Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)
1935-01-20 / 17. szám
IV. évf., 17. sz. — Vasárnap, 1935. január 10 Erdélyi Lapok A nemzetközi csapatok fémár elsejétől kezdve megkezdik a kivonulást a tóvidékről Genfből jelentik. Francia körökben kapott értesülés szerint megállapodás jött létre ,arra nézve, hogy a nemzetközi csnatok már februárban megkezdik a Saairiék kiürítését. Elsőnek az olasz csapatok hagyják el a területet. Elhatározták, hogy február 22-től kezdve ismét bevezetik a saarvidéki fizetési forgalomba a német pénzegységet, Saarbrückenből jelentik. A Népszövetségnek Németország javára szóló határozatát kihirdették a Saarvidék minden községében. A lakosság mindenütt örömmel fogadta a határozatot. A középületekre mindenütt azonnal kitűzték a német birodalmi lobogókat. hat a Tegal-tabletta minden Ealáses megbetegedési Idegfájdalom, Spanyolnátha és mindennemű Rueumatikus betegségi esetén. Tegal oldja a Húgysavat és eltávolítja a szervezetre káros anyagokat! Minden gyógyszertárban és drogériában. Lei 52- -- vagy Lei 130'—. Biztos hatása csakis a Svájci készítmény! Moszkváig vergődik el. — Iiát menj! — vont vállat még egyszer Laci és segített Simonyinak, hogy összefűzze a hátizsák zsinórját. — Csak tudnám, melyik pályaudvaron állunk meg! Ha ezt tudta volna, találkozót beszélt volna meg Simonyival. De ha ez leszáll, a vonat belevész mellőle a vágányok és a pályaudvarok Moszkvát körülvevő útvesztőjébe. Simonyi pedig egyetlen porszem lesz a felfordult, óriási városban, ahol valami rettenetes és titokzatos hatalom székel. — Mennyi mindenfélét cipel magával az ember ilyenkor, elmélkedett Béla. Valóban ő japán legyezőket és kínai bálványokat akart hazavinni, egy sárga és egy lángvörös selyemruháskát, amihez még nem nyúlt, pedig az anéhány szál fehérneműje már agyonfoszladozott és alig tudta tartani a foltokat; vitt egy három darabra fűrészelt mammutagyarat is, amit az Irtis sekély parti vizéből ástak ki egyszer Tobolszje alatt. A vonat hirtelen megállt — Állomás? — kérdezte Simonyi rekedten. Lakics leeresztette az ablakot. Künn hűvösség és hideg, csapkodó eső s a mozdonyból előömlő gázfelhők éles süvöltése. Mellettük jobbra-balra végtelenbe nyúló, szakadozott kocsisorok, amik elzárták előlük a kilátást. Már alig lehetett látni. — Leszállók — határozta el magát hirtelen Simonyi. — Te őrült — tört ki idegesen Lakics. — Most, mikor .. — Csak körülnézni — világosította fel Simonyi. S úgy ahogyan volt, kopott és rongyos katonai blúzában, átszaladt a konyhakocsin és leszállt a vonatról. Az az ismeretes szédülés fogta el, amit hosszú utazások után érez az ember, amikor a vonat rezgő talajáról újra szilárd földre lép De ezen a szédülésen kívül még mást is érzett. Fázott és a feje görcsösen fájt A mozdony mellett állt és az oldalaiból előömlő meleg gőz idáig csapott, szinte távoli és álomszerű volt ez az éles sistergés, úgyhogy mint valami különös, először hallott hangot, egyedül ezt figyelte. A vonat mozdulatlanul állt és sehol sem látszott senki a közte s az ő vonatuk mellett húzódó keskeny utcában. Simonyi dideregve, fedetlen fejjel átbújt a rozsdás kerekek, lecsüngő vaskapcsok között és ott találta magát a magas vasúti töltés szélén, külvárosi mezők felett, amiken túl kormosan, elnyúlva, Moszkva látszott a világossárga alkonyati ég alatt. A vasúti pálya körben hajolt el balfelé és a kanyarulat csúcsán, halványan égő lámpáival, alacsony, földszintes, vidékies pályaudvar állott az egyik Moszkva számtalan külvárosi állomása közül Az előtte lévő térről nyílegyenes széles út vezetett a város fele, házak és üres telkek között, vonalát jól lehetett látni innét a magasból. — ... Csak menj — sürgette őt már maga Lakics, akit szintén elfogott az izgalom, amikor Simonyi fázva, szédülő fejjel visszaérkezett. És két perc múlva, amikor a fiú már lenn állt a földön, a vonat lomhán megmozdult. Elúszott mellette az esőben és az alkonvatban mint valami Alom. Tjumentől Moszkváig utazott