Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1924-03-01 / 3-4. szám
ERDÉLYI MAGYAR NOVELLAÍRÓK ÉS NOVELLÁK. A novelláról nálunk általában kétféle nézet járja. Az egyik szerint a novella tulajdonképen „kis regény“, melyet néhány epizód betoldásával, leírásokkal, lélektani elemzésekkel, lírai díszítményekkel, stb. stb. könnyen „regén“-nyé lehet kiszélesíteni. Sebesi Samu, Balogh Endre és Gyallay Domokos e kis regényeknek erdélyi kultiválói. Kovács Dezső és Sipos Domokos szerint a novella úgy viszonylik a regényhez, mint a küllő a kerékhez, minélfogva a novella egy önmagában befejezett életkép, zárt mű egységes tragikummal vagy komikummal, azonban regénnyé ki nem nyújtható. Jókai novellái azok felfogása mellett bizonykodnak; Mikszáthnak, Eötvös Károlynak anekdotanovellái viszont emezek mellett szólnak. Azt, hogy e két felfogás közül melyik célravezetőbb, bajos dolog volna megmondani ; bizonyára mind akettő helyes, ha általuk jó novella készül. Az íróra nézve azonban nem közömbös, hogy melyik felfogás szerint ír. Ott van pl. Balogh Endrének egyik legszebb kisregénye, a Fehér rügy. Ebből Kovács Dezső bizonyosan legalább hat novellát írt volna. Viszont Sipos Domokosnak Templomrablóját Sebesi Samu szélesre kinyújtott társadalmi kisregénnyé írta volna át. Nekünk úgy tetszik, hogy az, amit — Sebesi, Gyallay és Balogh után, — kisregénynek neveztünk el, közelebb áll a regényhez, mint a novellához. Mert a novella — ha t. i. a dolog lényegét tekintjük — az egyén életének adja egy kis töredékét, ellenben a regény a társadalom egy csoportjának adja életrajzát. A novellában egy egyén („a főszereplő“) életének egy kis része a tulajdonképeni cselekmény. Hogy e kis rész, mondjuk, ez az epizód, csupán egy szellemes ötlet, mint Herczeg Ferencnél, vagy kedélyes anekdota, melynek folyamán semmi sorsdöntő história nem történik, mint Mikszáth és Eötvös Károly legtöbb novellájában; avagy megfordítva: az egyén életének épen sorsdöntő epizódja, mint Kemény Zsigmond és Gárdonyi elbeszéléseiben,------az teljesen mindegy. A fődolog az, hogy egy ember történetének egy kis — de önmagában zárt egységű — része van befoglalva a novellába. Ezzel szemben a regény nemcsak egy embernek, hanem a társadalomnak nemcsak egyetlen epizódját, hanem valamely olyan széles menetű eseményét írja le, amelyben sok-sok ember vesz részt, megelevenedik benne egy egész korszak embereivel, vidékeivel, szokásaival, ruházatával, épületeivel, gyarlóságaival és erényeivel. A novella lényegében adalék az egyén jellemrajzához ; a regény egy korszaknak élet- és jellemrajza. Az, hogy milyen terjedelmű az írásmű, nem tartozik a dolog lényegéhez. Vannak regény terjedelemre kinyújtott novellák (ilyenek Mikszáth regényei általában), viszont vannak novellába zsúfolt regények (mint pl. Jókainak legtöbb elbeszélése). - 176 -