Hirlap, 1939. augusztus (23. évfolyam, 6290-6314. szám)

1939-08-04 / 6293. szám

1939. AUGUSZTUS &, .................. í H­í­r­l­a­p A spanyol háborúnak csak legyőző vannak Utazás a rommá lőtt országon át, ahol lassan kél a vérmezőkön az élet . Óriási tőkére és sok időre van szükségük az ujjáépitőknek Spanyolország­ romjaiból lassan szőkén az új élet kalásza. A háborúnak vége, véráztatta mezőn dolgozik a földművelő és még kérdéses, hogy vajjon a béke magvai vannak-e ott elvetve? Az emberek el­keseredett arcai mégis már megtisztulnak, az élet visszatér. A külföldi számára itt mégis csak árnyak vannak. A spanyoloknak ma minden fény, de az, aki a határon túlról jön és ott az élet teljes fényét látta, itt egyre csak árnyékba ütközik, a lefolyt véres há­ború árnyaiba. A legborzasztóbb a megnyomorított fiatalság. Igen sok vak, kar és lábnélküli kamaszkorban levő fiatalembert látni, akik egész életre megrokkanva, fáradtan vonszolják magukat az uccákon keresztül. Láttam embereket, akiknek nincsen arcuk, hanem egy véres hústömeg jelzi a borzalmas sebesülést. Rengeteg asszony van feketében, férjeiket, fiaikat veszthették el és számukra már későn jött a béke. A spanyol polgárháború, amelyet a történetírók, mint az emberiség történetének egyik borzalmas fejeze­tet fognak ismertetni, úgyszólván egyetlen spanyol családot sem kímélt meg. Az az állítás, hogy a mo­dern háborúnak csak legyőzöttjei vannak, itt a ma­ F?­ borzalmában valósult meg. Burgosban alig van külföldi újságíró, mert nem szívesen nyitnak kapu­kat nekik. Innen van az, hogy a spanyol határon túl­ra csak kevés szivárog ki. Aki erre jár az csak át­kozhatja a háborút és pacifikus érzelmei keletkeznek. VILÁGNÉZETI HÁBORÚ" — VILÁGNÉZET­ NÉLKÜL Dacára a leszerelésnek Spanyolország ma is ka­tonai táborhoz hasonló. Nagyon kevés polgári egyént látni és vonatokban, mely 13 vagonból állt, alig volt hat polgári ruhás férfi. A vonatok szörnyű képet mutatnak. A huzatok letépve. Az első osztályban vol­tak fülkék, ahol az ülések fele hiányzott. Az abla­kok betörve. Úgy látszik, mintha a háború kezdete óta a vagonokat egyáltalában nem takarították volna és közben csapatszállításokra használták. Az egyes vasúti osztályok közötti különbséget a gyakorlat meg­szüntette, úgy, hogy az ember nem tudja, hogy az első, vagy a harmadik osztályban van-e? A katonák fegyveresek. Valódi néphadsereg és a barnult arcok­ról látni, hogy földművelők gyermekei. Megkérdez­tem tőlük, hogy miért harcoltak Francoval és miért nem a köztársaságiakkal? A felelet mindig ugyanaz. Tisztán földrajzi kérdés volt az, hogy melyik had­sereghez tartoznak. A Franco által megszállt terü­leteken a nemzeti hadsereg, egyéb területeken a köz­­társaságiak soroztak. Ezeknek a katonáknak nincsen világnézetük és mégis úgynevezett „világnézeti há­ború” katonái voltak. Közöttük azok a sze­recsések, akiket Franco sorozott. Ők a győzők, emelt fejjel járhatnak, nem kell bujkálniuk. A másik kérdésem az volt, hogy a kétféle spa­nyol katona között létezik-e gyűlölet? Sokszor tet­tem fel ezt a kérdést, de mindig ugyanazt a nemle­ges választ kaptam. Itt sokszor testvér harcolt test­vér ellen. Lehet, hogy a sors őrültsége folytán test­vér lőtte le édestestvérét. A középosztály megnyug­szik abban, hogy ennek a háborúnak el kellett jön­nie. Érvágásra volt szükség, amikor a pártharcok és az osztály­gyűlölet elviselhetetlené váltak. Mindkét fél békére és nyugalomra vágyott, de lövöldözött, hogy a nyugalmat mielőbb elérje. Most lehet, hogy a vérfürdőből a spanyol egység keletkezik. Lehet, hogy nem. * NINCS 1939, CSAK A GYŐZELEM ÉVE. Az állomásokon háborús képek. A vonatok felé a szürkeruhás katonák tömege áramlik, minden fér­fi katona, minden katonánál fegyver és közöttük minden tizedik nyomorék. A háború befejezése után már­ sok hónap tel el, de a béke alapotnak, még sem­mi jele. Elhelyezkednek a személykocsik folyosóin és újra és újra kutatnak a hátzsákjaikban élelmiszer után. Hiány van élelmiszerben. A sansebastiani szál­lodában, ahol megszálltam, reggelire egy csésze kávé pótlékot adtak ehetetlen fekete kenyérrel. A vaj is­meretlen fogalom. Fehér kenyér