Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-09-05 / 36. szám
Erdélyi Hírlap. 36 * Szám. BRASSÓ. Sept. ,Wn. 1§39. Az Erdély’s Hírlap és a’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p. p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p. p. járul. Erdély és Magyarország. Gyergyó-Alfalva aug. 20ban. A’ mai napon a, itteni szent egyházban ritka, és jeles innepélynek valánk tanúi, midőn fő tisztelendő Rátz István kerületi esperest, és helybéli lelkész érdemdús élte 75dik évében, papsági pályájának félszázados innepét, teljes jóllétbenlleni szerentsés vala, tiszta öröm érzéstől buzdítva a’ környékbéli papi, számos n emes, és katonai Rendek siettek szeretett Esperestyek illy századokba is ritkán történő szerentséjén örömöket kijelenteni, kik az erényekkel díszes öröm atyát a’ tömeggel egybesereglett nép közepette a’ szent egyházba lelkes buzgosággal késérvén, ez itt szokott ájtatossággal mutató be az alkotmányok urának, ’s az őtet ekoráig jólétbe megtartó kegyelemnek második ’senge áldozatyát; ezen egyházi pompát nevelte tiszteletbéli Esperest, és Tekerőpataki lelkész Keresztes János ur — (a’ ki ezelőtt 13 évekkel hasonló boldog napot szerentsés volt illeni) ezen innephez alkalmaztatott beszéde, mellyet Példabeszédek 1ödik fejezete, ezen 31 dik czikelyén alapított: „A’ méltóságnak koronája, a’ vén’ség, melly az igazság atyaiban találtatik,“ ezen — innepély után már szinte természeté vált szokás szerént csinos lakomával fogadta el a’ tisztelt öröm atya kedves megjelent vendégeit, öröm poharok ürittése ’s hangzati zene kellemei a) nevelték a’ vig innep pompáját, adjanak az egek sok illy kívánatos öröm innepek illésire alkalmat Gyergyó-Szék aug. 23-án. Midőn a’ közelebbről elenyészett két évi terméketlenség, mellyek alatt, másképpen is kopár földeinkbe burgonyánál egyéb csak valamitske gabona nemű alig teremvén, magunkot azon tálalyak ’s deszkák árából, és azoknak leszállítása bériből mellyek egy év alatt Gyergyába mint egy hatvan ezer forintokat béhoznak, a’ szomszéd Moldovából szerzett gabonával táplálgattuk, szinte a’ kétségbe esésre, ’s azon szomorú gondolatra taszitott, miszerént terméketlen, de még is szeretett szülött örökös földünket is szükségtől unszolva, talán elhagyni kénszerittetünk, éppen akkor derült fel azon örvendetes időszak mellyire termékeny, és talán minden más Erdélyi tájékoknál most egyszer inkább megáldott ősz vetéseink legbővebb gyümölcsét örömmel arathatjuk, teljes reménységgel lévén, hogy dús aratást ígérő, ’s a’ tökéletes éréshez legközelebbi tavasz gabonáinkat is majd letakardva óhajtott örömmel hordhatjuk csűreinkbe. Korond (Udvarhelyszék), jul. 22-én. Helybeli birtokos Kacsó János ur’ két uj parasztja mai nap’ délelőtti 9 óra körül sófalvi lakos és szabad székely Fábián Zsigmond’ házába barátságos arcczal ’s a’ rosz szándéknak még nem is sejthető vnnalmival bemenvén, előleges szóváltás vagy galibáskodás nélkül a’ roszat távúlról sem gyanító gazdát otthon levő nevendék leányával egyszerre csak megrohanták, a’ férfiút számtalan kés ssriírásokkal csakhamar leejtették, a’ leányt is annyira fojtogatták, hogy életjel nélkül rogyott le lábairól; — a’ férfiú néhány percz múlva kiadta lelkét, a’ leány iszonyú kínok közt élethalál. a) Kétség kívül a’ Szent-Miklósi czigányoké a’ kik nem anyira mesterségi, mint természeti érzés ingerétől élesztve fúvó, ’s pengő zenéjekkel halgatóik érzéseit kivált ha azok a' szesztől kutya-hőbe is arra meg vannak érve könnyen örömre, vagy szeniorra ragadni képesek, v, f.