Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)
1934-07-01 / 131. szám
III. évf., 131. szám. — Vasárnap, 1934. július 1. Erdélyi Lapok A volt székeli határőrök vagyonközösségi javainak visszaadót tárgyalt a szenátus A genfi Népszövetség által előírt egyezmény bizonyos részeinek törvénybe foglalása. Dr Gyárfás Elemér felszólalása rámutatott a törvényjavaslat hiányaira Ismeretes az egész romániai népkisebbségi magyar közönség előtt az úgynevezett „Csiki Magánjavak“ ügye. Mintegy hatvanezer holdinyi területre vonatkozó vagyonközösséget jelentett ez az elnevezés, amely főként erdőkből, legelőkből és mezőkből állott. Sok gazdasági épület, továbbá városi ház, iskola, árvaház, sőt takarékpénztár is tartozott a vagyonközösséghez. A vagyonközösség tulajdonosai azoknak a székely családoknak a leszármazói voltak, akiknek a férfihozzátartozói 1764-től 1848-ig az egykori Csikmegyében határőri szolgálatot teljesítettek. Az egykori Csikmegye köztulajdoni jellegű javaitól éppen azért különböztették meg „magán“-janak elnevezéssel a vagyonközösséget, hogy annak az illető családok magántulajdonában állását ezzel is feltüntessék. Egyébként a vagyonközösség ügyeit egy igazgatóság intézte, melynek elnöke a megye választott alispánja volt, ha az is az érdekelt családok körébe tartozott, így a megyei kezeléssel mindig valami összefüggése volt a vagyonközösségnek, azonban ezzel csak azt kívánták biztosítani, hogy a vagyonközösség javai közérdekű kezelésben részesüljenek. A jövedelmekből az egykori csíkmegyei ifjúság taníttatását intézték s a népet olcsó kölcsönökkel látták el. E vagyoni javakat az állami hatalomváltozás se érintette. Az erdélyi kormányzótanács földreform-rendelete kifejezetten kivette azokat a földreform alól. Később az erdélyi földreformról hozott országos törvény ezt a kivételezést mellőzte, de a földreform végrehajtása még a két első fokozatban elég kíméletes volt a vagyonközösség iránt. Csak az erdők területének mintegy negyedrészét vette el. A legfőbb agrártanács azonban az egész vagyonközösséget állami vagyonnak minősítette, s teljes mértékben kisajátította, még a házakat és takarékpénztárat is. Emiatt az érdekelt „Csiki Magánjavak“ és a mindenkori kormányok között kínos pereskedés indult, mely végezetül a genfi Népszövetség elé is került. A Népszövetségnél is évekig húzódott a panasz ügye, míg 1932 szeptember 18-án a Népszövetség tanácsa az ügy elintézésére elfogadta a román kormánynak azt az egyezségi ajánlatot, ami a vagyon bizonyos részének visszaadását foglalta magában. A „Csiki Macsánjavak“-ról szóló törvényjavaslat szövege. A Genfben elfogadott egyezmény végrehajtása kívánt lenni az a törvényjavaslat, amit most június 28-án tárgyalt le a szenátus. A törvényjavaslat egyes szakaszai a következők: 1. szakasz. Visszaállíttatik a „Csiki javak igazgatósága“, mely az 1897. évi régi alapszabályok alapján fog működni. Ez alapszabályok oly értelemben módosulnak, hogy azokban a magyar közoktatásügyi és kereskedelmi miniszternek, továbbá a csikmegyei alispánnak adott hatáskört a közoktatásügyi és vallásügyi, illetve iparügyi és kereskedelmi miniszter, továbbá Ciuc (Csik) megye prefektusa és Giuc (Csik) megye tanácsa fogja gyakorolni. 