Hirlap, 1939. augusztus (23. évfolyam, 6290-6314. szám)
1939-08-04 / 6293. szám
1939. AUGUSZTUS &, .................. í Hírlap A spanyol háborúnak csak legyőző vannak Utazás a rommá lőtt országon át, ahol lassan kél a vérmezőkön az élet . Óriási tőkére és sok időre van szükségük az ujjáépitőknek Spanyolország romjaiból lassan szőkén az új élet kalásza. A háborúnak vége, véráztatta mezőn dolgozik a földművelő és még kérdéses, hogy vajjon a béke magvai vannak-e ott elvetve? Az emberek elkeseredett arcai mégis már megtisztulnak, az élet visszatér. A külföldi számára itt mégis csak árnyak vannak. A spanyoloknak ma minden fény, de az, aki a határon túlról jön és ott az élet teljes fényét látta, itt egyre csak árnyékba ütközik, a lefolyt véres háború árnyaiba. A legborzasztóbb a megnyomorított fiatalság. Igen sok vak, kar és lábnélküli kamaszkorban levő fiatalembert látni, akik egész életre megrokkanva, fáradtan vonszolják magukat az uccákon keresztül. Láttam embereket, akiknek nincsen arcuk, hanem egy véres hústömeg jelzi a borzalmas sebesülést. Rengeteg asszony van feketében, férjeiket, fiaikat veszthették el és számukra már későn jött a béke. A spanyol polgárháború, amelyet a történetírók, mint az emberiség történetének egyik borzalmas fejezetet fognak ismertetni, úgyszólván egyetlen spanyol családot sem kímélt meg. Az az állítás, hogy a modern háborúnak csak legyőzöttjei vannak, itt a ma F? borzalmában valósult meg. Burgosban alig van külföldi újságíró, mert nem szívesen nyitnak kapukat nekik. Innen van az, hogy a spanyol határon túlra csak kevés szivárog ki. Aki erre jár az csak átkozhatja a háborút és pacifikus érzelmei keletkeznek. VILÁGNÉZETI HÁBORÚ" — VILÁGNÉZET NÉLKÜL Dacára a leszerelésnek Spanyolország ma is katonai táborhoz hasonló. Nagyon kevés polgári egyént látni és vonatokban, mely 13 vagonból állt, alig volt hat polgári ruhás férfi. A vonatok szörnyű képet mutatnak. A huzatok letépve. Az első osztályban voltak fülkék, ahol az ülések fele hiányzott. Az ablakok betörve. Úgy látszik, mintha a háború kezdete óta a vagonokat egyáltalában nem takarították volna és közben csapatszállításokra használták. Az egyes vasúti osztályok közötti különbséget a gyakorlat megszüntette, úgy, hogy az ember nem tudja, hogy az első, vagy a harmadik osztályban van-e? A katonák fegyveresek. Valódi néphadsereg és a barnult arcokról látni, hogy földművelők gyermekei. Megkérdeztem tőlük, hogy miért harcoltak Francoval és miért nem a köztársaságiakkal? A felelet mindig ugyanaz. Tisztán földrajzi kérdés volt az, hogy melyik hadsereghez tartoznak. A Franco által megszállt területeken a nemzeti hadsereg, egyéb területeken a köztársaságiak soroztak. Ezeknek a katonáknak nincsen világnézetük és mégis úgynevezett „világnézeti háború” katonái voltak. Közöttük azok a szerecsések, akiket Franco sorozott. Ők a győzők, emelt fejjel járhatnak, nem kell bujkálniuk. A másik kérdésem az volt, hogy a kétféle spanyol katona között létezik-e gyűlölet? Sokszor tettem fel ezt a kérdést, de mindig ugyanazt a nemleges választ kaptam. Itt sokszor testvér harcolt testvér ellen. Lehet, hogy a sors őrültsége folytán testvér lőtte le édestestvérét. A középosztály megnyugszik abban, hogy ennek a háborúnak el kellett jönnie. Érvágásra volt szükség, amikor a pártharcok és az osztálygyűlölet elviselhetetlené váltak. Mindkét fél békére és nyugalomra vágyott, de lövöldözött, hogy a nyugalmat mielőbb elérje. Most lehet, hogy a vérfürdőből a spanyol egység keletkezik. Lehet, hogy nem. * NINCS 1939, CSAK A GYŐZELEM ÉVE. Az állomásokon háborús képek. A vonatok felé a szürkeruhás katonák tömege áramlik, minden férfi katona, minden katonánál fegyver és közöttük minden tizedik nyomorék. A háború befejezése után már sok hónap tel el, de a béke alapotnak, még semmi jele. Elhelyezkednek a személykocsik folyosóin és újra és újra kutatnak a hátzsákjaikban élelmiszer után. Hiány van élelmiszerben. A sansebastiani szállodában, ahol megszálltam, reggelire egy csésze kávé pótlékot adtak ehetetlen fekete kenyérrel. A vaj ismeretlen fogalom. Fehér kenyér