Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)

1934-10-05 / 208. szám

6 Szekfü Gyula:BETHLEN GÁBOR Leszállított ára egész vászonkötésben 320 lej helyett csak 720 lej. (316 oldal).Rendkívüli kedvezmény, csak az Erdélyi Lapok olvasói számára. A Magyar Szemle Társaság kiadása. Kapható: az Erdélyi Lapok könyvosztályánál. IJJAS ANTAL Sózokat Ésmak Regény, 120 oldal, művészi borítékban, ára fűzve 55 lel, kötve 90 lel és portó. A régi idők legendás korában, a gyönyörű olasz Sziénában játszódik le ez a regény. Hátterében a nagyhírű Szent Katalin legenda cselekménye ködük, az előtérben pedig egy megkapó érdekességű regény cselekményei szövődnek az olvasó előtt. Elolvasását mindenkinek ajánljuk. Kapható: Ön az Erdélyi Lapok könyvosztályában. Erdélyi Lapok III. évf., 208. szám. — Péntek, 1934. október 5. A huszonnégyórás kormányválság Bucureşti. Huszonnégy órát tartott a kormányválság. Legalább is a nyilvánosság számára csak ennyi ideig. Hétfőn délután félhatkor közölték a sajtóval, hogy Tatarescu benyújtotta az uralkodónak az egész kormány lemondását és kedden délután ugyancsak fél hatkor fogadta el az uralkodó Sinaiában a miniszterelnök által benyújtott új kormánylistát. De a lemondás tulajdonképpen már hétfőre virradó éjjel és pedig legkésőbb hajnali három órakor megtörtént. Tatarescu hétfőn reggel visszaérkezett Bucurestibe s a hétfő reggeli lapok azt se tudták róla, hogy egyáltalában Sinaian volt. A déli lapokban szintén halvány sejtelme sem mutatkozott a válságnak és a délután fél négykor megjelenő nagy politikai újságok, a jólértesültségükről híres Adevărul és a Lupta, sőt maga a hivatalos Viitorul is csak a kormányalakítás mielőbbi bekövetkezéséről hozták az utóbbi időben meglehetősen banálissá vált tudósításaikat. Erre még nem volt példa a bucuresti újságírás történetében. Máskor a lemondást követő tizedik percben már értesülve volt a sajtó. Mert a döntő audienciát bizonyos előjelekből mindig meg tudta érezni hírszerző ösztönének finom szeizmográfjaival, s ilyenkor az újságírók ott várakoztak, — virrasztottak, ha kellett — a bucureşti királyi palota kapuja előtt, vagy Sinaiában a kastély feljáratánál a királyi kegyből kiesett miniszterelnökre, aki rendszerint nem is vonakodott azon melegében, szívfájdalma, sértett becsvágya első remegésével leadni bukásának, a válság bekövetkezésének a hírét. És a lemondás elfogadásától vagy a lemondatás megtörténtétől számított tizenötödik percben már szedték a bucureşti nagy lapok nyomdáiban a különkiadás. A huszadik percben már hírül adta a távbeszélő a világ minden sajtóirodájának és egy félórán belül már szedhette a hírt a sanfranciskó nyomdász is valamelyik ottani újság külpolitikai rovatába. Most azonban több mint 12 órán keresztül nem értesültek a dologról a legbenfentesebbek se. Egéren szokatlan eset, hgy noha az uralkodón kívül legalább ketten, Tatarescu és Inculet tudtak a lemondásról, de bizonyára tudtak még többen is, talán még jó néhány miniszter és alminiszter, esetleg egy-két kabinetfőnök is, és mégse kotyogott el senki semmit, mégse szivárgott ki semmi azokon a láthatatlan közlekedő csöveken át, amelyek más időkben a jólértesültségnek ugyanazon a szintjén tartották a sajtót, amelyen a minisztereké állott. Különös és feljegyzésre méltó dolog ez. Hajlandó az ember gyökeres rendszerváltozást, vagy legalább is módszerváltoztatást látni benne, valamit, ami a titokzatosság nyugtalanító érzését kelti az emberben és a bizonytalanság benyomásával tölti el... De e barátságtalan érzések ellenére is egészen mulatságos volt figyelni a bucureşti sajtó és közvélemény bosszankodását amiatt, hogy ez az esemény ennyire váratlanul és készületlenül érte. — Tessék elképzelni, — túrt mérgesen a hajába a sok évtizedes tradíciójú politikai kávéháznak, a Capsának egyik törzsvendége. — Titulescu már szombaton elküldte lemondó táviratát a királynak... Tatarescu válaszolt reá ... Egy csomó sürgönyváltás, kapacitálás, tanácskozás következett erre s az egész dologról csak hétfő délutáni párizsi lapok nyomán értesült a román közvélemény. Hát nem hallatlan ez? A jólértesültek és az örökké kongó kávéházi hírharangok mindenféle mentségeket kerestek felsülésükért. — Én megjósoltam már egy héttel ezelőtt, — bizonykodtak egyesek. — Hát nem megmondtam? Nem megmondtam? — harsogott a hazug diadalmaskodás a Capsa asztalai mellett. Még egy jellemző tünet, amely kísérője minden kormányválságnak. Hétfőn este hét óra tájban közölte a bucuresti rádió a válság hírét s kedd reggelre minden politikai akarnok, minden politikai zsonglőr Bucurestiben termett és megtöltötte a politikai kávéházakat, klubokat, találkozóhelyeket, sokkal