Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

1934-03-25 / 57. szám

III. ,M. 57. sz . Vasárnap, 1984. március 25. Erdélyi Lapok Gyilkosság vádja egy volt francia miniszter­­elnök ellen A Stavisky-Bpy újabb borzalmai. A világ­­csa jó tenyenclázadással köztársaságot akart kikiáltatni.­­ Öngyilkos lett Staviss­y ék­szerész-kincstárnoka (Párizs). Nagy feltűnést keltett, hogy Daudet főszerekszütő, az Action Francaise reg­geli számában nyílt levelet intéz Doumergue miniszterelnökhöz és azt állítja, hogy Staviskyt és Prin­cet Chausemps volt miniszterelnök ölette meg sógoránál, Pressard volt főügyésszel együtt, akiről tudvalevő, hogy a Stavissky bűn­ügyei halogatása miatt most az új kormány bocsátotta el állásából. A Sta­v­i­s­k­y - ügyben egyébként még mindig idegiz­gató letartóztatásokat jósolnak. Dalamier volt földművelésügyi miniszter és Dourand volt képviselő a parlamenti vizsgálóbizottság előtt nagyon súlyos vallomást tettek. Dalamier illette a legterhelőbb vádakkal az egykor alája rendelt miniszteri tisztviselőket és minden fe­lelősséget azokra hárított. A vallomást a par­lamenti bizottság további eljárás végett közölte a vizsgálóbírósággal. A Stavisky-üggyel foglal­kozó három vizsgálóbíró lakását napok óta állandóan őrizet alatt tartják, mert őket is a Prince szomorú sorsán okulva, merényletektől féltik. Párizsból jelentik: Henriot képviselőnek a napokban elhangzott, nagyjelentőségű vallo­mása új megvilágításba helyezte Slavisky fan­tasztikus terveit. Kiderült, hogy Galmot képvi­selőt annak idején Stavicky támogatásával vá­lasztották meg a guyanai kerületben. Stavisky­­nek az volt a célja, hogy Galmot-val f­el­lázit­­tatja a guayanai büntetőgyarmat fegyenceit és a f­egyen­c telepet önálló köztársasággá kiáltsa ki. Az új köztársaságot — amerikai védelem alatt — ő, Stavisky vezette volna. A szélásm­os­király már tervet is dolgozott ki a fegyencek felfegyverzésére. Az államcsíny végrehajtását Galmotra, bízta, sőt át is adta neki az el szánt összeget. Mindaddig rendben is mentek a dolgok, amíg váratlan fordulat nem állott be. A néger képviselő beleszeretett Arlette Simonba, Sta­­visky későbbi feleségébe, akinek akkor már udvarolt a­ hírhedt szélhámos. Galmot, hogy megszabaduljon Staviskytől, de egyben a tőle kapott pénzt megtarthassa, a rendőrség kezére akarta játszani Staviskyt. 1926-ban lépéseket is tett­ elfoglalására, de mielőtt ez bekövetkezhetett volna,­­ Savisky meggyilkoltatta. A Slavaky-ügynek egyébként újabb öngyil­kos áldozata van: Brunswick, ismert párizsi ékszerész, akit már szerdán halva, találtak a fürdőszobában, de halálának híre csodálatos­képpen csak pénteken került nyilvánosságra. Brunswick volt Stavisky legnagyobb ékszer­­­szállítója. New a­ csekk könyveken gyakran szerepelt. A vizsgálóbírók előtt eddig érhetet­len volt, hogy honnan vette Stavisky a renge­teg, később elrejtett értéktárgyakat. Most erre a rejtélyre is fény derült. A parlamenti vizsgálóbizottság felkérte­­ igazságü­gyminis­ztert, bocsássa rendelkezésre annak az előterjesztésnek szövegét, amelynek alapján Staviskyt a becsületrendbe való felvé­telre ajánlották. a wextaunouscag! Mi is könnyű azonban a fogak tazt­lása és épségbentartása KALODONT-fogkrém segít­ségével A húson habzó KALODONT-fogkrém eltávolítja az ételmaradékokat és baktériumo­kat­ a háznál. Mindnyájan igazoljuk, hogy a lógal-tabletta nagyszerűen bevált: ideg- és főfájás Rheuma Köszvény Ischias Spanyolnátha esetén.Hűléses megbetegedések Ha az orvosok ezrei, köztük sok neves orvostanár a Togal jó hatását elismerő módon igazolja, úgy Ön is használhatja bizalommal! Togal kiválasztja a húgysavat, azonnali hatású és nagy előnye, hogy STe­ a 15.sz.többi sze­Mfire teljesen veszélytelen. Toga! nem cselffillastő! A Toga!