Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)
1935-03-03 / 51. szám
Blum in nimm NAPFOLTOK Irta: Fazekas Sándor. A középkorban a többek között meg akartak égetni egy mérnököt, mert ki tudta számítani, hogy egy köbméter falba hány tégla kell. Pedig ehhez sokkal kevesebb boszorkányság kellett, mint teszem fel, egy bonyolult keresztrejtvény megfejtéséhez. Mert azt csak földöntúli hatalommal való cimborálással lehet kisütni, hogy a vízszintes 20 nem csicsóka, mint ahogy nekem kijött, hanem „bszknot.“ Igen. A boszorkányság és babona csökevénye ma is él és virágzik s többé-kevésbbé hiszünk is benne. Agglegényi ádóm gondozójával, Csanigó nénivel is tudom bizonyítani, hogyha a kisgyermek nyűgös, valaki megverte szemmel. Ez ellen pedig csak egy szer van. Este lefekvés előtt az ajtó sarkát meg kell locsolni szenes vízzel Aki nem hiszi, szerezzen be vizet, szenet, szúrós szemű embert, kisgyermeket és ajtósarkot s tegyen kíséretet. Gsanigó néni pedig okos asszony. A nehéz életküzdelmekben értékes tapasztalatokat szerzett s egészséges meglátásai vannak. — Magából se lesz semmi, — jósolta nekem egy alkalommal. — Miért Gsanigó néni? — Mert maga is elkötené a Dárius kincsit is. — Hát valamiből csak élni kell. — Kell, kell. De annak a valaminek a ház- tájékáról kell kikerülni, nem a kiszpízt enni. Mihez nyúl majd, ha eljönnek a nemszeretem napok. Akárcsak egy népjóléti miniszter beszélne. — Szóval úgy gondolja Csanigó néni, hogy... — Úgy úgy lelkem, hogy gazdálkodni kell. Magának van itt helye is, alkalma is, módja is. Bár nekem vana. Maga úgy van itt, mint a tele jászohoz kötött jószág, amék nem eszik. Engedőimet kírek bátor beszídemrr. Gianigó néni nem volt művésze a szónak. Ami a szívén, az a nyelvén is. Őszinte volt. — Látom, hogy a javamat akarja, mondja meg hát melyik végén kezdjem a gazdálkodást? — Méken? Fel kell szántani ezt a fődet, bevetni tengerivel, paszullyal. Felásni a kertet, elveteményezni. Venni kell két fias kocát. Százötven pengőt kap. A zsebemben öt pengő lapult, mint a legutóbbi fizetés roncsa. Csanigó néni túlértékelt. E tudat súlya alatt ellenvetést tettem: —■ A sertésbe könnyen beleül a vész. — Aki a széltül fi, sohse vet. Aki a vihartól fi, sohse arat. — Talán kevesebb kockázattal járna a baromfin kezdeni. — Tyúkokat akar venni? — Nem annyira kész tyúkokat, mint inkább tojásokat. Aztán ültetünk kotlót. Mit szól hozzá? — Hát éppen azon is lehet kezdeni. — mondta Csanigó néni kedvetlenül. Nagyon látszott rajta, hogy az ő gazdálkodási elképzelése szélesebb körvonalakban bontakozott volna ki. Kimerítő eszmecsere után megállapodtunk, hogy Csanigó néni kerít kotlát és tojásokat, aztán holdtölte utáni csütörtök lesz az a történelmi dátum, amikor nekilendülök a belterjes gazdálkodásnak. Időre pontosan befutott Csanigó néni egy kendő tojással. Hóna alatt egy gonosz nézésű bomba tyúkot szorongatott, amely magán viselte az aktív kotló minden ismérvét. — Itt van a kotló, — mutatta be Csanigó néni, önkéntelenül meghajoltam. A megültetési műveletek közben véleményeltérések merültek fel köztünk. Én húsz tojást akartam alátenni, míg Csanigó néni csak tizenkilencet, mert a páros szám nem szerencsés. Lehet, hogy szegény megboldogult Csanigó bácsira gondolt, mikor még ketten páros számot tettek ki. A meggyőző érvek nyomása alatt kénytelen voltam a húsz tojásos hadállásomat feladni s a kotló tizenkilenc tojáson pöffeszkedett. Mielőtt elment volna Csanigó néni, megadta a kotlóra vonatkozó használati utasítást. Többek között, hogy három hétig ne fütyüljek, mert a csirkék belefúradnak a tojásba. És ha a kotló eleinte nem akar példásan ülni, gyengén pofozzam fel. Nyolc nap elteltével a tojások felett szemlét tartottunk. Rosszkedvűen állapítottuk meg. Erdélyi Lapok IV. évf., 51. sz. — Vasárnap, 1935. március 3. Kölnivizet Parít mn öt Pondert Rongiert Szappant Fogyasztát Kozmetikai cikkeket KOMBOM ISTVÁN Illatszertárában vásároltunk Buiv. Regele Ferdinand 4. Egy nép fizikai létrejövetelére, fennmaradására és folytatására. Vannak tehát a véren kivül olyan erősebb természeti tényezők, melyek éppen a véralkatok és vértartalmak különbségeit kívánják meg, hogy népet tudjanak alkotni. Aki ezeknek a titkát kutatja, talán közelebb jut a népek életfeltételeinek a megállapításához, mint az egyoldalú vérelemzéssel. A vér ugyan legfontosabb táplálója a test életének, de nem a test maga. A test idegekből, izmokból, csontalkatból, bőrből is áll, s maga az agy olyan lényeges testrész, mely az anyagi lét érzékelője is, de egyúttal a test fölötti világok megsejtője