Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)

1933-04-01 / 74. szám

fo­k és a „klub“ között, amelyről most van Szó lényeges a különbség. Az a négyes tanács, amelyik a békeszerző­déseket diktálta a legyőzöttebnek, abba a vég­zetes hibáiba esett, hogy olyanoknak is diktált, akikről előrelátható volt, hogy a diktátumot aligha fogják sokáig betartani. Például a nyolcvan mill­iós német népnek, amelyet föld­rajzi helyzete, gazdasági ereje s tulajdonságai nagyhatalommá tesznek ak­kor, ja, ha katonai vereséget szenved. Aminthogy Franciaország nagyhatalom maradt Sedan és Oroszország Bresz­t-Litovszk után is. Ez a tervbe vett új négyesta méog valamivel jobb, mert helyet kapndnak benne mindazok a népek, amelyek ma Euró­pában tényleges és igazi szuverenitást jelentenek. Megegyezéseik tehát azoknak az államoknak a megegyezéseit jelentenék, amelyek számbeli, gazdasági és politikai erejüknél fogva valóban uraik ön­maguknak s ennek az önállóságinak a hatalmá­val tényleges döntő tényezői az európai rend­nek. Abban a pillanatban pedig, amikor a győz­tes és legyőzött nagyhatalmak összeülnének és hozzáfognának ahhoz, hogy a versailles-i hibá­kat egymás között elintézzék, — a kisállamok számára lényegesen megváltozik a helyzet. Ahelyett, hogy Párizsiba ideg Genfbe szalad­gálnának s felvételüket követelik a négyes­­tanácsba, ami a terv lényegének mond ellent s teljesen reménytelen, — sokkal okosabb lesz, ha ők maguk is sürgősen összeülnek s hasonló­­képp­en hozzáfognak egymás között a régi hibák kiegyenlítéséhez és egyensúlyi helyze­tük megteremtéséhez. Abban a pillanatban ugyanis, ha Német­ország részvételével való­ban megalakul a „klub“,­­ nyilvánvaló, hogy a győztesek és legyőzöttek rangfokozati helyébe a kis halak és nagy halak ősi kategóriái lépnek. A dunai konföderáció pedig hirtelen óriási aktualitást kap. Ezúttal igen komoly aktua­litást. Mert a négyhatalmi klub megalakításának pillanatában egészen nyilvánvalóan felvetődik a kérdés. Nem okosabb-e a dunai népeknek az egy­­másközti igazi és komoly kiegyenlítődést ma­guknak megteremteni s annak gyümölcsét — a gazdasági és politikai szövetség lehetőségét s e ezzel a hajdani monarchia nagyhatalmi hely­zetét — maguiknak biztosítani, mint ezt a ki­egyenlítődést a nagyhatalmak zsoldjában, mint drágán megszolgálandó ajándékot vagy keser­ves verést elszenvedni • - ■? Medgyesi Székely Ferenc írta: Juhász Kálmán Ismeretlen név a püspökök sorozatában. És mégis nem vitatható el viselőjétől, hogy püspök volt, mert az e kérdés elbírálására leghívatottabb tényező, maga a császárkirály, Ferdinand, püspöknek címezd. Medgyesi Székely Ferenc Medgyesről szár­mazott és innen vette előnevét. Egyházi pá­lyára lépvén, alapos kiképeztetésben részesült. Tanulmányai elvégzése utá­n, szülőföldje kö­zelében, Szász-Muzsnán lelkipásztorkodott. Csakhamar a gyulafehérvári káptalan tagja lett.Mint káptalani helynök, éveken át kormá­nyozta a Statiler János halála óta üresedés­ben lévő erdélyi püspökséget. A papság és a hívek annyira ragaszkodtak személyéhez, hogy 1551-ben a királyhoz folyamodtak, nevezze ki püspökükké. Ezt az erdélyi „három nemzet“­­tel egyidőben Fráter György is kérelmezte. A király megígérte, hogy a püspöki szék betölté­sekor figyelemmel lesz óhajukra. A kinevezés azonban még Fráter György halála után más­fél évig késett, mert a püspökség egyelőre be­töltetlenül maradt. Ferdinánd még Fráter György életében meghagyta hadvezérének, Castaldónak, hogy az erdélyi püspökség jövedelmeit erődítések fenntartására fordítsa „mindaddig, míg az méltó és alkalmas férfiúval be nem töltetik“. Fráter György meggyilkoltatása után a váradi és a Csanádi püspökségek is üresedés­ben maradtak. A Csanádiról azt jelentik Fer­din­ándnak, hogy „a váradi püspökséghez van csatolva.