Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-04-25 / 17. szám

April. 95-ben. 1^39« Az Erdélyi Hírlap’ és «’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p. p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p. p. járul. Erdély Magyarország:­ Brassó april. 22-kén. Ezen folyó hónap 19-dik, és 21-dik napjain fényesen innepeltetek Itten ő felsége 1­ ső Ferdinand születése napja. A’ hosszas tél után legalsó tavaszi nap derülté­Ível mozsarak durrogásai jelenték azon nagy na­pot mellyen olly sok millió alatvalók atyja szü­­lték. A’ reggeli órákon minden templomokban buzgó könyörgések, 10 órakor a’ r. cetli, székes egyházában az egész ns tanács. Tiszti kar, hiva­talviselők és minden rendű halgatók jelenlétiben nagy mise folyának ő felsége hosszas és boldog uralkodásáért, ’s az egész austriai ház jól 1­étiért. Estve az egész váras ki vólt világítva. Tegnap pedig (ápril. 21-kén) a’ görögök, és oláhok tár­ták ő flge születése napját, a’ piacz soron lévő kápolnájokba, hol érdekes volt hallani n. e. fő­esperest Popasn János urnak valóban szónoki te­hetséggel készített, és előadott beszédét, m­elly­­ben szívrehatólag fejtegető a’ figs austriai ház­nak egész 2-dik Jó’sef császár idejétől fogva a’ minden jóra fogékony oláh, és görög nemzet mi­­velődhetése és neveltetésire tett üdvös lépése­it. Mind ezen ünnepélyek alatt a’ katonai szol­gálatot az itten létező b. Vagnant ezredének egy osztálya teve. Sz. u­dvarhelly april. 19-kén. A’ dicső elődök’ nem méltatlan unokái élénk lelkesedés között ülék meg anyavárosunkban 1­ ső Ferdi­nand szeretett fejedelmünk születése napját. Már tegnap, midőn a’ haldokló nap’ butsu­ sugárival köszönte még nem egésszen hótalan vidékünket, az ércz-mozaarak’ egymást­ érd durrogása m­eg­­kezdette vala a’ mai nap’ ünnepéllyességét. Szint egész éjszaka a’ város’ fővebb utczái ki voltak világítva. Az össze-özönlött néptömeget élénk muzsika-kar kisérte látni amott a’ székház’ na­gyobb teremő’, itt a’ Reformátusok’ főoskolája’, — tova megint a’ Catholicusok’ ültetménye’ (Sem­i­­nariam) ablakaiban kitűzött festvény-világítások­­ba bévésett székely lelkes kívánatokat, — hal­­gatni az oskolai ifjúság’ szívemelő zenéjét, ’s keblük’ hév érzelmét szerencsésen párított han­gokban ömlengő Orchesterét, — ’s szemlélni a’ tág­ űrbe fölbocsátott Háketák’ most tűz-kigyó, majd leeső csillag’ alakjábani változásukat. — Ma pedig, mihelyt a’ toronybéli idő-őr elhan­gozta a’ kilenczes, migs Főkirálybiró tinkovai Matskási Lajos ur, ’s az egész tiszti kar’ vezérletében a’ Szék’ ritka diszti zászlói alatt a’ Bond’ és Szarka-kő regényes öblét tompa morajjal bétöltő erezek’ örömszavára fölsereglett minden vallás külömbség nélkül előbb a’ rom. kath. templomába, ’s onnan, nyulán ott a’ nem­zetek’atyjának bemutatta szeretett fejedelme hos­­­­szas, ’s békés országlásáért szíve’ méjtékül szár­mazott forró áldozatját, a’ m­o’sarak eget-verő lármája közt lefojt a’ ref. templomába, ’s ott is ugyan azt az oskolai zene­kar’ vidor ömlengése közt székibe föllépett másod pap, tiszt. Görög Jó’sef ur’ lelkes beszéde után megujjította. A’ templomi ünnepélyeket végezte egy gaz­dag ebéd, Főkirálybiró ő mlga által adott — éljen-poharak ürítettek folytában ő felsége, a’ fennséges austriai ház’ minden tagjai, szeretett kormányozó urunk o exja ’s a’ kormányszék’ lelkes fiai’ hosszas, és boldog életűkért. Kolozsvárit. A’ múlt martzius hónap e­­lein állott egybe’ itten Kolozsvárt több kegyes

Next