Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)

1933-04-11 / 82. szám

6 Tölcsváron kétszázan ettek a veszett tehén húsából A lakosság rémületben él. Több kutya megveszett már, amelyek a húsmaradékot megették. A szegény embereknek nincs pénzük a kolozsvári Pasteur intézetbe utazni Jelentettük, hogy Tölcsváron egy gondat­lan gazdaember és a községi mészáros veszett tehén húsát mérte ki a lakosságnak. Brassói munkatársunk kiutazott Tölcsvárra, ahonnan a következőket jelenti: A Bucsecs hegyórásnak aljában fekszik a fenyvesektől övezett királyi üdülő; Tölcsvár, amelynek lakossága napok óta rémületben él és remegve várja a holnapot, amely talán tra­gikus következményeket rejteget azok számá­ra, akik egy lelkiismeretlen mészáros vevői voltak. Dima György tölcsvári gazda a követ­kezőképpen mondta el az esetet: — Bucsa Moise, községünk egyik gazdál­kodójának a tehene a múlt héten megbetege­dett. A gazda attól félt, hogy a hatalmas és drága állat megdöglik és ezért levágta. A húst részben szomszédjának, Pomana Jánosnak, a nagyobb mennyiséget Flucus községi mészá­rosnak adta el. A mészáros még aznap meg­kezdte a beteg állati pecséttel ellátott húsának a kimérését. Közel kétszáz ember evett a beteg állat húsából, köztük az egyik iskola növen­dékei is. Kitör a veszettség a húsmaradék­ból lakmározó kutyákon. — Pár nap múlva két kutya, köztük a Bucsa Moise kutyája, megveszett. A tehénhús maradékából ettek. Azóta több kutyán mutat­koztak a veszettség jelei. Tessék elhinni, még sohasem volt annyi veszett kutya Tölcsváron, mint e tehén levágása óta. De mi lesz velünk? — kérdi szomorúan az öreg Dima és szemé­ben az aggodalom nedves gyöngye ragyog. Könnyezik. — Várjon mi is azoknak a kutyáiknak a sorsára jutunk? — kérdezi mellettünk egy fiatalabb férfi, aki útikalauzként mellénk sze­gődött. Sietünk megnyugtatni. — Dehogy. Híc beteg is volt a tehén, a hú­sának megfőzése, vagy kisütése alkalmával egészen biztosan elpusztultak a borzalmas be­tegség csirái. Az öreg felpillant ránk, de szemében to­vábbra is ott ül az aggodalom néma árnyéka. Következő utunk Brenzea Ilonához, a köz­ség szülésznőjéhez vezet, aki koronatanú e könnyen végzetessé válható ügyben. — Az első pillantásra nem tetszett nekem a hús a színe miatt! — feleli kérdésünkre. Arra azonban nem gondoltam, hogy az állat beteg volna. A hús elfogyasztása után nem­sokára rettenetes görcsöket éreztem, amelynek őrjítő fájdalma 24 órán keresztül gyötört. — Gyermeke szintén evett a húsból? — Igen! Közel két napig volt súlyos beteg utána. Éjjelenként félrebeszélt. Mire jobban lettem, már több oldalról hallottam a gyamako­­dásnak halk híreit, amely rövid idő alatt hatal­mas váddá növekedett és rémületbe ejtette a falu lakosságát, hogy veszett tehén húsával táplálkozzunk. A vádat megerősítette az az ese­mény, hogy a beteg tehén gazdájának, Bucsa Moisének egyik kutyáján kiütött a veszettség. Úgyszintén lázas beteg lett Pomana János is, aki a tehén levágásánál segédkezett és a kezén egy kisebb vágást szenvedett, ő már elutazott Bukarestbe. Nekem azonban nincs a jegyre pénzem! — zokogja könnyek között az asszony. Hogy került a pecsét a mészá­roshoz? Flucus mészáros kis inasa szerint a gazdá­ja a húst megverése után Stoian­dr pecsétjé­vel látta el, anélkül, hogy az orvos először meg­vizsgálta volna azt. Különben az orvos e napon nem is tartózkodott odahaza. Elfoglaltsága miatt már számtalan esetben hagyta a pecsétet a mészárosnál. Mit mond a vizsgálat. A vizsgálat szerint Flucus mészárosnak nem ez az első esete, hogy beteg állat húsát árusította. Mér a múltban is vásárolt beteg sertéseket és juhokat, amelyeknek húsát min­den esetben sikerült pecsétel­ ellátnia. A vizs­gálat kétségtelenül megállapította az agyonvert kutyákon a veszettséget. S miután több ku­tyán mutatkoztak a veszettség tünetei, azonnal intézkedtek, hogy mindazokat, akik a beteg állat húsából ettek, veszettség elleni szérum­mal oltsák be. Azonban a szérumok késnek. A község lakossága pedig minden megnyugtatás dacára a rémület perceit éli, hátha borzalmas következményei lehetnek a beteg húsevének. E sorvasztó aggodalom árnyéka ott van min­den szemben és vádolva rimánkodik: mi lesz velünk? A királyi vár szürke falán tavaszi napsu­garak játszék pajzán