Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)
1934-10-02 / 205. szám
I Dr Kárpáti Pál A szeretet apostola Szent Vince, mind** idők egyik legnagyobb szentje e könyv tárgya. A nagy szent karitatív működésével és annak módszerével ismertet meg. Amateur-kötés, 224 oldal, o Ara 60 jel és porté. Kapható: az Erdélyi Lapok könyvosztilymát mlíllliillilliilllllllllllllllllllíiilllllllllllllillllllllllüi i A fiuk és férfiak könyvet M. J. EXNER Dr.: FÉRFIAS ÉLETI Angolból fordította: Albert Vilmos. : Igazi hathatós erő ez a könyv a nemi , veszedelmekkel vívott küzdelemben. He- : lyes nézőpontot ad az egész kérdéshez, j j amidőn nagy nyomatékkal követeli e j i téren is a férfivilág rendületlen ragasz- ] kodását magasztos, vonzó eszményekhez, j j nemcsak a veszélyek miatt, amelyek őt , | magát fenyegetik, hanem az el nem há- ; : ritható, ünnepélyes kötelességből kifoyólag is, szemben a nőisséggel, az utódjal és egész társadalmi életünkkel. Ára 25 lej és portó. Kapható: SS az Erdélyi Lapok könyvosztályánál. l!lilllyil!lllSl!l!Lillll3!Sl!l!!ll13!l!llfHILIl!lll!llf!llis rdélyi Lapok 111. évf., 205. szám. — Kedd, 1934. október 2. Averescu lápornagy a hazug demokráciát támadja Hazugság a választás és szavazás — mondotta. Bucureşti. Saját tud. A néppárt Galacban nagygyűlést tartott, amelyen Averescu ismét feltünést keltő beszédet mondott. — A demokrácia, — jelentette ki többek között, — hazugság minálunk. Épúgy hazugság a szavazás is. Hogy a liberális párt 1920- ban olyan nevetséges kisebbségben maradt, az érthető. Azonkívül a nép feltételezhette rólam, hogy ami üdvösét az ország érdekében a háború alatt tettem, ugyanazt megteszem majd politikai téren is. De kérdem, mit vétett a néppárt,'...' 1922-ben alulmaradt? Talán az volt a vétke, hogy megcsinálta az agrárreformot, hogy megvalósította a progresszív adózási kényszert, s hogy a munkáskérdésben felszított hangulatot lecsöndesítette és minden vérontás nélkül mérsékletre bírta az országot? — Ismétlem, nálunk hazugság a szavazás, a választás. Nem az kerül ki az urnákból, amit oda beletettek s amit betesznek az urnákba, az se felel meg a nép valódi meggyőződésének s az ország érdekeinek. Mert nincs meg a nép kellő politikai iskolázottsága. Averescu beszéde végén hevesen kikelt a cenzura ellen s keserű szavakkal tiltakozott amiatt, hogy őt, aki félévszázadon keresztül hűen szolgálta hazáját, aki három győztes háborúban vett részt, aki mindig a rend és fegyelem embere volt, megcenzurázzák. — És éppen ezek cenzúráznak engem. Szerintem ez így nem mehet tovább! Kijelentem, hogy minden törvényes eszköz felhasználásával harcolni fogok ez ellen! Az oradeai háztulajdonosok országos akciót indítottak, hogy a kormánytól egy országos városi jelzáloghitelintézet felállítását kérjék — A közgyűlés erélyesen tiltakozott Oradea város üzemi politikája ellen — Az oradeai Háztulajdonosok Szövetsége vasárnap délelőtt dr Lázár Livius elnök veztése alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amely az érdekeltség élénk érdeklődése mellett s mindvégig izgatott hangulatban folyt le. Bazii Mihály, a városi villamos művek igazgatója tartott az ülés megnyitása előtt igen magas színvonalú és lebilincselően érdekes előadást a villanynak a modern háztartásban és építkezésben való fontosságáról s a helyes, okszerű közüzemi politika irányelveiről. Ezután dr Lengyel Zsigmond, az egyesület ügyvezető elnöke határozati javaslatot terjesztett elő, amely erélyesen tiltakozott a magas és aránytalanul kivetett városi tariszák ellen s egyben szigorú kritikát gyakorol a városi üzemek működése felett. Megállapítja, hogy a közüzemek — a villamos művek kivételével — csak a jövedelmezőség fokozására törekednek. Nyilt és rejtett tartalékokat létesítenek s a lakosságra elviselhetetlen terheket rónak. Elhatározták, hogy e tekintetben memorandummal fordulnak a város veztesége elé. Végül kimondották, hogy országos akciót indítanak arra, hogy kérjék a kormányt, hogy a most kibocsátandó belföldi kölcsön egy részét fordítsa egy országos városi jelzálog hitelintézet létesítésére, amely a már működő mezőgazdasági jelzálog hitelintézet mintájára folyósítson a városi háztulajdonos adósoknak 25 évi törlesztésű, alacsony kamatozású jelzálog kölcsönöket s tegye lehetővé a városi konverziós tartozások likvidálását s így mentse meg a városi polgárságot az anyagi tönkremenéstől. Uj pénzügyigazgató ZSlăun (Zilahon). Saját tud. A pénzügyminiszter dr M u r e s an Demen tér pénzügyigazgatót Oradeáról Záláura (Zilahi ra) helyezte át és már elfoglalta hivatalát. Dr Muresan már egyszer hosszabb ideig vezette a zălaui (zilahi) pénzügyigazgatóságot. N—Ml......