Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)

1934-07-01 / 131. szám

III. évf., 131. szám. — Vasárnap, 1934. július 1. Erdélyi Lapok A volt székeli határőrök vagyon­­közösségi javainak visszaad­ót tárgyalt a szenátus A genfi Népszövetség által előírt egyezmény bizonyos részeinek törvénybe foglalása. Dr Gyárfás Elemér felszólalása rámutatott a törvényjavaslat hiányaira Ismeretes az egész romániai népkisebbségi magyar közönség előtt az úgynevezett „Csiki Magánjavak“ ügye. Mintegy hatvanezer hold­­inyi területre vonatkozó vagyonközösséget je­lentett ez az elnevezés, amely főként erdőkből, legelőkből és mezőkből állott. Sok gazdasági épület, továbbá városi ház, iskola, árvaház, sőt takarékpénztár is tartozott a vagyonközös­séghez. A vagyonközösség tulajdonosai azok­nak a székely családoknak a leszármazói voltak, akiknek a férfihozzátartozói 1764-től 1848-ig az egykori Csikmegyében határőri szolgálatot tel­jesítettek. Az egykori Csikmegye köztulajdoni jellegű javaitól éppen azért különböztették meg „magán“-ja­na­k elnevezéssel a vagyonközössé­get, hogy annak az illető családok magántu­lajdonában állását ezzel is feltüntessék. Egyébként a vagyonközösség ügyeit egy igazgatóság intézte, melynek elnöke a megye választott alispánja volt, ha az is az érdekelt családok körébe tartozott, így a megyei kezelés­sel mindig valami összefüggése volt a vagyon­közösségnek, azonban ezzel csak azt kívánták biztosítani, hogy a vagyonközösség javai köz­érdekű kezelésben részesüljenek. A jövedel­mekből az egykori csíkmegyei ifjúság tanítta­tását intézték s a népet olcsó kölcsönökkel lát­ták el. E vagyoni javakat az állami hatalomválto­­zás se érintette. Az erdélyi kormányzótanács földreform-rendelete kifejezetten kivette azokat a földreform alól. Később az erdélyi földre­formról hozott országos törvény ezt a kivéte­lezést mellőzte, de a földreform végrehajtása még a két első fokozatban elég kíméletes volt a vagyonközösség iránt. Csak az erdők területé­nek mintegy negyedrészét vette el. A legfőbb agrártanács azonban az egész vagyonközössé­get állami vagyonnak minősítette, s teljes mér­tékben kisajátította, még a házakat és takarék­pénztárat is. Emiatt az érdekelt „Csiki Magán­javak“ és a mindenkori kormányok között kínos pereskedés indult, mely végezetül a genfi Nép­­szövetség elé is került. A Népszövetségnél is évekig húzódott a panasz ügye, míg 1932 szep­tember 18-án a Népszövetség tanácsa az ügy elintézésére elfogadta a román kormánynak azt az egyezségi ajánlatot, ami a vagyon bi­zonyos részének visszaadását foglalta magá­ban. A „Csiki Macsánjavak“-ról szóló törvényjavaslat szövege. A Genfben elfogadott egyezmény végrehaj­tása kívánt lenni az a törvényjavaslat, amit most június 28-án tárgyalt le a szenátus. A tör­vényjavaslat egyes szakaszai a következők: 1. szakasz. Visszaállíttatik a „Csiki javak igazgatósága“, mely az 1897. évi régi alapszabá­lyok alapján fog működni. Ez alapszabályok oly értelemben módosulnak, hogy azokban a magyar közoktatásügyi és kereskedelmi mi­niszternek, továbbá a csikmegyei alispánnak adott hatáskört a közoktatásügyi és vallásügyi, illetve iparügyi és kereskedelmi miniszter, to­vábbá Ciuc (Csik) megye prefektusa és Giuc (Csik) megye tanácsa fogja gyakorolni. 