Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)

1934-10-05 / 208. szám

6 Szekfü Gyula:BETHLEN GÁBOR Leszállított ára egész vászonkötésben 320 lej helyett csak 720 lej. (316 oldal).Rendkívüli kedvezmény, csak az Erdélyi Lapok olvasói számára. A Magyar Szemle Társaság kiadása. Kapható: az Erdélyi Lapok könyvosztályánál. IJJAS ANTAL S­ózokat É­smak Regény, 120 oldal, művészi borítékban, ára fűzve 55 lel, kötve 90 lel és portó. A régi idők legendás korában, a gyö­nyörű olasz Sziénában játszódik le ez a regény. Hátterében a nagyhírű Szent Katalin legenda cselekménye ködük, az előtérben pedig egy megkapó érdekes­­ségű regény cselekményei szövődnek az olvasó előtt. Elolvasását mindenkinek ajánljuk. Kapható: Ön az Erdélyi Lapok könyvosztályában. Erdélyi Lapok III. évf., 208. szám. — Péntek, 1934. október 5. A huszonnégyórás kormány­válság Bucureşti. Huszonnégy órát tartott a kor­mányválság. Legalább is a nyilvánosság szá­mára csak ennyi ideig. Hétfőn délután félhat­kor közölték a sajtóval, hogy Tatarescu be­nyújtotta az uralkodónak az egész kormány le­mondását és kedden délután ugyancsak fél hat­kor fogadta el az uralkodó Sinaiában a minisz­terelnök által benyújtott új kormánylistát. De a lemondás tulajdonképpen már hét­főre virradó éjjel és pedig legkésőbb hajnali három órakor megtörtént. Tatarescu hétfőn reg­gel visszaérkezett Bucurestibe s a hétfő reggeli lapok azt se tudták róla, hogy egyáltalában Sinaian volt. A déli lapokban szintén halvány sejtelme sem mutatkozott a válságnak és a délután fél négykor megjelenő nagy politikai újságok, a jólértesültségükről híres Adevărul és a Lupta, sőt maga a hivatalos Viitorul is csak a kormányalakítás mielőbbi bekövetkezé­séről hozták az utóbbi időben meglehetősen banálissá vált tudósításaikat. Erre még nem volt példa a bucuresti új­ságírás történetében. Máskor a lemondást kö­vető tizedik percben már értesülve volt a sajtó. Mert a döntő audienciát bizonyos előjelekből mindig meg tudta érezni hírszerző ösztönének finom szeizmográfjaival, s ilyenkor az újság­írók ott várakoztak, — virrasztottak, ha kellett — a bucureşti királyi palota kapuja előtt, vagy Sinaiában a kastély feljáratánál a királyi kegy­ből kiesett miniszterelnökre, aki rendszerint nem is vonakodott azon melegében, szívfájdal­ma, sértett becsvágya első remegésével leadni bukásának, a válság bekövetkezésének a hírét. És a lemondás elfogadásától vagy a lemon­­datás megtörténtétől számított tizenötödik perc­ben már szedték a bucureşti nagy lapok nyom­dáiban a különkiadás. A huszadik percben már hírül adta a távbeszélő a világ minden sajtó­irodájának és egy félórán belül már szedhette a hírt a sanfranciskó nyomdász is valamelyik ottani újság külpolitikai rovatába. Most azonban több mint 12 órán keresztül nem értesültek a dologról a legbenfentesebbek se. Egéren szokatlan eset, hgy noha az uralko­dón kívül legalább ketten, Tatarescu és Incu­­let tudtak a lemondásról, de bizonyára tudtak még többen is, talán még jó néhány miniszter és alminiszter, esetleg egy-két kabinetfőnök is,­­ és mégse kotyogott el senki semmit, mégse szivárgott ki semmi azokon a láthatatlan köz­lekedő csöveken át, amelyek más időkben a jólértesü­ltségnek ugyanazon a szintjén tartot­ták a sajtót, amelyen a minisztereké állott. Különös és feljegyzésre méltó dolog ez. Hajlandó az ember gyökeres rendszerváltozást, vagy legalább is módszerváltoztatást látni ben­ne, valamit, ami a titokzatosság nyugtalanító érzését kelti az emberben és a bizonytalanság benyomásával tölti el... De e barátságtalan érzések ellenére is egé­szen mulatságos volt figyelni a bucureşti sajtó és közvélemény bosszankodását amiatt, hogy ez az esemény ennyire váratlanul és készületlenül érte. — Tessék elképzelni, — túrt mérgesen a hajába a sok évtizedes tradíciójú politikai ká­véháznak, a Capsának egyik törzsvendége. — Titulescu már szombaton elküldte lemondó táviratát a királynak... Tatarescu válaszolt reá ... Egy csomó sürgönyváltás, kapacitálás, tanácskozás következett erre s az egész dolog­ról csak hétfő délutáni párizsi lapok nyomán értesült a román közvélemény. Hát nem hallat­lan ez? A jólértesültek és az örökké kongó kávé­házi hírharangok mindenféle mentségeket ke­restek felsülésükért. — Én megjósoltam már egy héttel ezelőtt, — bizonykodtak egyesek. — Hát nem meg­mondtam? Nem megmondtam? — harsogott a hazug diadalmaskodás a Capsa asztalai mellett. Még egy jellemző tünet, amely kísérője minden kormányválságnak. Hétfőn este hét óra tájban közölte a bucuresti rádió a válság hírét s kedd reggelre minden politikai akarnok, minden politikai zsonglőr Bucurestiben ter­mett és megtöltötte a politikai kávéházakat, klubokat, találkozóhelyeket, sokkal