Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

1934-01-02 / 1. szám

2 Mon­te a­n­u kereskedőt, aki nyilvánosan helye­selte a merényletet és Virgil Ionescu mérnö­köt, a vasgárda konstantai tagozatának veze­tőjét, akit szintén bűnrészességgel gyanúsíta­nak. A vizsgálatot szombat délután három­­óráig a szinaiai hatóságok vezették. Ekkor IConstantinescut és bűntársait egy személyvo­nathoz csatolt külön vagonban, erős őrizet alatt, megkötözve, átkísérték Ploestibe, ahol az ügyészségi fogdában, külön cellákban he­gyezték el őket. Duca holtteste az Athénéul kupolacsarnokában. A közvélemény még mindig alig ocsúdott fel a megdöbbenésből, amelyet Duca meggyil­kolásának híre okozott. Bucurest talán még sohasem gyászolt ilyen mély és mindenkit ha­talmába ejtő szomorúsággal. Az ország leg­­tehetségesebb államférfiét vesztette el Ducá­ban, Bucurest pedig a legnépszerűbb politi­kust. Ha ő beszélt a parlamentben, mindig tömve voltak a páholyok és karzatok a főváros előkelő világának tagjaival. Elegáns szónoki modora, világos okfejtése, a hév és meggyő­ződés, amellyel beszélni tudott s előadásának meleg, lebilincselő közvetlensége mindenkit magával ragadott. Ünnepi hangulat s egyben a nagy események izgalmának feszültsége ér­zett a parlamentben, ha ő beszélt. Az az egyéniség volt, aki csak rokonszen­­vet kelthetett maga iránt s akivel ellenfelei is csak a tisztelet és megbecsülés hangján szán­hattak szembe. Igazi úr volt. Közvetlen, előzékeny, szere­tetreméltó. Életmódjában egyszerű, majdnem­­ igénytelen. Mindenki szerette. S ez a szeretet elemi erővel nyilvánult •T­eg szombaton délután, amikor a halottas vonat az északi pályaudvarra befutott, öt vágódból állott a halottasvonat, amely­­íknek mozdonyát gyászfátyollal beve '•’•ók takarták. Az első vagonban a család foglalt helyet. A következőben a kormány tagjai, a hatóságok képviselői. A harmadik vagonban ravatalozták fel a volt miniszterelnök kopor­sóját. Egyszerű lepel takarta le s a ravatal négy sarkán egy-egy gyertya égett. Az útvonalon, Sinaiatól Bucureştig min­den állomáson rengeteg nép várta a gyászvo­natot, papjaikkal az élükön. Gampinában és Ploestiben néhány percre megállt a vonat s itt a kivonult papság és a nép megható és ünnepé­lyes gyászszertartással fogadta a nemzet ha­lottját. Gyászénekkarok és halotti zene hang­jai kísérték a megölt miniszterelnököt a me­rénylet színhelyétől a fővárosig. Bukarestben az északi pályaudvart és az előtte lévő hatalmas teret elözönlötte a nép. A kivezényelt karhatalom csak nagy erőfeszítés­sel tudta fenntartani a rendet. Mindenki látni akarta, mint fut be a gyászvonat a katonaze­nekar gyászindulójának hangjai mellett, mint emelik vállukra a miniszterek a koporsót és mint helyezik a gyászdrapériákkal és koszo­rúkkal díszített ágyulafettára, amint ez a nem­zet nagy élharcosainak temetésénél hagyo­mány ... Az északi pályaudvar előtti téren rövid gyászszertartás volt, amit a román egyház első főpapja végzett. A meghatottság leírhatatlan volt. A gyászolóközönség hangosan zokogott. Magasrangú marcona katonák, miniszterek, újságírók, sőt egyszerű, haptákba feszült köz­legények nem tudták visszatartani könnyeiket. Aztán elindult a gyászmenet s az azt kí­sérő népáradat a Calea Victoriei úti Ateneu­­palota felé. Ennek kupolacsarnokában rava­talozták fel nagy gyászpompával azt a férfiút, aki néhány nappal ezelőtt egy ország sorsát intézte s ma már csak por és hamu ... Iros Lalai