Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Főszerkesztő: KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP Főmunkatárs: dr Pa ál Árpád IV. évfolyam, i (869) szám. * Kedd. 1935 január í dr Gyáriás Elemér Mit várhatunk Köszöntésünk az új évfordulón a lövőtől? Dr Gyárfás Elemér beszámoló beszéde a Magyar Pártnak Gheorgheniben (Gyergyószentmiksóson) december 30-án tartóit gyűlésen Kisebbségi életünk kimagasló eseményének látom a felirati vitában előterjesztett javasla­tunkat, mellyel helyzetünk barátságos rendezé­sét kértük. Komoly megfontolások kényszerítettek erre az elhatározásra. Kisebbségi politikánk eddigi hármas alapja. Népünk jogainak védelmét és érdekeinek érvényesítését mindezideig hármas alapra fek­tettük. Románia alkotmányára s ennek alapján hozott törvényeire; a békeszerződések kisebb­ségi rendelkezéseire és — nem utolsó sorban — arra a nagy erkölcsi és anyagi erőre, melyet né­pünk műveltsége, vagyona és választótömegei képviseltek. Másfélévtizedes nehéz munka után, fájda­lommal láttuk, hogy ezek az alapok roskadoz­nak a rájuk nehezedő nyomás alatt s ugyan­akkor az Európaszerte erősödő nacionalizmus s a feszült külpolitikai helyzet olyan vihart ka­var föl, mely tövében rázza meg szerény ki­sebbségi életünk alapjait. E vihar által felkorbácsolt szenvedélyekkel szemben játékszereknek tűnnek fel a törvény­ellenesség miatti contenciós-perek, az alkot­mányellenesség címén indítható keresetek, a kisebbségi sérelmek miatt Genfbe intézett pa­naszok s ugyanakkor népünk kulturális érté­keit az elfogult iskola-politika, vagyonát az el­hibázott gazdasági rendszer s választótón-ge!- nek átütő? erejét az elfajult pártharcok veszé­lyeztetik. Fel kellett tehát tennünk a kérdést, hogy várhatjéfk-e az eddigi alapokon sérelmeink or­voslását és helyzetünk meg javulás át? A fedelet, sajnos, nem volt biztató. Akik rajta tartjuk kezünket a román köz­vélemény ütőerén, láthattuk, hogy mikent gyöngül napról-napra az a felfogás, mely a ki­sebbségekben az új államalakulás megbecsü­lendő erőgyarapodását látta s miként erősödik az a szélsőséges, barátságtalan, elfogult elmé­let, mely minket csak alkalmatlan tehernek te­kint, akik akadályozzuk a román nemzeti gon­dolat érvényesülését, útjában állunk a varosok elrománosodásának és felnövekvő ifjúságuk el­helyezkedésének, akikre tehát a látszat kedvé­ért tekintettel kell ugyan lenniük, de akiknek i»nsú retese es felölvouzlása lehet csak a célja minden román nemzeti pon­tikának. Ezzel a felfogással népünk önvédelmi és önfenntartó küzdelmét összhangba hozni vagy csak páruhzamosra is állítani lehetetlen, bár­mily szerény mértékre fokozzuk is le igényein­ket. „Vagy ml, vagy ok!“ Ha ezt a felfogást a román közvélemény osztatlanul és végérvényesen magáévá teszi, akkor népeink viszonyára nézve az áll, amit Maniu Gyula 1921-ben, az egységes Románia parlamentjében igy fejezett ki: „Nekem mindig az volt a nézetem, hogy a román nép és a ma­gyar nép között nem jöhet létre megegyezés: vagy mi, vagy ők!“ Mikor ez a felfogás az erdélyi román nem­zeti párt vezérének ajkáról elhangzott és jórészt ennek hatása alatt. Maniu politikai ellenfelei is. az 1922. évi választások alkalmával minket már az országra nem kívánatos elemként kezelek s egyszerűen kitörülni igyekeztek Románia köz­életéből. ugyanolyan mélységes aggodalom ülte meg lelkűnket, mint ma, mikor ugyanennsk a gondolatnak újabb térhódítását látjuk. Az erdélyi magyarság történelmi hivatása Ebben az aggodalomteljes lelkiállapotban írtam meg 1923-ban Erdélyi Problémák című könyvemet., melyben mindkét oldal felé igye­keztem kimutatni a Maniu által ridegen meg­szövegezett, kiegyenlítést nem tűrő elmélet helytelenségét s az erdélyi magyarság történelmi hivatását abban jelöltem meg, hogy „összekötő kapocs legyen a Középeurópa tengelyében el­helyezkedett román és magyar nép közölt“. Szükségesnek látom szószerint idézni azo­kat a szavakat, melyekkel e könyvemet befejez­tem. Ezeket írtam: „Ha az erdélyi magyarság meg tudja lálui és be tudja tölteni ezt a történelmi hivatását, ha meg tudja érteni Budapesten, hogy a ro­mánság ellen elhangzott minden