Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)

1933-04-01 / 74. szám

. évf. 74. sz.Szombat, 1933. április 1. Erdélyi Lapok * (Tudósításunk eleje az első oldalon). Erre ismét fülsiketítő zaj tört ki: — ő ölte meg! — kiáltották a kor­mánypártiak. — Mire az ellenzékiek: — Ti vagytok a gyilkosok? Leon­ Lupu mindössze azt mondta, hogy Lica Popescu jelentést írt a had­ügyminiszterhez, amelyben védekezik a Skoda-szerződéssel kapcsolatban ellene felhozott vádak ellen s ez a jelentés Se­­letzki birtokában van. És még ennyit mondott Lupu: „Gyanú van­ arra, hogy egy tábornok ezt a nagyjelentőségű szer­ződést a hadügyminisztérium technikai osztályának megkérdezése nélkül kötötte meg“. A kormánypártiak közbekiáltották erre: — Ez elég! Most gyáván meg akar­nak futni a felelősség válalása elől? Leon: Bárhogy is igyekeznek önök, nem fog sikerülni ennek az ügynek az elleplezése. Hiába igyekeznek egy halott leveleivel félrevezetni a közvéleményt! Mi nem fogjuk be addig a szánkat, amíg teljes világosság nem derül erre az ügyre! Bukarestben temetik az öngyilkos­­ tábornokot , Sica Popescu tábornokot, kívánságá­hoz képest, Bukarestben fogják eltemet­ni. Tegnap estig lakásán volt kiterítve. Állandóan rengeteg tisztelője látogatja a halottas házat és az ország minden ré­széből érkeznek részvéttáviratok. A hatóságok vizsgálatot indítottak az öngyilkosság körülményeinek felderí­tésére és újabb adatok szerint, midőn Sica Popescu Bukarestben járt, nem tu­dott beszélni Samsonovici­val, mert a hadügyminiszter nem akarta fogadni. Ez keserítette el annyira, hogy elhatá­rozta, hogy öngyilkos lesz. Egyes lapok szerint Lica Popescu nagy memorandu­mot készített, amely most Presan marsall birtokában van s amely pontosan leírja a Skoda-szerződés megkötésének körül­ményeit. A Dimineata krajovai tudósí­tása szerint ilyen emlékirat nem is léte­zik. Lica Popescut, mialatt búcsúleveleit írta, minduntalan íráson érte a felesége, akinek a halálra készülő ember a me­morandum meséjével akarta a figyelmét elterelni. A szenátusban ma délután fognak elhangzani az interpellációk, amelyek so­rán valószínűleg Presan marsall is fel­szólal. Amza tábornok minősítési­ lapja A lapok Sica Popescu halálával kap­csolatban közlik a búcsúlevélben szerep­lő Amza tábornok minősítési­ lapját, ame­lyet Mardarescu volt hadügyminiszter készített s amely szintén ott található a Seletzkitől elkobozott okiratok között. Ez rendkívül kedvezőtlen színben tünteti fel Amzát. Elfogult, önző, rosszindulatú, zsarnok, erőszakos, alantasaival szem­ben kíméletlen, feletteseivel szemben te­kintélyt el nem ismerő, visszaélésekre hajlamos, birtokán folyton katonákat dolgoztat, fölösleges és költséges rende­léseket tett, azért nem tűrhető meg nagy egységek élén. A lapok hozzáfűzik ehhez, hogy íme, a Seletzkinél talált okmányok súlyos vá­dakat tartalmaznak egy aktív hadsereg­felügyelővel szembeni Eggyel több ok ar­ra, hogy a vizsgálat gyorsan befejezést nyerjen és kitudódjék, hogy kik a bűnö­sök s végleg elháruljon a gyanú az ár­tatlanokról. Ufe aha, HOPROL d­tam­auturv amaMtáAaKf ■f.cböEr. KOPROL 3 Ms ■10. cOx£r. t­OPROL IrMs hamar kiábrándította. „Itt vagyok — írja Ná­­dasdynak — a te tündérországodban, nappali és éjjeli gondoktól elnyomva. Ó, bár ide ne utalt volna a végzet. Megelégedtem volna én a veszprémi püspökséggel is.