hamarabb, mint ahogy Bucurestibe értek a komoly pártvezérek és vezető férfiak, akiknek tényleg dolguk van ilyenkor a fővárosban. Mintha repülőgéppel érkeztek volna ezek az urak. Vagy mintha állandóan útrakészen, becsomagolt bőrönddel várnák a kedvező híreket, hogy késedelem nélkül elcsíphessék az első vonatot, amely Bucurestibe viszi őket. Az ellenzéki pártklubok egyszerre hangosak lettek a pezsdülő élet elevenségétől, az újraéledt reménykedés frisseségétől s a fennhangon gondolkozók és tervezgetők zajongó örömétől, titkolni nem bírt ujjongásától. Viszont láttunk kormánypárti politikusokat, egyszerű képviselőket, akik hétfőn reggel még közvetlen barátságossággal üdvözölték közönséges halandó ismerőseiket, de néhány órával később már nem voltak ilyen közvetlenek, hanem valami méltóságérzet fékezte le mozdulataikat. Időközben ugyanis belekerültek azok közé, akiknek a nevét jövendőbeli miniszterként, vagy alminiszterként emlegették. Volt ezek között olyan, akinek valóban jutott is alminiszteri szék. (s. b.) Megtelt Bölény Józseféé, Nedecky Ferike A magyarországi Biharugra mellett, szilaspusztai kastélyában hétfőn déli 12 órakor meghalt özv. Bölény Józsefné Nedeczky Ferike. A 78 éves nagyasszony három hét óta gyengélkedett s ágyban maradt. Hétfőn délben éppen ebédhez készülődött s odaszólt házvezetőnőjének: — Mit adtok ebédre? A másik pillanaban hányat dőlt s szive megszűnt dobogni. A kastélyban, amelyet egy régi házból ő építtetett ki gyönyörű, minden kényelemmel, artézi kuttal ellátott, vízvezetékkel, központi fűtéssel emeletesre s ő teremtett parkot köréje — férje nagybölönyi Bölöny József 1931 novemberében történt elhalálozása után régi személyzetével, egyedül lakott. Egyedül sétált a relikviákkal zsúfolt szobákban s az egykor maga ültette gyönyörű parkban a szintén saját tervei szerint készített hattyus halastó körül. Férje halála után a Petele pusztáról a régi Bölöny kriptát átköltöztette a kastély előtti kertbe, oda temettette el férjét és minden télben az ablakba tette a rádiót, hogy szóljon a pesti egyetemi templom déli harangszava férjének, aki azt nagyon szerette. Az egykor barátok tömegétől mindég hangos vendégszerető ház lassanként elhalkult, mig most a nagyasszony elköltözésével elcsendesült egészen. A temetésről jószágkormányzója Kovács Nagy Sándor volt bihari főispán gondoskodott Gyászjelentést nem nyomattak. Annakszétküldésére a nagy távolságok miatt nem lett volna már idő. Csak sürgönyileg küldötték szét a szomorú hírt. Szerdán helyezték örök nyugalomra Bölönynét. Autók, fogatok hosszú sora hozta az utolsó végtisztességre érkezetteket. Megjelentek a végtisztességen a Tisza-család még élő tagjai Gesztről, Rakovszky Iván és felesége. Gaál István, az elhunyt unokatestvére a Dunántúlról, Dobozy Kálmán, Bihar vármegyét Bölöny István főjegyző képviselte. Dr Szőke komádi orvos ,a család kedvenc háziorvosa és a környék egész úri társadalma. Oradeáról dr Markovits Manó ny. főispán, a Magyar Párt elnöke és Markovits Kálmán. Bölönyék régi jó barátai utaztak el a temetésre. Az egyházi szertartást Rácz sarkadi plébános végezte. A nagyasszonyt, kívánsága szerint, helyesebben, ahogy ő azt előre elrendezte, egy szarkofágba temették a férjével. Bölöny Józsefné Nedeczky Ferike a magyar nemzet történelmébe is be van jegyezve. Kedves unokahuga volt Deák Ferencnek, akinek kívánságára keresztelték Ferikének is. S a végtelen finomlelkű, nagy műveltségű, de eleven temperamentumu fiatal leány valósággal megaranyozta a „haza bölcsének“ utolsó napjait, ő ápolta dédelgette esztendőkön át. Erzsébet királyné is ismerte és amikor az 5000 holdas Bölöny Józseffel házasságot kötött, a királynő egy tenyérnyi nagyságú brilliánsokkal kirakott, gyönyörű medaillont ajándékozott Nedeczky Ferikének, amelyben üvegtiszta topáz alatt látható a királynő fényképe. A Bölöny vagyonból 3500 hold maradt meg a Szilas-pusztán, a többi ráment a Bölöny intendánsságára. Ezt a vagyont a férjével együtt készített végrendelettel Tisza István unokájára, az ifj. Tisza István és Sándor Ilona (Rakovszky Ivánná) fiára, gróf Tisza Józsefre hagyták, aki most 16 éves és a debreceni kollégium tanulója. Egy régi szép korszak két gyönyörű lelkű magyarja elmúlt s velük az egész kor, amelynek érdekes, feledhetetlen alakjai voltak. A „hét csillagból áll a göncöl szekere" és sok örökéletü dal költőjének felesége, férje mellé költözött s a Szilas-puszta fái aranyos levelekkel borítják be aranylelkü gazdáik sírját... Dr P. Boros Fortunat ÉN URAM, ÉN ISTENEM Imakönyv férfiak részére Ara félvászonkötésben lötesro egész vászonkötésben 00 lest Kapható, könyvosztályunknál.