Erdélyi Iskola, 1935. szeptember – 1936. december (3. évfolyam, 1-8. szám)
1936-03-01 / 5-6. szám
341 dája, Gányó Julcsa). — A legjobb magyar stiliszták egyike Tóth Béla (1857—1907), Tóth Kálmán fia Mesekitaláló képessége szegényes ugyan, de leleményének vékonyságát feledteti előadó művészete. A régi magyar élet és a török alakok rajzában igazi mester. Jézus Krisztus gyermekségéről gyönyörű legendákat írt. Vallásos kegyelete, költői elgondolása és ódon magyarsága a legszebb olvasmánnyá teszik ezt a vigaszt nyújtó könyvet. (A Boldogasszony dervise, A mi Urunk Jézus Krisztus gyermekségéről írott könyv) Tudományos képzettségű újságíró volt, számos érdekesebbnél érdekesebb könyv szerkesztője (Szájról szájra, Mende-mondák, Magyar ritkaságok, Magyar anekdotakincs). A szegedi tanyák magyar világát Tömörkény István szegedi hírlapíró (1866—1917) örökítette meg. Az alföldi parasztemberek eszejárása megkapó élethűséggel nyilatkozik meg elbeszéléseiben és rajzaiban. Élesszemű megfigyelő. A jelentéktelen esetek is jelentős művészi értékké súlyosodnak tolla alatt. Kötetei kortörténeti fontosságúak, bár némileg fárasztók, mert újból és újból ugyanazt a kis zárt világot mutatják be. Apróra ismeri a tiszaparti szokásokat s bensőséggel tárja föl a szegedvidéki magyarok lelkét. (Jegenyék alatt, Vízen járók és kétkézi munkások, Gerendás szobákból, Förgeteg János, mint közerő.) — A nemes emberi eszmények s a tiszta családi érzés szolgálatában állott Andor József középiskolai igazgató (1871—1918). Emelkedett szellemű, finom tollú elbeszélő. Hősei az élet ezer bajával küzdő magyar középosztály tagjai. Figyelmét különösen a fiatal leányok lelkivilága kötötte le. A romlatlan költői lélek idealizmusával pillantott női alakjaira. Regényei és elbeszélései léleknemesítő történetek. (Elbeszélések, Két világ közt, A tanítónő) Férfias bátorsággal mutatott rá a korabeli szépirodalom erkölcsi züllésére. Katolikus világnézetével lelkesen küzdött a sárban fetrengő irányzatok ellen. — Az újromantikus irányú drámát tehetséggel és lelkesen művelte Somló Sándor (1859—1916). A Nemzeti Színház igazgatója volt. Számos pályadíjat nyert, több darabját nagy sikerrel játszották. Történeti tragédiái és vígjátékai csapongó képzelettel és lírai hevülettel megírt színdarabok. A színi hatás keresése mellett nagy gondot fordított drámai munkáinak nyelvére és verselésére is. Tárgyait nagyobbára a világtörténelemből és a magyar történelemből merítette. (Fra Girolamo, A szombatosok, Thököly Imre, Lélekvásár.) — Bródy Sándor hírlapíró (1863— 1924) hol romantikus túlzásokkal, hol naturalista fogásokkal dolgozott. Könyveiből a bűn és szenny lehangoló jelenetei sem hiányoznak. Az érzéki szerelem miduntalan beleszövődött mesemondásába. Romantikus lázában nem törődött sem meséinek valószínűségével, sem jellemzésének elfogadhatóságával. A bizarr gondolatok és meglepően egyéni kifejezések egész tömegével találkozunk munkáiban- Regényei (Nyomor, Faust orvos, Hófehérke, Az ezüst kecske, A nap lovagja) és színművei (Hófehérke, Királyidillek, A dada, A tanítónő, A medikus, Tímár Liza, Lyon Lea) az irodalmi nyelv és ízlés alakulásának szempontjából figyelmet érdemelnek. A maga idejében feltűnést keltő vállalata volt a Fehér Könyv. Ennek a havi folyóiratnak minden cikkét ő maga írta (1902).