és látója is. Az emberlény ilyen fölépítése folytán a népek nemcsak vér szerint, hanem idegek, izmok, csontok alkata és bőrök színe szerint is csoportosulnak. De ezeken a testiségeken még mind valami közös lelkiségek is uralkodnak, hogy az emberek népekké tömörüljenek, vagy különüljenek. Ilyen lelkiségek: a nyelv, az ősöktől átörökölt gondolatvilág, a jóról és rosszról való erkölcsi felfogás hagyománya, a közös sors emlékének és történelmének az érzése, az eszerint igazodó életösztön az öszszetartásra. Egymaga a nyelv is — nem a tanult, hanem az örökölt nyelv, — olyan életjelenség, melyben az agyidegeknek a környezethez és természethez való alkalmazkodása, összhangja érvényesül. Beidegződés van benne, mely csak nagyon hosszadalmas rányomulásokkal, nemzedékeken keresztül való ráterhelésekkel tompítható el, hogy más beidegződéseket lehessen helyette az agyba bevésni. A népek lelke inkább csoportosul e nyelvi átöröklések szerint, mint a vér szerint. A vérszerintiek egy másik nyelvi környezetben el tudnak szakadni egymástól és idegenek tudnak lenni egymásra nézve, de a nyelv megszokása, beidegzése és átöröklése idegeneket is tud egy néppé tenni. A vérkeringés ugyanazonossága lehet talán a testek közös nyelve, de hogy az átörökölt nyelv egy-egy nép lelkének a közös vérkeringése, az bizonyos. Az erdélyi egyetem ifjú tanársegéde, amint mondottuk, a székelyek között végzett vérelemzéseket. A Napoca című kőnyomatos újság tudósítása szerint tizenkétezernyi székely és háromezernyolcszáz székelyföldi román, továbbá ezerkétszáz mócvidéki lakos vérét hasonlította össze s azt hozta ki róluk, hogy közeláll egymáshoz a fajbiológiai index-számuk. Amiből azt következtette, hogy tehát a székelyek is román eredetűek. De ugyanígy következtethette volna azt is, hogy az illető vidékeken lakó románok székely eredetűek. Mindenesetre a székelyeknek vér szerint sok elszármazásuk van a mócföldre is, Moldvába is. De a tanársegéd úr ilyen következtetéseinek további következménye az is, hogy az erdélyi románok nagymultú közművelődési egyesülee, az Astra, nagy programot állított föl a székelyek visszarománosítására. Talán ez a nagyjelentőségű elhatározás hatott sugalmazóan a nemzeti parasztpártra is, hogy az ő legújabb parasztállami tervezetében szintén célul tűzte ki a visszarománosítást. A vérelemzés így átment a politika vérébe. Ezt pedig már nem tarthatjuk szerencsés fejlődésnek. Mert ahogyan fentebb kifejtettük, a vérelemzés még tudományos módszernek se megbízható, s a népek teljes életének meghatározására egyáltalán nem alkalmas. De ha mégis ilyen módon erőltetik egy népélet meghatározását, akkor ennek a politikában való megjelenése csak az lehet, hogy az a politika nem a realitásokat veszi ténykedése alapjául. Amely politika pedig nem realitásokkal dolgozik, arról a politikai tudományok legelemibb szabályai azt mondják, hogy az csak téves lehet. A sok mongol csontú és japán szemű székelynek talán jóleshetik, hogy Cicero egykori népére vezessék vissza az ősi származását. Végeredményben csakugyan mind Ádám és Éva közös véréből valók vagyunk Azonban a székelyig, mint nép, a maga zárt néprajzi egytömbűségében, s félmilliónyi tömegében, ködbevesző századok óta külön a saját vérrokonságával fejlődött külön népegyéniséggé. Éppen Olyan régóta nyelve szerint egy nép a magyarral, s irodalma, muzsikája, mesevilága, erkölcse, őshite és egyéb szellemi hagyományai mind a magyar népművelődés különös, de szerves részét alkotják. Ezt a sokszázados népi fejlődést és történelmi nagy távolságot nem lehet helyettesíteni néhány mikroszkópikus fölvétellel, nem lehet ezekkel befödni és eltakarni. Hanem ha ezek a mikroszkópikus vércseppek csakugyan rokonságról beszélnek, akkor ebből az következik, hogy a román politika ne legyen a székelyek iránt bizalmatlan. Adja meg nekik, amit népi fejlődésük megkíván, s hagyja meg őket eddigi történelmi kialakulásuk következetességében. Hagyja meg népi életük eddigi megalapozásának gazdasági és szellemi szabadságaiban. Helyes politika, minden valóságot számbavevő politika, a vércseppeken túl az egész életet meglátó politika csak ez lehet Minden más kísérletezésre áll az Aristoteles gyönyörű mondása: „Csak egy módon csele-] kedhetünk helyesen, de ezer módon tévedhe- tünk.“ „Magyar Uriasszonyok Lapja" Szépirodalom. * Művészet. * Divat. Modern kézimunka és gyermeklap melléklettel, megjelenik havonta háromszor. Felhívom minden uriasszony figyelmét e rendkívül értékes és közkedvelt folyóiratra. — Megrendelned: Török Jánosnál Oradea, casuță poștală 47.