“ A váradi székeskáptalan az új püs­pök kineveztetéséig, Fráter György vikáriusát, Ilosvay Ferenc nagyprépostot választotta káp­talani helynöknek, a király azonban püspök helyett főispánt nevezett ki, Varkocs Tamást, aki legott átvette a várat és a püspöki java­dalmat. Ferdinánd a három püspökséget kétség­kívül Casteldó javaslatára hagyta üresedés­ben, mert ez szívesebben látott a püspöki vá­rakban alárendelt kapitányokat, mint füg­getlen egyházfejedelmeket. Castaldónak Erdély­ből való visszahívása után a király nem kés­lekedett többé a püspöki székek betöltésével. Beváltotta ígéretét: kinevezte Medgyesit. azon­ban nem erdélyi püspökké. Az erdélyi püspök kinevezésénél tekintetbe vette a háborús álla­potokat, amelyek a püspöktől inkább katonai ismereteket, hadvezéri tehetséget és harci kedvet kívántak meg, hogy a hirtelen válto­zott helyzetet tüstént felismerhesse, helyesen megítélhesse és a szükséges intézkedéseket této­vázás nélkül megtehesse. Medgyesi a lel­­­kipás­ztorkodásnak élt. Hadviseléshez nem volt hajlama. Hiányával volt a hadi ismereteknek. Ezért a király Erdélybe nem őt, hanem Bor­nemissza Pál veszprémi püspök­e-t küldte, akinek viszont kedvére volt a hadakozás és e célra áldozatokat is hozott, ő maga írja Ná­­dasdy Tamásnak, hogy háromoszázötvan jó lo­vassal és kétszáz gyalogossal rendelkezik, aki­ket a saját költségén tart. „Csodálják is az em­berek — írja — mily sok költségem vagyon. Székelyvására mellett a pártolok zászlót bon­tottak a király ellen. Én a vajdákkal a csata­rendben álltam. És a nagyszerű zászló meg­eresztvén, a dobok és trombiták harsogtak... De még énnekem sincsen egyéb lovam azok­nál, az kiken Zalából ide jöttem ez tündéror­­szágba". Medgyesit a király, Bornemisszával egy­időben, kinevezte Csanádi püspökké. Röviddel azután felszólította, hogy az erdélyi püspök­séget adja át Bornemisszának, aminek Med­gyesi eleget tett. Előrelátható volt, hogy a török nem fogja megengedni Medgyesinek főpapi joghatósága közvetlen gyakorlását. Hisz attól kellett tarta­nia, hogy a Habsburg-királytól kinevezett püs­pök annak politikáját fogja elősegíteni. Fő­­pásztori működése tehát nemcsak az izlám vallás rovására, hanem a szultán világi hatal­mának gyöngülésével, a Habsburgok uralmá­nak gyarapítására is fog irányulni. Ezenfelül a püspök, mint országnagy, a törvényhozás tagja is volt, amely minősége miatt sem szé­kelhetett török hódoltsági területen. Medgyesi tehát kénytelen volt Gyulafe­hérváron maradni és beérni az ottani kápta­lani prépost­sággal, amelyet püspöki címe mel­lett továbbra is betöltött. Ez kapóra jött az er­délyi püspöknek, aki többnyire Gyalu várá­ban lakott és katonai ügyekkel foglalkozott. Az egyházmegye kormányzását továbbra is Medgyesi kezében hagyta, akit vikáriusának kért fel, így részben mégis teljesült az erdé­lyiek óhaja: ha nem is lett püspökük, mint püspökhelyettes közöttük maradt. Bornemisszát a helyzet veszélyessége csak- Erdélyi Lapok II. évf., 74. sz. — Szom­bat, 1933. április 1. A nagyváradi diákság nagygyűlésen és tüntető menettel