Erdélyi Iskola, 1943. január (9. évfolyam, 1. szám)

1943-01-01 / 1. szám

I 24 Horn József: Munkánk értelme és értéke. Munkánk értelme és értéke.* Dr. HORN JÓZSEF: Az első szó, amely ajkamat ez ünnepélyes percben elhagyja, csak a hála szava lehet. Hála az isteni Gondviselés iránt, aki meg­engedte, hogy Észak-Erdély és vele e gyönyörű város huszonkét évi rabság után visszatérjen hozzánk; hogy mi itt e vérzivataros idők­ben is egybegyülhessünk s újból átélhessük 1940 őszének felemelő hangulatát és ebben a nemzeti lét minden örömét; közvetlenül szemlélhessük a magyar múlt itt elénk táruló gazdag emlékeit; ma­gunkba szívhassuk azt a sajátos erdélyi szellemet, amely a magyar­ság lelkét külön színnel gazdagítja és Királyhágón túli testvérein­ket oly szoros és harmonikus egységbe fogja. Örvendünk, hogy Erdély fővárosában adhatunk kifejezést an­nak a törhetetlen hitnek s bizalomnak, amely szívünket a megpró­báltatások nehéz éveiben áthatotta s nemzetünket a kétségbeesés­től és lemondástól megóvta. Egy pillanatig sem hittük, hogy azt a földet, amelyet az Isten is egynek teremtett, tájékozatlan és kapzsi emberek örökre feldarabolhassák; hogy azt az államot, amelyet a magyar politikai géniusz egy évezreddel ezelőtt megalkotott és ezer év minden viszontagságán át fenntartott, rövidmúltú népek vad gyűlölete tartósan megalázza és múltjához méltatlan életre kény­szerítse. Nem hihetünk, hogy annak a nemzetnek, amely Európa viharsarkában békét teremtett, azért kelljen háttérbe szorulnia, mert a keresztény nyugatot vére hullásával védte és kellően nem szaporodhatott, s hogy azt a népet, amely kenyerét nagylelkűen másokkal is megosztotta és a maga területén mindenkinek védel­met, egyenlő boldogulást és szabad fejlődést biztosított, a népek szabad fejlődésének jelszavával lehessen ezer­éves birtokától meg­fosztani. Nem tudtuk elhinni, hogy egy nemzetet, amely kultúrájá­val a nemzetek együttesében sajátos színt és értéket képvisel, a to­vábbi fejlődéstől megfoszthassanak és a nemzeti lét alacsonyabb színvonalára kényszerítsenek. Rendületlenül hittük, hogy az ú. n. trianoni békének, amelyet tisztán a győzők bosszúja és az osztozók kapzsisága sugallt, hamarosan meg kell buknia. S hisszük rendü­letlenül ma is, hogy a történelmi igazság ereje és a nemzet akarata, ha további küzdelmek árán is, meg fogja hozni vágyaink beteljesü­lését, s azt a boldogabb jövőt, amelyet nemzetünk ezer év küzdel­mével és szenvedéseivel valóban megérdemelt. Örvendünk annak is, hogy Erdély gazdasági és szellemi közép­pontjában adhatunk kifejezést hivatásszeretetünknek és elmélked­hetünk azon a magasztos feladaton, amelyet a nemzet életében be kell töltenünk. Ez az elmélkedés számunkra mindig időszerű, mert a mi munkánk, mint minden közfeladat, csak úgy nyer helyes ér­telmet, s csak úgy oldható meg jól, ha a nemzeti lét örök és idő­ * A Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesülete 1942. nov. 28-án tartott közgyűlésének elnöki megnyitója.

Next