Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1925-10-01 / 8. szám
AZ „ELLENZÉK“ TÖRTÉNETI NOVELLA-PÁLYÁZATA. A napokban az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztőjével beszélgetve, szóba került a történeti novella-pályázat ügye, melyet a nyáron az „Ellenzék“ szerkesztősége olyan nagy ökonómiával kamatoztatott a lap számára. Hogy a Szemle ne menjen el megjegyzés nélkül e kétségtelenül élénk irodalmi mozgalom mellett, elővettük az eltett lappéldányokat, átfutottuk a több mint 12 vasárnapra beosztott irodalmi mellékleteket s nem csekély élvezetet nyújtott a szellemi olimpiásznak újra átélése, még pedig — a tiszteletreméltó pályázók minden kisebbítése nélkül legyen mondva — különösen a pályázatokhoz fűződő kritikai megjegyzésekben. Éppen a felsorakoztatott nyolc esztétikus és egy történelmi szakértő hozzászólása indokolatlanná tenné a pályázattal való tüzetes és részletes foglalkozást annyival inkább, mert a véleményadások lezárásával maga a bíráló bizottság is a nyilvánosság előtt összegezte az eredményt és hozta meg a maga tárgyilagos döntését. Tehát csupán általános szempontokból kiindulva tesszük az alábbi megjegyzéseket. Elismerésre méltónak tartjuk a bíráló bizottságnak azt az eljárását, hogy nagy szabadelvűséggel vette igénybe — és észrevehetőleg követte is — a többet látó több szem segítségét. Sőt ezt — a nagyközönség sajtóorgánumában folyván a szellemi torna — magára az olvasóközönség egészére is kiterjesztette. Csupán a publikum részéről beérkezett véleményeknek statisztikai ismertetésével maradt adós, ami pedig arról tájékoztatott volna bennünket, hogy az intelligens magyar olvasóközönségben mekkora érdeklődés és milyen kritikai ráeszmélést válthatott ki egy ilyen népszerű irodalmi esemény. Annyit elárul a bizottsági jelentés, hogy az olvasók rokonszenve nagy mértékben hajlott az Apáczai megható sorsát tárgyaló novella felé , de azt már legfeljebb csak sejteti, hogy az olvasók által fűzött cserkoszorút körülbelül a Berde Mária díjnyertes novellája (Télutó) vihette el. S ha tényleg ez lett volna az eset, ez nagy mértékben erősítette volna a bíráló bizottságnak olyan döntését, hogy a kitűzött jutalmat osztatlanul ennek a pályamunkának ítélje oda. Ezt a döntést a hozzászólók nagyobb része (elsősorban Tabéry és Molter, de velük együtt Tompa és Gyallai is erősen - 383 -