2. szakasz. A földművelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy egy minden további igényről lemondó nyilatkozat ellenében, a jelenlegi állapotban átadja a „Csiki javak igazgatósága“ birtokába a következőket: a) minden városi ingatlant, mely az állami átvételről szóló 1923-iki leltárban benne foglaltatik. Kivétetik az a terület, melyet időközben a Mercurea-Ciucban (Csikszeredán) létesült görög keleti egyháznak átadtak. Kivétetnek az átadásból a magánjavak volt igazgatóságánál talált értékek is. (A volt takarékpénztár kölcsönkötvényei stb.) b) Visszaadásra kerül a Borszék fürdőbeli üdülőház. c) 6704 hektárnyi területű erdő és legelő szerint, ahogyan azt az Állami Erdők önkormányzati Pénztára által készített háztartási tervek kihatárolták. 3. szakasz. A közoktatásügyi miniszter négyosztályú középiskolát fog Mercurea-Ciucon (Csíkszeredában) állami intézményként fönntartani. Ennek párhuzamos osztályai lesznek román és magyar tanítási nyelvvel, abban a mértékben, ahogyan kellő számú tanuló jelentkezik a magyarnyelvű tanítás igénylésével. (Ez a szakasz a „Magánjavak“ által fenntartott korábbi nagynépességű polgári iskolát akarja helyettesíteni. Az iskola szép épülete is a magánjavaké volt, ezután az államé marad.) Hasonlóképpen állami intézmény jellegével fogják a sumuleui (csíksomlyói) árvaházat is fenntartani, hol a magyar gyermekek részére magyarnyelvű lesz az elemi oktatás. (Az egykori Csíksomlyón székely katolikus árvák részére volt a Magánjavaknak árvaháza, nagykiterjedésű kerti gazdasággal. A törvény idézett szövege szerint ezt is átveszi az állam.) 4. szakasz. A pénzügyminiszter az 1934— 35. évi költségvetésbe megfelelő összeget vesz föl, hogy nyugdíjat fizessen a Magánjavak volt tisztviselői részére. A nyugdíjat visszamenőleg is megadják 1923 április 1-étől 1934 április 1-éig. A nyugdíjazás összegét a Magánjavak alapszabályai szerint fogják kiszámítani. 5. szakasz. A törvényt a külügyi, földművelésügyi, közoktatásügyi és pénzügyi miniszterek fogják végrehajtani. Gyárfás Elemér szenátor kimutatta, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a régóta folyó jovitát A törvényjavaslatot június 28-án tárgyalta a szenátus. Gyárfás Elemér felszólalt s utalt arra, hogy milyen hosszúra nyúlt jogvita keletkezett ebben az ügyben, s hogy emiatt panasz is volt Genfben, amelyet 1932. szeptember 18-án megegyezéssel intéztek el. A megegyezés alkalmazása akar lenni a jelen törvényjavaslat. — Sajnos azonban, — mondotta Gyárfás, — a törvényjavaslat megszövegezésének módja nem oldja meg a kérdést. Mindenekelőtt a genfi egyezmény kimondja, hogy a csiki magánjavak régi adminisztrációja helyreállíttatik, anélkül azonban, hogy intézkedne, milyen alapszabály szerint. A törvényjavaslat viszont megállapítja, hogy ez a helyreállítás az 1897. évi alapszabály szerint történik, amit pedig 1909-ben hatályon kívül helyeztek. Midőn e javak ügykezelését a román állam átvette, az adminisztráció e második alapszabály értelmében működött. Azt hisszük, hiba visszatérni az elsőhöz, amely nem célszerű arra, hogy alkalmaztassák. A második ellenvetésünk ez. A genfi egyezmény megállapítja, hogy az alapszabályt a Romániában érvényben levő alkotmány- és közigazgatási joghoz kell alkalmazni. A jelen javaslatnak vannak olyan intézkedései, amelyek ellentétben vannak ezzel az általános elvi állásfoglalással. A kérdéses szervezet elnöke a múltban az alispán volt, akit a megyegyűlés választott meg és pedig nem élete fogytáig, hanem meghatározott időre. Diaconescu tanár: No és most a prefektus az elnök. Gyárfás: A prefektus létezett a régi rendszerben is. És mégsem a prefektus, a főispán volt az elnök, hanem az alispán. Annak a hatáskörnek, amelyet a magyar időben az alispán betöltött, most a vármegyei tanács elnökének a hatásköre felel meg. Tehát a vármegyei tanács elnöke kellene, hogy