játékukat. Rügybontó fák között halad visszafelé utunk, amely azon­ban minden fény és melegség dacára, szomorú és dermesztő, mert minduntalan azok a szemek kisérnek, amelyekben ott ül a kétség. Mi lesz velünk? Értesülésünk szerint egy egészségügyi bizottság száll ki a színhelyre, hogy erélyes vizsgálat után a szükséges óvintézkedéseket megtegye. P. F. : Megkérdeztünk ez ügyben orvosszakértőt, aki szerint nem lehet tudni, hogy vájjon ki sü­tötte ki alaposan, ki főzte meg forrásban levő vízben órákon át a húst és ki nem, tehát mind­azokat, akik a húsból ettek, föltétlen veszettség elleni szérumoltás alá kell venni, amit a ható­sági orvosok bizonyára el is fognak végezni. IlMlllllllllIMM A ma legidőszerűbb könyve! MIQRfÍV JÓZSEF A­­TZARXIZMUS CSŐDJE t Ara 120.— Lei.­oo Szent István-Társulat kiadása. A «Erdélyi Lapok» könyvosztálya. Erdélyi Lapok II. évf. 82. szám. — Kedd, 1933. április 11. TRIKÁL JÓZSEF =AZ ÚJ EMBER| ■ NOVA CREATURA1­­= Ára fűzve 150 lei. ■ Kapható:l­éte az Erdélyi Lapok könyvosztályánál.===== Már a székelyszőttes ruhának is vannak ellen­ségei, akiknek mániája az irredentavád csinálás Kézdivásárhely. Saját tud. A nagyfokú le­szegény­edésnek egészen érthető következménye volt, hogy az emberek nemcsak az élelmezés, hanem a ruházkodás terén is egyszerűsítettek, így terelődött a figyelem itt a Székelyföldön a szőttes ruházat felé és így született meg a szőttes­ mozgalom, amelynek célja az, hogy a drága és legtöbbször idegen országokban ké­szült ruhaanyagok helyett, itthon készült, olcsó ruhákban járjunk. A helyes elgondolást igazolja az a tény, hogy ez az egyszerű ruházat a falusi kunyhótól a városi bérpalotákig mindenütt népszerű lett és nem maradt meg a propagandacélból ren­dezett kiállítások, bálok különlegességeként, hanem a köznapi életben, az utcán, társaságok­ban és ünnepi megnyilatkozásokon is állan­dósult. Ki gondolt arra, hogy ezt a mozgalmat is félre lehet magyarázni? Kinek jutott volna eszébe, hogy ezt a szerény ruhadarabot tünte­tésre használja, mikor újra felkarolásának egyetlen oka a nyomorúság volt, az a nyomorú­ság, amelyben önhibánkon kívül estünk bele. Az ördög azonban nem alszik. Időnként megjelenik azoknál, akik szívesen látják, meg­mérgezi a lelküket, fátyolt borít a szemükre és így felszerelve a gyűlölet fegyvereivel őket, neki ereszti embertársaiknak, hogy ott is hintsék a gyűlölet magvát tovább. Az utóbbi hetekben Háromszéken is fel­lobbant ezt a gyűilöletláng és újságok hasáb­jain, gyűléseken kezdte meg az uszítást a szőttes ruha ellen, amelyből hamis beállítások­kal kapcsolatosan irredentát szeretne csinálni. " Kisüti, hogy bűn, ha egy jegyző felesége fel­veszi, ha a másik jegyző megjelenik egy szőttes bálon és az egyenesen megtorlást kíván, ha egy állami tanítónő, aki különben székely, egy színdarabban szőttes ruhában személyesíti meg a székely menyecskét. Aztán tovább mennek. Gyűlésen, ahol szé­kelyek jelennek meg, szintén nekirohannak a szőttes ruhának és lecsepülik azt, mert szerin­tük az Csíkba és nem Háromszékre való. Csík­ban viszont ellenkezőleg állítják be a dolgot. És adják a felháborodottat, az elkeseredettet, a haragost, mintha bizony minden baj oka most már az a szegény ruha lenne. Pedig az ilyen rosszhiszemű beállítások nem fognak célra vezetni. A szőttes elleni ás­­kálódás miatt egész biztos nem öltözünk se­lyembe, se más nekik tetsző ruhába se, mert sajnos, nem tehetjük, nem engedi a szegény­ségünk. De az is biztos, hogy az ilyen kirohanások szerzői ezzel az eljárással nem fogják kiérde­melni a történelmi halhatatlanságot, amire olyan nagyon vágynak. A szövőszékek ezután is kattogni fognak és a szerény székelyasszonyok, leányok, legé­nyek, akik eddig csak szükségből vették fel ezt a ruhát, most már még jobban meg tudják becsülni, szeretni, mert éppen az áskálódások­­ból rájöttek arra is, hogy ez a ruha szép kell legyen, jól kell álljon rajtuk, hiszen ha ellen­kezőleg volna, egész biztosan nem támadnák érte őket, hanem kacagva napirendre térnének fölötte. (f. i.) Könyvtajdonság. PAKOCS KÁROLY: ÖRÖMÖT AKARTOK? Lapunk munkatársának hat nagybőjti konferenciáia. A kereszt és szenvedés alakjait, mint a lelkiélet örömeinek for­rását tárja elénk. Modern és igen tartalmas. Ara 45 lei „Erdélyi Lapok“ könyvosztálya.

Next