszerült. André Citroen fantasztikus karrierje méltóan sorakozik a Bozelek, a Stinnesek és a Staviskyk korának könnyen tündöklő, magasba lendült és korai bukásba sodródott soraihoz. Vakmerő, fan­tasztikus ez ember és drámaian izgalmas művé­nek története. Egy pálya indulása. Hosszú, küzdelmes fiatalság és egy kezdő ,gyáros eredménytelen küzdelmei után, akkor ér­kezik első döntő fordulójához, amikor megismer­kedik a későbbi fegyverkezési miniszterrel, Louis Loucheurrel. Loucheur katonatársa volt Citroen­nek és röviddel a háború előtt akadt össze ismét a két bajtárs. Citroen ekkor már gyáros volt, Loucheur még csak jelentéktelen vállalkozó. Cit­roen egy pénzcsoporttal a háta mögött megbízza Loucheurt, hogy gyára számára gépeket vásárol­jon Amerikában. A gépeket meg is vette a fiatal vállalkozó, megbízói teljes megelégedésére. Igaz, hogy önmagának sem volt oka panaszkodni, mert a megvásárolt gépeket leszállítás előtt még előbb továbbadta jócska kis haszonnal ott Amerikában és a hasznot zsebrevágva, vásárolta csak meg új­ból a gépeket megbízóinak. Ezt a kis szépséghi­bát, az ügyes spekulációt a mások pénzével Citro­en egész addig nem vetette szemére megbízott­jának, amíg a háború után mint fegyverkezési miniszternek döntenie kellett azoknak az óriási fém- és rézkészleteknek a sorsáról, amelyeket a francia hadvezetőség bocsátott kiárusításra. Ek­kor megjelent Soucheur kabinetjében egy autó­gyáros. Mit beszéltek egymással, senki sem tud­ta meg soha, de annyi tény, hogy Citroen fantasztikus olcsón jutott az óriási állami készlethez. Ezekből gyártotta első kitűnő modelljét, a kis öt­lovas „cserebogár” Citroen-kocsikat, amelyek ki­tűnő kvalitásukkal, olcsóságukkal egy csapásra megalapozták a Citroen-gyár hírnevét. Citroen szép álma. Gyönyörű volt ez az álom. Rászoktatni az eu­rópai embert arra, hogy ugyanúgy életszükségle­tévé váljék az automobil, mint ahogy azzá vált az amerikai ember számára. Amerikát Ford taní­totta meg autón járni, a franciákat pedig Citro­en. Csak abban számította el magát Ford euró­pai követője, hogy negyvenmillió francia helyett százmilliós Európára méretezte­­ autógyártását. De Európa nem követte elég gyorsan Citroen fantáziáját. A franciákat sikerült rászoktatnia az autóra. A háború óta hihetetlen mértékben megsokszo­rozódott a francia autózók és autóvásárlók szá­ma. Citroen egész új és szokatlan reklámmódsze­rekkel dolgozott. Parisban magát az Eiffel-tor­­nyot bérelte ki gigászi fényreklámjai számára. Külön repülőgépek hirdették a francia égen a Citroën-autók dicsőségét. Hatalmas expedíciókat szervezett Afrikába és ismeretlen földrészek fel­kutatására, külön e célra gyártott expedients autókon. És mialatt óriáslépésekkel járta végig Eu­rópát, keresve és teremtve az autóvásárlók újabb és újabb tömegeit, tüneményes gyorsasággal fej­lesztette gyárát amely már évekkel ezelőtt elérte a napi 250 kocsi gyártását. A nagy játékos. De minden gyorsaság dacára sem tartott lé­pést az eladás a gyártással. Európai határai lezá­rultak. Vámsorompók drágították az olcsó kocsi­kat. A krízis megritkította az autóvásárlók szá­mát Franciaországban is. És Citroen, a nagy já­tékos, aki elképesztő vakmerőséggel alkotta meg gyárát, piacát, hírnevét, nem érte be­ azzal az iz­galommal, amit a vállalat vezetése, alkotása és építése nyújtott számára. Keres­te a játék izgal­mait a zöld asztal mellett is. Csak jót tett a gyár hírnevének,­hogy a tulajdonosa egyetlen arcizmá­­nak rezdülése nélkül nyerhetett és­ veszthetett milliókat. Aminthogy az sem volt rossz reklám, hogy Madame Citroen híres nyakláncáról min­denki tudta, hogy nincsen párja sem Franciaor­szágban, de még Európában sem. Csakhogy ez a reklám elég drágának bizo­nyult, aminthogy drága volt minden reklám, a­mit Citroen talált ki. Drága, de megéri, ez volt Citroen jelszava évekig. m­­egéri, ha kifizetődik.. De mivel a Citroen reklámötletei nem mindig hozták meg azonnal a gyümölcsüket, Citroen egyre nehezebben bírta az iramot és egyre komplikáltabb pénzügyi művele­tekre kényszerült. . Citroen hallatlan zsenialitása, amely néha túlment azokon a határokon, amelyeket a pol­gári tisztesség respektál, évekre meghosszabbít­hatta a gigászi küzdelem reményeit. De végleg nem tudta rendezni ügyeit. Kezdődik a tőzsdei játék. Megkezdődtek a tőzsdei manipulációk, amik siker esetén dicsőség, de ha túl korán kitudódnak, csalásszámba mennek. Citroen kendőzött mérle­gei felszökkentették a Citroen-részvények érté­két. A párisi tőzsdén forgalomban levő Citroen­­részvények, bonok és kötelezvények névértéke 704 millió frank. 