Hirlap, 1940. október (24. évfolyam, 6638-6645. szám)

1940-10-09 / 6645. szám

Hírlap _ _ . 1940. - 6645. Szám r ..... IImminmnfFmmrTmirrr iiwiin­ 1H1« hl iWmtV 'ili'fllTm n" P~íTH"mTí ....Mi' Hmm«—■'■Httm—llliimHi fs kőolaj, mint bombaüzlet Nyersanyag, amelyért ma világhatalmak küzdenek egymással Ahogy a XIX. század legfontosabb nyers­anyaga a szén volt, úgy vált a XX. század nélkü­lözhetetlen nyersanyagává a petróleum és annak desztilált terméke, az olaj. Amerika és Japán között feszültség támadt. Ok: az olaj, amit Amerika nem enged kiszállíta­ni. A havannai konferencia kimondja, hogy az amerikai államok, ha úgy látják szükségesnek, megszállhatják az európai hatalmak amerikai birtokait. Ok: az olaj, amely a szóbanforgó kö­zépamerikai szigetek nagy részén megtalálható. Éles a helyzet a Földközi-tenger keleti medencé­jében, Szíriában és Palesztinában. Ok: az olaj, amely a moszuli petróleumvidékről a csővezeté­ken keresztül e két tartományban éri el a Föld­közi-tengert. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt az emberiség igen kis jelentőséget tulajdonított a petróleum­nak, az olajnak, amely nélkül a modern élet nem képzelhető el, modern háború nem viselhető, hi­szen a motorosított hadseregek éltető eleme, vé­re: az olaj. John Dawis Rockefeller volt az első, aki en­nek a nyersanyagnak óriási fontosságát felis­merte. Rockefeller csodálatos pályafutását nyolc évtizeddel ezelőtt ezer dollár forgótőkével kezdte, amelyet apjától évi tíz százalék ka­matra kapott kölcsönképpen. A pénzzel betársult Clark nevű barátjának ter­ményüzletébe. A Clark and Rockefeller­ cég csak­hamar virágzásnak indult és már az első eszten­dőben félmillió dollár forgalmat csinált. Rocke­feller ekkor tanácsolta üzlettársának, hogy fog­lalkozzanak a jövőben kizárólag petróleummal. A húszéves fiatalember biztos érzékkel meglátta a fantáziát az eddig elhanyagolt árucikkben. A PETRÓLEUM HŐSKORA ki gondolta volna akkor, hogy valaha há­borúkat fognak viselni az olajmezők birtokáért? Ott bugyogott fel az olaj Amerika végtelen sztep­péin és a kutya sem törődött vele. Az indiánok ismerték a különös folyadékot, amelyet azonban orvosságnak használtak. Tőlük ismerték meg a fehérek. Palackokba zárva árulták a kuruzslók minden betegség, kolera, májbaj, tüdővész ellen. „Mindenki meggyógyul — hirdették — aki naponta hároszor három kanál petróleumot iszik“. Egy Kier nevű ember desztillálta először a petróleumot, amelyet desztillálás után világítási célra kezdett árulni. 1858-ban már literenként húsz centért adta a finomított petróleumot. Drake ezredes még egy lépéssel tovább ment, amikor nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1859 augusz­tusában az indiánok földjén megépítette az első fúrótornyot. Mindenki kinevette, bolondnak tar­totta az ezredest. Vájjon mit akar a toronnyal, nem elég neki a petróluem, ami a természet rend­j­énél fogva amúgyis magától bugyog fel? Meg­­ágyott ám a nevetés a gúnyolódók ajkán, ami­kor az indiánok földjén a fúrótorony nyomán egyszerre csak nagy sugárban felszökött a petróleum s nyomban napi ezer litert adott.­­ Ez volt a petróleum hőskora. Mint azelőtt az aranyásók, úgy tódultak most a kalandvágyó emberek a petróleummezőkre. Rockefeller rá­vette társát, hogy adjanak 4000 dollárt az an­gol származású Samuel Andrewsnek, aki újszerű petróleumfínomító eljárással kísérletezett. 