“ Az ellenséges haderőktől mindinkább szorongatva, reményt­­vesztetten, közeli veszte aggasztotta. „Itt meg kell halnom a hazáért, vagy a törökök örökös fogságába jutnom... Az ellenség mindenün­nen Iszrülvesz minket.“ Keservét humanista tanulmányaiba fojtotta. Sokszor egy-egy ta­láló szón, vagy kifejezésen érzett öröme, el­oszlatta gondjait és enyhülést adott sanyarga­tott lelkének. „Nem olvasom a te leveleidet anélkül, hogy valami üdüléshez ne jussak. Hiszen a te csinálta szók, amelyeket még Ca­­lepinus könyvében sem találhatni meg, na­gyon gyönyörködtetnek engem.“ A harcias természeti, tudományt és mű­vészetet kedvelő püspök az egész egyházi élet irányítását Medgyesire bízta, aki csak a püs­pöki rendhez kötött egyházi szertartásokat nem végezte, mert nem nyerte el pápai megerősí­tését. A kinevezését követő év (1554) tavaszán Delfino Zakariás bécsi nuncius sürgetésére megindult az eljárás a pápai megerősítések kieszközlésére, mire a Ferdinándtól kineve­zett valamennyi főpap, az esztergomi érsek, az egri, erdélyi, győri, knini, pécsi, skópiai, váci, váradi és veszprémi püspökök nemsoká­ra elnyerték a konfirmációt. Medgyesi Székely Ferenc hamvai ekkor már a kolozsmonostori egyház főoltára alatt nyugodtak. Rokonszenves egyéniségével széles körben lelkes barátokat szerzett magának. Hívei ügyes-bajos dolgaikban hozzá fordultak, mert atyailag gondjukat viselte. Emellett kiváló mű­veltségével kitűnt kortársai közül. Feddhetet­len papi életet élt, kristálytiszta jellemét gáncs nem érhette. Megalkuvást nem ismerő, szigo­rú egyházi felfogásával körömszakadtáig véd­te egyháza jogait. Hévvel tiltakozott az ellen, hogy a főurak Statileo elhunyta után a püs­pöki palotát és a püspöki jószágokat Izabella királynénak felajánlották. Bátran szembe­szállt mindama áramlatokkal, amelyek ama forrongó korban az egyház hagyományos fe­gyelmének lazításával óhajtották az egyháztól elszakadtakat visszatéríteni. Miután Ferdi­­nánd király, követei útján, ily célzattal enged­ményeket óhajtott a trienti zsinaton kivívni, Medgyesi elhatározta, hogy személyesen meg­kísérli az uralkodót szándékától eltéríteni. Épp ily engesztelhetetlenül küzdött a protes­tánsok ellen. Fráter György halála után a reformáció hirdetői fokozottabb hévvel léptek fel táma­dólag a katolikusok ellen. Kolozsvárról, Vaj­­dahunyadról, Besztercéről, Segesvárról, Nagy­bányáról elűzték a szerzeteseket. Castaldo meg a protestánsokkal szemben hasonló erő­szakoskodásokra vetemedett. A kolozsvári pol­gárokat megfékezte, a szerzeteseket visszahe­lyezte, a nagybányaiakat keményen megbün­tette. Ez olaj volt a tűzre. Ez atrocitásoknak tulajdonítandó, hogy a reformáció követői rá­­támad­tak Medgyesire Kolossmonostorán és kid­WU&fc elején. * * Nogy hazaárulási és kémkedési per főtárgyalását kezdték meg Temesváron — A vádlottak között van egy kapitány is — Temesvár. Saját