Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)

1934-10-02 / 205. szám

I Dr Kárpáti Pál A szeretet apostola Szent Vince, mind**­ idők egyik legnagyobb szentje e könyv tárgya. A nagy szent karitatív működésével és annak módszerével ismertet meg. Amateur-kötés, 224 oldal, o Ara 60 jel és porté. Kapható: az Erdélyi Lapok könyvosztilym­át mlíllliillilliilllllllllllllllllllíiilllllllllllllillllllllllüi i A fiuk és férfiak könyvet M. J. EXNER Dr.: FÉRFIAS ÉLETI­­ Angolból fordította: Albert Vilmos. : Igazi hathatós erő ez a könyv a nemi ,­­ veszedelmekkel vívott küzdelemben. He- :­­ lyes nézőpontot ad az egész kérdéshez, j j amidőn nagy nyomatékkal követeli e j i téren is a férfivilág rendületlen ragasz- ]­­ kodását magasztos, vonzó eszményekhez, j j nemcsak a veszélyek miatt, amelyek őt , | magát fenyegetik, hanem az el nem h­á- ; : ritható, ünnepélyes kötelességből kifo­­­­yólag is, szemben a nőisséggel, az utód­j­­al és egész társadalmi életünkkel. Ára 25 lej és portó. Kapható: SS az Erdélyi Lapok könyvosztályánál.­ l!lilllyil!lllSl!l!Lillll3!Sl!l!!ll13!l!llfHILIl!lll!llf!llis rdélyi Lapok 111. évf., 205. szám. — Kedd, 1934. október 2. Averescu lápornagy a hazug demokráciát támadja Hazugság a választás és szavazás — mondotta. Bucureşti. Saját tud. A néppárt Galacban nagygyűlést tartott, amelyen Averescu ismét feltünést keltő beszédet mondott. — A demokrácia, — jelentette ki többek között, — hazugság minálunk. Épúgy hazug­ság a szavazás is. Hogy a liberális párt 1920- ban olyan nevetséges kisebbségben maradt, az érthető. Azonkívül a nép feltételezhette rólam, hogy ami üdvösét az ország érdekében a háború alatt tettem, ugyanazt megteszem majd poli­tikai téren is. De kérdem, mit vétett a néppárt,­­'­...' 1922-ben alulmaradt? Talán az volt a vétke, hogy megcsinálta az agrárreformot, hogy megvalósította a progresszív adózási kény­szert, s hogy a munkáskérdésben felszított hangulatot lecsöndesítette és minden vérontás nélkül mérsékletre bírta az országot? — Ismétlem, nálunk hazugság a szavazás, a választás. Nem az kerül ki az urnákból, amit oda beletettek s amit betesznek az urnákba, az se felel meg a nép valódi meggyőződésének s az ország érdekeinek. Mert nincs meg a nép kellő politikai iskolázottsága. Averescu beszéde végén hevesen kikelt a cenzura ellen s keserű szavakkal tiltakozott amiatt, hogy őt, aki félévszázadon keresztül hűen szolgálta hazáját, aki három győztes há­borúban vett részt, aki mindig a rend és fegye­lem embere volt, megcenzurázzák. — És éppen ezek cenzúráznak engem. Szerintem ez így nem mehet tovább! Kijelen­tem, hogy minden törvényes eszköz felhaszná­lásával harcolni fogok ez ellen! Az oradeai háztulajdonosok országos akciót indítottak, hogy a kormánytól egy országos városi jelzáloghitelintézet felállítását kérjék — A közgyűlés erélyesen tiltakozott Oradea város üzemi politikája ellen — Az oradeai Háztulajdonosok Szövetsége va­sárnap délelőtt dr Lázár Livius elnök veztése alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amely az ér­dekeltség élénk érdeklődése mellett s mindvé­gig izgatott hangulatban folyt le. B­a­z­i­­­i Mihály, a városi villamos művek igazgatója tartott az ülés megnyitása előtt igen magas színvonalú és lebilin­cselően érdekes elő­adást a villanynak a modern háztartásban és építkezésben való fontosságáról s a helyes, ok­szerű közüzemi politika irányelveiről. Ezután dr Lengyel Zsigmond, az egyesület ügyvezető elnöke határozati javaslatot terjesz­tett elő, amely erélyesen tiltakozott a magas és aránytalanul kivetett városi tariszák ellen s egyben szigorú kritikát gyakorol a városi üze­mek működése felett. Megállapítja, hogy a köz­üzemek — a villamos művek kivételével — csak a jövedelmezőség fokozására törekednek. Nyilt és rejtett tartalékokat létesítenek s a lakosságra elviselhetetlen terheket rónak. Elhatározták, hogy e tekintetben memorandummal fordulnak a város veztesége elé. Végül kimondották, hogy országos akciót in­dítanak arra, hogy kérjék a kormányt, hogy a most kiboc­sátandó belföldi kölcsön egy részét fordítsa egy országos városi jelzálog hitelintézet létesítésére, amely a már működő mezőgazdasá­gi jelzálog hitelintézet mintájára folyósítson a városi háztulajdonos adósoknak 25 évi törlesz­­tésű, alacsony kamatozású jelzálog kölcsönöket s tegye lehetővé a városi konverziós tartozások likvidálását s így mentse meg a városi polgár­­ságot az anyagi tönkremenéstől. Uj pénzügyigazgató ZSlăun (Zilahon). Saját tud. A pénzügyminiszter dr M u r e s a­n Demen tér pénzügyigazgatót Oradeáról Záláura (Zilahi ra) helyezte át és már elfoglalta hivatalát. Dr Muresan már egyszer hosszabb ideig vezette a zălaui (zilahi) pénzügyigazgatóságot. N­—Ml......