1885- ben ékítették meg Rockefellerék a petróleumfí­­nomítót Andrews tervei szerint. Clark állandóan aggodalmaskodott. A kis­kaliberű ember nem bírta az iramot Rockefeller fantáziájával, ezért Rockefeller kifizette. A ki­fizetés módja igen eredeti volt. Rockefeller azt javalota: „árverezzék“ el az üzletet egymás közt. A legmogasabb ajánlatot, 72.000 dollárt még megtoldotta ötszázzal, így lett az övé a vállalat négyötöd része, amely csakhamar ontotta szá­mára a dollár­milliókat. Nemsokára azonban újabb forgótőkére volt szüksége és ismét társak után nézett. Előbb J. H. Flaglert, majd öccsét, William Rockefellert vette társul­­aga mellé. Alig tíz év telt el az önállósítás óta, amikor 1870-ben Rockefeller egymillió dollár tőkével megalapította a Standard Oil Company-t. A 10.000 részvény több, mint negyede volt Rocke­feller szem­él­yes birtokában, míg a Rockefeller, Andrews and Flagler cég külön ezer részvény fölött rendelkezett. Most megindult a harc, hogy a kis- clevelandi petróle­umfínomítókat belekényszerítse vállalatába, amely hivatva volt a petróleumpiacot egységesen meg­szervezni. A PETRÓLEUMKIRÁLY ÉS A VASÚTKIRÁLY SZÖVETSÉGE Mert most már az egész világra kiterjedt az a hatalmas szervezet, amely messze túlnőtt Cle­veland határain. Elsősorban piacokat kellett sze­rezni a szinte korlátlannak látszó termelés szá­mára. Akkor támadt Rockefellernek az a zseniá­lis ötlete, amelyet szűk látókörű kortársai se­­hogysem értettek meg. Elhatározta, hogy a kínaiak között fogja népszerűsíteni a petróleumot. Ebből eleinte csak annyi látszott, hogy ügynökei megjelentek szerte egész Kínában és millió­­számra ajándékozták a kínaiaknak a szép petró­leumlámpákat — ingyen. Megbolondult ez a Rockefeller — gondolták az amerikaiak. Tönkre fog menni. Rockefeller azonban jól okoskodott. Akinek petróleumlámpája van, az szeretné ki is próbál­ni. És ha már kipróbálta, akkor bizony jobban tetszik neki, mint a mécses. A kínaiak kezdték vásárolni a petróleumot és Rockefeller bombaüzletet csinált. Aki azonban elad petróleumot, annak kezébe kell kerítenie lehetőleg azokat a termelőhelyeket, amelyek a piachoz közel fekszenek, azután a szállító eszközöket, amely hol vasút, hol hajó, hol az az egészen új valami, a csővezeték, amely­ben minden szállítási költség nélkül folyik a petróleum a lelőhelytől a tengerig. Itt került Rockefeller összeütközésbe az otthoni vasúttár­saságokkal. Rokefeller ugyanis azt akarta, hogy a vasúttársaságok adjanak százalékos visszaté­­rtéseket a petróleum-szállítmányok után. Vanderbilt, a „vasútkirály“ azonban nem volt hajlandó Rockefellernek, a „petróleumki­rálynak“ ezt az engedményt megadni. Évekig harcolt egymással a két iparfejede­lem. Végül is Rockefeller elhatározta, hogy személye­sen tisztázza az ügyet Vanderbilttel. A két nagy­vonalú üzletember hosszú, szenvedélyes vita után megegyezett. Vanderbilt hozzájárult a ked­vezményes tarifához, ezzel szemben betársult Rockefeller vállalatába. Most már az volt a helyzet, hogy a Pennsyl­vania, az Erie és a New­ York Central vasúttár­saságok 25—50 százalékos visszatérítést adtak a Rockefeller-vállalatok petróleumszállítmányai után. Ilyenformán a többi clevelandi finomító képtelen volt a versenyt felvenni és vagy beol­vadtak a Standed Oil Company-ba, vagy elad­ták részvényeiket. Mire kiderült a dolog, a közfelháborodás ar­ra késztette a vasutakat, hogy szüntessék meg a kizárólagos kedvezményes tarifákat. Addigra azonban már nemcsak a clevelandi fino­mító,hanem New York, Philadelphia és Pitts­burg petróleumfinomítóinak nagy része — az Egyesült Államok netróleumfinomítóinak 90 szá­zaléka — Rockefeller kezébe került ' Amerika leggyűlöltebb embere Ezután a csővezetékeket vásárolta össze Rockefeller, aki ilyenformán mégis kizárólagos­­sági jogot nyert a petróleumszállítás terén. Ez azonban még mindig nem volt neki elég. 1882- ben alapította meg 70 millió dollár alaptőkével a Standard On Trust-öt, amely a világ első trösztje volt és mint ilyen, Rockefeller agyának szüleménye. Rövidesen 100 millió dollár fölé emelkedett ennek a titokzatos szervezetnek az alaptőkéje. Harminckilenc különféle vállalat fö­lött gyakorolt korlátlan irányító befolyást, min­den ellenőrzés nélkül Rockefeller addig, amíg 1892-ben Ohio állam legfelsőbb törvényszéke ki nem mondta a tröszt megszüntetését. De még