rajta, de ebben a pillanatban már idegen volt... Kicsiny vidéki városoknak van ilyen állomásépületjük. Kopott, sárga kalap, majdnem lapos palatető. És kiderült, hogy tévesen nézte azt földszintesnek messziről, mert emeletes. Előtte óriási, sáros tér, tele a bazár bódéival és őgyelgő emberekkel, akik ügyet se vetettek az odaérkező Simonyira. Az pedig sápadt volt és fázott a roppant munkában, amit még Tobolszkban szerzet! Gönge és szomjas volt, a feje szédült és a lépései bizonytalanok voltak. Valahonnét messziről mintha harangszó hallatszott volna; egész csomó harang zúgott sírva az esőben és az alkonyaiban. De rájött, hogy csak a füle cseng • • • és belépett az állomás csarnokába. Egyetlen csupasz villanykörte égett ott a komor és hideg füstben, köröskörül rozzant fapadok és az egyik sarokban porosan, elhagyatva Szent Miklós képe. Csak a mécset verték le előle, de megmaradt és tovább vigyázott az állomásra és Oroszországra. Néhány ácsorgó volt a csarnokban és beszélgettek, de Simonyi nem hallott semmit, csak a szájuk mozgását látta. „Megsüketültem?“ — gondolta ijedten és figyelte, ahogy fülében szédítően zúg a vér. Ekkor érezte meg, hogy szédül és láza van. Tífusz? Ebben a pillanatban egy hirdetményre esett a tekintete. Az óriási lap uralkodott a csarnok fölött és az volt rajta, hogy bármely nemzetségi,hazafelé igyekvő hadifogolynak jelentkeznie kell a számukra megjelölt kirendeltségeknél. S a hirdetmény alatt óriási betűkkel az ismerős és rejtelmes név: LENIN. én• Nyilvános vita támadt a jelenlegi és a volt munkaügyi miniszter között Munkáspénztári biztosítás alá tartoznak-e a cselédek? A constanzai munkáshivatali bíróság tagadóan határozott Bucureşti. Saját tud. A társadalombiztosító intézet ügynökei házról-házra járnak, hogy a háztartási alkalmazottak munkáspénztári biztosítását keresztülvigyék. A cselédtartó gazdák nem látták ez újabb megadóztatásnak semmi gyakorlati hasznát, számos esetben megtagadták a biztosítási díj fizetését, hírlapi vitákba bocsátkoztak, sőt, mint például Constantában is, több ügy került az ottani munkáspénztár mellett működő ítélőbizottság elé, amely helyt adott a díjnemfizetés miatt megbírságolt cselédtartó gazdák fellebbezésének. Ennek ellenére a munkásbiztosító pénztár központja tovább folytatja a háztartási alkalmazottak biztosítására irányuló eljárást Az Universul most nyilatkozatot közöl az ügyben Costinescu volt munkaügyi minisztertől, aki a következőket mondja: " A törvényből nem lehet határozottan megállapítani, hogy a háztartási alkalmazottak biztosítása kötelező volna. Sőt, ellenkezőleg, a törvényhozó nyitva hagyta ezt a kérdést, azzal, hogy a cselédek és házi szolgák biztosításáról egy későbbi törvény fog intézkedni. Én annak idején nem intézkedhettem egy olyan adó behajtása iránt, amely személyenként évente több száz lejre rúg, s amelyet határozott törvényszöveg nem ír elő. Azért mindaddig, amíg munkaügyi miniszter is voltam, eltiltottam a munkáspénztár ügynökeit attól, hogy a cselédek után is szedjenek be díjakat s azt a határozott rendeletet adtam ki, hogy a háztartási alkalmazottak, cselédek, szolgálók, stb. nem tartoznak a biztosításra kötelezettek kategóriájába. Ezzel szemben Nistor, a jelenlegi munkaügyi miniszter, így nyilatkozott: — Nem emberséges dolog, hogy a cselédeket és háziszolgákat ne részesítsük a társadalombiztosítás előnyeiben. Mit tegyen az a cseléd, aki megbetegedett és gazdája kidobta az utcára? Aki nem teszi magáévá ezt a felfogást az vigye a parlament elé az ügyet! Az Universal élesen bírálja ezt a nyilatkozatot és rámutat arra, hogy a betegsegélyző orvosi szolgálata rendkívül rosszul működik. Vannak a társadalombiztosítónak orvosi rendelői, ahol egy óra alatt 70—80 beteget is elintéznek, másutt pedig két-három napot is elveszt a biztosított beteg, amíg hozzájut, hogy megvizsgálják s miután megvizsgálták, ez a várakozás ismétlődik a betegsegélyző gyógyszertárában, úgyhogy a gyógyítás ezen az úton merőben illuziórikus. 3