már régen nincsen. Ez csütörtöki napon volt, ebédre egy problematikus szelet húst kaptam, melléje két szelet burgonyát és két szelet banánt. Ez volt az ebéd. Felszólalásomra a maitre d’hotel felvilágosított, hogy „egy tálnap” van és csak egyetlen fogást szabad felszolgálni. Másnap ez a menü egy vizes levessel és egy kis darab hal­lal tágult, így van ez valamennyi spanyol étterem­ben. Ezzel szemben tojás van, a gyümölcstermés bő. Az asszonyok különben csak az élelmezte kérdéséről beszélnek. A megélhetés drága. A pezeta árfolyamát kény­szereszközökkel tartják. Amíg a francia határon, Hendayban, a pezetáért 1.30 frankot adnak, addig Spanyolországban 3.50 frankot fizettetnek a fran­cia frankért. Emellett a becserélés roppant nehézkes és a devizarendelkezések olyan szigorúak, hogy nem is hasonlíthatók az egyéb európai államok deviza­­szabályaihoz. Egy óra hosszat tartott, amikor vég­re spanyol pénzhez jutottam, amelyen a kibocsájtás éve helyén ez állott: Anno II. triomfo, vagyis „a Diadal második évében”. Ez alatt 1937 évet kell ér­teni. 1939 „a győzelem éve” és senkinek sem szabad ezt másképpen írnia. Szállodai számlámon a kelet így áll: A Győzelem évében, július 23-án. Aprópénz nincs. Levélbélyeg, kenyérjegy stb. helyettesíti az aprópénzt. FRANCO NEM ENGED BOSSZÚÁLLÁST­ írni, ez a kedves kis város romhalmaz. Ez a város egyformán szenvedett mindkét hadseregtől. A vörösök végül felgyújtották a házakat és a legszebb épületeket felrobbantották. Azt monják, hogy ezek anarchisták voltak. Általában nem csak a volt köz­­társaságiak, hanem a nemzetiek is mindent az anar­­chistákra hárítanak. Ezek társadalomkívüliek, míg a­öbbiek között kibékülési, testvéresülési áramlat fo­lyik. A nép nem ismer bosszút és ma sem törődik sokat a világnézetekkel. Franco tudja ezt és nem en­gedi a bosszúállást elhatalmasodni. Bár telve van­nak a fogházak újabb és újabb foglyokkal, de ez a szám még mindig csekéy, ha meggondoljuk, hogy a nép fele harcban állott Franco ellen. A kormánynak szüksége van arra, hogy türelmes legyen. Minden spanyol városban a rendőrség épülete előtt az embe­rek tömege kígyózik. Ezek a „refugók”, a menekül­tek hozzátartozói. Az emigránsok haza akarnak tér­ni és ha súlyos cselekmény nem mutatkozik terhük­re, akkor vissza is térnek. Hendayban láttam as­­­szonyokkal és gyermekekkel teli emigráns vonato­kat, ezek már amnesztiát kaptak. Sor kerül most a férfiakra is, akiknek igen nehéz sorsuk van a fran­cia kon­centrációs táborokban. "ÁGYÚK, TANKOK AZ UCCASARKON Francot tisztelik, de nem mint valamely eszme megtestesítőjét, hanem mert ő az, aki véget vetett a háborúnak. Hogy milyen a politika, mit akar Fran­co, azzal keveset törődnek, kevesebbet talán, mint a külföld, de erről kevesebbet is tudhatnak, mert az újságok cenzúra alatt állanak. Annyi tény, hogy a kormány keresi a nép kegyét, mert arra szüksége van. Minden üzletben, kávéházban Franco fényképét lehet látni és ma ő az ember, ki egy véráradat­­ból vezette ki a népet. Nem is igyekeznek felejtetni a néppel a borzalmakat. Madrid és egyéb nagyváros uccáin orosz ágyukat, szétlőtt tankokat, lezuhant re­pülőgépeket lát az ember nyilvánosan kiállítva és az ágyúk kihűlt torka mintha ezt kiáltaná: Emlékez­zetek! Pedig, dehogy is tudnak felejteni. A. A. Az angol diplomáciai szolgálat pénzügyi kulisszatitkai Londonból írják: Anglia külpolitikája még mindig a diplomáciai szolgálaton épül fel, ellen­tétben sok állammal, amely csökkentette a dip­lomaták hatáskörét a külpolitika irányításá­ban. Az angol nagykövetek ma is gyakran ön­állóan döntenek a világbirodalom egy-egy je­lentős külpolitikai kérdésében. Az angol diplomáciának ez az önállósága történelmi hagyományokon alapszik.­­ Amikor még nem volt telefon és távíró, a világbiroda­lom nagyköveteinek önállóan kellett dönteniök a birodalom sorsdöntő és halasztást nem tűrő kérdéseiben, mert nem várhatták meg, amíg a lassú postaszolgálat utasításokat hoz számukra fővárosukból. Az angol diplomaták természete­sen most állandó összeköttetésben állanak a lon­doni külügyminisztériummal és minden tényke­désüket utasításra végzik, de azért olyan széles hatáskört biztosítanak számukra, hogy­ egyéni kezdeményezésük és diplomáciai képességeik is érvényesülhetnek azokban a tárgyalásokban, a­melyeket állomáshelyeiken folytatnak. 