és étel közti! Irta: Sulyok István úr. A társadalom számára nincs semmi fon­tosabb az irodalomnál — olvastuk a minap valahol. — Az irodalom tulajdonképpen min­den. Az irodalom csinálta a francia forradal­mat és nem a politikusok. Az irodalom vitte diadalra a német szabadságharcokat és nem a hadvezérek. Azon az alapon, amit az iroda­lom fektetett le, építették fel politikai alkotá­­­saikat Gavour és Bismarck. A homéroszi epo­szokon nyugszik az antik görög nagyság, a modern regények vezettek a társadalmi refor­mokhoz. Julius Caesar politikai és hadvezéri sikereit művészi történetírásával szilárdította csak meg. Az irodalom, ha mint a köttői­kon- A VILÁGIRODALOM [I M^J?»****.. I SIENKIEWICZ: VÍZÖZÖN (fsizve) — — — — 90 Lei VOLODIJOWSZKI UR (fűzve)­­ 90 Lei A KERESZTES LOVAGOK (fűzve) 90 Lei és portó . Kapható az Erdélyi Lapok könyvosztályánál. centráció művészetét nézzük, mélyebben jár a tudományos kutatásnál. A politikus, az állam­­férfiú, a szociálpolitikus, az újságkiadó, aki azt hiszi, hogy irodalom nélkül boldogul, ho­mokra épít, munkája hatás nélkül, eredmény nélkül, dicsőség nélkül marad ... Az irodalomnak e mélyenható jelenségét ezek a sorok tőlünk távolélő, idegen népnek az emlékezetébe idézik. Mellékes, hogy ki és az sem fontos, hogy melyik népnek. Amit mondanak ezek a mondatok, igaz mindenütt, ahol népek magasabbrendű közösségben él­nek. Különösképpen igaz és időszerű pedig ott, ahol ezeket a közösségeket bármily okból vál­ságok láza rázza. Valóban, az irodalom minden a népek életében. Ezért oly nagy a becsülete az íróknak és költőknek az elfogulatlan történelem ítélő­­széke előtt. A politikusoké és hadvezéreké pe­dig csak akkor,­­ ha alkotó művészei voltak mesterségüknek. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a magyar történelem, ahol minden nagy fordu­latnak az irodalom az előfutárja és prófétája. Ennek a kategorikus tételnek egyetlenegy, láthatatlan és kinemb­londos feltétele azonban mégis van: az, hogy az irodalomban éljen is benne valóban minden, ami a nemzetnek az igazi élete. Vergődjenek benne az ember szen­vedései és a reményei, hullámozzanak benne küzdelmei és vereségei, a bűnei és erényei, az akarata és törekvései, ütközzék ki az önm­agá­­ról és az ellenfeleiről való véleménye, — szó­val éljen benne a ntása, a vére, a szelleme, a gondolata, öntudatosan, vagy öntudatlanul, osztályonként vagy típusonkénti képekkel, ahogyan és ahonnan éppen a művész szeme meglátta e nagy valóságnak valamelyik olda­lát. Éljen benne az az ember, akinek a sokszo­rosából lesz a nemzet. Mivelhogy pedig a húsból és szellemből összegyúrt embert mindennél jobban érdekli és izgatja a jövő s annak a nagy, titokzatos körében a maga szűkülő életköreinek a sorsa, legyen ez az irodalom a jövendőnek a csodá­latos tükre, amely a kis és nagy, emberi és társadalmi valóságok művészien kicsiszolt lapjain mutassa meg az örök fejlődésnek a titkait. A jónak és a rossznak, az emberinek és a társadalminak, a kicsinyeknek és nagyok­nak a szerepét a nemzet életében. A szenve­désnek a hasznát és azokat a károkat, ame­lyekkel a győzelmeket meg kellett fizetni. Egyetemes művelődési mozgalmaknak a ha­tását s azt a hatást is, amelyekre ezekben a folyamatokban a nemzeti szellem vállalkozótt. S mindezt tegye a művészi­­ épségnek ti­tokzatos erejű, olthatatlan , árnyékot nem, vető fénye mellett, amelynek áthatóbbak su­garai, mint a tudomány bonyolult lámpásai­­­nak szúró