Erdélyi Hírlap, 1838 (1. évfolyam, 2-40. szám)
1838-10-04 / 40. szám
165 piarad (tetszés) kábaság csak reményleni is hogy azt helyettünk inas eszközölje. Soha még nemzet más nemzetet meg nem szabadba, a’ szabadság olly tiszteletdíj, miért minden ember személyesen köteles küzdeni. ..’s valóban illy tárgy meg is érdemli a’ küzdést: „Örökös rabszolgák nem tudjátok..?^ De talán nem szükségbe végeznem ez arany mondást (kaezaj, ’s tetszés) Izland érzi a’ költő ezen szavait, 's most jobban mint valaha. Itt fel fejti hogy 1829-ben győztek saját erejükkel — fejtegeti mikép győzték meg Peel Robertet, és Wellington hgt. — Továbbá mondja hogy Anglia számára a’ javító törvényeket Irland vívta ki, ’s Anglia a’ győzelem pillanataiban megfeledkezék Izlandról, mentegeti a’ kormányt, hogy az hajlandó mindezt alattvalókat egyformán boldogítani, de a’ ministerek nem képesek Irtanának az igazságot megadni ’satb. Illy szellemben hosszasan folytatott beszédét eltép végzé: keljenek fel Önök, ’s írják neveiket azok sorába, kik Dublinban az előző társulatban léptek, jelszavunk légyen. Egyenlőség Angliával unió alatt, vagy felbontása az uniónak ! Unió felbontás alatt azonban nem értek elszakadást Angliától, mert ma annak kiegészítő része örömmel fogunk örökké lenni. De ugyan veszitene e valamit az Angol királyné palástja magas helyezető fényjéből az által, ha izlandi nemzeti innepélyeken Irland koronája ragyogánd fején, ’s Izlandnak független parlamentet fog megnyitni ? adjuk tudtára minden Angol követnek, hogy ma nem papír, hanem valódi uniót óhajtunk. Minden Vallásért egyformán szóllok, csak az Angol részlelküség hoz elégületlenséget külön vallás felekezetink közé, hogy az erőt megosztván könnyebben győzhessen. Vért, erőszakot nem kívánok, béke óhajtva milliónyi csoport kivánja jogait, ha kérelmünk megtagadtatik, szebb remény nyugszik keblemben. Irland szabadságát nem szerencsétlen csaták, de a’ rósz Aristocratia nyoma cl, Irland birodalma által lett rabbá- Az én szivem hazai törvényhozóságot óhajt, és most mindent, mindent meg kell nyernünk, vagy örökre felbontani az uniót. Milly hőn dobog szivem, ha meg gondolom, hogy egykor minő dicsősséggel ragyogod a’ nap szabad Izland fővárossára, midőn a’ pénz zsidók szabadságunk templomából ki lesznek űzve, ’s hellyöket irlandi tanács tagok foglalandják el, akkor a’ dublini palota régi fényét vissza nyeri ,s az alkirályt nem testőrség, hanem nép szeretete védendi, akkor az unió porban fog heverni, és Irland szabad leend.“ # Francziaország. ^ A* Gazette d’ Auvergne egy levelit közli Chateaubriand urnak, mellynek különösen e’ helye érdekes: „Utazásomat nevezetesen emlékiratim azon helyének kiegészítésére használám, hol Napoleon Bonaparte Elbából jöttekor partra szállott, és ezt azért, nehogy valamikép a’ hely leírásba hibázzak. Vezetőm ugyan azon ember vala ki egykor a’ nagy utazót elbából érkeztekor elfogadá. Viszont rövid időn munkához fogok, ’s talán legfeljebb két év alatt bevégzendem emlékirataimat.“ Az afrikai kormányzat e’ következő körülményből kiviláglik: ,,A’ constantinei hakem, kit Negrier tábornok gazságai miatt hivatalától megfoszta, a’ nevezett tábornok eltávozta után viszont megnyeré előbbi hivatalát, honnan látszik hogy a’ derék tábornok áldozatja leve egy mór cselszövő alacsonságainak Valée tábornok azért helyheztet olly nagy bizodalmat a’ linkemben, mivel Constantine elfoglaltatása után féle a’ nagy felelőségtől, melly vállait nyomá, ’s ezen parányi zavarából minden cselszövő hasznot tuda csikarni. — Némellyek akarák Ben-Kerimet parancsnokká választatni, hogy vele sarczolásaiban osztozhassanak, ez azonban tudván hogy a’ Franczia őrség egykor elhagyándja a’ várast, nem meré magára vállalni e’ fontos hivatalt, — ’s így Valée Amudát tévé meg hakemnek, ki folyvást segíté pénzel zsarolásaiból azokat, kikről tudá, hogy a’ tábornokra tetemesb béfolyással bírnak. — Negrier mint tudva van létéve Amudát hivatalából számos rablásai miatt; Galluis azonban, Negfier következője Valée minden intéseit vakon tisztelvén, azonnal ismét előbbi méltóságára emelé a’ csalfa hakemet, még pedig erőszakoson, mert a’ Kalifa, egy vitéz öreg török csalárdnak kiástá nyilván Amudát, az aga, és milali helytartó nyíltan ki mondák, hogy e’ rabló parancsi alatt szolgálni teljességgel nem fognak. Az egész lakosság is igen érzé ezen méltatlanságot, nyiltan kiábálák, hogy ők több igazságot óhajtottak volna a’ mivelt Franczia kormányrendszertől. Napfényre jött többek közt az is hogy Bernelle tábornoknak a’ csalfa hakem 6 ezer frankot ajándékozott, ’s most még is előbbi fényes hivatalát visszanyerő, holott az egész népség csak alacson köz rablót kénytelen személyében utálni.“ Szép reményekkel kecsegtető jövendője az afrikai mivelődésnek, és népjog bátorságositásának?! Orosz- és Lengyelország. ’A’ Journal des Débats, és több Franczia hírlapok szerént, az Orosz ministerium egy császári ákast hirdettete ki a’ Lengyel nép közt, melly szerént meg tiltatik mind két nemen lévő lengyeleknek az eddigi nemzeti öltözet viselete, és a’ hellyett egészen Orosz ízlésű köntösök rendeltetnek, ezen czél elérésire minden helységekbe X