már régen nincsen. Ez csütörtöki napon volt, ebédre egy problematikus szelet húst kaptam, melléje két szelet burgonyát és két szelet banánt. Ez volt az ebéd. Felszólalásomra a maitre d’hotel felvilágosított, hogy „egy tálnap” van és csak egyetlen fogást szabad felszolgálni. Másnap ez a menü egy vizes levessel és egy kis darab hallal tágult, így van ez valamennyi spanyol étteremben. Ezzel szemben tojás van, a gyümölcstermés bő. Az asszonyok különben csak az élelmezte kérdéséről beszélnek. A megélhetés drága. A pezeta árfolyamát kényszereszközökkel tartják. Amíg a francia határon, Hendayban, a pezetáért 1.30 frankot adnak, addig Spanyolországban 3.50 frankot fizettetnek a francia frankért. Emellett a becserélés roppant nehézkes és a devizarendelkezések olyan szigorúak, hogy nem is hasonlíthatók az egyéb európai államok devizaszabályaihoz. Egy óra hosszat tartott, amikor végre spanyol pénzhez jutottam, amelyen a kibocsájtás éve helyén ez állott: Anno II. triomfo, vagyis „a Diadal második évében”. Ez alatt 1937 évet kell érteni. 1939 „a győzelem éve” és senkinek sem szabad ezt másképpen írnia. Szállodai számlámon a kelet így áll: A Győzelem évében, július 23-án. Aprópénz nincs. Levélbélyeg, kenyérjegy stb. helyettesíti az aprópénzt. FRANCO NEM ENGED BOSSZÚÁLLÁST írni, ez a kedves kis város romhalmaz. Ez a város egyformán szenvedett mindkét hadseregtől. A vörösök végül felgyújtották a házakat és a legszebb épületeket felrobbantották. Azt monják, hogy ezek anarchisták voltak. Általában nem csak a volt köztársaságiak, hanem a nemzetiek is mindent az anarchistákra hárítanak. Ezek társadalomkívüliek, míg aöbbiek között kibékülési, testvéresülési áramlat folyik. A nép nem ismer bosszút és ma sem törődik sokat a világnézetekkel. Franco tudja ezt és nem engedi a bosszúállást elhatalmasodni. Bár telve vannak a fogházak újabb és újabb foglyokkal, de ez a szám még mindig csekéy, ha meggondoljuk, hogy a nép fele harcban állott Franco ellen. A kormánynak szüksége van arra, hogy türelmes legyen. Minden spanyol városban a rendőrség épülete előtt az emberek tömege kígyózik. Ezek a „refugók”, a menekültek hozzátartozói. Az emigránsok haza akarnak térni és ha súlyos cselekmény nem mutatkozik terhükre, akkor vissza is térnek. Hendayban láttam asszonyokkal és gyermekekkel teli emigráns vonatokat, ezek már amnesztiát kaptak. Sor kerül most a férfiakra is, akiknek igen nehéz sorsuk van a francia koncentrációs táborokban. "ÁGYÚK, TANKOK AZ UCCASARKON Francot tisztelik, de nem mint valamely eszme megtestesítőjét, hanem mert ő az, aki véget vetett a háborúnak. Hogy milyen a politika, mit akar Franco, azzal keveset törődnek, kevesebbet talán, mint a külföld, de erről kevesebbet is tudhatnak, mert az újságok cenzúra alatt állanak. Annyi tény, hogy a kormány keresi a nép kegyét, mert arra szüksége van. Minden üzletben, kávéházban Franco fényképét lehet látni és ma ő az ember, ki egy véráradatból vezette ki a népet. Nem is igyekeznek felejtetni a néppel a borzalmakat. Madrid és egyéb nagyváros uccáin orosz ágyukat, szétlőtt tankokat, lezuhant repülőgépeket lát az ember nyilvánosan kiállítva és az ágyúk kihűlt torka mintha ezt kiáltaná: Emlékezzetek! Pedig, dehogy is tudnak felejteni. A. A. Az angol diplomáciai szolgálat pénzügyi kulisszatitkai Londonból írják: Anglia külpolitikája még mindig a diplomáciai szolgálaton épül fel, ellentétben sok állammal, amely csökkentette a diplomaták hatáskörét a külpolitika irányításában. Az angol nagykövetek ma is gyakran önállóan döntenek a világbirodalom egy-egy jelentős külpolitikai kérdésében. Az angol diplomáciának ez az önállósága történelmi hagyományokon alapszik. Amikor még nem volt telefon és távíró, a világbirodalom nagyköveteinek önállóan kellett dönteniök a birodalom sorsdöntő és halasztást nem tűrő kérdéseiben, mert nem várhatták meg, amíg a lassú postaszolgálat utasításokat hoz számukra fővárosukból. Az angol diplomaták természetesen most állandó összeköttetésben állanak a londoni külügyminisztériummal és minden ténykedésüket utasításra végzik, de azért olyan széles hatáskört biztosítanak számukra, hogy egyéni kezdeményezésük és diplomáciai képességeik is érvényesülhetnek azokban a tárgyalásokban, amelyeket állomáshelyeiken folytatnak. 