­­tabletták nagy elterjedtségüket gyógyult betegek ajánlásának köszönhetik. Egy kísérlet Önt is meg fogja győzni! Az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Lei 52. - A Toga!-tabletta svájc készítmény. való zönge nélkül, tisztán bíró úr. Nagy haj­bókolások között tessékelte be a főszolgabírót a tiszta szobába s betette az ajtót. Bent aztán mély és titokzatos tárgyalásba bocsátkoztak. Csak egyszer szűrődött ki a Peszvanek hangja: — Nagy gazember a Hornyicska. Ne tessék neki hinni. Van nekik pénzük, csak nem akar­nak venni. Később beszólították Hanna leányzót is De nem sokáig maradt bent. Mikor kijött, a szemeit nyomkodta. Peszvanek váltig mente­gette a főszolgabíró előtt: — Nagyon butácska még szegény. Nem tudja felfogni, mi az a diplomácia, meg a po­litika. De azért rendbe lesz a dolog. Ezt én mondom Peszvanek Gyúra, é­s öklével a mellére ütött. Az ok nélkül sérelmezett mell rosszked­vűen dongott. Az elbeszélés fonalára az imént kötött gö­­csöt most már ki is oldhatjuk. Hornyicska ünneplőbe vágta magát, ami úgy értendő, hogy a bubifrizurára vágott ha­ját gazdagon megkente a vas hájjal, feltette a legszélesebb kari­májú kalapját, ünneplő bocs­­kort kötött a bütykös lábaira s mise után át­ballagott Peszvanekhez. Peszvanek széles szívélyességgel fogadta. Borovicska, főtt krumpli, hering és egyéb földi jók kerültek az asztalra. Peszvanek tudta, hogy miért jött Hornyicska, de úgy tett, mint­ha nem tudná. A szokásos mederben indult a beszélgetés. Kezdődött a burkusháborún, foly­tatódott a boszniai okupáción, majd átcsapott a híres Palyó esetére, akit még Ráday kötte­tett, fel s akinek az utolsó szava az volt: — Ne szorítsd, mert nem tudok lélegzeni. Itt aztán Hornyicska minden átmenet nélkül lecsapott Peszvanekre: — Meg vagy bolondulva Peszvanek? — Még eddig nem, — nevetett Peszvanek. — Mi köze a fiatalok házasságához a ví­zipuskának? — Van köze barátocskám. Ha lesz vízi­puska,­­ lesz lány is. — A pán főszolgabíró? — hunyorított Hornyicska. — Hehehe, — nevetett Peszvanek s ő is hunyorított. — Hát lesz vízipuska, — jelentette ki Hor­nyicska elszántan. — Okos dolgocska lesz. Akkor lesz meny­asszony is. Öszrekelvén, megérkezett a vízipuska, pi­rosra, zöldre festve. Csillogott, villogott a bá­gyadt őszi napfényben. A felszentelés egybe­esett a Janó és Hanna lakodalmával. A kettős ünnepélyre felvonultak a falu lenhajú leány­zói is. A szónok előírásosan belesült a díszbe­szédbe, de ez nem rontotta a hatást. Utána nagy fényképezés volt, amelyhez a hátteret a vízipuska szolgáltatta. Végül a stílszerű befe­jezés következett, amikor az egybegyűlteket az új vízipuskával nyakon locsolták. Ez osztat­lan tetszést váltott ki. Ezután a vízipuskát elhelyezték az őt megillető helyre, a Hornyicska bíró úr csűr­jébe. Most már jöhet, a tűz, ha mer. Az egész falu lakossága, lelke legmélyén epedve várt egy finom, kiadós kis tüzet, hogy alkalma legyen megmutatni az új vízipuská­nak, mit tud. Természetesen a tüzet mindenki úgy gondolta, hogy a más portáján legyen, de semmiesetre sem az övén. Legjobban venné ki magát, ha a haragosén lenne. De csak nem akart tűz lenni. Lehet, hogy a vízipuskától félt, lehet, hogy másfelé volt elfoglalva. A vízipuska tétlenül, munka nélkül ásítozott a csűrben. A tyúkok már egészen megbarátkoztak vele s a vacsora utáni tollász­kodást rajta végezték. Sokszor megtörténik, hogy nagy száraz­ság idején hő imák szállnak felfelé esőért, de csak nem lesz eső. Majd aztán ősszel, amikor már az ördögnek sem kellene, a hétszámra ömlik. Ennek a legvalószínűbb magyarázata, hogy az esőt kérő imák csak akkor érkeztek az illetékes helyre. Szintúgy volt a tótfalucska is. Mikor titkon mindenki kacérkodott egy kis tűzlehetőséggel, akkor nem történt. Mikor már senki sem kívánta, akkor egy sötét éjjelen ki­gyulladt egy csűr. Száz ember is kapaszkodott a vízipuskába. 3

Next