2. szakasz. A földművelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy egy minden további igényről lemondó nyilatkozat ellenében, a jelenlegi állapotban átadja a „Csiki javak igazgatósága“ birtokába a következőket: a) minden városi ingatlant, mely az álla­mi átvételről szóló 1923-iki leltárban benne foglaltatik. Kivétetik az a terület, melyet idő­közben a Mercurea-Ciucban (Csikszeredán) lé­tesült görög keleti egyháznak átadtak. Kivé­tetnek az átadásból a magánjavak volt igazga­tóságánál talált értékek is. (A volt takarék­­pénztár kölcsönkötvényei stb.) b) Visszaadásra kerül a Borszék fürdőbeli üdülőház. c) 6704 hektárnyi területű erdő és legelő szerint, ahogyan azt az Állami Erdők önkor­mányzati Pénztára által készített háztartási ter­vek kihatárolták. 3. szakasz. A közoktatásügyi miniszter négyosztályú középiskolát fog Mercurea-Ciucon (Csíkszeredában) állami intézményként fönn­tartani. Ennek párhuzamos osztályai lesznek ro­mán és magyar tanítási nyelvvel, abban a mér­tékben, ahogyan kellő számú tanuló jelentkezik a magyarnyelvű tanítás igénylésével. (Ez a szakasz a „Magánjavak“ által fenntartott ko­rábbi nagynépességű polgári iskolát akarja helyettesíteni. Az iskola szép épülete is a ma­gánjavaké volt, ezután az államé marad.) Hasonlóképpen állami intézmény jellegével fogják a sumuleui (csíksomlyói) árvaházat is fenntartani, hol a magyar gyermekek részére magyarnyelvű lesz az elemi oktatás. (Az egy­kori Csíksomlyón székely katolikus árvák ré­szére volt a Magánjavaknak árvaháza, nagyki­terjedésű kerti gazdasággal. A törvény idézett szövege szerint ezt is átveszi az állam.) 4. szakasz. A pénzügyminiszter az 1934— 35. évi költségvetésbe megfelelő összeget vesz föl, hogy nyugdíjat fizessen a Magánjavak volt tisztviselői részére. A nyugdíjat visszamenőleg is megadják 1923 április 1-étől 1934 április 1-éig. A nyugdíjazás összegét a Magánjavak­ alapszabályai szerint fogják kiszámítani. 5. szakasz. A törvényt a külügyi, földműve­lésügyi, közoktatásügyi és pénzügyi miniszter­­ek fogják végrehajtani. Gyárfás Elemér szenátor kimutatta, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a régóta folyó jovitát A törvényjavaslatot június 28-án tárgyalta a szenátus. Gyárfás Elemér felszólalt s utalt arra, hogy milyen hosszúra nyúlt jogvita kelet­kezett ebben az ügyben, s hogy emiatt panasz is volt Genfben, amelyet 1932. szeptember 18-án megegyezéssel intéztek el. A megegye­zés alkalmazása akar lenni a jelen törvény­javaslat. — Sajnos azonban, — mondotta Gyárfás, — a törvényjavaslat megszövegezésének módja nem oldja meg a kérdést. Mindenekelőtt a genfi egyezmény kimondja, hogy a csiki ma­gánjavak régi adminisztrációja helyreállítta­tik, anélkül azonban, hogy intézkedne, milyen alapszabály szerint. A törvényjavaslat viszont megállapítja, hogy ez a helyreállítás az 1897. évi alapszabály szerint történik, amit pedig 1909-ben hatályon kívül helyeztek. Midőn e javak ügykezelését a román állam átvette, az adminisztráció e második alapszabály értelmé­ben működött. Azt hisszük, hiba visszatérni az elsőhöz, amely nem célszerű arra, hogy alkal­maztassák.­­ A második ellenvetésünk ez. A genfi egyezmény megállapítja, hogy az alapszabályt a Romániában érvényben levő alkotmány- és közigazgatási joghoz kell alkalmazni. A jelen javaslatnak vannak olyan intézkedései, ame­lyek ellentétben vannak ezzel az általános elvi állásfoglalással. A kérdéses szervezet elnöke a múltban az alispán volt, akit a megyegyűlés választott meg és pedig nem élete fogytáig, hanem meghatározott időre. Diaconescu tanár: No és most a prefektus az elnök. Gyárfás: A prefektus létezett a régi rend­szerben is. És mégsem a prefektus, a főispán volt az elnök, hanem az alispán. Annak a ha­táskörnek, amelyet a magyar időben az alispán betöltött, most a vármegyei tanács elnökének a hatásköre felel meg. Tehát a vármegyei ta­nács elnöke kellene, hogy