1927-ben 559 millió 500 ezer frankra becsül­ték a Citroen-papírok árfolyamértékét. 1929-ben ez az árfolyamérték 2 milliárd 67 millióra szö­kött. Az 1933-as mérlegről most azt állítják, hogy hamis volt. 28 millió hasznot mutatott ki, pe­dig valóságban a vállalat veszteségei 33 milliót tettek. A kifizetett dividencia ismét csak „rek­lám­költségnek” számított Citroen szemében, de sajnos, a költség kifizetésére nem maradt ideje. Hónapok óta hasztalan tárgyalt finánchatalmak­kal és magával az állammal. Nem akadt, aki eléggé bízott volna Citroen fantáziájában, hogy pénzt bízzon rá újabb mentőakcióra. Néhány hónappal ezelőtt kitudódott manővere a be nem fizetett társadalombiztosítási manőverről. A francia állam eléggé megégette a kezét a Transatlantique és az Aeropostal megmentésével. A Stavisky-botrány után Flandin kormánya nem merte­­ a­­ Citroen-gyár megmentéséért vállalni a felelősséget ,a francia adófizetők előtt. Az „autopolisz“ vége, így hát elkerülhetetlenné vált a Citroen-gyár likvidálásának a folytatása.­­Abban mindenki egyetért, hogy Franciaország legmodernebb, leg­kitűnőbb gyárát nem lehet csak úgy egyszerűen bezárni. Nem lehet az uccára tenni a munkások ezreit sem a mai munkanélküli világban, a nagy konjunktúrában 22 ezer munkás dolgozott Citro­ennél Ezekre a kérdésekre még hosszú hónapokig várhatunk a végleges válaszra. De egy már ma is­ tény: a halálra sebzett Citroen-gyár itt már beszüntette a reklámozást. És az Eiffel-torony feketén gyászolja Citro­en bukását - - ­ Az aradi törvényszék elrendelte egy bánsági ügyvéd letartóztatását Állítólag hamis bírósági végzést adott ügyfeleinek­. Több idézés dacára nem jelent meg a mai tárgyaláson. Arad, január 15. Érdekes közokiratha­misítási ügyet kellett volna tárgyaljon ma délelőtt az aradi törvényszék második tago­zata. Az ügyben egy közismert timisoarai ügyvéd szerepel vádlottként, akit azzal vá­dol az ügyészség, hogy klienseinek megté­vesztésére egy, az aradi törvényszéknek im­­putált ítéletet hamisított és ezzel egyrészt becsapta ügyefeleit, másrészt pedig köz­­okirathamisítást követett el. Az ügy úgy pattant ki, hogy egy bűn­üggyel kapcsolatosan az aradi törvényszék két timisoarai lakos ellen elővezetési paran­csot adott ki. Az elővezetési parancsot a rendőrhatóságok végre is hajtották és a két vádlottat áthozták Aradra. A vádlottak azután a tárgyaláson nagy botrányt rendez­tek, felmutattak egy végzést, amelynek ér­telmében az aradi törvényszék beszüntette az ellenük folyó bűnügyi eljárást. A törvény­­széki tanács elnöke megvizsgálta az állítóla­gos végzést és első pillanatban megállapí­totta, hogy az nem egyéb közönséges hami­sítványnál. Két primitíven hamisított alá­írás szerepel a végzésen: az egyik Ramon­­teanu Coriolan törvényszéki elnök, a másik pedig Tasca jegyző aláírását igyekezett utá­nozni. Kiderült nyomban, hogy Ramonteanu elnök akkoriban nem is dolgozott az illető törvényszéki tagozatnál, Tasca jegyző neve helyett pedig Rosca nevét írta az iratra a hamisító. A két vádlott elmondotta, hogy a „végzést“ ügyvédjük, dr. Alexa Aurel timi­soarai ügyvéd hozta nekik Aradról azzal, hogy ügyükben eljárt és így sikerült a tör­vényszéktől a jogerős beszüntető végzést megszereznie. A törvényszék ekkor nyom­ban intézkedett, hogy dr. Alexa Aurél ellen hivatalból meginduljon az eljárás és ebben az ügyben volt ma főtárgyalás kitűzve. Mi­vel azonban az ügyvéd nem jelent meg a mai tárgyaláson sem, bár elővezetési parancs volt ellene kibocsájtva, a törvényszék elren­delte letartóztatását és a főtárgyalásig való fogvatartását.

Next