■Ilii ............................. A 99 szá­s völgyön 66 út a 99 békepalotáig66... Irta: Sulyok István dr. Locarno, szeptember havában. A nagy alagutak — a Szent Gotthard és a Simplon — néhány perc alatt viszik át az em­bert az Alpok északi lejtőiről a déliekre. A ré­gi időkben, amikor a vasút és az alagút isme­retlen fogalmak voltak, napokig tartó fáradsá­gos hegymászásra volt ehhez szükség. Ez a rö­vid idő teszi azt, hogy annyira szembeszökik a két klíma közötti különbség. A szokásos út­leírások azonban kissé túloznak. Aki azt re­méli, hogy zord fenyvesek közül az alagút má­sik oldalán narancsligetekben köt ki, bizony csalódik, különösen ha nyáron vagy ősszel te­szi meg ezt az utat. Az éghajlati különbség, amely kétségtelenül megvan, inkább csak ta­vasszal mutatkozik meg: van ilyenkor néhány hét, amikor az északi oldalon még mindent hó takar, a délin pedig a természet tavaszi kön­tösben fogadja az utast. A déli oldalnak középső régiói sajátos s ér­dekes növényi életet hordnak. A havasi vegetá­ció szeszélyes vonalakban keveredik itt a dél ■növényeivel, elsősorban a szelíd gesztenyével, amely itt az útszéli fának a szerepét tölti be s gyakran erdőkké sűrűsödik. Néhány évtized óta ezeken a déli lejtőkön keresztül keskeny­­vágányú vasút vezet, amely a Simplonnak ás a Szent Gotthardnak .vonalait, a Lonzának és a Ticinonak völgyeit köti össze. Ez a vasút az Al­pok nyúlványai és kifutói felett vezet el s így útja szakadatlanul újabb s újabb völgyeket ke­resztez. Egészen találó tehát, ha Centovalli vasútnak keresztelték el. * Ez a Száz Völgyek vasútja a legkedvesebb technikai alkotás, amellyel valaha találkoztam. Méretei Liliput országára emlékeztetnek: a kö­zépen járnak az iparvasutak s a közúti villamos­­kocsik között. A hajtóerőt itt is a villamosság szolgáltatja. A vonal Domodossolánál, közvet­lenül a Simplon déli kapuja után ágazik ki s Locarnoba, a Laggo Maggiore partjáig visz. Útját tehát olasz területen kezdi s csak későb­ben lép újra svájci földre. Ez természetesen vám- és útlevél-vizsgálatokkal jár, amelyeket azonban itt elég szelíden gyakorolnak. A kétféle gazdálkodásnak, amely ennek a liliputi vonatnak a sorsát intézi, van egy mu­latságos következménye: az olasz igazgatás csak első és második osztályt ismer, a svájci pedig csak másodikat és harmadikat. Amikor tehát az ember átlép a határon, anélkül, hogy a helyéből kimozdulna, a rangemelésen esik át. Ez azonban nem a legnagyobb különbség, amit az idegen szem megállapít ennek a két országnak határán, ahol az elválasztó vonal mindkét oldalán ugyanaz az olasz nép lakik. Az első méterektől kezdve, amelyeket a vonatocska olasz földön tesz meg, a legkisebb tárgy a társadalmi jelenség is magán hordozza azt a nagy különbséget, amit a két kultúrkör mutat. Az építkezés modora éppenúgy, mint az embereké, más szempontokra és más neve­lésre vall. A svájci kalauzok egyenruhájának kitűnő minőségét s takaros tisztaságát a fa­­siszta kormányzás minden erélye sem tudja utolérni. A vonal olasz részén gyermeknyaral­­tató telepek sorakoznak egymás mellé s a vo­­natot váró leánycsapatokban alig van serdülő leányka, akinek ajka nem volna vérpirosra ki­­festve, ezt viszont a határ második oldalán nem akarják megtanulni, pedig azok is olaszok. Közben azonban derekas munkát végez el a kis vonat. Néhány kilométernyi út alatt 600 méter magasra visz fel a hegy oldalába. A via*­duktok karcsú lábai egyre hosszabbak lesznek, az alagútak egyre tekervényesebbek s a gesztes nyefaerdők mind sűrűbbek. Hogy mindenképpen hasonlítson a komoly, nagy vonalakhoz, ennek a villamos vasutacskák­nak két csavaralagútja is van: a hirtelen emel­­kedést csigalépcső módjára nagyrészt a hegy belsejében teszi meg és csak azért lép a napvi­­lágra, hogy néhány pillanat múlva újra eltűn­jön a következő alagútban. Ezek a pillanatok azonban elég időt engednek arra, hogy a hegy­oldalban álló zömök öreg kis bástyán megfi­­gyelhesse az utas az emelkedés iramát: a bás­­tya, amelyet előbb magasan magunk fölött a hegyfokon láttunk, félóra alatt alánk került s csak azért nem látunk a várúr levesestáljába, mert nem lakik benne senki. Ez a torony itt azt a szerepet játsza, mint a Lötschberg vona­­lon a felsenburgi rom, a szent gotthardi emel.

Next