követelte a jogakadémia fenntartását — A kiörmenetből kizárták a zsidó diákokat — Jelentettük tegnap, hogy a közoktatásügyi minisztérium költségvetési bizottsága elhatá­rozta, hogy megszünteti a nagyváradi jogaka­démiát s a költségvetésből már április elsejé­től kezdve törölték is a fenntartására felvett összegeket. A megszüntetésről szóló törvény­javaslatot a napokban terjesztik a parlament elé. A rendelet nagy izgalmat keltett úgy a tanári kar, mint a diákság körében. A diákság csütörtök délután 3 órakor összegyűlt a jogakadémián. A gyűlést Teren­­tiu Nanu diákelnök nyitotta meg és kérte a megjelenteket, hogy vegyenek részt a tüntető felvonuláson, amellyel kifejezésre juttatják és a polgárság támogatását kérik az ő jogos kí­vánságukhoz: a nagyváradi jogi fakultás visz­­szaállításához. Bozenteanu Joan harmadéves jogász kéri a gyűlést, hogy mondják ki a zsidó diákok kizárását a tüntetésből. A zsidó diákok eddig sem vettek részt — mondja Bozenteanu — a mi mozgalmainkban, nincs szükség most sem az ő témaigazukra. A jogakadémia visszaál­lításának követelése mellett egyszerre a nu­merus clausus bevezetését is kérni kell. Hang­súlyozta, hogy nemzeti érdek az akadémia fenntartása. Végezetül kéri a zsidó diákok el­távolítását a gyűlésről. Az indítványt nyílt szavazás alá bocsátották s mivel a zsidók mellett egyetlen diák sem szavazott, azok kénytelenek voltak a termet elhagyni. Gyűlés után a mintegy 200 főből álló diák­ság a királyszoborhoz vonult a fő­utcán ke­resztül, mindenütt kiabálva és tüntetve a meggondolatlan rendelet ellen. A király­szo­bortól a Bémer-térre és a prefektúra elé vo­nultak. Mindhárom helyen a diákság egy-egy képviselője tartott beszédet. Utána teljes rend­ben visszatértek az akadémia épületeibe, ahon­nan a „Gaudeamus“ aléneklése után szétosz­lottak.­­. . Császárpárti államcsíny előjele­ Ausztriában A kormány cáfolja az államcsíny fak­éit — Bécsből jelentik. A csütörtök esti bécsi lapok arról írnak, hogy a kormány kebelé­ben nézeteltérések támadtak, amelyeket a Heimwehr vezetőinek a szélsőséges kívánalmai idéztek elő. E kívánságok állítólag a mai köz­társasági helyzet átalakítására is igényt emel­nek s adig is, míg a császári ház visszaállít­ható lesz, a császár nevében kormányzó ál­lamfőt akarnak. A helyzet tisztázása végett és különösen a Heimwehr igényei...ők a mérséklése érdeké­ben tárgyalások indultak meg az illetékes té­nyezőkkel. A tárgyalásokban Miklas köztársa­sági elnök is állandóan résztvesz. Berlini közlések nyomán újabban az a hír terjedt el Bécsben is, hogy Ausztriában csá­szárpárti államcsíny készül. Bécsi hivatalos körök azonban valótlannak mondják ezt a hí­resztelést. Kétszázmillió schilling erejéig megkezdik a Credit Anstalt külföldi adósságai rendezését Bécsből jelentik. A csütörtökön megtar­tott minisztertanács döntő lépésre határozta el magát a Credit Anstalt külföldi tartozásainak rendezése érdekében. A kormány hajlandónak mutatkozik, hogy azonnal életbe léptesse a kül­földi hitelezőkkel kötött megállapod­ásnak azt a rendelkezését, hogy 210 millió schilling ere­jéig megkezdik a külföldi hitelezők követelé­sének törlesztését, azzal a feltétellel, hogy a hi­telezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a Gredit- Anstalt végrehajtóbizottságának elnökéül osztrák embert nevezzenek ki. M­agyarok? ^A.vas®a*0^..i* terjesszétek apót az legőszintébb magyar népi­ Erdélyi Lapok * 1

Next