Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-31 / 5. szám
18 üdvezlő levele olvastatott, a’ testvér egyesület rokon részvéte a’ testvér által méltányoltatva melegen viszonoztatott- Az egyesület egyik igazgatója Kozma Imre úr szólott ezután, egy rövid, de tartalomgazdag beszédben előterjesztvén az xij lak elrendeltetését ’s czélját, azt ünnepélyesen megnyitó. A’ beszédek sorát a’ jegyző rekeszté bé egy köszönő beszéddel, melly minden kebelben viszhangra talált. — A’ beszédek előtt és végén karének, közbűi magány és kettős dal zongora kísérete mellett, emelék az ünnepély díszét ’s kellemét. — Az egész ünnepély a’ legszebb renddel ’s illedelemmel ment végbe, ’s szép bizonyságául szolgált a’ résztvevők miveltségének. Estve fényes tánczmulatság rekeszté bé a’ napnak örömét; minden megelégedve ’s azon óhajtással távozék el az új lakból, hogy az egyesület állandóul virágozzék ’s benne az egyesség, belőle miveltség terjedjen! A’ Flora — fűvészi újság — September Ildiki számából örömmel olvassuk, hogy a’ regensburgi k. fűvész társaság, a’ Vasárnapi Újság érd. szerkesztőjét Brassai Sámuel urat, a’ társasághoz intézett becses közleményei tekintettéből, levelező tagjává nevezte. O Torda 1839 Január. 18-dikán, E’ folyó hónap 7- 8- 9- 10 és 11-dik napjain tárták közgyűlésüket és Torda-vármegye Kendei Szász-Régenben, főispán branyicskai báró Józsika Lajos elnöksége alatt. A’ gyűlés első fő tárgyául, Cs. és k. nagy fejedelmünk ő felségéhez tartozó hódolati eskü tűzetett ki, melly iránti készségüket őseiktől öröklött lelkesedéssel, sokszoros éljen a’ mi királyunk, a’ mi jó fejedelmünk!kiáltásokkal jelentették ki a’ ns Rendek. Ezt az egyesületi eskü letételének kitűzése követé, melly iránti készségöket is hasonló lelkesedéssel jelenték ki a’ ns Rendek. Nem valt elégséges a’ gyűlés tereme, helyet adni mind azoknak, kik a’ szent esküt letenni megjelentek, — osztályonkénti előállást pedig az atyafiságos szeretet nem engedett; kiomlék tehát a’ nemes néptömeg szabad ég alá, melly éppen ekkor derűlt ki hófellegeiből, ’s Szász-Régennek még télben is szép ás nagyszerű látkörén, homálytalan nap ragyoga, ’s mintegy értesítő a’ hű alattvalókat, hogy még a' fagyos természet is részesülni kíván polgári nagy innepök örömeiben. Elmondotta szent esküit, előbb a’ magyar, azután az oláh nyelvű nemesség, ’s ezek után, éljen kiáltozások, mozsarak dörgései és trombita harsogások között f mindenki sietett vissza a’ terembe ismét. — A’ vülés további tanácskozásának folyamában, a hódolati oklevél aláíratására, biztosság neveztetett ki, királyi hivatalos báró Hornemisza Pál úr elnöksége alá; a’ közgyűlésben meg nem jelenhetett nemesség esküje letételére az alsó kerületben Veres József, a’ felsőben pedig Doer Lajos volt országgyűlési követek elnökségeik alá biztosság neveztetett. Ezeken kivül, az első napon több tárgy szőnyegre nem jött. — Lakoma — ősi szokásaink szerint — víg lakoma követé mind ezeket, ollyan víg, miilyent csak akkor érezhet a’ magyar, midőn uralkodója vagy hazája iránti hűségének jeleit adni alkalma van. Kiterjedett a’ főispán bőkezűsége a’ lakoma tábláihoz le nem ért 500—600 főből álló egyházi nemességre is, és a’ városon fekvő egész katonai rendre, mellynek tisztsége a’ fényes táblákat díszesíté. Estve tánczos vigalom tartatott a’ város nagy vendéglőjében, mellyben a’ vidék szépei is megjelentek, ’s a’ hangászatot művészileg megtanult szász polgárok tevék. A’ többi napokon szüntelenül folyt a’ hódolati oklevél aláírása; a’ Rendek pedig a’ megye több nemű ügyes bajos dolgai felett tanácskozónak. (E. Hirad.) 0 cs. ’s ap. kir. felsége legf. határzatából Würtemberg Mária szül. Orleans hgnőért (ki Jan. 2-dikán Pisában hunyt el) Január 14-dikén gyászt ölte az udvar 16 napra, olly változtatással, hogy az első 8 nap alatt, azaz Jan. 14-kétül bezárólag 21-keig mély, 22-kétül 29-keig pedig kisebbszerű gyász viseltessék. (Borzasztó gyilkosság Nagybányán.) Múlt év ’s hó vége felé bizonyos gyanús életű asszony szállott egy nagybányai szegény özvegy asszonyhoz, ki részint ócska né enberruhákkal kereskedés, részint pedig varrogatás által kereste élelmét, ’s a’ böcsület-ösvényrül soha nem tért el, noha elhunyt férje, ki hangász volt, szűk állapotban hagyó őt. Néhány napi ott tartózkodás után, kitanulá a’ ravasz kóbor asszony az özvegy hangásznő minden viszonyít ’s különösen azon helyet is, hol kevés pénzecskéjét ’s ruháját tartogatá. Ezt tudván egy este pálinkát vásárlótt a’ gonosz asszony, ’s addig nógatá ivásra a’ jámbor özvegy asszonyt ’s növendék szolgálócskáját, hogy mindkettő jó kedvre derült ’s mélyen elaludt. Mihelyt látá ezt a’ befogadott idegen asszony, azonnnal megfojtó a’ hangásznőt bölcsőben fekvő gyermekével ’s a' kis szolgálóval együtt; azután ez utóbbit az elsőnek holt testére fektetvén az ágyat meggyujtá,’s pénzzel és ruhákkal elillott. A’ tűz alkalmasint nagyobb részit megemésztette volna a’ városnak, mert rendkivül nagy szél dühönge azon éjjel; de szerencsére bányászok ménének el a’ ház előtt, ’s megpillantván a’ füzes zajt ötének ’s még tovább