tud. A hadbíróság nagy kémkedési pert tárgyalt pénteken délelőtt. A vádlottak Renei Mihály 37 éves kapitány a bánsági 5-ös vadászezredben, Stirmer Gizella, 31 éves temesvári lakos, özv. Penkala Ferenc­­né, született Gerendás Mária 58 éves úriasz­­szony, Herschdorfer József 52 éves belvárosi szabó. A temesvári térparancsnok, Somba­­teanu ezredes a hadbíróság elnöke. Magának Renoi Mihálynak 11 védője jelent meg, köztük Renoi bogsani bíró, a vádlott fivére. A dolog ott kezdődött, hogy Seresler Anna feljelentette Penkalánél, hogy titkos leveleket visz Ma­gyarországra. A vád Renoi Mihály százados ellen: kémkedés, vagyis, miután békében kö­vette el, hazaárulás. A vádirat szerint Renoi 1929 óta állt a magyar vezérkar szolgálatában. Mikor a hatóság is tudomást szerzett erről, Rendi, akit már költekezése miatt felfüggesz­tettek, szabadságot kért, Bukarestbe utazott és a román vezérkar előtt felfedett mindent. Elő­adása szerint azért követte el tettét, hogy a kémszolgálatba beleélje magát, bizalmat kelt­sen személye Magyarországon és ezt Románia javára kihasználhassa. Akkor rögtön letartóz­tatták. A hadbíróság pénteki főtárgyalásán a katonai ügyész zárt tárgyalást kért, amelyen csak katonai személyek lehetnek jelen. A vé­dők nem tiltakoztak ellene, hanem a katonai hallgatóság kizá­rását is kérték. A bíróság csak a vádirat felolvasása után határozott, ami egy óra hosszáig tartott. Rendi az 5-ös vadászezred információs irodájának volt a főnöke és a hadkiegészü­lés ügyeit is vezette, így sok fontos irat ment ke­resztül a kezén. Stirmemé rokonának, Pichl Istvánnak, aki magyar külügyminisztériumi tisztviselő Pesten, levelet küldött, amelyben kémszol­gálatra ajánlkozik. Stirmemét a kém­iroda két emberével hozták össze, akik speciá­lis papíron vegyi tintával írott választ adtak át és egy kazettát, amelyben hasonló levélpapír - és kölnivizes üvegben vegytinta volt. Az asz­­szony másodszor 250 dollárt hozott a kapitány­nak. A további iratokat már Penkalánéra bízta Renoi, akinek bátyja állami tisztviselő. Ez próbálta nénijét Pen­calánét lebeszélni a levélhordozásról, de nem hallgatott rá, hanem továbbította rendeltetési helyükre az iratokat. Később Rendi nem bízta személyekre, ha­nem a gyorsvonat üléspárnái alá rejtette a másolatokat. A vádirat egy esetet említ, mikor félreértés támadt, mert Budapesten nem vet­ték ki a levelet az ülés alól. Mikor a magyar hatóságok erre rájöttek, a magyar határon fel­tartóztatták a vonatot, az utasokat leszállítot­ták, átkutatták a kocsikat és megtalálták az iratot, amely az első gyalogezred divíziójá­nak akciójáról szólt s ezt Renoi kopirozta le, aki azonban három példányt készített és egyi­ket Magyarországra küldte. Szolgálataiért ed­dig 315 ezer lejt kapott. A vádirat felolvasása után a bíróság zárt tárgyalást rendelt el. A tárgyalás folyik. Dr Luput tíz napra kizárták a képviselőházitól Bukarest. Saját tud. A kamara fegyelmi bizottsága 10 napi kizárásra ítélte Luput, aki nem is jelent meg a fegyelmi bizottság előtt. A kizárás oka az, hogy Lupu a Ház legutóbbi ülésén tiszteletlen, volt az elnökkel szemben.

Next