a magánjavak igaz­gatóságának elnöke legyen. Azután: a magyar törvények nem ismerték a vá­lasztott vármegyei tanácsok feloszlatásának lehetőségét és azok helyettesítését kineve­zett időközi bizottságokkal. Most azonban megvan ez a lehetőség. S a javaslat erre­­vonatkozólag nem tartalmaz semmi intéz­kedést. Az én jogi felfogásom szerint az interimar bizottságra nem ruházható reá a magánjavakra vonatkozó hatáskör. A továbbiakban azt mutatta ki Gyárfás, hogy a genfi egyezmény szerint az 1922-iki ál­lapotban kellene visszaadni a javakat, a tör­vényjavaslat a mostani állapotban kívánja visszaadatni. A mercura-ciuci (Csíkszeredái) görögkeleti egyháznak átadott ingatlan ellen­értékét is követelte. Jogi személyiség elismeré­sét kívánta a magánjavak igazgatósága részé­re, továbbá a telekkönyvi visszaírás költség­­mentesítését, minthogy az állam hibájából­ állott elő a telekkönyvi visszaírás szüksége. A Magyar Párt tiltakozó és jogfenntartó nyilatkozatot terjeszt a parlament elé. Gyárfás Elemér ezután előterjesztette a Magyar Párt parlamenti nyilatkozatát az egész ügyre vonatkozólag. — A békeszerződés intézkedései alapján, — olvasta, — amelyek mindenkivel szemben egyenlő és igazságos bánásmódot biztosítanak, van szerencsém a Magyar Párt nevében és megbízásából a következőket jelenteni ki a je­len törvényjavaslatra. 1. Azok a javak, amelyek az erdélyi vo­lt román határőrök tulajdonát képezik, semmi­féle bántalmat nem szenvedtek. Ezzel szemben az egykori csikmegyei székely határőrezred egész vagyonát feloszlatták, s azt 1923-ban önkényes módon átvette a kormány azzal az indokolással, hogy ezek a javak állami tulaj­dont alkotnak. A kormány tehát minden jog nélkül elkobozta a volt csiki határőrök egész vagyonát, lefoglalta irattárát és kétség­bevonva az egész közületnek még a létezését is, meg­fosztotta attól a lehetőségtől, hogy ez a párat­lan igazságtalanság a törvény által engedélye­zett jogi eszközök felhasználásával orvosol­­tassék. 1 2. A kormány javasolta az 1923-ban az állam által elvett javak egy kis részének a visszaadását, olyan adatokra és értesülésekre hivatkozván a Népszövetség előtt, amelyeket a kérvényezők megcáfolhattak volna, ha az el­járás módot nyújtott volna nekik arra, hogy a határozathozatal előtt ismerjék azokat. A kor­mány e javaslatát gyakorlati megoldásként el­fogadta a Népszövetség tanácsa, anélkül, hogy a jogi helyzetet vizsgálat tárgyává tette volna. A kormány azonban a jelen törvényjavaslat­tal meg akarja akadályozni, hogy a visszaadott vagyont a jog szerinti tulajdonosok saját szer­veikkel igazgassák. A javaslat az 1897. évi alapszabály alkal­mazását írja elő és a régi autonóm vármegyei szerv által választott elnök jogkörét a kor­mány bizalmi szervére, a vármegyei prefektus­ra ruházza át, ami megakadályozná a csikme­­gyei székely lakosságot, hogy vagyonukat saját választott szerveikkel igazgassák. A törvény nem veszi figyelembe, hogy a vagyon igazgató­­tanácsának tagjai még az alkalmazni kivánt alapszabály értelmében is csak csikmegyei szé­helyek lehetnek és hogy a régi vármegyei közgyűlésnek csak addig lehetett hatáskörében a magánvagyon igazgatása, amíg a magyar rezsim által szabályozott önkormányzati vár­megyei szervezet érvényben volt. (Tudósításunk folytatása a 7-ik oldalon). Zászlók, lobogók, miseruha- és zászlóselymek, pasza­­mántok, rojtok stb. legolcsóbb beszerzési forrása Oberbaues A. Utóda Magyarország legrégibb templomberendező és zászlókészítő vállalata Budapest, IV. Váci­ utca 41 sz. Alapítási év 1863. Tel. Aut. 83-3-44. 71 éves cég. 5

Next