hamarabb, mint ahogy Bucurestibe értek a komoly párt­vezérek és vezető férfiak, akiknek tényleg dol­guk van ilyenkor a fővárosban. Mintha repülő­géppel érkeztek volna ezek az urak. Vagy mint­ha állandóan útrakészen, becsomagolt bőrönd­del várnák a kedvező híreket, hogy késedelem nélkül elcsíphessék az első vonatot, amely Bu­curestibe viszi őket. Az ellenzéki pártklubok egyszerre hango­sak lettek a pezsdülő élet elevenségétől, az újra­éledt reménykedés frisseségétől s a fennhangon gondolkozók és tervezgetők zajongó örömétől, titkolni nem bírt ujjongásától. Viszont láttunk kormánypárti politikuso­kat, egyszerű képviselőket, akik hétfőn reggel még közvetlen barátságossággal üdvözölték kö­zönséges halandó ismerőseiket, de néhány órá­val később már nem voltak ilyen közvetlenek, hanem valami méltóságérzet fékezte le mozdu­lataikat. Időközben ugyanis belekerültek azok közé, akiknek a nevét jövendőbeli miniszter­ként, vagy alminiszterként emlegették. Volt ezek között olyan, akinek valóban ju­tott is alminiszteri szék. (s. b.) Megtelt Bölény Józseféé, Nedecky Ferike A magyarországi Biharugra mellett, szilas­­pusztai kastélyában hétfőn déli 12 órakor meg­halt özv. Bölény Józsefné Nedeczky Ferike. A 78 éves nagyasszony három hét óta gyengél­kedett s ágyban maradt. Hétfőn délben éppen ebédhez készülődött s odaszólt házvezetőnőjé­nek: — Mit adtok ebédre? A másik pillanaban hányat dőlt s szive megszűnt dobogni. A kastélyban, amelyet egy régi házból ő épít­tetett ki gyönyörű, minden kényelemmel, artézi kuttal ellátott, vízvezetékkel, központi fűtéssel emeletesre s ő teremtett parkot köréje — férje nagybölönyi Bölöny József 1931 novemberében történt elhalálozása után régi személyzetével, egyedül lakott. Egyedül sétált a relikviákkal zsúfolt szobákban s az egykor maga ültette gyö­nyörű parkban a szintén saját tervei szerint ké­szített hattyus halastó körül. Férje halála után a Petele pusztáról a régi Bölöny kriptát átköl­töztette a kastély előtti kertbe, oda temettette el férjét és minden télben az ablakba tette a rá­diót, hogy szóljon a pesti egyetemi templom déli harangszava férjének, aki azt nagyon szerette. Az egykor barátok tömegétől mindég hangos vendégszerető ház lassanként elhalkult, mig most a nagyasszony elköltözésével elcsendesült egé­szen. A temetésről jószágkormányzója Kovács Nagy Sándor volt bihari főispán gondoskodott Gyászjelentést nem nyomattak. Annak­­szétkül­désére a nagy távolságok miatt nem lett volna már idő. Csak sürgönyileg küldötték szét a szo­morú hírt. Szerdán helyezték örök nyugalomra Bölöny­­nét. Autók, fogatok hosszú sora hozta az utolsó végtisztességre érkezetteket. Megjelentek a végtisztességen a Tisza-család még élő tagjai Gesztről, Rakovszky Iván és felesége. G­a­á­l István, az elhunyt unokatestvére a Dunántúlról, D­o­b­o­z­y Kálmán, Bihar vármegyét Bölöny István főjegyző képviselte. Dr Szőke komádi orvos ,a család kedvenc háziorvosa és a környék egész úri társadalma. Oradeáról dr Markovits Manó ny. főispán, a Magyar Párt elnöke és Markovits Kálmán. Bölönyék régi jó barátai utaztak el a temetésre. Az egyházi szertartást R­á­c­z sarkadi plébános végezte. A nagyasszonyt, kívánsága szerint, helyesebben, ahogy ő azt elő­re elrendezte, egy szarkofágba temették a fér­jével. Bölöny Józsefné Nedeczky Ferike a magyar nemzet történelmébe is be van jegyezve. Kedves unokahuga volt Deák Ferencnek, akinek kíván­ságára keresztelték Ferikének is. S a végtelen finomlelkű, nagy műveltségű, de eleven tempera­­mentumu fiatal leány valósággal megaranyozta a „haza bölcsének“ utolsó napjait, ő ápolta dé­delgette esztendőkön át. Erzsébet királyné is is­merte és amikor az 5000 holdas Bölöny Józseffel házasságot kötött, a királynő egy tenyérnyi nagyságú brilliánsokkal kirakott, gyönyörű me­­daillont ajándékozott Nedeczky Ferikének, amelyben üvegtiszta topáz alatt látható a király­nő fényképe. A Bölöny vagyonból 3500 hold ma­radt meg a Szilas-pusztán, a többi ráment a Bölöny intendánsságára. Ezt a vagyont a férjé­vel együtt készített végrendelettel Tisza István unokájára, az ifj. Tisza István és Sándor Ilona (Rakovszky Ivánná) fiára, gróf Tisza Józsefre hagyták, aki most 16 éves és a debreceni kol­légium tanulója. Egy régi szép korszak két gyönyörű lelkű magyarja elmúlt s velük az egész kor, amely­nek érdekes, feledhetetlen alakjai voltak. A „hét csillagból áll a göncöl szekere" és sok örökéletü dal költőjének felesége, férje mellé költözött s a Szilas-puszta fái aranyos levelekkel borítják be aranylelkü gazdáik sírját... Dr P. Boros Fortunat ÉN URAM, ÉN ISTENEM Imakönyv férfiak részére Ara félvászonkötésben lötesro egész vászonkötésben 00 les­t Kapható, könyvosztályunknál.

Next