világossága. Az irodalom minden. A mindennél is több azonban az irodalom azoknak a népek- Erdélyi Lapok III. évf. 1. szám. — Szerda, 1934. január 3. Adatok az elhalt miniszterelnök élet­rajzából Duca János György Bukarestben született 1881-ben előkelő bojár családból, amely azonban nem volt a nagyvagyonúak közül való. Duca is nem annyira a családi vagyonból, mint inkább saját keresetéből tartotta el magát, míg a poli­tikai pályán feltűnhetett. Középiskoláit Buka­restben, főiskoláit Párizsban végezte s ott szer­zett jogi diplomát. Egyúttal ottan kezdett újság­írói működésbe is, amit idehaza egész hivatás­szerűen folytatott s ekként vonta magára a li­berális párt nagyjainak a figyelmét. Bratianu Jo­­nesnek igen bizalmas munkatársa lett s igy ko­rán bekerült a liberális párt vezérkarába. Hu­­szonhétéves korában parlamenti képviselő, 1907-ben már miniszter közoktatásügyek élén. A háború utáni alkotmányozó országgyűlésen sok szerepe van a koalíciós pártok közötti egyez­tetésben s Tace Ionescu külügyminiszter külpo­litikai munkálataiban. Az 1922-ben uralomra ke­rülő liberális kormánynak ő a külügyminiszte­re. Majd az­ Averescu-kormány után ismét visz­­szatérő liberális­ kormánynak a belügyminisztere lesz. Később a liberális párt által létesített régen­­si intézmény védelmében a mostani uralkodóval is szembekerül, de utóbb sikerül ennek a rossz hatását enyhítenie. A Bratianu-fivérek elhalálo­zása után ő lett a liberális­ párt főnöke s mint ilyen jutott pár héttel ezelőtt a kormányelnöki székbe. Lapot indított a bucureşti érsekség. Bucu­reştiből jelentik: Január 1-én hagyta el a sajtót „Farul Nou“ címen a bucureşti érsekség új ro­­mán nyelvű katolikus időszaki lapja. A lap két­hetenként fog megjelenni, mint az első számból következtetni lehet, igen változatos tartalommal. A lap élén egy nyolctagú szerkesztőbizottság áll, felelős szerkesztője pedig Frollo bucureşti katolikus ügyvéd. Kincsestár Minden tárgyról mindenkinek. L sorozat: Szinyei József: A magyar nyelv. Weis István: A magyar falu. Genthon István: Budapest múltja és művé­szete. Lukács Károly: A Balaton. Ritz József: A könyv története. Babits Mihály: Dante. Schenk Jakab: A madarak. Steiner Lajos: Az időjárás. Mosonyi János: Idegrendszerünk. Burger Károly: Az egészséges nő. Szőllőssy Lajos: A táplálkozás. Sik Sándor: A cserkészet. IL sorozat: Nyirő Gyula dr. Psychoanalysis. Nagy József: A filozófia nagy rendszere. Zimmermann Ágoston: Fejlődéstan. Bartucz Lajos: Mikép fedezte fel az ember önmagát. Lassovszky: Világrendszerek. Mihelics Vid: Keresztényszocializmus. Szabó Vendel: Katolicizmus. Balanyi György: Szerzetesrendek. Szabó Vendel: A pápaság. Luttor Ferenc: Róma. (A város a történelem tükrében). Glatz Károly: Velence múltja és művészete. Haraszti Emil: A zenei formák története. NIL sorozat: Czettler Jenő: Agrárpolitika. Ihrig Károly: Szövetkezetek. Judik József: A pénz. Vermon Duckworth Barker: Az angol civilizáció. Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre. Pukánszky Béla: A német irodalom kis tükre. Várady Imre: Az olasz irodalom kis tükre. Török Pál: A francia forradalom története. Bartoniek Emma: A középkor. Kmoskó Mihály: Az iszlám. Kállay Miklós: A legújabb líra a világ­­irodalomban. Kniezsa István: A szlávok A könyvek ára igen szép kartonkötésben da­rabonként 25 lei, egész vászonkötésben 40 lei. Egy teljes sorozat megrendelése esetén portémentesség. ERDÉLYI LAPOK KÖNYVOSZTÁLYA.

Next