■Ilii ............................. A 99 szás völgyön 66 út a 99 békepalotáig66... Irta: Sulyok István dr. Locarno, szeptember havában. A nagy alagutak — a Szent Gotthard és a Simplon — néhány perc alatt viszik át az embert az Alpok északi lejtőiről a déliekre. A régi időkben, amikor a vasút és az alagút ismeretlen fogalmak voltak, napokig tartó fáradságos hegymászásra volt ehhez szükség. Ez a rövid idő teszi azt, hogy annyira szembeszökik a két klíma közötti különbség. A szokásos útleírások azonban kissé túloznak. Aki azt reméli, hogy zord fenyvesek közül az alagút másik oldalán narancsligetekben köt ki, bizony csalódik, különösen ha nyáron vagy ősszel teszi meg ezt az utat. Az éghajlati különbség, amely kétségtelenül megvan, inkább csak tavasszal mutatkozik meg: van ilyenkor néhány hét, amikor az északi oldalon még mindent hó takar, a délin pedig a természet tavaszi köntösben fogadja az utast. A déli oldalnak középső régiói sajátos s érdekes növényi életet hordnak. A havasi vegetáció szeszélyes vonalakban keveredik itt a dél ■növényeivel, elsősorban a szelíd gesztenyével, amely itt az útszéli fának a szerepét tölti be s gyakran erdőkké sűrűsödik. Néhány évtized óta ezeken a déli lejtőkön keresztül keskenyvágányú vasút vezet, amely a Simplonnak ás a Szent Gotthardnak .vonalait, a Lonzának és a Ticinonak völgyeit köti össze. Ez a vasút az Alpok nyúlványai és kifutói felett vezet el s így útja szakadatlanul újabb s újabb völgyeket keresztez. Egészen találó tehát, ha Centovalli vasútnak keresztelték el. * Ez a Száz Völgyek vasútja a legkedvesebb technikai alkotás, amellyel valaha találkoztam. Méretei Liliput országára emlékeztetnek: a középen járnak az iparvasutak s a közúti villamoskocsik között. A hajtóerőt itt is a villamosság szolgáltatja. A vonal Domodossolánál, közvetlenül a Simplon déli kapuja után ágazik ki s Locarnoba, a Laggo Maggiore partjáig visz. Útját tehát olasz területen kezdi s csak későbben lép újra svájci földre. Ez természetesen vám- és útlevél-vizsgálatokkal jár, amelyeket azonban itt elég szelíden gyakorolnak. A kétféle gazdálkodásnak, amely ennek a liliputi vonatnak a sorsát intézi, van egy mulatságos következménye: az olasz igazgatás csak első és második osztályt ismer, a svájci pedig csak másodikat és harmadikat. Amikor tehát az ember átlép a határon, anélkül, hogy a helyéből kimozdulna, a rangemelésen esik át. Ez azonban nem a legnagyobb különbség, amit az idegen szem megállapít ennek a két országnak határán, ahol az elválasztó vonal mindkét oldalán ugyanaz az olasz nép lakik. Az első méterektől kezdve, amelyeket a vonatocska olasz földön tesz meg, a legkisebb tárgy a társadalmi jelenség is magán hordozza azt a nagy különbséget, amit a két kultúrkör mutat. Az építkezés modora éppenúgy, mint az embereké, más szempontokra és más nevelésre vall. A svájci kalauzok egyenruhájának kitűnő minőségét s takaros tisztaságát a fasiszta kormányzás minden erélye sem tudja utolérni. A vonal olasz részén gyermeknyaraltató telepek sorakoznak egymás mellé s a vonatot váró leánycsapatokban alig van serdülő leányka, akinek ajka nem volna vérpirosra kifestve, ezt viszont a határ második oldalán nem akarják megtanulni, pedig azok is olaszok. Közben azonban derekas munkát végez el a kis vonat. Néhány kilométernyi út alatt 600 méter magasra visz fel a hegy oldalába. A via*duktok karcsú lábai egyre hosszabbak lesznek, az alagútak egyre tekervényesebbek s a gesztes nyefaerdők mind sűrűbbek. Hogy mindenképpen hasonlítson a komoly, nagy vonalakhoz, ennek a villamos vasutacskáknak két csavaralagútja is van: a hirtelen emelkedést csigalépcső módjára nagyrészt a hegy belsejében teszi meg és csak azért lép a napvilágra, hogy néhány pillanat múlva újra eltűnjön a következő alagútban. Ezek a pillanatok azonban elég időt engednek arra, hogy a hegyoldalban álló zömök öreg kis bástyán megfigyelhesse az utas az emelkedés iramát: a bástya, amelyet előbb magasan magunk fölött a hegyfokon láttunk, félóra alatt alánk került s csak azért nem látunk a várúr levesestáljába, mert nem lakik benne senki. Ez a torony itt azt a szerepet játsza, mint a Lötschberg vonalon a felsenburgi rom, a szent gotthardi emel.