a magánjavak igazgatóságának elnöke legyen. Azután: a magyar törvények nem ismerték a választott vármegyei tanácsok feloszlatásának lehetőségét és azok helyettesítését kinevezett időközi bizottságokkal. Most azonban megvan ez a lehetőség. S a javaslat errevonatkozólag nem tartalmaz semmi intézkedést. Az én jogi felfogásom szerint az interimar bizottságra nem ruházható reá a magánjavakra vonatkozó hatáskör. A továbbiakban azt mutatta ki Gyárfás, hogy a genfi egyezmény szerint az 1922-iki állapotban kellene visszaadni a javakat, a törvényjavaslat a mostani állapotban kívánja visszaadatni. A mercura-ciuci (Csíkszeredái) görögkeleti egyháznak átadott ingatlan ellenértékét is követelte. Jogi személyiség elismerését kívánta a magánjavak igazgatósága részére, továbbá a telekkönyvi visszaírás költségmentesítését, minthogy az állam hibájából állott elő a telekkönyvi visszaírás szüksége. A Magyar Párt tiltakozó és jogfenntartó nyilatkozatot terjeszt a parlament elé. Gyárfás Elemér ezután előterjesztette a Magyar Párt parlamenti nyilatkozatát az egész ügyre vonatkozólag. — A békeszerződés intézkedései alapján, — olvasta, — amelyek mindenkivel szemben egyenlő és igazságos bánásmódot biztosítanak, van szerencsém a Magyar Párt nevében és megbízásából a következőket jelenteni ki a jelen törvényjavaslatra. 1. Azok a javak, amelyek az erdélyi volt román határőrök tulajdonát képezik, semmiféle bántalmat nem szenvedtek. Ezzel szemben az egykori csikmegyei székely határőrezred egész vagyonát feloszlatták, s azt 1923-ban önkényes módon átvette a kormány azzal az indokolással, hogy ezek a javak állami tulajdont alkotnak. A kormány tehát minden jog nélkül elkobozta a volt csiki határőrök egész vagyonát, lefoglalta irattárát és kétségbevonva az egész közületnek még a létezését is, megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy ez a páratlan igazságtalanság a törvény által engedélyezett jogi eszközök felhasználásával orvosoltassék. 1 2. A kormány javasolta az 1923-ban az állam által elvett javak egy kis részének a visszaadását, olyan adatokra és értesülésekre hivatkozván a Népszövetség előtt, amelyeket a kérvényezők megcáfolhattak volna, ha az eljárás módot nyújtott volna nekik arra, hogy a határozathozatal előtt ismerjék azokat. A kormány e javaslatát gyakorlati megoldásként elfogadta a Népszövetség tanácsa, anélkül, hogy a jogi helyzetet vizsgálat tárgyává tette volna. A kormány azonban a jelen törvényjavaslattal meg akarja akadályozni, hogy a visszaadott vagyont a jog szerinti tulajdonosok saját szerveikkel igazgassák. A javaslat az 1897. évi alapszabály alkalmazását írja elő és a régi autonóm vármegyei szerv által választott elnök jogkörét a kormány bizalmi szervére, a vármegyei prefektusra ruházza át, ami megakadályozná a csikmegyei székely lakosságot, hogy vagyonukat saját választott szerveikkel igazgassák. A törvény nem veszi figyelembe, hogy a vagyon igazgatótanácsának tagjai még az alkalmazni kivánt alapszabály értelmében is csak csikmegyei széhelyek lehetnek és hogy a régi vármegyei közgyűlésnek csak addig lehetett hatáskörében a magánvagyon igazgatása, amíg a magyar rezsim által szabályozott önkormányzati vármegyei szervezet érvényben volt. (Tudósításunk folytatása a 7-ik oldalon). Zászlók, lobogók, miseruha- és zászlóselymek, paszamántok, rojtok stb. legolcsóbb beszerzési forrása Oberbaues A. Utóda Magyarország legrégibb templomberendező és zászlókészítő vállalata Budapest, IV. Váci utca 41 sz. Alapítási év 1863. Tel. Aut. 83-3-44. 71 éves cég. 5