körülbelül két évtizednek kellett eltelnie, amíg a tröszt nemcsak de iure, hanem de facto is meg­szűnt. Addigra azonban Rockefeller már össze­harácsolta az olajból, a petróleumból a maga száz és százmilliós vagyonát. Kevés gyűlöltebb ember volt ebben az idő­ben az Unióban, mint Rockefeller. A trösztöt fel­oszlató ítélet például ilyen kitételeket tartalma­zott: — Hét ember és egy szervezett banda összeesküvést szőtt polgártársai ellen. A köz­társaság biztonsága érdekében úgy határoz­tunk, hogy ennek a veszedelmes összeeskü­vésnek november 15-ike előtt véget kell érnie. Tizenöt évvel későbben azonban még mindig élt a tröszt, úgy, hogy 1907-ben Landis bíró egy ilyen ügyből kifolyólag közel 30 millió dollár pénzbüntetésre ítélte a trösztöt. Akkor jelentette ki a bíró e kemény szavakat: — Ezek az emberek több kárt okoztak az országnak, mint a hamispénz gyártók és postrablók együttvéve. Ilyen véleménnyel volt saját hazája arról az em­berről, aki az emberiségét ezzel az új kinccsel a petróleummal és olajjal gazdagította. Rockefellert bántották ezek a vádak. Ezt bizonyítja, hogy élete utolsó évtizedeiben, ami­kor az üzlettől már visszavonult, igyekezett jó­vátenni, amit embertársai ellen elkövetett. Többszáz milliós vagyonának s évi 100 mil­lió dolláros jövedelmének jelentős hányadát visszaadta az embereknek, akikből kizsarol­ta, száz és százmillió dolláros jótékonycélú intézményei s alapítványai révén, melyekből Magyarország s több más európai állam is kapott. Élete kilencvenkilencedik esztendejében halt meg, 1937-ben az olaj fejedelme, aki mindent el­ért az életben, csak azt nem, amit pedig nagyon szeretett volna, hogy —■ százéves legyen ... P. Gy. A japánok szabadon bocsátják a francia hadifoglyokat Arigria tovább is támogatja Csan­g-Kai-Seket Tokióból jelentik. A japán sajtó azzal a fordu­lattal foglalkozik, amely szerint Anglia rövidesen megnyitja a forgalmat Bitnmánián keresztül, hogy Csag-Kai-Seket támogathassa élelmiszerekkel és fegyverekkel. Az európai háború elején Csungkingon keresztül érkeztek a szállítmányok Amerika részé­ről, most azonban miután nagyobb kölcsönt nyújtott a kínaiaknak, nyomást gyakorolt Angliára, amely Birmanián igyekszik megsegíteni Japán nagy ellen­ségét annak dacára, hogy London ígéretet tett Hong­kong kijáratának elzárására. (Rador) Newyorkból jelentik: Az United Staats News című folyóirat felhívja az Egyesült Államok közvé­leményének figyelmét, hogy a keleti veszélyes kalan­dokat, az amerikai fegyverkezés jelenlegi állapotára való tekintettel, kerülni kell. (Ralor) Tokióból jelentik. A NTI közli: A Domei­­ügynökség közleménye szerint 1052 francia ka­tona, egy tábornok vezetésével megadta magát az első indokínai összeütközés alkalmával a ja­pánoknak. Ezeket a katonákat most szabadon bocsátották. (Rador.) A13NB jelenti: A japán külügyminisztérium hi­vatalos közleménye szerint Nagybritannia tokiói nagykövete kihallgatáson jelent meg Matsuoka kül­ügyminiszternél, akivel közölte — londoni utasításra hivatkozva, — hogy a brit kormánynak nem áll szán­dékában a birmnta közlekedési utak lezárására vonat­kozó angol—japán egyezményt meghosszabbítani. A vonatkozó egyezmény október 17-én jár le. (Ranor) A DNB jelentik: Az USA japáni, koreai, mand­zsukéi, japán érdeköreibe tartozó kínai, francia-indo­kínai és honkongi külképviseletetei — amerikai sze­mélyiségek közlése szerint — utasítást kaptak, hogy az USA valamennyi, e területeken lakó állampolgá­rai a lehető legsürgősebben térjenek vissza az Egye­sült Államokba. (Rador) Három német konzulátus létesül Szovjetoroszország területén Berlinből jelentik. A Stefani értesülése szerint Szovjetoroszország területén három német konzulá­tust állítanak fel éspedig Leningrád, Baku és Vla­­divosztok városokban. Ugyanakkor Königsbergben Bécsben és Prágában szovjet konzulátust létesíte­nek. (Rador)

Next