2500 FONT MAXIMÁLIS FIZETÉS Az angol diplomata tekintélyére jellemző hogy a hivatalos Anglia mennyire megbecsül diplomatái munkáját. A diplomatának különleges címei, jogai és­­ jövedelmei vannak. Az angol nagykövetek — mint arról a Lon­don News beszámol — külállamokban az ural­kodó hercegek után jönnek rangsorban, míg köz­társaságokban rangjuk sorrendje különböző elő­írások szerint változik. Sir Eric Phipps, a pá­risi angol nagykövet fogadásokon a képviselő­ház és a szenátus elnökei után következik, míg Ronald Lindsay, a washingtoni nagykövet rang­ban az Egyesült Államok elnöke után követke­zik. A washingtoni nagykövetségen kívül az an­gol diplomácia legfontosabb állomása a párisi nagykövetség. Egyes vélemények szerint a pá­risi angol nagykövet évi fizetése 15 ezer font. Ez azonban nem fedi a tényeket. Egy angol nagykövet évi fizetésének felső határa 2500 font. Sir Eric Phipps párisi angol nagykövet évi fi­zetése 2500 font, viszont ehhez a fizetéshez rep­rezentációs költség összege évi 12.250 font. Erre az óriási összegre azért van szüksége a párisi angol nagykövetnek, hogy méltóképpen repre­zentálja az angol diplomácia első számú őrhelyén a világbirodalmat. Ez az évi 12.250 font teljes összegében rámegy a reprezentációs költségek­re, sőt valószínűen nem is fedezi ezeket a költ­ségeket és a nagykövetnek a saját zsebéből is tekintélyes összegekkel kell hozzájárulnia a rep­rezentáció fedezéséhez. Ugyanolyan a helyzet tehát a párisi nagy­­követségnél, mint a londoni főpolgármesteri ál­lásnál. Az egy évre választott főpolgármest 12.000 font reprezentációs költséget kap, an­i azonban nem elegendő a költségek fedezésére. A diplomaták reprezentációs költségei or­szágonként változnak. A washingtoni angol nagykövet reprezentációs költségei 1300 fonttal többet tesz ki, mint a párisi nagyköveté, mert az Egyesült Államok sokkal drágább or­szág, mint Franciaország. „LEGENGEDELMESEBB ÉS ALÁZATOS SZOLGÁJA“. A berlini angol nagykövet fizetése ugyan­annyi, mint párisi és washingtoni kollégáié, vi­szont reprezentációs költsége már jóval keve­sebb, évi 5725 font. A római angol nagykövet ugyanilyen reprezentációs költséget kap, mis Sir Percy Loraine török nagykövet, aki leg­utóbb nagy diplomáciai sikert aratott, 4385 fon­tot kap reprezentációs költségek címén, a varsói angol nagykövet viszont 3300 font­ból kénytelen fedezni a reprezentációs költ­ségeket. Az angol nagykövetek rangban megelőzik a külügyminisztert. A külügyminiszter csak így kezdheti a nagykövetekhez írott leveleit: „Sir, őszintén és tisztelettel vagyok Excellenciádnak legengedelmesebb és alázatos szolgája“ ... A nagykövetek címe: rendkivüli és megha­talmazott követ. Évi szabadsága hatvan nap. Nem számítva ebbe természetesen a hivatásával kapcsolatos utazásokat. Mostanában azonban az angol nagykövetek csak egy kis részét tudják élvezni szabadságuknak, mert az állandóan fe­szült külpolitikai helyzetre való tekintettel sza­badságukat nem vehetik ki. Amikor egy angol diplomatát nagykövetté neveznek ki, soron kívül 600 fontot kap háztar­tása megfelelő kiegészítésének fedezésére. A 600 fontból porcelánokat, szervizeket és megfelelő asztalneműeket kell vásárolnia, hogy magán­­háztartása megfeleljen hivatali méltóságának. Valahányszor új állomáshelyre nevezik ki, já­randóságain felül 100 fontot kap új követsége felszerelésének kiegészítésére. Hivatalból kapja a hivatalos alkalmakkor viselendő egyenruháit. Az angol nagyköveteket éppen úgy, mint minden állam diplomatáját, megilleti a területen­kívüliség joga. Külállamban tehát nem tartóz­tathatják le és ha például külföldi diplomata bűncselekményt is követne el és a rendőrség elő­állítaná, kívánságára haza kellene őt engedni a nagykövetségre, ahová karhatalom nem teheti be a lábát, mert a nagykövetség épületébe való behatolás elméletileg egyet jelent az anyaország föld­jének megtámadásával. Ilyen külsőségek és javadalmazások mellett dolgozik az angol világbirodalom diplomáciája.

Next