2500 FONT MAXIMÁLIS FIZETÉS Az angol diplomata tekintélyére jellemző hogy a hivatalos Anglia mennyire megbecsül diplomatái munkáját. A diplomatának különleges címei, jogai és jövedelmei vannak. Az angol nagykövetek — mint arról a London News beszámol — külállamokban az uralkodó hercegek után jönnek rangsorban, míg köztársaságokban rangjuk sorrendje különböző előírások szerint változik. Sir Eric Phipps, a párisi angol nagykövet fogadásokon a képviselőház és a szenátus elnökei után következik, míg Ronald Lindsay, a washingtoni nagykövet rangban az Egyesült Államok elnöke után következik. A washingtoni nagykövetségen kívül az angol diplomácia legfontosabb állomása a párisi nagykövetség. Egyes vélemények szerint a párisi angol nagykövet évi fizetése 15 ezer font. Ez azonban nem fedi a tényeket. Egy angol nagykövet évi fizetésének felső határa 2500 font. Sir Eric Phipps párisi angol nagykövet évi fizetése 2500 font, viszont ehhez a fizetéshez reprezentációs költség összege évi 12.250 font. Erre az óriási összegre azért van szüksége a párisi angol nagykövetnek, hogy méltóképpen reprezentálja az angol diplomácia első számú őrhelyén a világbirodalmat. Ez az évi 12.250 font teljes összegében rámegy a reprezentációs költségekre, sőt valószínűen nem is fedezi ezeket a költségeket és a nagykövetnek a saját zsebéből is tekintélyes összegekkel kell hozzájárulnia a reprezentáció fedezéséhez. Ugyanolyan a helyzet tehát a párisi nagykövetségnél, mint a londoni főpolgármesteri állásnál. Az egy évre választott főpolgármest 12.000 font reprezentációs költséget kap, ani azonban nem elegendő a költségek fedezésére. A diplomaták reprezentációs költségei országonként változnak. A washingtoni angol nagykövet reprezentációs költségei 1300 fonttal többet tesz ki, mint a párisi nagyköveté, mert az Egyesült Államok sokkal drágább ország, mint Franciaország. „LEGENGEDELMESEBB ÉS ALÁZATOS SZOLGÁJA“. A berlini angol nagykövet fizetése ugyanannyi, mint párisi és washingtoni kollégáié, viszont reprezentációs költsége már jóval kevesebb, évi 5725 font. A római angol nagykövet ugyanilyen reprezentációs költséget kap, mis Sir Percy Loraine török nagykövet, aki legutóbb nagy diplomáciai sikert aratott, 4385 fontot kap reprezentációs költségek címén, a varsói angol nagykövet viszont 3300 fontból kénytelen fedezni a reprezentációs költségeket. Az angol nagykövetek rangban megelőzik a külügyminisztert. A külügyminiszter csak így kezdheti a nagykövetekhez írott leveleit: „Sir, őszintén és tisztelettel vagyok Excellenciádnak legengedelmesebb és alázatos szolgája“ ... A nagykövetek címe: rendkivüli és meghatalmazott követ. Évi szabadsága hatvan nap. Nem számítva ebbe természetesen a hivatásával kapcsolatos utazásokat. Mostanában azonban az angol nagykövetek csak egy kis részét tudják élvezni szabadságuknak, mert az állandóan feszült külpolitikai helyzetre való tekintettel szabadságukat nem vehetik ki. Amikor egy angol diplomatát nagykövetté neveznek ki, soron kívül 600 fontot kap háztartása megfelelő kiegészítésének fedezésére. A 600 fontból porcelánokat, szervizeket és megfelelő asztalneműeket kell vásárolnia, hogy magánháztartása megfeleljen hivatali méltóságának. Valahányszor új állomáshelyre nevezik ki, járandóságain felül 100 fontot kap új követsége felszerelésének kiegészítésére. Hivatalból kapja a hivatalos alkalmakkor viselendő egyenruháit. Az angol nagyköveteket éppen úgy, mint minden állam diplomatáját, megilleti a területenkívüliség joga. Külállamban tehát nem tartóztathatják le és ha például külföldi diplomata bűncselekményt is követne el és a rendőrség előállítaná, kívánságára haza kellene őt engedni a nagykövetségre, ahová karhatalom nem teheti be a lábát, mert a nagykövetség épületébe való behatolás elméletileg egyet jelent az anyaország földjének megtámadásával. Ilyen külsőségek és javadalmazások mellett dolgozik az angol világbirodalom diplomáciája.