Erdélyi Lapok, 1934. április-június (3. évfolyam, 63-130. szám)
1934-04-01 / 63. szám
2 Tudjátok, ki írta ezeket a komoly sorokat? Egy királyé, Erzsébet volt magyar királyné, aki e rövid földi létben valóban oly sokat szenvedett. íme: minden ember szenved, de csak a keresztény tud szenvedni; mindegyik meghal, de csak a keresztény tud meghalni. Egy középkori misztikus írónak, Taulernek esetét akarom még elmondani. Ez a mélyen vallásos író egyszer egy ütött-kopott koldussal találkozott és szeretettel „jó reggelt“ kívánt neki. A koldus így válaszolt: „Jó reggelt? Kém volt nekem sohasem rossz reggelem!“ ... Tauler kimagyarázta magát: „Azt akartam mondani, hogy adjon a jó Isten /szerencsét“. * *1 . ' / ■ • De a koldus így felelt: „Van nekem'mindig szerencsém“. Tauler ismét magyarázkodott: „Hát úgy értettem, hogy minden a kívánságod szerint történjék...“ „Hát hiszen úgy is történik minden, amint én akarom s boldog is vagyok“ — felelte a rongyos, éhező ember. De itt már Tayberon volt a csodálkozás sora: „Hogy te boldog vagy? Hiszen azok sem boldogok, akiknek mindenük megvan!...“ „Márpedig, látod, én meg vagyok elégedve. Tudom, hogy van Atyám az égben, aki javamat akarja. Ha éhség, fagy gyötör, ha vásott utcagyerekek csúfolnak, csak ennyit mondok: Atyám, te akarod, hát én is akarom, így aztán amit akarok, az mindig meglesz...“ „És hátha az Isten a pokolba taszítana? Akkor is azt akarnád, amit ő akar?“ — kérdezte Tauler. S a koldus így felelt: „Akkor is. Mert van ám két karom: az Isten akaratában való megnyugvás, meg a szeretet. És ha Isten le akarna taszítani a pokolba, hát ezzel a két karommal átölelném Istent s nem bocsátanám el: lehúznám magammal a pokolba. És szívesebbet volnék a pokolban is Istennel, mint a mennyországban Isten nélkül.. Életünk a földön vergődés, kín, szenvedés, — de talán, mégsem pokol..?-.. . De ha az volna is! -Ragadjuk meg az Úr Krisztus kezét! . Igen, Uram, szenvedek, de :kitartok! Kitartok Melletted addig, amíg a hitből látás lesz, a vágyódásból leírás lesz, a földi rövid szenve-. désból örök dicsőség lesz, amíg ebből a szenvedésteli életből egy örök élet hervadhatatlan koszorúja lesz. . ' IV Szenvedő, nélkülöző, nyomorgó és beteg emberek jajkiáltásától hangos körülöttünk a világ, s mily kevesen vannak, akik tudnak érdemszerzően szenvedni! Mily kevesen, akik még a viharban is, még a tornyosódó habok közt is, még az érthetetlen csapások közt is észreveszik Isten szerető szívét. Persze, ha mi intéznők sorsunkat, abban mindig minden a szánk íze szerint történnék, mindig sütne a nap, mindig mosolyogna az ég... Hogy azonban valóban javunkra válnék-e ez?... Hogy nem úgy járnánk-e, mint az az egyszeri gazda? ... Élt egyszer egy gazda — olvassuk egy régi példabeszédben — aki rossz termés után keservesen kifakadt, hogy ha a jó Isten őrá bízná az időjárás intézését, bezzeg jobban menne az. Mert úgy látszik — mondotta, — hogy a jó Isten nem sokat ért a földmveléshez. És ime megszólalt az Úr: „Erre a évre rád bízom az időjárás irányítását. Kíváhatsz, amit akarsz, minden meglesz.“ Megörült a mi emberünk. Rögtön megszólalt: Süssön a nap! És kisütött a nap. Ez e esőt kívánt: Jöjjön az eső! És ömlött a jó meleg eső. Megint nap! Sütött a nap. Megitt eső! Jött az eső. És így ment ez egész éven át. A vetés pedignőtt, oly szépen emelkedett , tágasba, hogy öröm volt nézni. „A jó Isten most már láthatja, hogy kell az időjárást ármányozni!“ — mondotta nagy büszkén a fazda. Aztán eljött az aratás. A gazda büzkén vágta bele a kaszát a vetésbe... de egyszerre megfagyott ajkán a gőg: a sok szép, tiagas kalász — egytől-egyig üres volt. Sok volt a szalma, de még semmi. Jön az Úr és kérdi: „Hát milyen, termés?“ Kifakad az ember: „Rossz, Urai, nagyon rossz!“ „Dehát te kormányoztad az időjárást! És minden úgy lett, ahogy akartad!“ „Úgy hát! És éppen ezért nem értem. Mondtam, jöjjön nap — és jött a nap, jöjjön eső — és jött eső, és termés még sincs!