haragsugal'la szó végeredményben az erdélyi magyarság tes­tét, intézményeit, birtokállományát, kultúráidl sebzi meg és meg tudja értetni Bukarestből, hogyha barátra és szövetségre van Romániának szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, mint azt, kinek szövetségesi hűségére hétmillió ro­mán állampolgár fajrokona a zálog — akkor lesz még egyszer ünnep Erdély földjén“. „Ha nem — akkor az erdélyi magyarságra is ugyanaz a keserű, tragikus sors vár, mint a török-örmény-bolgár-szerb-görög népterödé- kekre". Idéznem kellett e tizenegy óv előtt leírt sza­vakat, mert amikor most, javaslatunk indoko­lásául azt mondottuk, hogy ki akarjuk eme’m a kisebbségi kérdést s a román néphez való vi­szonyunkat a nemzetközi vitás problémák kö­zül, mert nem akarunk túszok lenni nemzet­közi konfliktusoknál, sem árucikk nemzetközi alkudozásoknál, akkor más szavakkal s talán kevesebb határozottsággal, de ugyanazt a gon­dolatot fejeztük ki. (Folytatás az 5-ífc oldalon) Boldog újévet kívánunk olvasóinknak. A naptár szerinti új esztendő egyúttal la­punk életének is új esztendejét jelenti. A kez­déseknek, a próbáknak három első évén im­már túl vagyunk, s benső megelégedéssel gon­dolhatunk arra, hogy e három év alatt lelkiis­meretes munkával igyekeztünk a sajtóélet te­rületén helyet biztosítani a keresztény és ma­gyar eszmények együttes föllépésének. Igyekez­tünk rávilágítani, hogy a vallásosság és a nép­hagyományaink iránti hűség együtt a legerő­sebb erkölcsi alapot adják, s együtt azt a ne­mes értelmű nemzeti érzést tudják megszilár­dítani, mely a felebaráta szeretetnek népenként a legjobb és legtökéletesebb megvalósítója. Igye­keztünk kifejezést adni annak az erős meggyő­ződésnek, hogy a felebaráti szeretetnek ilyen népenkénti megvalósulása, vagyis a keresztény­ségnek a nemzeti érzésekben való uralma lesz az a legfőbb lelki tényező is, mely áz úgynevezett népkisebbségi kérdésben az igazi, a méltányos és igazságos megoldást elhozza. Az új esztendő körülbelül alkalmat ad rá, hogy ennek az erős meggyőződésünknek ismé­telve és még több hang-u’yozással adjunk megnyilatkozásokat. Boldogok lennénk, ha ez­zel népünk sorsának előmozdításában szolgála­tokat tehetnénk. Eddigi munkánk becsületes és következetes folytatásával, nap-nap után. őszinte buzgósággal fogunk törekedni erre, s törekvé­sünkben megerősít az alázatos hit, hogy Isten megsegíti a benne bízókat és az imádkozva dol­gozókat. Boldog újévet kívánunk olvasóinknak. Nem a megszokottságtól elkopott értelem­mel mondjuk e szavakat, hanem lelkünk teljes álérzésével. Magunk előtt látjuk a küzdő csalá­dok ezreit, s a kisebb-nagyobb társadalmi kö­zösségek gondja között élő oktatókat, lelki atyá­kat és más hasznos foglalkozásúakat, kik együtt mind a jelenbeli önfenntartásért és a hinnj-remélni tudás állapotáért, továbbá az egymás kölcsönös kisegítéséért végzik a maguk megállásnélküli munkáját. Magunk előtt látjuk az ifjú nemzedéket, mely ebben a dolgos kör­nyezetben végzi az összehasonlításokat a névtelen önfeláldozások folytonossága és a külső körül­mények szűkreszorított kilátása között, s az élét ellenmondásai között is az életösztön irá­nyait keresi. Magunk előtt látunk gyermeket, itjat, öreget, kik soraink fölé hajolva, azokon keresztül mind az ismeretlenségbe néznek, mi­kor a „boldog újév“ kívánalmát olvassák. Legyen mindnyájuk számára ez az ism«» retlenség életük jótevője! Akik így körülöttünk állanak, azok a hit és néphűség közös eszményét vallják velünk együtt életük meggyőződéseként. Ez a meggyő­ződésbeli közösség valami nagy családi körré tesz bennünket, hol az egymással való beszél­getés nem vész el a nagyképű szólamokban, hanem az őszinte bensőség a természetes élet- szabály. Ebben a nagy családi körben a mi ta­nácsadó, útbaigazító szavunk is nem igényes fensőbbséggel akar szólani. hanem a magunk közösségének a szívedobbanásaként, vagy lel- kiismeretvizsgálatként. Azért, hogy magunk legbensőbb szavaként erősítse azokat, akik amúgy is helyes úton járnak, s éreztesse a ve­lük együtthaladó társadalmi közösséget Sza­r 'fşfc’ţi

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék