Erdélyi Lapok, 1933. október-december (2. évfolyam, 221-295. szám)
1933-10-01 / 221. szám
4 Nemzeti mozgalmak a nemzetközi hazában — Hatalmas máglyatüzek lobogása Svájcban — Újabb időkben gyakorta halljuk, hogy a nemzetközi mozgalmak legsajátosabb területén, Svájcban is a nemzeti érzés erős hullámzással jelentkezik. Erről az érdekes nemzeti megújhodásról ír levelet Tharnói Kostyál László. A levél Svájc olasz vidékű városában kelt s leírja azt a mámoros lelkesedést, amivel a svájci nép az ősi kantonok egyesülésének az évfordulójakor, augusztus elsején nemzeti ünnepet tartott. Az ünnep éjszakáján Svájc minden hegyén felgyúltak a diadalmas máglyák, s felzendültek Svájc népének hármas nyelvén: németül, franciául és olaszul a hazafias dalok. Ennek leírása után a Kostyál levele még a következőket mondja a nemzeti mozgalmak erősödéséről. Szervezkedik az ifjúság. Mint valami vakító és káprázó bűvölet, olyan élmény volt ez az éjszaka itt a hegycsúcsok alatt. S mióta a naptár sűrűn egymásra következő számai már egyre jobban maguk mögött hagyták augusztus elsejét, a nemzeti ünnep hangulata mintha tovább élne itt és egyre szélesebb körökre terjesztené ki hatását. A svájci liberális lapok természetesen és érthető módon nem akarnak tudomást venni az új életre kelt nemzeti mozgalomról, a középosztály jelentős része, különösen pedig az ifjúság azonban egyre fokozódó szervezkedéssel igyekszik a társadalmat a nemzeti megújhodás számára megnyerni. Svájc fiatalságának jelentős része német főiskolákon tanul, ennek következtében a németországi nemzeti szocialista mozgalom kihatása az utolsó évben már egyre erősebben észlelhető volt a svájci fiatalság köreiben. Ma már számos nemzeti sajtóorgánumuk is van a nacionalista alakulatoknak, mint a Steiner Gränzbote, az Eidgenössische Zeitung, a Schweizer Bonner, a Neue Schweiz, a Pilori és egyéb lapok, amelyeknek mindegyike napnap után hangot ad a legújabb szellemi áramlatnak és propagálja az egyre szaporodó társadalmi egyesülések programpontjait. A nacionalista alakulatok programja. A Nemzeti Front nevű alakulat 1930-ban indult el a zürichi egyetemről. Tagja lehet minden tizennyolcadik életévét betöltött „árja“, aki a nemzeti egységért küzdeni akar. A legfiatalabb, de talán a legnagyobb jövőjű egyesülés a Der Bund für Welk und Heimat, amely nem politikai, hanem inkább társadalmi színezetű alakulat. Programpontjai közt szerepel a parasztság megerősítése, a munkaadók és munkavállalók szolidarizmusa és harcot hirdet a „marxizmus polipkarjaiban és a korrrupciók mocsarában fetrengő társadalom felszabadításáért. A Heimatswehr forradalma három ellenség: a zsidóság, a szabadkőművesség és a nemzetközi vámok ellen küzd, különösen éles harcot hirdetve a szabadkőművesség ellen, amelynek keze , Svájc kormányzásába mélyen belenyúlik. A Die Neue Schweiz szellemi, gazdasági és politikai megújhodást sürget, követeli Svájc államberendezésének nemzeti, alapon való közjogi továbbépítését. A Die Eidgenössische Front a szocialisztikus munkásbiztosítás reakciójaként jött létre, s a keresztény front tömörül mögötte a marxi szocializmussal szemben. A felsorolt egyesüléseken kívül még számos kisebb alakulatban keresi Svájc négymilliónyi lakossága az utat a nemzeti eszmények felé. A különböző nemzeti alakulatok programjai valamennyien megegyeznek annak tételszerű megállapításában, hogy a gazdasági krízist a marxi szocializmus és az ezt feltéte-* lező liberalizmus, mindkettőt pedig az inter-* nacionális zsidóság zúdítota Svájcra. Vala-* mennyien sürgetik a népi erőknek szabad ér-* vényesülését és nemzeti szellemben való radikális megújhodást sürgetnek a szellemi és gazdasági élet minden megnyilvánulásában. A mai pártok széttagoltsága nagyrészt Svájc különleges földrajzi tagoltságán alapul. Svájcban minden kanton zárt egység s most ezek az egységek egyöntetűen figyelnek föl a nemzeti megújhodás hangjaira. KELYHEK, ciboriumok, szentségtartók stb. legolcsóbb beszerzési forrása: Oberbauer A• Utóda Magyarország legrégibb templomberendező és zászlókészítő vállalata Budapest, IV. Váci utca 41 sz. Alapítási év 1863. Tel. 83-3-44. 70 éves cég. keressék a mérnököt. Szerencsésen meg is találták, vagyis kihúzták az ágy alól, az ijedtségen kívül semmi baja nem volt, de a nagy hős csak habogott, hápogott és reszketve igyekezett kijutni a szobából. Mindenki értelmetlenül bámult, mi történt? Hol a revolver? Vagy valaki belőtt a mérnökre? Vagy a szellemek játéka ez? Sem egyik, sem másik- ‘Megjött a jegyző és világosságot derített' rhíndtára.'"‘Megállapította, hogy revolver nem is volt a házban, a piros cseppek nem vértől származnak, a mérnök egy gyáva nyúl, továbbá, hogy Csalpákné egy ügyetlen gazdasszony. Az üvegcserepek nem az ablakból valók! S mi kell még? Annyit mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az egész galibát az ártatlan málnaszörp csinálta. A mérnök szobájában az egyik sifony teteje meg volt rakva málnaszörpös üvegekkel. Az egyik üveg tartalma megerjedt, szétdobta az üveget és összetörte nagy robajjal a szomszédos üvegeket is. Ezért mondta ügyetlen gazdasszonynak Csabáknét a jegyző, ami neki jobban fájt, mint a mérnökkel esett csúfság. De mégis származott valami jó is a sok, sok kárból, mert a mérnök szégyenkezve elutazott, Csabákné józanul kiábrándult, csak a falu, az a csúfon dános nép nem, akarta elfeledni a mérnök esetét és sokáig járt közmondásként a csúfolódás, hogy: — Megölte magát, mint Csabástoknál az úriember, a városi mérnök!! Erdélyi Lapok II. évf. 221. sz. — Vasárnap, 1933. október 1. A keni népkisebbségi kongresszus rendkívül nehéz fordulatok között Ammende kongresszusi főtitkár cikke az egyértelmű elhatározásokról. Mi történt a zsidókérdés tárgyalásakor? Ammende Ewald dr, az európai népkisebbségi kongresszus főtitkára a bécsi Reichspost-ban és több más lapban is áttekintő méltatást adott a legutóbbi berni kongresszusról. A cikk bevezető része a következőket mondja: " Bernben a minap megtartott nemzetiségi kongresszus utolsó ülésén legnagyobb nyomatékkal azt jelentette ki Roth Hans Ottó képviselő, hogy a kisebbségi német delegátusok változatlanul követelik a népiség jogelvének a kifejlesztését nemcsak az általuk lakott államokban, hanem a német anyaországban is. Ezzel kívánják elérni, hogy ott is — amiként ezt az illetékes német megnyilatkozás mondotta — a nemzetiségek joga legteljesebb mértékben tekintetbe vétessék. A német szónoknak ezeket a kijelentéseit a gyűlés hangos tetszéssel kísérte. A csehek, szlovének, oroszok stb. mindnyájan részt vettek a tapsviharban s így kifejezték, hogy miben látják az Európa minden részéből összegyűlt kongresszusi tagok a maguk érdekközösségét. Nemcsak a közös célok és jogelvek kinyilvánításában, hanem mindenekelőtt abban, hogy kölcsönösen támogatják egymást saját törzsnépükkel szemben is. A legkülönbözőbb európai államok nemzetiségi vezéreinek ez az öszszeműködése adta meg a majdnem tíz év óta fennálló nemzetiségi kongresszusok létjogosultságát. Ez az összeműködés talán egy napig sem lett volna fenntartható, hogy ha nem közös érdekek határozták volna meg a kongresszus munkáit, hanem egyik vagy másik népcsoport különleges szempontjai. Innen magyarázható meg az is, hogy nem zavarhatták meg, vagy nem robbanthatták szét a kongresszust maguk azok a rendkívüli nehéz kérdések se, amelyek az idén kerültek tárgyalásra. Ebben a vonatkozásban megemlítendő, hogy a zsidó csoportok az idei kongresszusról ugyan távolmaradtak, azonban mégse léptek ki a kongresszus kötelékéből. Követelésük volt, hogy „A nemzeti elkülönülés és a nekisebbségi jog“ című pontnál a határozat egy bizonyos állam ellen irányíttassék. Azonban a kongresszus előkészítő bizottságának és tanácsának minden tagja ezt a követelést elutasítandónak vélte, mert a követelt megnyilatkozás a kongresszus szabályainak és hagyományainak ellentmondott volna. Viszont egyhangúlag elfogadtatott az az elvi határozat, hogy nemzeti disszimiláció behozatala és keresztülvitele esetén is sértetlenül maradjanak meg mindazok a szabadságok és jogok, amelyekért a kongresszus a maga gyűlésén és határozataiban kezdet óta síkra szállott. A cikk további részében eddigi közléseink után is újságképpen hat, hogy a területi önkormányzat dolgában mennyi nép részéről volt felszólaló, így: Medinger dr. a csehszlovákiai szudéta németek, Zalozietzky szenátor az ukránok, Maspons professzor a katalánok, Klimovits képviselő a fehéroroszok, Staschys igazgató a litvánok és Steinherl báró a kárpátvidéki ruthének nevében. Mindnyájan a messzemenő területi önkormányzatot követelték. A külön nép jellegű vidékekre nézve ez az önkormányzat az állam többségi népének is az érdeke. Újságként hat még az Ammende cikkéből az a részlet is, amely az egyes népiségek államhatárokon túli kiterjedéséről, az úgynevezett „államfölötti népközösség“-ről beszél. Az egyes népeknek joguk van, hogy az államhatárokon túli néprokonságukkal közös nemzeti művelődés egységében maradjanak és fejlődjenek. A mostani népkisebbségi kongreszszuson elhatározták, hogy a jövő kongreszszusig számbaveszik, váljon az egyes nemzetek hogyan tudták megvalósítani a maguk államfölötti népközösségét. E megállapításokhoz képest fogják kidolgozni a további fejlődés követelményeinek az alapelveit. .jm 11 \míCHAEL?£s£$ in HARSÁNYI LAJOS VERSEIü Ara fűzve 60 lei és porté. PH Kapható az Erdélyi Lapok Könyvosztályánál,w