“ „Úgy? Most már értelek — felelte a jó Isten. — Szelet sohasem kívántál! És vihart! És orkánt! És villámló felhőkből tomboló zivatart, ami rázza ugyan az erdőt, hajlítgatja a fákat, paskolja a földet, de tisztítja is a levegőt, erősíti a gyökereket, edzi és acélozza. Nem volt szél, nem volt vihar, nem volt rossz idő és most nincs termés“. Hát nem baj, ha szél ráz minket is, ha a szenvedés vihara paskol is, ha villámlik is fölöttünk az élet! Mert akár mosolyog reánk az Isten, akár villámlik, akár jutalmaz, akár büntet, akár fölemel, akár sújt, mindig csak egyet akar: hogy életünk termésének kalászai üresek ne legyenek az utolsó ítélet aratási napján. A Floreal arckrém a legtökéletesebb arc- és bőrápolószer. Szeplőt, májfoltot elmulaszt, észrevétlent hámlaszt a Horeai 2-es számú krém! 1 tégely ára 40 le. Vezérképviselet és postai szétküldés*. Drogéria „CENTRALA“ Oradea. Telefon: 656. Erdélyi Lapok III. évf. 63. szám. — Vasárnap, 1934. április 1. fel c cssi - ti vi o tasok fia: Paál Árpád A magyar közönség minden tagja bizonyára fájdalmasan érintette a nyelvvizsga sikertelensége miatt elbocsátott vakasok ügye. Nem akarjuk ezt a fájdalmat tvábbi tüskézéssel élesbíteni és tüzesíteni, inkább a vigasztalás és csillapítás módjait kössüék- Olvassátok és terjesszétek ■ä az Erdélyi Lapokat! Legfölebb valami hirtelen alami: mával igyekszünk magunkat a támogatás képességétől megváltani. Nem rosszaság tulajdonképpen ez, csak a tehetetlenség érzése, a bitortalanság abban, hogy valakit segíteni tuduk- Az adott esetben ebből a gyarlóságból föl kell a magyar társadalomnak emelkedne. A kenyértelenségbe jutó vasutasokat föl 1 -11 karolnia, szeretettel körül kell vennie, munkaalkalom és kenyér nyújtásáról kell gomoskodnia. Legfőképpen azt kell minden eddigi rossz szabályossággal szemben megvalósítania, hogy, ne rebbenjen szét mellőlük, ne vegye őket kevesebb értékűeknek. Ne rendezzen ugyan a számukra csindarattás jótékonysági akciókat, de tartsa meg úgy megbecsülésben és támogatásban, mintha most is hivatalban volnának. Akkor őnekik is szegényeknek életerejük és lelki bizodalmuk megmarad, hogy igazuk után járhassanak, s új kenyérhelyzetüket is megtalálhassák.... Mert igazuk is van az elbocsátott vasutasoknak, amikor nyugdíjaik megadását kívánják. ÉS az egyes hatósági fokozatok előtt további igazukat is bebizonyíthatják. Esetleg visszavételüket is kiküzdhetik. Mindezekhez azonban nem annyira külső lárma szükséges, mint inkább :szívósság, erős bízás az igazukban, s csüggedetlenség. Az egyes esetek szerintieljárásban jogászaink és politikusaink közbenjáró támogatása is kell, de a csüggedetlen■ség erkölcsi erejét az egész magyar társadalom biztató, soha nem ernyedő együttérzése tudja leginkább megadni. E sorok célja is az, hogy ilyen együttérzést vigyen vigasztalásul a megpróbáltatok szegény családoknak. Húsvét napján, ünnepi megjelenéskor is íme, rájuk gondolunk. Az ő sorsuk azért is nagy meggondolásra is érdemes, mert az egész kisebbségi magyar társadalomra nézve súlyos tanulságokat hord magában. Nemcsak fájlalni való van a sorsuk-ban, hanem olyan jelentőség is, amely intézményes belső rendezéseknek lehet a kiinduló pontja. Arra gondolunk, hogy éppen a mostani tömeges elbocsátásokból folyólag föl kell válnunk az illetékes körök előtt a kisebbségi magyarság kenyérkereső elhelyezkedésének a kérdését. A vasutas foglalkozás is olyan, ahol a magyarság dolgozó rétegeinépük arányszáma szerint igényelhetik az alkalmaztatást. A nyelvvizsgák módszere semmiesetre se megoldás ezzel a népi élet-igénnyel szemben. Ez a népi élet-igény az állam belső rendjének és megnyugvásának a kérdése, azt tehát ebből a fontos szempontból kell elintézni. Nyelvi vizsgákkal a legtörzsökösebb ro-mán embert is ki lehet buktatni állásából. De az ország különbözőnépei életigényének a kielégítése nem ilyen kibuktatásokat vár, hanem minden népnek akielégítését. Amint igazságos és helyes, hogy a románnép társadalmi rétegei egészséges egyensúlyozottságot és magukból fejlődött eltartó képességet nyerjenek, éppen úgy igazságos és helyes követelmény ez az ország többi népei javára is. A többségi és kisebbségi népek ilyen önmagukban megélni tudása a legjobb biztosítéka annak, hogy békés és barátságos együttélés legyen közöttük. És ettől függ az ország boldog jövője. Nem kicsiség tehát, ha a nyelvi vizsgák